Ez lesz az utolsó író utolsó dolga
17 éve írtam ezt a novellát a hőségről, az aszályról, a kiszáradásról, az emberről – a nagy és közös reménytelenségünkről, és arról, hogyan fog barbár érzéketlenségbe torkollani a tudatlanságunk. Az efféle novellákat soha senki sem veszi igazán komolyan. Ezt megtanultam az utóbbi két évtizedben. Ezt a novellát is úgy kezelték, mint ami az szerző sajátos, apokaliptikus látásmódjának művészi kifejeződése. Fikció végső soron. Látomás. Sci-fi.
Csak nagyon rövid ideig harcoltam ez ellen.
Hamar beláttam, hogy se az elit, se az úgynevezett társadalom nem képes, és talán nem is akar előretekinteni. Társadalom meg talán nincs is. Mindig csak utólag jön el a megértés órája. Ez így volt 2009-ben is, amikor az alábbi novellát publikáltam, és ez így van ma is. Ma méginkább így van. Semmit sem javult a helyzet, sőt: romlott, és nem is akármennyit.
Nem kell erről újabb novellákat írni. Az író is jobban teszi, ha más üzemmódba kapcsol. Jövendölni nem kell, mert soha senki nem hitt benne, hogy láthatunk előre, és ma se akar senki sem belátni a holnapba. Percek vannak. Tudatlansággal és gyűlölettel gondosan egymásba fűzve – lánccá és béklyóvá.
Az utolsó íróknak már leginkább csak az lesz a dolga, hogy megírják, hogy nem tudtunk semmit előre, holott tudhattuk volna.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
képtelen lennék újra elolvasni most, amikor fuldoklunk ebben a földi pokolban, de újra megosztom A föld àrvàit
Ezt köszönjük – de remélem, légkondid azért van!
Nem szoktam bejelenteni, ha megosztok valamit, most csak. azért írtam, hogy nem kerülte el a figyelmemet ez a novella, ami örökre beivódott a tudatomba, még a lepusztult állomàsok régi talpfàinak kâtrányszagàt is érzem.😟
🙁 🙁 A szűk látókör ezt is jelenti. Sem térben, sem időben nem tudunk tájékozódni.
Jól passzol ide A gazdagok könnyebben úszhatják meg a globális felmelegedés hatásait c. poszt. Ebben eddig is biztos voltam.
Nagyrészt nekik köszönhetjük .