Minimum 1825 kilométert sétáltunk 2025-ben a rezervátumban
Ez természetesen csak becslés. Ennél valószínűleg sokkal többet. Bár a rezervátum az idén ünnepelte 25. születésnapját, soha korábban ennyit nem gyalogoltunk benne. A vizes élőhellyé alakulásunk miatt a korábbi átlagnál jóval többet jártuk. A napi 5 kilométernél valószínűleg magasabb az átlagunk, hiszen, ha csak egyszer körbejárjuk a rezervátumot, az önmagában 3 kilométer körül van. A terepszemlét, teljes lejárást még most, télen is gyakran napi több alkalommal tartunk (ma is kétszer jártunk be mindent).
Különösen sokat mentünk néhány kiemelt projekt miatt.
- Márciustól júliusig 14 varsával vizsgáltuk az új vizes élőhelyeinket (halakat, békákat, gőtéket, vízi rovarokat), ezeket naponta legalább kétszer ellenőriztük.
- Az új gázlók, duzzasztások és kis tavak ellenőrzését is naponta többször végeztük.
- A lepkék és a rovarvilág fotózása miatt májustól szeptemberig gyakran napi 5-6 fotós bejárás volt.
- Augusztusban a gyurgyalagtelep filmezése és fotózása miatt csak a gyurgyalagok miatt napi több alkalommal mentünk ki a gyurgyalagfalhoz.
- Szeptember eleje óta etetünk nagyvadakat, emiatt gyakorlatilag minden nap, sokszor 2-3 helyszínre is vinni kellett takarmányt, esetenként kétszer is.
- Októbertől a sármányetetőre is rendszeresen ki kellett hordani a zabot.
- Szeptembertől indult a Webrezervátum programunk, vagyis azóta figyeljük vadkamerákkal a területeket. A vadkamerák karbantartása gyakran igényel külön utakat (ma is kétszer mentünk körbe a kamerák miatt).
A legdurvábban a kaszálások és szártépőzések „teszik belénk” a kilométereket.
A napi átlag valahol 5 és 10 kilométer között lehet, vagyis minimum 1825 kilométert gyalogoltunk az idén fényképezőgéppel, vödrökkel, zsákokkal, kamerákkal, akksikkal felszerelve. Ez durván annyi, mintha Budapesttől elballagtunk volna Madridig. De a 2025-ös rezervátumon belüli séta lehet akár ennek a kétszerese, vagyis 3650 kilométer is, mintha nemcsak elsétáltunk volna Madridig, de onnan szépen vissza is jöttünk volna.
És ami a legszebb: e hosszú gyaloglás minden lépése mindig ígért valamit, és ez az ígértet a rezervátum általában meg is tartotta. Nem emlékszem olyan útra, amikor ne lett volna valami, amiről írtam, vagy írnom kellett volna. Nem tudtam mindenről beszámolni, de sok ezer fotót és sok száz videót mutattam, és 2025-ben (eddig) 755 posztot és cikket írtam a Cenweben ezekről a sétákról.
Köszönöm a figyelmeteket és a támogatást is. Megyünk tovább, amíg az élet engedi.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Kert és vadon
Nagyon jó ez a videó, így lehet érzékelni a távolságokat! Tegnap azt néztem a csobogón, hogy helyenként megszórtam napraforgóval is. Abban biztos vagyok, az ország legszebb madáretetője, itatója lett. Ahogy látom, értékelik is. 🙂
Bakker, nem megszórtam, megszórtad. 🙂 🙂
Nagyon sokszor elírom én is a mondókám, vagy olyan lesz mintha nem tudnék helyesen írni- sajnos ezen az oldalon továbbra sem lehet javítani, ha egyszer elküldte az ember.
Sárgahaj biztosan tud olyan verziót, hogy csakis a saját reflexióinkba tudjunk javítani.
Gyors tempóban mész- a napi 10 km (5 oda 5 vissza) az szuper, de ugye nem mindig ilyen sietve?
Akkor ahogy elképzelem a távolságokat a birtokon, ha napi 5 km-az kb. annyi amennyit én megyek reggel és délután a mhelyemre és vissza.
Óriási a terület amit bejártok. „Amíg az élet engedi”-…ha ennyit tudsz menni -jobb szó a „gyorsgyalogolni”akkor engedi. Majdnem azt írtam olyan lettél mint a Nagyanyám anno, folyton halni készült mindig oda tette a mondat végére „ha megérem”.
S vajon mennyit tesz hozzá a súly, amit általában cipelsz a hátadon, a kezeidben vagy a válladon?
Az egyik reflexióban Cen megírta miket visz minden alkalommal, ami kéznél kell, hogy legyen. A mellény sem semmi, tuti, hogy minden zsebben valami olyasmi megy ami szintén kell a kutatások rögzítéséhez, feljegyzéséhez stb., a vadak eledeleiről nem is szólva ami biztosan még plusz megy a hátára. Ekkora terepen simán eldolgozna egy természetőr- tehermentesítve Őket- no persze önkéntes alapon. Feladat itt azán van bőven minden nap. Mennyi klassz film van a rezervátumokról, meg azokról az emberekről akik a kutatókat segítik.
A Tökfesztiválokon az Őrségben nagyon helyes fiatalok mesélnek a helyről, vagy kísérik a látogatókat a bölényekhez. Képeznek is ilyen embereket, egyik alkalommal láttam a hirdetést az Őrségi Nemzeti Park épületénél.
Igen, olvastam én is, ezért jutott eszembe, hogy nem könnyed gyaloglásról van szó.
Azt is kifejtette már Cen’ – talán többször is -, miért válogatja meg nagyon, hogy kit enged be a birtok/rezervátum területére.
Nos igen ez nehézzé tenni a külső segítség elfogadását. Megértem – amúgy én is teljes bizalom vesztésben vagyok a szűk családomtól eltekintve s nem azért mintha kontroll kényszeres lennék, vagy azt képzelem magamról, hogy csak én tudom megcsinálni, hanem mert valóban sok a rosszhiszemű és ártó szándékú ember , vagy tevékenység, tendencia, stb ki hogy nevezi – s valóban kell egy hely ami az otthon a szó legnemesebb értelmében.