Kék bálna | A világ leghatalmasabb állata

Kék bálna | Ismerd meg jobban!

köszönet az elődöknek

Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.

Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.

Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.

---

---

A valódi, szorosabb értelemben vett barázdás bálnák hosszú, karcsú testű állatok, fejük 1/5–1/4-ét alkotja egész hosszuknak, mellúszóik aránylag rövidek, keskenyek és hegyesek, hátúszójuk kicsiny és hátrafelé irányuló, szájrésük egyenes. Ezen kívül természetesen még csontvázukban és belső szerkezetükben megnyilvánuló egyéb bélyegek is jellemzik őket.

---

Az óriás bálna (Balaenoptera musculus L.)

[Más neve: sibbaldi.]

Az óriás bálna vagy norvégiai kék bálna a legnagyobb termetű az összes hátúszós bálnák között és egyáltalában a legnagyobb, vagy legalább is leghosszabb az összes élő emlősállatok között. Kükenthal megbízható adatok alapján a legnagyobb megmért példányt 31 m hosszúnak jelzi. 

---

Ezt a fajt első pillanatra fölismerhetővé teszi a színe, ez t. i. egyforma árnyalatú kékes- vagy palaszürke. Csak oldalának egy bizonyos részét, különösen a mellúszók alá esőt márványozzák világosabb foltok.

Több, Finsch által vizsgált példánynak a mellúszói fehérrel szegélyezettek voltak és hogyha ezek testének az alsó oldala csak kevéssel is volt világosabb, mégis a hát- és hasoldal színezetét meglehetősen éles vonal határolta el egymástól. A színárnyalat kissé változó, a világos foltozottság meglehetősen felötlő és vízben figyelve meg az állat testét, az esetleg mohazöld árnyalatú is lehet.

---

Az ilyen példányok rendesen nagyon zsírosak. Az óriás bálna termete kevésbé karcsú, mint a barázdás bálnáé, nagyobb hosszúsága ellenére is, tehát tömegének annál tekintélyesebbnek kell lennie! Guldberg szerint a hím és a nőstény egy kis gyakorlattal már a tengerben megkülönböztető egymástól: az előbbi átlag kisebb, nyaktájéka vastagabb, kereszttája viszont keskenyebb, az utóbbi ellenben a hátúszója táján sokkal szélesebb, a nyakánál meg aránylag keskeny.

Jellemző bélyege a fajnak az, hogy felső állkapcsa közepétől a két orrnyílás felé egy taraj halad, mely az utóbbiak előtt egy kis púppá emelkedik ki. Jellemzik továbbá erősebben hajlott és különösen hosszabb mellúszói, melyek a test egész hosszának hetedrészét érik el, valamint kicsiny, egyenes hátúszója, mely hátul, a test utolsó negyedén ül, még a végbélnyílás mögött.

Állkapcsai hosszabbak,

mint a megelőző fajéi, még viszonylagosan is (az egész testhosszhoz úgy viszonylik, mint 1:4 1/2-hez); halcsontlemezei – mindkét oldalt 400 – egyenletesen sötét színűek, feketéskékek, végükön hosszú, durva rostokkal, ezek nélkül 90 cm hosszúak.

---

Életmódját illetőleg Kükenthal joggal különösnek találja azt a jelenséget, hogy az állatok e legóriásibbja kizárólag rendkívül apró, az áramokkal tovasodort tengeri állatkákból, majdnem egyedül alig 3 cm hosszú rákokból (Thysanopoda) táplálkozik, amelyek az északi tengerekben irtóztató mennyiségben élnek.

Az óriás bálna gyomra gyakran egészen tele van ez állatok tömegével, melyből esetleg 1200 liter is lehet benne! Az áramlások az apró állatkákból néha olyan tömegeket sodornak a fjordok belsejébe, hogy ott a víz egészen kásaszerű lesz tőlük, pl. a Varanger-fjordban, Norvégia és Oroszország határán. Erre a kövér legelőre azután a bálnák is csakhamar bevonulnak.

---

A táplálék okozza a bálna elvándorlását is. Guldberg szerint éppen az óriás bálna vándorlása különösen pontosan követhető, s az kimutathatóan az Atlanti-óceán egész szélességén keresztül folyik le.

1888-ban Vardönél egy óriás bálnát ejtettek el, melynek hátán egy duzzanat s elgörbülés volt látható. Mindkettő az állat feldarabolása alkalmával előkerült amerikai szigonytól eredt, amilyeneket kizárólag Massachusetts partjain használnak. S ilyen eset több is ismeretes. E mellett az óriás bálna vándorlása, mint látszik, olyan naptári pontossággal folyik le, mint azt némely vonuló madarat illetőleg ismerjük.

Így pl. a Varanger-fjordban minden évben május 8-án mutatkozott először, amikor Foyn Svend a mult század 80-as éveiben ott nagy cetvadászatait folytatta. Akkor kisebb, 4–6 darabból álló csapatokban jelentkezett, azonban sohasem, még a legnagyobb élelembőség idejében sem nagyobbakban, mint a közönséges barázdás bálna; rendesen egyesével vagy párosával volt látható.

Szaporodását illetőleg

Guldberg megbízható adatok alapján annyit közöl, hogy a párzás idején a nőstény közvetlenül a hím mellett úszkál; később elhagyják egymást. Mivel egy és ugyanazon hónapban egészen különböző nagyságú embriókat lehet találni, abból Guldberg azt következteti, hogy az óriás bálnának nincs határozott párzási ideje.

A vemhesség bizonyosan tovább tart egy esztendőnél; az újszülöttek közepes hosszúsága 7 1/2–8 m-re becsülhető; a Guldberg által vizsgált legnagyobb méhmagzat 7 1/4 m hosszú volt.

Mivel a párzási idő meghatározatlan; természetesen ilyen az ellés ideje is. Általánosan felteszik, hogy a fiatal mindaddig anyjával marad, míg annak fele hosszát el nem éri; a mellett az öreg, megérthető módon, nagyon lesoványodik.

---

A norvég cetvadászok az óriás bálnát haszna tekintetében valamennyi többi cet elé helyezik; egy-egy példány átlag 90 hl halzsírt és 250 kg halcsontot szolgáltat. Kükenthal darabjának összes értékét átlag 5000 márkára becsüli, amelyből mintegy 1200 márka a halcsontra esik.

[Ehhez a számhoz, valamint a felsorolt többihez meg kell jegyeznünk, hogy azok az utolsó békeévekben elért árakat jelzik. Ma már az árak természetesen egészen mások, de hogy milyenek, annak nincs alkalmunk utána járni. Fordító.]

Alkalomadtán az óriás bálna is irtóztató erőről és szívósságról tesz tanúságot. Így megesett egyszer, hogy testében felrobbant szigonylövedékkel a legnagyobb sebességgel húzta maga után a cetvadászgőzöst, noha ennek gépei hátrafelé dolgoztak, és ugyanannak a társaságnak egy másik gőzösét, amely 4 óra múlva az előbbinek segítségére jött, és amely az állat testébe szintén annak rendje-módja szerint felrobbant lövedéket küldött, még két óráig szintén maga után cipelte. Ez idő alatt a bálnát két csónakban ülő emberek lándzsákkal még állandóan szurkálták, míg végül a vérveszteség következtében kimúlt.

---

Fotó: Wiki, Pixabay

Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

---

még több óceán