Chiara Ferragni, a képmutató influenszer, akit a kuglóf buktatott le
Chiara Ferragni világhírű olasz divatinfluenszerrel először 2018-ban találkoztam különböző életmódmagazinokban. Ekkor házasodott össze egy Fedez nevű olasz rapperrel, az esküvői marketingfotókkal tele volt az internet. Akkor még nem ástam bele mélyebben a történetükbe, első pillantásra Ferragni szép, okos és kedves, irigylésre méltó self-made womannek tűnt, akit a tehetség és a szenvedély magasra repített. Nem gondoltam volna, hogy a története a tündöklésé és bukásé lesz, és a nevével hét évvel később azért találkozom újra, mert gondosan felépített birodalma egy csalás miatt veszni látszik.
Ferragni Cremonában született 1987-ben,
anyja, Marina Di Guardo a Blumarine divatház igazgatóhelyettese volt, így a divat iránti érdeklődés családi örökség. Ferragni 16 évesen már egy milánói ügynökség színeiben modellkedett, majd egyetemre ment, hogy nemzetközi jogot tanuljon, de nem szerzett diplomát, inkább az önmegvalósítás más útjaira koncentrált és 2009-ben divatblogot indított The Blonde Salad néven. Ehhez modelltapasztalatai és affinitása jól jöttek, megállás nélkül szórta a fotókat magáról különböző ruhákban, érdekes beállításokban, még az influenszerkor hajnalán. Közben istápolta Instagram-oldalát és különböző együttműködéseket épített nagy márkákkal valamint saját kollekciókat adott ki. A tartalmait olyan életbölcsességek színesítették, mint például ez:
“Ez voltam én 2009-ben, abban az évben, ami örökre megváltoztatta az életemet. 21 éves voltam, nemzetközi jogot tanultam a Bocconi Egyetemen, egy 40 négyzetméteres garzonlakásban laktam Milánó belvárosában, és részmunkaidőben modellként dolgoztam. Minden pénzemet designer táskákba és utazásokba fektettem, és arról álmodoztam, hogy megtalálom az utam és inspiráló emberré válok. Odavoltam a Balenciaga táskákért és a szemhéjtusért.”
„Már akkoriban is posztoltam az életemről az interneten, különösen a Flickren, és már trollokkal és gyűlölködőkkel kellett szembenéznem, akik megpróbáltak lejáratni. Aztán 2009 októberében úgy döntöttem, hogy megveszem az első igazi fényképezőgépemet, elindítom a saját blogomat, @theblondesalad néven, és lépésről lépésre megváltozott az egész életem.
A 2009-es év 21 éves Chiarájának ezt üzenném:
Rendben van, ha nem tudsz mindent, és apránként érted meg az életedet. Rendben van, ha nem érzed jól magad az idő 100 százalékában, és nagyon bölcs dolog élvezni a sötét pillanatokat is, mert ezek a folyamat részei. Élvezd az utat bármihez is kezdesz, fiatalabb Chiara, és mindig tartsd észben, hogy ha a szívedre hallgatsz, soha nem fogsz hibázni. És mindazoknak, akik azt mondják neked, hogy „Senki sem fog emlékezni a nevedre 6 hónap múlva”… Sebaj, 2019-ben visszamosolyoghatsz majd rájuk, és elmondhatod nekik, hogy baromira tévedtek.”
Egy 2016-os Guardian-interjúban azt nyilatkozta, hogy „inspirációs platformot” épít. Ez a platform pedig a fogyasztói kultúra talaján született meg, ahol ha menő és inspirált akar lenni az ember, a legjobb út, ha minél több drága holmit vásárol. (Tanulságos egyébként tíz évvel később olvasni ezt az interjút.)
Ebből a mixből aztán hatalmas üzlet és hírnév kerekedett.
Vagyonát 15 millió dollárra (kb. 4,8 milliárd forintra) becsülik, az Instagramon 28 millió követője van. Igaz, ebből most jelenleg 1 százalék körüli a lájkok aránya, ami átlagosnak számít ugyan, de ezen belül az alsó sávban van. (3 százalék felett már nagynak számít az elköteleződés. Régebben olyan 2 százalék körül volt). Pedig mióta megszülettek a gyerekei, ők is „erősítik a brandet”.
Az üzlet egészen 2022 karácsonyáig virágzott, amikoris jött az együttműködés a Balocco nevű édességgyártóval. Ferragni a cég drága pandoróit (ez az olasz karácsonyi kuglóf) reklámozta azzal, hogy a bevételből egy torinói kórháznak juttatnak adományokat. Egy újságíró azonban kiderítette, hogy a kórház nem az eladások után kap adományokat, hanem már korábban kapott egy fix összegű, 50 ezer eurós adományt. Ferragni cégei több mint egymillió eurót kerestek közben.
