Itt a tavasz, hemzsegnek a békák a Nagyberekben!
Sokáig emlegetett, feledhetetlen este lesz a tegnapi, amikor 26 év után először észleltünk vidrát (Lutra lutra) a rezervátumban! Még mindig nem ocsúdtunk fel. Ez az egyik legerősebb visszajelzés a bioszféra részéről arra vonatkozóan, hogy a 2025. március elsején megkezdett vizes élőhellyé válásunk mennyire eredményes. Még két hét, és megünnepelhetjük az első tavacskáink és duzzasztásaink létrehozásának első születésnapját (március elsején).
A vidránál szebb ajándékot el sem tudunk képzelni most erre az alkalomra.
Amint észleltük, hogy vidra járja a vizeinket, rögtön megindult a latolgatás, vajon kóborlóról van-e szó, öregről vagy fiatalról, vajon van-e bármi esély arra, hogy itt maradjon nálunk, legalább ideiglenesen, hisz a mi vizeinkben nincs hal, illetve csak kevés és kistermetű halak. Meg persze azon is rögtön agyalni kezdtünk, hogyan marasztalhatnánk, és miként nyerhetnénk róla (róluk? – esetleg ketten is lehetnek?) újabb, és az elsőnél jobb felvételeket? Sok mindent átbeszéltünk, hamar begyűjtöttünk újabb infókat is, végül megszületett a döntés: muszáj a vidrát megkínálni hallal. Szerencsére találtunk a mélyhűtőben pár hekket, ebből kivettem kettőt, és az első észlelés után körülbelül egy órával szép csöndben, fejlámpával leballagtam a Kisbivalyoshoz, s egy fémpálcára tűzve a vadkamera elé a vízparton letűztem két halat.
De ami most érdekes – nem mintha a vidra nem lenne eléggé az –, amint megálltam ott kicsit figyelni, meghallottam a barna varangy (Bufo bufo) „makogását”. Aztán egy újabb példányt és nem sokkal később újabb és újabb példányokat. Mint kiderült a Nagyberekben, amennyire megítélhettem a sötétben, leginkább az árasztott nádasban és gyékényesben kórusban (!) szóltak a barna varangyok. Ez két okból is rendkívül fontos megfigyelés, sőt: egyfajta áttörés.
Először is: már február hatodikán írtunk arról,
hogy soha annyira korán nem észleltük az első varangyokat, mint az idén, holott az idei tavasz nem olyan korai, mint mondjuk amilyen a 2024-es tavasz volt. Akkor még nyitva hagytuk a kérdést, hogy a varangyok mozgása valóban elindult ilyen korán, vagy csak egy véletlenül idő előtt ébredő példányba futottunk bele a Sakál-csobogón. Az utóbbi napokban sajnos nem jutottam le a völgybe, ám a tegnapi este – hála a vidrának! – fontos adatot szolgáltatott arra nézvést, hogy a varangyok valóban megindultak. Az első példány megfigyelése óta nem tért vissza a tél, az éjszakák is fagymentesek, tehát valószínűleg töretlenül fokozódhatott a békák mozgása egészen addig, hogy most már a Nagyberekben minimum 20-30, de akár ennél jóval több, 50-100 varangy is lehet.
Ennél is fontosabb, hogy a hangokból úgy tűnik,
mintha már be is álltak volna nászra. Ez azért különösen fontos, mert míg tavaly megdöbbentően hamar értünk el sikereket a ritka békafajoknál, a gyepi békánál (Rana temporaria) például, amely tömegesen szaporodott, az országosan jóval (de jóval!) gyakoribb barna varangyok hiába voltak nálunk is tömegesek, és a leggyakoribbak, szaporodást nem észleltünk. Egyetlen vizünkben sem láttuk a jellegzetes, zsinóros peteszalagokat.
A barna varangyok – amiként évtizedeken át – tavaly is csak átvonultak rajtunk. Most mintha más történne. Ezúttal úgy tűnik, hogy a varangyok beállnak a Nagyberek sekély (10-30 centis) vizébe szaporodásra. Talán a sűrű nád, a vízzel borított sás, a tápanyaggazdagság, az „érett a víz” az oka, de az idén talán jelentős számban szaporodnak nálunk majd ők is. Ha ez bekövetkezik tényleg, újabb fontos eredményt értünk el; újabb fontos lépést tettünk a környék békapopulációjának megmentése érdekében.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Lehet, hogy az a nádas, zsombékos elárasztott terület inkább a kedvükre lesz, mint a Kisberek tavai?
Tegnap láttam egy természetfilmet az Alpok élővilágáról. Abban látható volt, hogy a 2500 méteres magasságban élő gyepi békák a havon csúsztak le az alig fagypont fölötti vizekhez, hogy lerakhassák a petéiket. Mivel abban a magasságban rövidebb a nyár, nagyobb petéket raknak, mint az alacsonyabb területeken élő társaik, hogy behozzák a lemaradást.
Hát nem fantasztikus, hogyan alkalmazkodnak az állatok? 🙂
És az nem fantasztikus, hogy ugyanazt a békafajt, amit a filmben az Alpokban láttál 2500 méteren, ugyanezeket fogjuk nektek mutogatni pár hét múlva itt a rezervátumban? Még mindig nem szoktam meg, hogy gyepi békáink vannak 🙂
Könnyen lehet, hogy az árasztott nádas, a nagy kiterjedésű sekély öntésterületek népszerűbbek lesznek a Kisbereknél. Meglátjuk.
Nekem is eszembe jutottak tegnap a ti gyepi békáitok! 🙂
„….vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.” (J.A Levegőt)
Nagyon klassz a kacsás videó.
A brekuszoknak nagyon örülök:-))