A magyar szöcskeegér lett az Év Emlőse
A magyar szöcskeegeret választotta 2025-ben az év emlősének a Vadonleső Program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet működtet a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével.
A hátán hosszanti fekete csíkot viselő magyar szöcskeegér létezéséről az ezredforduló előtt keveset lehetett tudni. Annyi volt csak bizonyos, hogy élt Magyarországon egy különleges kisemlős, amely bár nevében egér, csak távoli rokona a közönséges egereknek.
A szöcskeegér
viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi. Például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni.
Élőhelyeinek megszűnése miatt az egykor sokfelé előforduló rágcsálóval az elmúlt 150 évben egyre ritkábban lehetett találkozni, az utolsó példányt 1936-ban fogták meg a kutatók. Hetven éven át senki nem látott egyetlen élő példányt sem. Akár kihaltnak is hihették volna, ha nincsenek a baglyok, akik az egyben lenyelt zsákmány emészthetetlen (csont, szőr vagy toll) részeit kis köpetek formájában szétszórják. A kutatók az ezekben lévő csontok elemzéséből állapították meg, hogy a szöcskeegér továbbra is tagja a magyar faunának, bár egyre kevesebb helyen.
A rejtőzködésnek 2006-ban lett vége, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben több éves próbálkozás után végre befogtak egy élő példányt. A következő évtized kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai azt is igazolták, hogy a Magyarországon élő szöcskeegér teljesen különálló faj, nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt rokonaival. Ezzel az addig csíkos szöcskeegérnek nevezett emlősnek nemcsak a tudományos, hanem a magyar neve is megváltozott.
A fajnak
jelenleg mindössze két aprócska állománya ismert a világon, egyik a már említett Borsodi-Mezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Mivel a két állomány alfaji szinten eltér egymástól, ezért az utóbbi az erdélyi szöcskeegér nevet kapta.
A Hermann Ottó Intézet munkatársai szerint a magyar kutatóknak és természetvédelmi szakembereknek meg kell ismerniük a hungarikumnak tekinthető magyar szöcskeegér, illetve a hozzá hasonló, csak Magyarországon megtalálható világritkaságok környezeti igényeit, azonosítaniuk kell a veszélyeztető tényezőket és ki kell dolgozniuk a fennmaradásukat szolgáló megőrzési terveket. Ráadásul mindezt versenyt futva az idővel, hiszen ezen a rendkívül ritka és értékes fajok közül nem egy már a kipusztulás szélére sodródott.
A Vadonleső Program Magyarország egyik legelső, közösségi adatgyűjtő programja, amely önkéntesek bevonásával, jelenleg 18 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatait gyűjti 2009 óta.
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több rágcsáló
Hmmm, de jó lenne ha sokszorosára növekedne az élőhelye, és eljutnának erre a tájra is!