A botrány csak később, 2023 végén robbant ki, miután a versenyhatóságok több mint 1,4 millió euró bírságot szabtak ki Ferragnira és a Baloccóra. Azonban az ügy ezzel még nem ért véget: súlyos csalás miatt is vádat emeltek a szereplők ellen, és az ügyészek 20 hónapos börtönbüntetést kértek. Végül a bíró elutasította az ügyészek által hivatkozott súlyosbító körülményt, mely szerint Ferragni tudatosan élt vissza követői érzékenységével, és súlyos csalásról csalássá minősítette vissza a vádat, és felmentette Ferragnit.
Ezzel azonban még nem zárult a történet,
az Instagramon ugyanis továbbra is kapja az ívet a híresség. Az ítélethirdetés után ezt posztolta:
„Tegnap az eljárásom felmentéssel zárult. A bíró kimondta, hogy még a büntetőper alapjai sem álltak fenn. Ez egy egyszerű, szakkifejezésekkel teli, a büntetőjog szempontjából mégis végleges ítélet. És helyes, ha innen indulunk ki.
Ez az elmúlt két év finoman szólva is embert próbáló volt. Nem azért, mintha kételkedtem volna magamban, hanem mert folyamatos közítélet alatt élni – úgy, hogy nem válaszolhatsz és nem magyarázhatod meg a dolgokat – bárkit mélyen megvisel. A megtévesztő reklámokkal kapcsolatban mindig is vállaltam a felelősséget. Beláttam, hogy hiba történt, és az volt a helyes, ha ezt elismerem. Így is tettem: megfizettem érte, korrigáltam a hibát, és bocsánatot kértem.”
Érdekes, hogy a szöveg azt hangsúlyozza,
hogy ő volt az áldozat, míg a saját felelősségét kissebbíti azzal, hogy nem azt mondja, hibáztam, hanem, hogy hiba történt. Szintén érdekes, hogy azt írja: bocsánatot kértem – sugallva, hogy ezzel minden el van elintézve, le van zárva. (Korábban tényleg bocsánatot kért egy videóban, sírást imitálva, amelyből azért látszik, hogy minden eszközt bevet, hogy manipulálja az embereket. Visszafogott smink, hátranyalt haj, amely még barna is lett időközben, háziköntös; mint akit megtört és depresszióba sodort ez a szomorú ügylet.)
A népharag viszont utolérte:
“Egy rakás hülyeséget írtál. Azért mentettek fel, mert fizettél a Codaconsnak (fogyasztóvédelemnek), és a feljelentést visszavonták, nem azért, mert „nem volt alapja a büntetőeljárás lefolytatásának”.
Általános a nézet, hogy lefizette a szervezetet:
“Véletlenül sem azért mentettek fel, mert fizettél a szervezetekenk, és ennek eredményeként a tárgyalás nem folytatódott… a kérdés továbbra is az, hogy mi lett volna egyébként! Sajnálom, de ezzel a hozzáállással, hogy felmented magad anélkül, hogy elmagyaráznád, hogyan történtek a dolgok valójában, továbbra is átversz minket.”
„Képzeljük, hogy fikarcnyit sem értesz abból, ami veled történt az elmúlt években, és még egy rossz posztot is íratsz róla chat gpt-vel.”
Kérdés, hogy mindezek után Ferragni vissza tudja-e nyerni a bizalmat és a csillogást vagy ezzel vége a karrierjének. Mi történt azzal a kedves lánnyal, akit annyian szerettek? Tényleg el kell hinnünk, hogy az egész csak valami félreértés volt? Most újra ránéztem Ferragnira és durva sokk ért. Ez egyáltalán nem az a lány, akit én 7 évvel ezelőtt “megismertem”. Ebben a videóban kimondottan Amber Heard-ös vibe-okat sugároz:
Olyasvalakinek a képe rajzolódik ki,
aki próbál kedvesnek és szimpatikusnak tűnni, de nem tudja eltitkolni, hogy egy lenéző és arrogáns p…perszóna. Azt hiszem, nem a botrány helyezte más fénytörésbe ezt az arcot, hanem az idő, ami bölcsebbé tett, és az, hogy most megnéztem rendesen. Ha megnézzük a többi képét, nagyon sokon az látszik, hogy itt sokkal inkább van dolgunk a gátlástalan törtetéssel, mint a tehetséggel.
A törés nemcsak Ferragni karrierjében következett be. Kapott egy újabb gellert az a – egyre inkább azt gondolom – naív elképzelés, hogy a tehetség utat tör magának. Mert ami utat tör, az leginkább a könyöklés. Azért nem válok teljesen kiábrándulttá, mert biztos, hogy vannak jó példák is, (noha a média által jó példaként emlegetett karakterek töredékénél ez a helyzet valójában). Itt pedig azt láthatjuk, ahogyan kiderül az igazság és lehull a lepel egy csalóról, akárcsak Amber Heard esetében.
