Leonard Cohen után szabadon
Felszáll egy madár ma reggel is, felszállsz te is, csak ne nézz hátra, és ne nézz előre se; talán se a madár, se az ember, sosem volt és nem is lehet szabad, talán ez a reggel is magához húz; talán a gond szül meg téged, de visszagyűr magába minden este, hogy megszülhessen ma is; talán új háborút vívnak ma is, igen, sokan haltak meg tegnap közöttünk, sokakat öltek meg tavaly, tíz és húsz éve is, és talán mindig lesz odafönn valaki, aki a halál mellett kardoskodik, talán ő dönt majd a te halálodról is; valaki mindig lesz odafönn, aki tesz egy aljas ajánlatot, igen, talán végleg összetörtünk mindent és talán réges-régen széthullottunk mi is; talán darabokra tört már minden galamb, összetört az összes ragadozó is, talán már megvettek, eladtak és leromboltak bennünk mindent, talán már csak egyetlen harang maradt, csak egyetlen hang; talán jól tennéd, ha ezt az egyet megtartanád, nem adnád el ma reggel, nem engednéd el, nem rombolnád le, és nem engednéd, hogy az utolsó szó ellen is megvívjanak egy újabb háborút; talán ez az egy, amit ma még megtehetsz, hogy behúzod a vészféket és meghúzod a harangodat, és meghúzod újra és újra, megint, ahogy a madár emeli a szárnyát újra és újra, hogy repülhess még valamennyit, bármi van is; döntsön rólad bárki bármit, szállhass még egy ideig, mint a fakó emlék felhői fölött imbolygó jövő, mint a madarak, mint az utolsó szó; hogy az utolsó pillanatban elszállhass még, ha már egyszer ez a dolog velünk épp így alakult.
Borítókép: Pixabay
Nagyon szeretem Leonard Cohent!! Már “rongyosra” hallgattam azt az egy CD-t, ami megvan tőle. 🙂
Jól indul a napom. Köszi!
Örülök!
Ha már egy ilyen erősen szöszös hangot feldobtál, lehetne egy lágyabb hang is , mint pl. Cseh Tamás, vagy nagy kedvenceim Sade, Didó?? Nagyon más stílus mind, de tényleg úgy simogat a hangjuk, mint a bársony. 🙂