Árvaszúnyog | Ismerd meg jobban!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: Árvaszúnyogok (Chironomidae)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Az árvaszúnyogok (Chironomidae)
közeli rokonai a szúnyogoknak, s azért külső sajátságaikban meglehetősen hasonlók.
Ezek is hosszú lábú, finomka állatok, magas púpú, csuklya alakúan előrenyúlt torrészlettel és karcsú lábakkal. Pihenéskor sok árvaszúnyognak az a különös szokása, hogy előlábaikat fölemelik és csápok módjára tartogatják előrenyújtva.
Pontszemeik nincsenek. Összetett szemeik vesealakúak, a hím csápja majdnem mindig bokros, vagy ecsetalakúan szőrözött. Szívókájuk rendszerint rövid, esetleg teljesen elcsenevészedett.
Ilyen módon könnyen érthető, hogy nemcsak a hímek, hanem a nőstény árvaszúnyogok is többnyire ártatlanok, vért szívni nem tudnak. Innen ered a népies magyar nevük is. Ez alól a szabály alól kevés a kivétel. Ilyen például a Tersestes torrens Thoms. nevű új-mexikói árvaszúnyog, amely állítólag a lovakat gyötri és nálunk a Ceratopogon Meig. nemhez tartozó apró muslicák, amelyeket azon kaptak rajta, hogy hernyókat, lepkéket és muslicafajokat szívogatnak.
Egyes hazai árvaszúnyogjaink meleg, szélmentes napokon a levegőben táncolva óriási rajokká verődnek, különösen a délutáni és esti órákban. Ezek az oszlopszerűen tornyosodó, ide s tova örvénylő muslicarajok majdnem mindig csak hímekből állanak, sűrű tömegekben lassan lebegnek majd lejjebb, majd följebb, néha sötét felhőhöz, máskor inkább füstoszlophoz hasonlítanak.
A legismeretesebb árvaszúnyog
a tollasszúnyog (Chironomus plumosus L.),
halványsárga vagy zöldes tora három szürke sávot visel a hátán. Tejfehér szárnyainak közepén, az előszél mellett fekete pontocska van. Teste hossza 10-12 mm.
A vízben élő, hosszú, féregalakú lárvái 12-ízűek és vörös színűek. Ez a szín a vérfolyadékuktól ered, ebben ugyanis ugyanaz a vérfesték (hemoglobin) található, amely a gerinces állatok vörös vérsejtjeinek színt ad. A Chironomus-lárvák utolsó előtti testízükön négy hosszú, sallangalakú nyúlványt viselnek és azonkívül az utolsó ízükön még két erős lábcsonkjuk és négy fonalalakú kopoltyúfüggelékük is van.
Igen sok árvaszúnyoglárva iszaplakó és ezért egy szakember joggal nevezte őket „elsőrangú piszokháziaknak”. Kedvteléssel áskálódnak a pocsolyák és árkok nedves fenekében és némelykor még abban a tintafekete, bűzhödt pépben és jól érzik magukat, amely a szennyvizeknek, a levegőt messzire megfertőző szennycsatornáknak a fenekét borítja, ahol már semmiféle más állat nem bír megélni.
Nagyban és egészben a Chironomida-lárvákat főképpen a legkülönbözőbb lakóhelyek iránt megnyilvánuló széleskörű alkalmazkodóképesség jellemzi. A Helea myrmecophila Egg. lárváit hangyabolyban találták, a H. resinicola Kieff. lárváit, mint a nevük is mutatja, a fenyőfa kiizzadt szurkában, a H. latipalpis Kieff. lárváit pedig fenyőkéreg alatt.
Az árvaszúnyoglárvák nagy többsége
természetesen víziállat és mindenféle álló- vagy folyóvízben tenyészik. Egyes fajok lárvái nem a fenék iszapjába furakodnak, hanem szabadon élnek a vízben. Mások a vízinövények leveleit aknázzák keresztül-kasul, ismét mások apró iszaprészecskékből házat építenek maguk körül s abban laknak. Az életmódnak olyan rendkívüli változatossága uralkodik itt, hogy kevés szóval el sem mondható.
A természet háztartásában nagy szerepük van az árvaszúnyoglárváknak, mert egyes állóvizekben hihetetlen nagy tömegekben élnek. Thumms német tudós egyszer 12 liternyi tófenéktalajból éppen 3 l-nyi merő muslicalárvát iszapolt ki. Ekkora tömegek bizonyosan sok más állatnak szolgáltatnak táplálékot és így biztosítják azok létezését.
Bebizonyult például az, hogy Németország 24 legfontosabb vad halfaja közül 12 bizonyos időben és egyes vizekben majdnem kizárólag árvaszúnyoglárvákkal él. Így aztán érthető, hogy Schiemenz, a híres vízibiológus a kisebb-nagyobb tavak fenékiszapjában élő Chironomida-lárvák tömegét az illető vizek gazdasági termelőképességének valódi értékmérőjéül tekinti.
A Balaton-tó halainak például, mint az újabb kutatásokból kiderült, a Dasyhelea-nembe tartozó árvaszúnyogok adják a fő táplálékot. Óriási tömegüket csak olyankor vesszük észre, amikor a muslicák kirajzanak és zárt ablakainkon sűrű odaütődéseikre órákon keresztül az esőveréshez hasonló zajt hallunk.
Fotó: Wiki, Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több rovar
