Izgalmas hírekkel érkezett a Hortobágyra Ibus, a székicsér
A Hortobágyi Nemzeti Park a Facebook-oldalán számolt be arról, hogy először sikerült bizonyítékokat gyűjteni a magyarországi székicsérek vonulási útvonaláról és telelőhelyéről. Ez pedig Ibusnak, az öreg tojó székicsérnek köszönhető, aki május 6-án érkezett vissza a korábbi kisújszállási fészkelőhelyére. Ekkor letöltötték a jeladójának adatait, amely rögzítette a teljes őszi és tavaszi vonulási útvonalát és a telelőhelyre vonatkozó adatokat is.
A madár
– feltételezhetően fajtársaival – Csádban, a Száhel övezetben található Fitri-tó környékén telelt, amely Ramsari-terület. Az őszi és tavaszi vonulás során több hetet töltött Nyugat-Törökországban és Egyiptomban, ahol megpihent. Az ilyen megállók különösen fontosak, hiszen a Szaharán való átkelés sok energiát és megfelelő kondíciót igényel. Ibus mindkét alkalommal lendületesen teljesítette ezt az „akadályt”: a tavaszi vonulás során alig több másfél nap alatt repülte át a Szaharát, vagyis legalább 2200 kilométert tett meg.
Május 11-én és 12-én délután a két másik székicsért, Pista és Laci bácsit is érzékelte az adatletöltést végző eszköz, bár a két madár jeladója az őszi vonulás során Egyiptomban ismeretlen okok miatt nem rögzített további koordinátákat. Az eszközök így is pótolhatatlan információkat gyűjtöttek az egyedek vonulási és korábbi nyári élőhelyválasztási szokásaikról. Ibus, Pista és Laci bácsi jeladóinak köszönhetően rendkívül fontos ismeretanyaggal gazdagodott a nemzeti park a székicsérek vonulási mintázatairól és telelőhelyeiről. A következő hetekben remélhetőleg a többi jeladós egyed is épségben visszaérkezik és további értékes információkat szolgáltat. 2026-ban további jeladók felhelyezését tervezik
A székicsér (Glareola pratincola) kipusztulással közvetlenül fenyegetett,
fokozottan védett partimadárfaj, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság egyik „zászlóshajó” faja. Természetvédelmi értéke 500 000 forint.
A Kelet-Európában fészkelő székicsér-populáció vonulási útvonala és telelőterülete sokáig ismeretlen volt. Csupán feltételezések és eseti megfigyelések alapján lehetett sejteni, hogy ezek az állományok valahol Közép-Afrikában, a Szaharán túli területeken telelnek. Tavaly a park 9 öreg költő madárra helyezett jeladós nyomkövetőt, a kezdeti eredményekről korábban beszámoltak. A nemzeti park posztjában további képek láthatók.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: a Laci bácsi nevű madár, Forrás: HNPI archívum
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Nem tudom, a legjobb esetben meddig élnek a székicsérek, köszönet ennek az Ibusnak, és hosszú életet kívánok neki!
Úgy legyen! 🙂
… ” a tavaszi vonulás során alig több másfél nap alatt repülte át a Szaharát, vagyis legalább 2200 kilométert tett meg”. Elképesztő teljesítmény- honnan van ennyi energia egy ilyen pici lényben?
Ma haza felé esőben sétáltunk, nem volt nálunk esernyő, de szerencsére csendes eső volt szél nélkül, így egyáltalán nem zavart, hogy jól eláztunk- közben a kertekben előjöttek a rigók és fantasztikus volt nézni ahogy ott ugrabugrálnak és várják a gilisztákat, hogy elő jöjjenek:-))). Milyen jó neve van a lány székicsérnek- Ibus . Azért az már művészet, hogy a visszatérő madarakról pontosan tudják ki kicsoda, gondolom a neve nincs bevésve a jeladós nyomkövetőbe.
Bizony, elképesztő teljesítmény..Nagyon cukik a rigók, úgy szeretem őket! <3 Szerintem a jeladóban benne van valahogy a neve/vmi azonosító is. De én el tudom képzelni, hogy egy-egy madarat felismernek, ha már a kezükben is volt.