Mi történt? Hanyatlik a műtárgypiac
Egykor virágzó üzlet volt, ma azonban már egyre inkább össze kell húzniuk a nadrágszíjat az aukciósházaknak. Ezt támasztja alá a világ egyik legrangosabb ilyen intézménye, a Sotheby’s jelentése, amely szerint a cég megduplázta az adózás előtti veszteségét 2024-ben: az 248 millió dollárra ugrott a 2023. évi 106 millió dollárról.
A jutalékokból és díjakból származó bevétel 18 százalékkal, 813 millió dollárra csökkent az egy évvel korábbi 994 millió dollárról. Ez a tehetős gyűjtők kiadásainak visszaesését jelzi az elmúlt években tapasztalt növekvő geopolitikai és kereskedelmi feszültségek hatására.
A cég 2020 óta hajt végre létszámleépítést, ami szintén hozzájárult a veszteségek növekedéséhez. Végkielégítésekre 29,2 millió dollárt költött a cég tavaly, több mint a dupláját az egy évvel korábbi 11,4 millió dollárnak, miközben az alkalmazottak száma csupán 24 fővel csökkent, 2218-ra.
A jelenleg a világ negyven országában működő céget 1744-ben alapította Samuel Baker londoni könyvkereskedő könyvritkaság-kereskedőként, és csak a 20. század elején lépett be a képzőművészet világába. A műtárgyak és könyvek aukciói mellett olyan területekre is kiterjesztette tevékenységét, mint a borászat és a gyémántok, valamint létrehozott egy pénzügyi szolgáltató ágat is, amely művészeti ügyleteket finanszíroz és gyűjtemények fedezetével nyújt kölcsönöket.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Unsplash
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több aukció
A veterán korosztály fogyatkozásával , a gyűjtők száma is jelentősen kisebb. Szeretem a múzeumokban, képtárakban nézegetni a festményeket, műtárgyakat, de a lakásomba sosem vinném be egyiket sem, bármilyen értékes is.
Mennyi jó könyv és film készült festmény, vagy gyémánt rablásról:-)))vagy Indiána Jones meg a frigyláda, vagy a Szent Grál a Da Vinci kódban. Amúgy sosem értettem azokat akik milliókat áldoznak egy egy festmény megvásárolására- micsoda sznobság kérkedni egy sokmilliós képpel a falon.
Volt egy szomszéd asszonyom, aki fantasztikus képhamisító lehetett volna, minden aukció legdrágábban eladott képeit megfestette magának. Nekem is volt tőle Szinyei Merse reprom a pipacsos mező- elajándékoztam nem hoztam magammal ide az új életembe. Leginkább az impresszionistákat hamisította, pasztellel. Szóval akkor úgy tűnik leáldozott ennek a fajta piacnak. Digitális képtárakban sétál az ember manapság és inkább támogatja mondjuk az űrkutatást, mint a csóringer művészeket. Milyen érdekes, hogy a művészek többsége mecénások nélkül éhen halt volna, mindegy, hogy festő, szobrász, vagy , író- amíg befutottak sokat nélkülöztek. Henri de Toulouse-Lautrec a származása ellenére is Párizsban nem élt úgy mint a felmenői. Éppen a napokban ajándékoztam el a Moulin Rougenak készített plakát repróit amit anno Párizsban a Montmartren vettem- nagy boldogságot okoztam vele egy idős pártfogolt barátnőmnek, aki szintén beleragadt valami múltfélébe és gyűjtöget:-))))
Emlékszem, hogy meséltél erről a szomszédasszonyról. 🙂
Ma viszont néhány képzőművész nagyon jól él, de ők inkább üzletemberek, akik ügyesen felhajtották az áraikat. Pl. Damien Hirst, aki állattetemeket áztat formaldehidbe. Vagy Jeff Koons, aki óriási lufikat hajtogat. Bár nem mondom, hogy nem érdekes, amit csinálnak, kissé rejtélyes, hogy miért lettek ennyire felkapottak. Ma már csak az kell, hogy valakiről elterjedjen, hogy menő, és kapnak utána az emberek. Az, hogy jó-e amit csinál, eléggé másod- vagy harmadlagos.