Szorongásból cselekvés | Hogyan mentsük meg a Földet?
Hogyan mutathatsz példát és mentheted meg TE a földet? Hogyan lehet a szorongásból cselekvés?
Kónya Máté írása
Még sosem volt ilyen közel egy lehetséges globális ökológiai polikrízis mint napjainkban, mikor rendkívül súlyos környezeti problémák fenyegetik minden ember jóllétét csakúgy, mint rengeteg más faj puszta létét és fennmaradását is. Azonban itt álljunk meg egy pillanatra: ezt a válságot alapvetően mi okozzuk – és ez jó hír!
Természetesen nem az a jó hír, hogy egy évről évre mélyülő válságba kergettük magunkat, nem is az, hogy még sosem látott tempóban alakítjuk át bolygónkat, hogy fékevesztett sebességgel változik a Föld éghajlata, hogy napról napra csökken a biológiai sokféleség, de még az sem, hogy mindenféle vegyi anyaggal roncsoljuk közvetlen környezetünket és életet adó talajunkat is.
A jó hír az:
Ha mi okoztuk ezeket a problémákat, a lehetőség is a miénk, hogy megoldjuk őket.
A klímaváltozás mindannyiunk ügye és felelőssége: vagy így vagy úgy, de mindannyian hozzájárulunk és mindenkinek tenni kell azért, hogy megfékezzük a hatásait. A jó hír, hogy számos lehetőségünk van klíma- és ökológiai lábnyomunk gyors, jelentős, érdemi csökkentésére. Ha a klímaváltozásról, globális felmelegedésről és a fajok tömeges kihalásáról szóló hírek téged sem hagynak nyugodni, akkor ne ess pánikba:
a megoldás a te kezedben is ott van.
Számtalan cikk született már arról, hogy is tudnál cselekedni a Föld védelmében, de jogosan érezheted magad cserbenhagyottnak, ha nem gondolod úgy, hogy
- ha kevesebb eldobható műanyagot használsz
- tartós, javítható termékeket választasz
- ha például kevesebb húst eszel
- ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszereket választasz gyakran
- segíted a beporzókat, esetleg madárbarát kerted van
- ismered és magad módján óvod a környezetet
- ha ültettél már fát
- ha írtál már alá valamilyen klímavédelmi petíciót
- környezettudatosan vezeted háztartásodat
- ha már csökkentetted mindennapos fogyasztásodat
és még sorolhatnánk….
A lista természetesen nem teljes, és nem is hibátlan. Örök viták alakulnak ki például a húsfogyasztás csökkentése körül is. Ahelyett, hogy azt mondanám, amit eddig tettél, felesleges vagy haszontalan volt, azt mondom inkább: jó úton jársz.
Ha már tagja vagy valamelyik környezetvédelmi szervezetnél, önkéntesük vagy és támogatsz egy neked kedves szervezetet, akkor egy lépéssel már előrébb is vagy!
A környezetvédelemben is két irányzat alakult ki:
- egyikük a technokrata irányzat, mely a folyamatos technológiai innovációkban, újításokban, bravúrokban látja a megoldást;
- valamint a mélyalkalmazkodás ideológiája, mely nem csak a természeti, de társadalmi rendszereink összeomlását is biztosnak tekinti, tényként kezeli, így a megoldást az egyéni felkészülésben és közösségeink az összeomlásra való felkészítésében, megerősítésében látja.
Adott egy harmadik út is, mely Takács-Sánta András és a Kisközösségi Program nevéhez fűződik, ez a “cselekvő remény” nevet viseli és kisközösségekben, az egyéni cselekvésekből kiindulva, csoportokban, társas akciókban kibontakozva látja a lehetséges kiutat a közeledő globális ökológiai polikrízisre.
Ehhez egyszerű példát hoztam: a szúnyogokat.
Szúnyogokkal mindenki találkozik.
93 millió évvel ezelőtt a Földön vannak, szóval tudtak alkalmazkodni egyhez s máshoz, így nem csoda, hogy bárhol összefuthatunk velük. Rendkívül mobilis rovarok, ökológiai szempontból r-stratégista rovarok, tehát az adott élőhely maximális gyorsaságú kihasználására törekednek (egy pocsolyában is több száz fejlődhet ki). Korlátlan szaporodással rendelkeznek és gyors az egyedfejlődésük. A populációdinamikájuk rapszodikus: az alapvetően magas egyedszám időnként megugorhat, de be is zuhanhat (gondoljunk csak az inváziókra).
