Diétás, fogyókúrás ételek | Csirkecomb steak grillezett zöldségekkel

Diétás, fogyókúrás ételek | Mézes csirkecomb steak grillezett zöldségekkel

---

Hát ember, eljött ennek is az ideje. Sosem hittem volna, hogy egyszer diétás, fogyókúrás recepteket osztok meg. Azt sem hittem volna, hogy bármikor ebben a veszett életben fogyókúrába keveredhetek. Talán nem járok messze az igazságtól, hogy sokan ugyanígy vannak ezzel, aztán eljön az életükben az a nap, amikor választás elé kerülnek: vagy megcélozzák az abszolút túlsúlyt és mindent, ami a túlsúllyal együtt jár, vagy kitalálnak valamit, hogy valamennyire formába maradjanak.

Agyatlan világ az, ahol ezen a ponton már mérlegelnem kell mit írok, mert elhatalmasodott az idiotizmusig korrekt beszéd, a semmitmondás, a pipifaxos szépelgés és képmutatás. Lassan már csak fővesztés terhe mellett írhatjuk le: KÖVÉR.

Annyit azért megengedek magamnak, hogy azt mondjam: én bizony úgy gondoltam, hogy nem akarok formátlan, teszetosza Hurka Györggyé válni, és nem szeretném elérni egy jól tarott zsírsertés ideális, vágás érett állapotát… Soha. Van, amivel megbékéltem, hisz például a korommal nem lesznek tartósabbak az ízületeim, nem lesz zsengébb a húsom, de azért mindennek van határa.

Ott vannak előttem azok az idős emberek, akik

• egyrészt aktívak nyolcvan évesen is
• másrészt pokoli jól néznek ki, vékonyak és fittek

mint például Roger Waters vagy Mick Jagger.

---

Ebből a szempontból tán még szerencse is, hogy ideje korán kaptam egy bődületesen nagy infarktust. Akkorát, mintha beletoltatott volna a mellkasomba egy teherhajó. Jókor haltam meg, és jókor támadtam fel hamvaimból, talán épp akkor, amikor még van némi mozgástér. Már ha túléljük ezt a nem várt, hamar improvizált kis saját halált.

Ezek után pedig hadd legyen jogom akár ahhoz is, hogy viszolyogjak magamtól, ha egyre másra szedem magamra a kilókat; hadd legyen jogom ahhoz, hogy akár viszolygásból is, s nem csupán tiszta praktikumból és egészségügyi felvilágultságból parancsolok megálljt egy olyan folyamatnak, ami első pillantásra megállíthatatlannak tűnik.

Nem térek ki most arra, mitől híztam oly nagyon az infarktus után,

és arra sem, hogyan adtam le az első hónapban 13 kilót (amit minden prognózissal szemben nem szedtem vissza), de – minthogy kértétek – s főként Szabó Edit kérte, ha jól emlékszem többször is, s amúgy is oly szerényen csörgedez a gasztro-rovat, mint időszakos földalatti ér a talajszint alatt hét mérfölddel, szóval: itt az ideje hozni pár receptet, melyek segítettek a fogyásban, és ami még fontosabb: Abban, hogy

a fogyókúra ne tortúra, mint inkább a hedonizmus melegágya legyen!

Mert azt elhatároztam, hogy nem sanyargatással fogom emberformára faragni magam; nem szerzetesi aszkézissel fogom valamelyest megtartani régi szép, dicső formámat 😊

Fogyókúra blog | Így dobtam le egy hónap alatt 13 kilót

Elsőként egy rém egyszerű húsételt hozok, merthogy az én étrendemből nem került ki, s várhatóan nem is fog kikerülni a hús, ellenben a szénhidrátok mennyiségét (tészták, kenyér, cukor) radikálisan csökkentettem.

Ebben a receptben talán a hús lehet érdekes, mert a zöldség grillezése nemigen igényel magyarázatot, és voltaképp az is mindegy, mit grillezünk. Rakjunk mellé olyan zöldséget, amit a legjobban kedvelünk, a lényeg csak az, hogy érjük be ennyivel.

Tekintsünk a grillezett zöldségre köretként!

Nem kell kenyér, nem kell krumpli! A krumplival lehet trükközni, de ennél a receptnél azt mondom: hagyjuk. Elég például a grillezett brokkoli.

Miért jó a grillezés?

Mert a zöldségek félig nyersek maradnak, így nem főzzük-sütjük ki belőlük az utolsó szuszt is, mindent, amit csak lehet, és aminek nagy része pont jól jönne a szervezetnek. A grillezett zöldség csaknem teljes értékű marad, ráadásul tök finom. Nekem elég is, és nem hiányzik a köret.

Van az a lelkiállapot, ahol addig pöröghetnék a magam sorsán, addig sajnálhatnám magamat az új és drákói szigor miatt, hogy végül valóban úgy érezném:

dögöljek meg inkább, ha nem ehetek sültkrumplit!

– ám ha erről a lehetőségről leteszek, nagyvonalúan átlapozom ezt a lélektani fejezetet, akkor meglepve tapasztalom, hogy épp oly örömmel és jóízűen tolom köretként az abszolút egészséges és cseppet sem hizlaló zöldségeket, mintha krumplit tolnék a mekiben.

A hús

A combot azért szeretem, mert más a tartása és kevésbé száraz, mint a csirkemell. Legjobb persze rántott húsként, de az olajban sütés és a panír miatt sajnos száműznöm kellett egy időre. Bevallom: ez irtózatos veszteség, ez a tragédia maga. Ez dráma. Mert a rántott hús rohadt jó.

Épp ezt a drámát akartam jóvá tenni azzal, hogy kitalálok valamit, ami jobb a rántott húsnál is. Lehetséges, hogy nem én találtam ki, de nem néztem utána. Mindenesetre

az első lépésben a csirkecombokat kifiléztem.

A csirkecombból könnyű kivágni vagy kibújtatni a csontot. Gyors meló.

Ezek után egy jól kiteríthető, lapos húsdarabot kapunk. Ezt steakként készítettem el, vagyis forró serpenyőben, nagyon kevés olívaolajjal az alján, hirtelen pirosra sütöttem minden oldalát, amennyire csak lehetett. Mint a klasszikus steaknél, itt is az a fontos, hogy a megpörkölődött, megkeményedett kérgen át nem tud olyan könnyen kiszáradni a hús, és belül finom szaftos marad.

A húsok lepirítása alig pár perc. Ha ez megvan, adtam hozzájuk egy kis mézet vagy juharszirupot, szezámmagot és fűszereket, és pár percig így is sütöttem, hogy a méz | juharszirup kicsit karamelizálódjon. Ha ezzel is megvoltam, lefedtem a serpenyőt, és kis lángon főzve-sütöttem a húsokat, addig, míg azok belül már nem voltak véresek.

Aprítottam hozzájuk bőven friss petrezselymet és póréhagymát nyersen, de kipróbáltam némi áfonyalekvárral is (mintha vadat ennék). Jó volt mellé a száraz fehér rizling, de a karamellizálás miatt egy pohárka portói is csodálatosan passzolt.

Nem mellesleg: mindez irtó hamar megvan.

Akár olyan élethelyzetekben is megengedheti az ember magának, amikor egy perce sincs semmi; amikor például regényt ír, rezervátumot alapít vagy épp egy weboldalét működtet. Ennyi indig belefér, a legsanyarúbb napokba is visszahozza az életörömöt, és vígan, kacagva, tovább és tovább fogyhatunk.