Start


Slider

2020.11.01.
"Apám családjából soha senkit nem ismertünk, még az öccsét sem. Apám múltja titok, bár egy ideig nyomoztam utána. Megtudtam például, hogy latinul írt leveleit őrzik Indonéziában, ám sokkal okosabb évek múltán sem lettem. Csak annyit tudok, hogy egy napon azt tanácsolták a két fiúnak a szomszédok, ne egyenek otthon a vacsorából, mert patkányméreg lesz benne.
2020.11.01.
Mielőtt elmentem Erdélybe, raktam még ki “tápot” nekik, de annyit nem tudtam a területen hagyni, ami ekkora állatoknak 10 napra elég. Ezért kissé aggódtam, hogy mire visszaérek, levonulnak a területről szépen gyülekező szarvasaim.

Full screenExit full screen
Slider

2020.10.30.
Életem első barnamedvéje Erdélyben
Medvében már kevésbé bíztam, de a generális bizakodás nem hagyott el mégsem, mivel Gusztival sikerült megbeszélni, hogy az egyik szórónál kirakhatom a vadkamerát – azt a kamerát, amivel otthon újabban a Boldog-boglya szarvasait kamerázom. A kamera pedig ott maradhat szerdáig. Ez sok idő, és ennyi idő alatt csak vesz valamit egy ilyen helyen! Egyébként is, ennél izgalmasabb dolgot nehéz elképzelni.

Bár felkészítettem a vadkamerát, és feltöltöttem minden akksit, a fényképezőgép nem volt az ölemben.
2020.10.30.
Guszti mesélte, hogy egyszer a nagy hőcsík-nézésben a magyar madarászok észre sem vették, hogy három farkas kocog el mögöttünk. Máskor Guszti volt fent a Kecskeszálláson álló vadászházban (talán vadászokkal), amikor a farkasok között irgalmatlan perpatvar pattan ki az éjszakában. Ez a havasi legelő és a környező fenyves adta ezen az úton számomra az első magashegyi képeket, másnap pedig a leereszkedés során Guszti a farkasokról egy számomra megdöbbentő infót.
2020.10.29.
A rönkházban medvebőr, trófeák, kandalló, kandallóban tűz, balra tágas pult, pult mögött pedig – sejthettem volna – pálinka.
Tiborral se kellett órákig kerülgetni egymást, hogy meglegyen a közös téma, és hangnem, és minden, ami kell. Mihez is? Egy pálinkához. Hiába voltam fáradt, hiába tökéltem el előző nap, hogy kihagyom az erdélyi pálinkákat, hiába nem ettem, nem ittam semmit, hiába volt bennem mindössze két kávé, elfogadtam.
Full screenExit full screen
Slider

2020.10.27.
Túl a karanténon
Közben telefonon folynak az egyezetetések, hová mikor érünk, aztán halljuk a hírt, hogy bejáratott helyeken se mutatkozik a medve, a Máté Bence-féle lesnél, Tusnádon se, mivel olyan bő a makktermés, hogy nincs miért az etetőkre járjon. Ezt több helyről is megerősítik. Én csak hallgatok az anyósülésen, és szép csendben elbúcsúzom a medvéktől, életem első medvéjétől is
2020.10.27.

Tegnap, épp amikor a Szentendrei-szigeten voltam, új madárfaj bukkant fel Magyarországon Szentendrén. Talán emlékeztek, már tavasszal is gyarapodott a hazai fauna egy fajjal, a váratlanul felbukkanó és káprázatos szépségű zöld gyurgyalaggal. 2020.10.26.-án Szentendre felett (Kő-hegy, Petőfi-pihenő) Ilycsiny László figyelt meg két szirti fecskét.
2020.10.15.

A hegyvidék önmagában is cél. A táj. A hó. Az erdő. Erdők, fenyők, mohák, gombák. Hegyvidék, mint mitikus és mint regényes helyszín, s mint téma képen. Remélem, szép időnk lesz, amint remélem, hogy idegenvezetőim, két erdélyi író, Murányi Sándor Olivér és Vida Gábor valóban bevisznek a havasok szíve közepébe.
Full screenExit full screen
Slider

2020.10.13.

A reggeli szélvihart látva két dologban biztos voltam: 1. A szarvasok ezen az éjjelen is feljöttek, a két napja fotózott tehén a borjával biztosan 2. Hiába borítottam cseréppel a kamerát, az erős szél miatt semmit sem vett.

Ehhez képest újabb jó felvételek születtek, és lett egy bika is.
2020.10.13.

A hegylakók úgy vélték, a gróf bizonyára portugál felmenőkkel büszkélkedhet, s attól oly tüzes. Mi viszont joggal gondolhatjuk, hogy nem a vére, hanem „a tudomány magas szintű művelésébe” forgatott nemi erő tette a grófot riasztóan akaratossá. „Ha csak egy szekérkerékről volt szó, akkor is úgy küzdött, mintha egyenesen az Olümposzra szándékozna felhajtani.”
2020.10.13.

Herr Donau a legkülönösebb ember, kivel a sorsom valaha összehozott. Elmondása szerint a Duna eredésének helyén, réges-rég csak egy kopár sík volt található, hol víz egyáltalán nem járt, s még fű sem nőtt.
Full screenExit full screen
Slider

Slider

Slider

2020.10.06.
Szeretem a gyöngyszemeket. Hálás vagyok, ha valami gondos kidolgozottságával, barátságos méreteivel kiszakít az Univerzum fogságából. Mert valamiként állandóan a nagy egész roppant satujában vagyok, ezért bármi, ami emberi, kisebb, egészen kicsi, ápolt és szép, kerek és egész, még ha csak időlegesen is, felszabadít, megnyugtat, reménnyel tölt el.
2020.10.06.
A siketfajd messze földön híres arról, hogy dürgéskor se nem lát, se nem hall.
Full screenExit full screen
Slider

Slider

2020.10.04.
Ma van az Állatok Világnapja!

2020.10.04.
Kevés olyan állat van, ami ellen harcolok, de az egerekkel évek óta, ahogy az egyszer még a Magyar Nemzetben is megjelent 🙂 Sok bosszúságot okoztak már, de azért, miután az alábbi felvételeket megnéztem, kicsit másként látom az egerek világát.
2020.10.04.
Egy lúd mindig köszön. Nem először élek egy háztartásban velük, de olyan még nem volt, hogy ne köszöntek volna.
Ha egy nap negyvenszer vágok át az udvaron, ők negyvenszer köszönnek. Hozzám jönnek és szabályosan meghajolnak.
Full screenExit full screen
Slider

Ha még több cikket szeretnél látni az utóbbi napokból, a kép alatt lapozz! További jó böngészést, s köszönöm a látogatást!
Full screenExit full screen
Slider

Hozzászólások lezárva.