Emellett betegségterjesztő rovarok is:
vérszívás alkalmával a csípőszúnyog egyszerre donor és receptor is, tehát felvehet, de le is adhat különböző fertőzéseket, ezek lehetnek vírusok, baktériumok, férgek és egysejtűek is. A globális környezeti változásokkal és klímaváltozással a szúnyogfajok életmódja is megváltozott; elterjedésük, szaporodási ciklusuk és egyedsűrőségük is, tehát a jövőben egyre több szúnyoggal és egyre több járvánnyal számolhatunk.
Legtöbbször kémiai úton védekezünk ellenük, ami nemcsak alacsony hatékonyságú, de szinte felesleges is: természetes alternatíváihoz képest többszörösébe kerül, szinte elhanyagolható eredménnyel.
De hol jön itt képbe az egyéni környezetvédelem?
Adott egy probléma: évről évre több és veszélyesebb szúnyoggal fogunk találkozni, de eredménytelenül védekezünk ellenük. Felvetődik a költői kérdés: de miért?
- Tudtad például, hogy a szúnyogok közül csak a csípőszúnyogok, azok közül is csak a nőstények képesek emberi vért szívni?
- Tudtad, hogy hazánkban 53 csípőszúnyog faj él és ebből 3 invazív csupán?
- Tudtad, hogy kémiai irtás helyett létezik mikrobiológiai módszer, mely egy baktérium (Bacillus thuringiensis israelensis) segítségével már lárvaállapotban elpusztítja a szúnyogokat?
- Tudtad, hogy a szúnyogártalomért – mennyi szúnyog csíp meg egy évben – több, mint felében háztáji, azaz a kertjeidben nevelődő szúnyogok felelnek?
- Tudtad, hogy a leghatékonyabb módszer a védekezésre, ha nem hagysz lehetőséget, hogy úgynevezett pangó vizek alakuljanak ki, ahol ezek a rovarok szaporodni tudnának?
- Tudtad, hogy a fecskék – eltérő aktivitási idejük miatt – nem is fogyaszthatnak csípőszúnyogokat és ez csak egy városi legenda?
Ha legalább egy kérdésre nem volt a válaszod, akkor valószínűleg nem vagy feketeöves környezetvédő. Amíg nem találkoztam a témával, én sem tudtam semmit, amivel tudnék védekezni a szúnyogok ellen, holott jó példát szolgáltatnak arra, hogy mit és miért kellene tennünk a környezetünk – és így önmagunk – védelmében is.
Ehhez az első lépés a megismerés.
Itt értelemszerűen nem a szúnyogokat kell megvédenünk, hanem igazából magunkat tőlük, de rávezetnek arra is, hogy ha természetes ellenségeiket védjük meg, akkor nem lesz szükség a veszélyes kémiai gyérítésre és magunkat is megvédtük. De hogy egy egyszerűbb példát is említsek: nem tudunk egy kivágásra ítélt erdőt sem megvédeni addig, amíg nem tudjuk, milyen hatások és milyen fajokat, életközösségeket érintenek az adott erdőben. Ehhez kapcsolódik szorosan a környezeti érzékenység, adott esetben például az, hogy tudjuk, a kémiai szúnyogirtás mennyi más hasznos állatot (lepkéket, hüllőket, kétéltűeket, más rovarokat) pusztít el feleslegesen, és tudjuk, miért lennének ezek a fajok fontosak egy jól működő ökoszisztémában. Ezek az ökoszisztémák biztosítanák azt, hogy mi, emberek ne legyünk járványok, természeti katasztrófák áldozatai, de azt is, hogy minden nap tiszta vízhez és tiszta levegőhöz jussunk.
Ezeket a természetesnek vett ajándékokat nevezzük bioszféra-szolgáltatásoknak.
Jó, ez mind szép és jó, gondolhatod, de mi van, ha nincs a kertemben egy „szúnyogkeltető” sem, a Föld éghajlata mégis állandóan növekszik, fajok tűnnek el, közvetlen környezetem is folyamatosan romlik…
Valamit elrontottam volna?
Nem, csak egy lépés választ már el attól, hogy te is a bolygónk védelmezője légy. Közelítsd meg minél több oldalról, minél több tudományterületről a kiválasztott problémát, közelítsd a tudományterületek határait, és ne félj a transzdiszciplinaritástól!
ÉS A LEGFONTOSABB:
Ha valamit megtudsz, keress hozzá jó gyakorlatokat és próbáld ki őket! Mesélj róla ismerőseidnek, barátaidnak, közvetlen környezetednek! Próbáljátok ki ezt közösen is! Például, ha kipróbáltad otthon a madáretetést – még ha csak egy panelerkélyed van is –, elmondhatod az ismerőseidnek is, hogy miben segíted ezzel a környezetedet és máris előrébb vagy egy lépéssel, hátha lépni fog valamit ő is.
