Nem tért vissza a kóborló vidra
Egy hete, 2026.02.12-én este, a rezervátum történetében először egy vidra (Lutra lutra) bukkant fel az egyik árasztásunkon, a Kisbivalyoson a vadkamera előtt. A vidra az ötödik menyétféle a rezervátumban, és kereken a harmincadik emlősfaj. A fokozottan védett vidra felbukkanása erős válasz arra, hogy lassan egy éve (2025. március 1.) intenzíven dolgozunk a vizes élőhely-rehabilitáción, s a rezervátum völgyi része végre vizes élőhellyé alakult. Az első észlelést követően biztatóan folytatódtak a dolgok, mivel még aznap este kiraktunk a kamera elé halat, amire a vidra újra meg újra megjelent a kamera előtt.
Öt alkalommal tért vissza, de a halhoz nem nyúlt.
Ezt követően azonban – hiába vártuk és volt kint mindvégig a hal – a vidra nem jelentkezett. A terepbejárások során sem találtuk nyomát. Így tehát a legvalószínűbb forgatókönyv igazolódott. Főként január-februárban indulnak a fiatal vidrák útnak, és keresnek új területeket, ahol önálló revírt alapíthatnak. Egy ilyen ifjú vidrával lehetett dolgunk, aki azonban csak egy éjszakát töltött nálunk. Látva azonban, hogy itt nincs hal, és a vízzel borított terület is kicsi (ezen még változtathatunk!) valószínűleg továbbállt.
Bár azt mondtuk, hogy elvileg találhat itt is élelmet, mivel a vidra étrendjén nemcsak halak szerepelnek, hanem többek között békák és puhatestűek is, ezzel együtt is a vidra táplálékszegény területnek ítélhetett minket. Valószínűleg joggal. Persze száz százalékosan nem lehetünk biztosak abban sem, hogy tényleg odébbállt. De nagyon valószínű. Inkább arra gondolunk, hogy pokoli szerencsénk volt, amikor a vidra odament a kamerához kíváncsiskodni. Simán megeshetett volna, hogy ez a vándorúton lévő vidra észrevétlen marad. Hálásak is vagyunk a vidrának meg a sorsnak, hogy láthattuk őt, és felvehettük a rezervátum fajlistájára is.
Ezek után biztosak vagyunk abban,
hogy a következő években újabb és újabb előfordulások lehetnek akkor is, ha nem telepszik meg nálunk. A vidra vagy például a jégmadár rendszeressé válásához még sokat kell fejleszteni a vizes élőhelyeinken (most tartunk a fejlesztések 40%-ánál) – ez egyúttal azt is jelenti: az ilyen fajok megtelepedése alapvetően azon múlik, hogy meddig jutunk el az élőhely-rehabilitációban.
Mostantól érdemes számolni azzal is, hogy mik a vidra élőhelyigényei és táplálkozási szokásai. Erre vonatkozóan roppant gazdag és tanulságos adatbázisokat találtunk, amit hamarosan egy másik posztban a magunk szempontjai szerint górcső alá veszünk. Így talán még jobban értjük majd, miért nem maradt nálunk a vidra, és még inkább tudni fogjuk, mit kell tennünk a jövőben, hogy egyszer csak maradjon.
Ugyanakkor nézhetjük a dolog jó oldalát is.
A vidra vérmes és sokoldalú ragadozó (hisz menyétféle, akár a nyérc vagy a görény). A vidra betelepülése azt is jelentette volna, hogy a békáink egy részét a vidra eszi meg, aligha lehettek volna biztonságban a récék tojásai vagy fiókái, és a guvat is ezerszer meggondolta volna, hogy nálunk fészkeljen. Ennyire kicsiny területen a vidra hamar összeszedett volna minden ehetőt. Február 12. után a récék el is tűntek a rezervátumból pár napra, s csak mostanában kezdenek visszatérni igazán. Nyilván ők is találkoztak a vidrával, és biztosabbnak ítélték kicsit odébbállni.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Jó lett volna, ha…, de nézzük a dolog jó oldalát, és örüljünk a récéknek, a guvatoknak és a békáknak!
A szomszédban a kis halastó lehet jobbnak bizonyult, bár a tógazda aligha örül. 🙂
Oda nem tud bejutni, úgy lekerítették és két kuvasz őrzi ráadásul. Szóval szerintem inkább továbbállt.