Dzsafar Panahi iráni rendező titokban forgatott filmje kapta az Arany Pálmát
Dzsafar Panahi titokban forgatta le Egy egyszerű baleset című thrillerét. A film a jelek szerint annyira jól sikerült, hogy neki ítélte az Arany Pálmát Cannes-ban a Juliette Binoche vezette zsűri.
Dzsafar Panahit
húsz évre eltiltották a filmkészítéstől „rendszerellenes propaganda” miatt, miután 2009-ben a konzervatív Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök újraválasztása ellen demonstrált. Panahi ennek ellenére titokban folytatta a munkát hazájában, de most először fordul elő, hogy filmjét maga is elkíséri a nemzetközi bemutatóra. Egyelőre nem tudni, hogy fogják-e érni retorziók Iránban a 11. filmjéért, amely közvetlenül az iráni hatalmat és a biztonsági erők önkényét bírálja.
A krimiben több női szereplő is fejkendő nélkül jelenik meg, s a világpremier előtti vörös szőnyeges bevonuláson a cannes-i fesztiválpalotába egyetlen színésznő sem viselte a hidzsábot, ami Iránban kötelező a nőknek.
„A művészet provokál, kérdez, felkavar. A művészet mozgósítja legértékesebb, legélőbb részünk kreatív energiáját. Egy olyan erőt, amely lehetővé teszi, hogy a sötétséget megbocsátássá, reménységgé és új életté formáljuk át” – indokolta a zsűri döntését annak elnöke, Juliette Binoche.
A kormányellenes propaganda miatt a börtönt is megjárt 64 éves rendező tizenöt év után először jelent meg filmje bemutatóján. A díjat Cate Blanchett ausztrál színésznő adta át neki.
„Úgy gondolom, hogy ez a megfelelő pillanat megkérni minden embert, minden iránit, mindenféle különböző véleményével együtt, bárhol a világon, Iránban vagy máshol: tegyünk félre (…) minden problémát, minden különbséget, a legfontosabb dolog jelenleg az országunk és az országunk szabadsága” – mondta köszönőbeszédében a rendező fárszi nyelven a fesztivál francia fordítása szerint.
Panahi a kortárs iráni mozi egyik legtöbb díjjal elismert filmrendezője. 2015-ben Taxi Teherán című drámájával elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díját, 2018-ban pedig a cannes-i filmfesztiválon a Három nő című filmjének forgatókönyvéért kapott elismerést. De ahhoz sem ő, sem a közöség nincs hozzászokva, hogy személyesen ünnepeljék. Itt nincsenek medvék című legutóbbi alkotása 2022-ben a velencei filmfesztiválon debütált, ahol egy üres székkel hívták fel a figyelmet arra, hogy a rendezőt hazájában bebörtönözték.
A csaknem kétórás, francia támogatásból készült és Franciaországban megvágott
Egy egyszerű baleset
című dráma egy közönséges közúti balesettel kezdődik. Miután az éjszaka közepén elütött egy állatot, Eghbal egy autószerelőhöz hajt, aki azonban láthatóan azonnal megdermed, miután biztos abban, hogy egykori börtönőrével van dolga, aki a legsúlyosabb bántalmazásoknak vetette alá.
Elindul az autós nyomába, elrabolja az utcán, majd a sivatagban élve el akarja temetni. Eghbal azonban mindent tagad, az autószerelőt pedig kétségek gyötrik: vajon tényleg megtalálta-e azt a férfit, aki tönkretette az életét, vagy egy ártatlan embert bántalmaz? Az igazság kiderítésére az autószerelő összegyűjti kínzója többi áldozatát, és egy kisteherautóban furikázva a városban megvitatják a magánbosszú értelmét.
Van, aki minden további nélkül végezni akar az elrabolt férfival, mások vonakodnak, tartva attól, hogy pont úgy viselkednek, mint az iráni hatalom, amely bebörtönözte őket. Az abszurd és komikus jelenetekkel teli film elmélkedés az igazságszolgáltatásról és a bosszúról az önkénnyel szemben.
A másként gondolkodó Dzsafar Panahit
2022 júliusában másodszorra vitték börtönbe, hogy folytassa a 2010-ben rá kiszabott, de akkor két hónap után felfüggesztett hatéves börtönbüntetés letöltését, majd 2023 februárjában szabadlábra helyezték.
Dzsafar Panahi a második iráni rendező, akinek filmje elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban. Abbasz Kiarosztami – aki Panahi mestere volt – A cseresznye íze című filmjéért 1997-ben vehette át a fődíjat.
Tavaly egy másik iráni filmes, Mohammad Raszulof is egy titokban forgatott, rendszerellenes filmmel illegálisan érkezett (A szent füge magja) Cannes-ba, ahonnan nem tért haza Iránba, azóta is Németországban él.
A zsűri a második legjelentősebb díjat,
a Nagydíjat a Sentimental Value, Joachim Trier norvég rendező és állandó színésznője, Renate Reinsve legújabb közös filmjmek ítélte. Az alkotás – amelynek férfi főszereplője Stellan Skarsgard, és amelyben egy hollywoodi sztár, Elle Fanning is szerepel – 19 percig tartó tapsot kapott a díszbemutatón, amely az idei rekord volt a fesztiválon.
Az Ingmar Bergman szellemi örökösének is tekintett norvég rendező filmje egy értelmiségi család története. Főhőse egy idős rendező, aki korábban nem igazán foglalkozott két lányával. Egyikőjük színházi színésznő lett, akinek az apa várhatóan az utolsó, életrajzi filmjének főszerepét ajánlja fel, a kisebb pedig történész. Elle Fanning gyakorlatilag önmagát alakítja a hollywoodi színésznő szerepében.
A legjobb férfi alakítás
díját a zsűri a 48 éves Wagner Moura brazil színésznek ítélte a Kleber Mendonça Filho rendezte A titkos ügynök című thrillerben nyújtott alakításáért.
A legjobb női alakítás díját egy kezdő színésznőnek, a 23 éves francia Nadia Mellitinek ítélte a zsűri, a Hafsia Herzi harmadik nagyjátékfilmjében (La petite derniere – A kishúg) nyújtott alakításáért.
A rövidfilmes Arany Pálmát Tawfeek Barhoma palesztin rendező I’m glad you’re dead now című francia-görög-palesztin koprodukcióban készült filmje érdemelte ki. Ebben a kategóriában versenyzett Kenyeres Bálint No.3 (The Spectacle) című alkotása is.
Forrás: MTI | A borítókép illusztráció: Unsplash
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több film
Juliette Binochenak kitűnő ízlése van, ha a díjat ennek a filmnek ítélte – ez a film fantasztikus lehet. Minden elismerésem a rendezőnek, aki vissza megy Iránba, hogy férfiként az eltárgyiasított nők oldalára álljon. Hogy lehet az, hogy a XXI-k században ilyen mérhetetlen elnyomásban és megalázottságban éljenek nők- mit tesz a világ azért, hogy másképp legyen? Pl. ilyen filmeket kell csinálni , nagyon várom, hogy valamelyik filmes oldalon megnézhessem.