Azokkal, akikkel könnyen tudsz együttműködni, hozzatok létre kisközösségeket és szerveződjetek egy adott téma köré! Legyen szó bevásárlóközösségről, ökokertészetről, közös komposztálásról vagy ruhabörzéről, már egy lépéssel előrébb vagytok egy igazságosabb, fenntarthatóbb és zöldebb társadalom felépítéséhez!
A jó példa pedig ragadós.
Ahhoz hasonlóan, ahogy az első emberek közül valaki feltalálta a kereket, amit aztán egyre többen kezdtek el használni. Később feltaláltuk az antibiotikumot, megalkottuk a televíziót és „befoltoztuk” az ózonlyukat – és ha mindez lehetséges volt, most is lehetséges, hogy jó irányba tereljük az emberiség viselkedését a bolygóval kapcsolatban.
A világ nem a véleményedtől, hanem a példádtól változik.
Bőven van már tapasztalatunk róla, hol rontottuk el. Itt az idő, hogy összeszokott, reményteljes, jól működő, őszinte közösségeket alkossunk, akik értik és ismerik egymást és közös cél mentén cselekednek, megvan köztük a csoportkohézió: a többi már csak a célon múlik. Egy csoport fogja választani települése fásítását, egy másik az óvodások környezeti érzékenyítését és nevelését, egy harmadik madárgyűrűzéseket fog szervezni, de mindannyian megtesznek egy lépést egy zöldebb világ felé. Ha pedig mindez megtetszik a szomszéd településnek, szomszéd óvodának vagy az érdeklődő természetbarátoknak? Jó példát látnak, működő modelleket, így abban a tudatban foghatnak hozzá a saját projektjeikhez, hogy tudják, hogyan kezdjék el.
Ahogy ilyen csúcsfajjá fejlődhettünk az evolúció során, úgy – hitem szerint – globális folyamataink is megváltoztathatók lokálisan. Megakadályozható, hogy az emberiség az élőhely elfogyasztásával öngyilkosságot kövessen el. Ez egy távoli Mad Max disztópia, de egyre valószínűbb forgatókönyv, ha nem lépünk sürgősen.
Kérlek, üzenetként vidd el azt:
most dől el, kinek mi a fontos, kinek milyen érték számít, milyen mintát mutat családjának, barátainak, ismerőseinek, gyerekeinek és melyik viselkedésmintából lesz több. Melyik irányba indul el a társadalom: ami fenntartja pazarló életmódunkat, fenntarthatatlan gazdaságunkat, ördögi köreinket, melyből olyan nehéz kitörni.
A fenntarthatóság a reggelidnél (életmódodnál, mit, hogyan, honnan) kezdődik. Legyen minden nap egy új zöld kezdet! Ha úgy érzed, eljött a te időd, ne légy rest és lépj most!
Őszintén ajánlom az új kezdethez EZT a könyvet is. (Ez nem fizetett reklám! | szerk. )
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több bioszféra
Remek poszt, gratulálok Máté!😊
Szia, Ibolya! Jó látni, hogy némelyik fiatalembernek még van abban hite, hogy közösségileg is léphet az ember. 🙂
Szépjó reggelt Cen’, igen, rajtuk sok múlik most, csak minél többen legyenek, mert nagy kihívás előtt áll a gondolkodó- még épeszű emberiség!
Tényleg jó látni, hogy vannak még fiatalok – esetleg többen is -, akik így gondolkodnak.
(Talán ha nem lenne mögöttem már ennyi év, amennyi van, és ennyi tapasztalat, talán én is így tennék…)
A hit és a lelkesedés mindig nagyon fontos!
” A világ nem a véleményedtől, hanem a példádtól változik”
Bizony így van ez, a példa ereje, a családban, a gyereknevelésben, a másokért való gondoskodásban, oktatásban, ………… Miért ne lenne így a világunk jobbá tételében is?
Üdv., az okos motivált fiataloknak- milyen jó tudni, hogy a digitális világ szülöttei is figyelnek a bolygóra, ahol élnek és majd az ő gyerekeik is . Kedves Máté- elismerésem.
Köszönöm mindenkinek az építő és pozitív hozzászólásokat, remélem, a további, hasonlóan gondolkodtató írásaim is értő fülekre találnak majd! Addig is bárkinek bármilyen pozitív példája, tapasztalata van, szívesen veszem! 🙂