A reznek | Ismerd meg jobban!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A reznek (Tetrax tetrax Linn.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Túzok-félék (Otitidae)
Ebbe a családba 32 nagy vagy legalább középnagy, nehéz testű, középhosszú és vastagnyakú, elég nagy fejű faj tartozik, melyeknek erős csőre kúp alakú, de a tövén felülről lapított, és körülbelül ugyanolyan hosszú, mint a fejük.
Lábuk középmagas, igen erős és csak három ujj van rajta. Jól fejlett, nagy szárnyuk enyhén homorú; evezőtollaik közül a harmadik a leghosszabb. Farkukban 16–20 kormánytoll van; tollazatuk durva, jól záró, simán fekvő, a fejen gyakran meghosszabbodott, vagy legalább is élénkebb színezetű.
Ez a család Afrikára igen jellemző, mert ott, Madagaszkárt kivéve is olyan 23 faj él, mely másutt sehol elő nem fordul. Öt faj csakis Ázsiában található. Ázsiában, Afrikában és Európában közösen előforduló faj csak három van.
Rendkívül óvatos madarak, nagyon nehéz túljárni az eszükön. Amit tapasztaltak, azt soha el nem felejtik s ha az rájok nézve kellemetlen volt, többé a legártatlanabb teremtésben sem bíznak.
A reznek (Tetrax tetrax Linn.)
[Régi neve: Otis tetrax Linn.]
Dél-Európában és Közép-Európa egyes helyein a túzok mellett szórványosan ez a csinos rokona is előfordul. Eltekintve a nagyság- és színezetbeli eltéréstől, abban is különbözik az előbbitől, hogy tarkójának, meg nyaka felső részének tollazata hosszabb.
A kakas nyaka fekete, rajta a fülétől a nyak hosszában, majd a gége tájra húzódó körbefutó sáv van. Begyén is széles fehér keresztsáv húzódik. Pofája sötétszürke, feje teteje világossárgás, barnán foltozva. Dolmánya világos vörhenyessárga alapszínen hullámos fekete keresztsávozással. Szárnya szegélye, felső és alsó farkfedői s egész alsóteste fehér. Kormánytollai fehérek, rajtuk a végük felé két sötét keresztsáv húzódik.
Elterjedésük köre Magyarországon, Franciaország déli részén, majd innen egyrészt Török- és Görögországon, Oroszország déli részén, egész Közép- és Nyugat-Ázsián, Perzsián, Kis-Ázsián és Szírián át Indiáig, másrészt Spanyol- és Olaszországon át Északnyugat-Afrikáig húzódik.
Thienemann thüringiai tapasztalatai szerint a reznek általában kedves teremtés. Mivel igen félénk és óvatos, csakis jó távcsővel figyelhetjük meg valami búvóhelyről, mert közel nem igen juthatunk hozzá.
A reznek eltekintve attól, hogy sok káros rovartól meg csigától megtisztítja a vetéseket, közvetlenül azáltal is hasznos, hogy igen jó pecsenyét ad. Éppen ez utóbbi haszna miatt mindenütt erősen üldözik. Spanyolországban sok helyen „fácán” gyanánt tálalják fel.
A reznek – törpe, vagy rezege-túzok – Magyarországnak rohamosan pusztuló madara, amely manapság talán már csak egy helyen fészkel, a Szabolcs megyei Bagota pusztán, ahonnan 1913-ban kapott a M. K. Madártani Intézet egy törött tojást s éppen kikelt fiókát. Azóta imitt-amott még megfigyelik a reznek-túzokat, de mint fészkelőről újabb adatok nincsenek.
Pedig régebben elég gyakori volt az Alföldön, sőt helyenként a Dunántúlon és Kis-Alföldön is. Már Bél Mátyás említi az 1700-as évek elejéről, hogy elég gyakori Moson megyében, Grossinger 1793-ban megjelent művében az Alföldön elég gyakorinak mondja, de Landbeck, aki 1838-ban járta a Duna–Tisza közét, már azt írja róla, hogy azelőtt sokkal gyakoribb volt; azóta fogytak meg, mióta a puszták legelőkké változtak át. Így Ürbő pusztán 1838-ban már csak 2 pár fészkelt, holott azelőtt 12 pár volt. Ezen a területen 1906-ban fészkelt utoljára.
A Nemzeti Múzeumban csak egy tojása van, de ennek származási helye ismeretlen. Valószínűleg fészkelt 1899-ben a Pest megyei Hartán, ahol májusban találta Hauer B. Chernel I. szerint 1898-ban még elég gyakran fészkelt a Csallóközben. Újabb híradás azonban innen sincs.
A reznek-túzok túlnyomóan vonuló madár,
amely főleg ősszel kerül elő októberben és novemberben, akárhányszor azonban még a december is itt éri. Tavaszi vonulásáról tán csak egy adatunk van – Chernel kapott egy példányt 1891 április havában. A nálunk elejtett példányok valószínűleg túlnyomóan átvonulók.
Gazdasági jelentősége egyáltalában nem számottevő, táplálkozási viszonyait csak kevéssé ismerjük, de lényegesebb kártételeiről híradás nincsen.
A vadászati törvényhez adott újabb pótlás ezt a régebben szabadon vadászható ritkaságunkat a teljesen védett madarak közé sorolta. Reméljük, hogy ez az üdvös intézkedés még nem késett el. Akinek tudomása van reznek-túzok fészkelőhelyekről, jól teszi, ha illetékes helyen bejelenti, hogy esetleg védelem alá helyeztessenek.
Fotó: Wiki, Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Most hallottam róla először, tetszik az „outfitje”.
Ó, de sajnálom, hogy élőben sosem láttam, és már nem is fogom, ezt a szépséges, vicces hangú és mozgású madarat!