Ritka barátfóka bukkant fel a montenegrói partokon
A világ egyik legritkább tengeri emlősét, egy földközi-tengeri barátfókát (más néven mediterrán barátfóka) filmezett le egy búvár a montenegrói Budva közelében – számolt be róla a Nova.rs szerb hírportál.
Martin Beier búvároktató a Budva előtti Sveti Nikola-sziget közelében merült,
amikor a távolban mozgásra lett figyelmes. Néhány másodperc elteltével vált világossá számára, hogy egy földközi-tengeri barátfóka úszik előtte nyugodtan az Adria vizében. „Nem akartam hinni a szememnek” – idézte fel a ritka találkozást a búvár. Mint mondta, különösen szerencsésnek érzi magát, hogy saját szemével láthatta az állatot. Bár a felvétel minősége nem tökéletes, már maga a találkozás is kivételesnek számít.
A búvárok nem közelítették meg az állatot,
hanem tisztes távolságból figyelték, amíg lassan eltűnt a tenger kékjében. Beier elmondása szerint a felszínre érve még sokáig csak a különleges élményről beszéltek.
A földközi-tengeri barátfóka (Monachus Monachus) a Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint kihalóban van. A vadászat, a tengerek szennyezettsége és az élőhelyek elvesztése miatt mindössze néhány száz egyedre zsugorodott össze a populáció. A legtöbb földközi-tengeri barátfóka a görög és török partoknál él. Montenegró adriai partszakaszán az elmúlt években mindössze néhány alkalommal figyelték meg, ezért minden hiteles észlelés fontos információval szolgálhat az állomány helyzetének nyomon követéséhez.
„A barátfókák a sziklás partoknál szeretnek vadászni. Keveset vándorolnak, többnyire ősidők óta megszokott pihenő- és ellőhelyeiken tartózkodnak. A sok kis csónak és hajó, amellyel a turisták még a legfélreesőbb szigeteket is felkeresik, olyan tartós és rendszeres zavarást jelent a barátfókák számára, hogy nem képesek kipihenni magukat, és megszokott ellőhelyeiken sem tudnak már szaporodni. Jobb híján tehát barlangokat keresnek fel. A mediterrán barátfókák meglepően ügyesen kúsznak a szárazon. Mellső lábuk ujjain ugyanis (amely egyébként kitűnő uszonyként is szolgál) még megvannak széles, erős karmaik. A vízből kimászva ezekkel kapaszkodnak meg a sziklákon és támasztják alá testüket. Így, szemben például a borjúfókával, a sziklákkal szegélyezett tengerpartokon is el tudják hagyni a vizet. A vízben a mediterrán barátfókák ügyesen úsznak, még a cápákat is elhagyják, amelyekből a nagyobb fajok veszélyesek lehetnek rájuk nézve.”
Ragadozó állat. Fő táplálékai angolnafélék, szardínia, homár, makrélafélék (tonhalak), lepényhalfélék és fejlábúak. Az állatoknak erős „ragadozó”-állkapcsa van, amellyel a halakat megragadják és széttépik, de kisebb darabokra szétrágni nem tudják. A zsákmányból letépett cafatokat így mindig megrágatlanul nyelik le. Nagyon fontos, hogy főként a forró évszakban ne zavarják őket, mivel tömzsi testüket folyton hűteniük kell, a túlzott hőtermeléstől pedig óvakodniuk kell. Ezért árnyas szirteket vagy parti barlangokat keresnek fel, nehogy túlhevüljenek. Legfeljebb 20 évig élhet. (Wikipédia)
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép:
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több állatvilág
Micsoda élmény lehetett. 🙂
Fókafotókat is kell készítenünk 🙂