Fura, hogy úgy érzem, csalódtam Ferragniban, noha soha nem követtem, csak volt róla egy benyomásom. Mit érezhetnek azok, akik bevonódtak és bíztak benne? Egy részük biztos hatalmasat csalódott, egy más részük pedig bizonyára szemet huny az egész botrány felett.
De van itt még egy érdekes szál.
Ferragni nevével anno a női magazinok lapjain találkoztam, most pedig a Politico oldalán. Azért ez is egy jelentős karrierív. A Politico az ügy politikai vetületeire hívja fel a figyelmet, merthogy ezek szerint azok is vannak. A lap Olaszország baloldali üdvöskéjének és legnagyobb hatású politikai influenszerpárjának nevezi Ferragnit és Fedezt. Ferragni ugyanis nemcsak életbölcsességeket, hanem politikailag telített üzenteket is megosztott az oldalán. Ami most a jobboldalnak jó ürügyet szolgáltat arra, hogy ennek mentén ekézze az ideológiailag terhelt megmondóembereket.
Az esetnek ez a része pedig rávilágít arra, hogy sok influenszer a politikai üzeneteket is egyszerű marketingeszközként használja, a követők „érzékenységére” reagálva. Ahogyan a kuglófokkal, úgy az üzenetekkel is az olvasók jóérzésére apellál. A politikai szlogenek párhuzamba kerülnek a kereskedelmi szlogenekkel. Az egyik nap Balenciaga táskát, a másik nap ideológiát ad el. Ez a világ legjövedelmezőbb árukapcsolása. Aztán egyszercsak politikusok közelében vagy a politikában találja magát. Azonban felmerül, hogy mennyire őszinte az üzenet, és mennyire a közvélemény manipulálása.
Az álompár 2025-ben elvált, miközben tagjai válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez. A hivatalos álláspont szerint a botrányra ment rá a házasságuk, amely így még inkább üzleti vállalkozásnak tűnik. A Politico nemcsak Ferragnit, hanem a volt párját, Fedezt is pellengérre állítja és rapperből lett aktivistaként hivatkozik rá. Azt is kiemelik, hogy nemcsak rapperből lett aktivista, hanem úgynevezett baloldaliból végülis jobboldalivá vált néhány észrevétlen oldalsasszéval. Ez talán választ is ad arra a kérdésre, hogy mennyire volt őszinte a korábbi üzenet. Noha feltétlezhetjük, hogy van olyan, hogy az ember meggondolja magát, vannak, akik nem az értékek mentén választanak értékrendet.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: 2025-ben a Goya filmes díj átadóján, forrás: Pedro J Pacheco/Wikimedia, Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 International
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több igaz történet
Azért is érdekes esetek ezek, mert nem egyedi botladozásokról van szó, hanem ez egy egyre terjedő mintázat – amit amúgy egyre inkább átvesznek a fogyasztók is. Az efféle képmutatások, stiklik, vagy nem is tudom, mi erre a leghelyesebb kifejezés, nem állnak már távol a mezei kommentelőktől sem. Nemcsak a nagy példaképek szülnek kis epigonokat, hanem a nagy képmutatók nyomában is ezer kis képmutató sarjad.
Arra is kíváncsi vagyok, hogy az ilyen típusú cikkekhez mit szólnak az olvasóink. Köszi Mara!
Előre bocsánatot kérek, soha nem „követtem” egyet sem az említettek közül, se most, se 15 éve, érdektelenek, semmitmondók, felszinesek. Inkább bámulok magam elé fél órán keresztül. 😊
Újra bocsánat mindezért.
Jól teszed, de én például számos olyan influenszert is figyelemmel követek, akik „semmitmondók”, „felszínesek” (ez a többség), de a mozgásukból ezer és egy dologra lehet következtetni. A te alapállásod azért hasznos, mert nem fecséreled az idődet érdemtelen emberekre, nekem viszont íróként is kötelező folyamatosan kinézni a buborékból, és kezdeni azzal is valamit, amiben a többség él. Merthogy a többség ebben él! Jelentős részben azért annyira pocsék sok szempontból a világ, és azért vagyunk menthetetlenül a lejtőn, mert az irányítók és az elit újra meg újra elhatárolja magát még attól is, hogy belelásson a többség életébe. Legalább néha. Úgy viszont képtelenség bármit előre látni vagy tervezni. Az egészen fiatal, sokszor rémisztő TikTok influenszereket nézve szoktam megérteni, hogy mekkora színház a közélet, és milyen esélytelen a változtatás. Azt például, hogy illúzió, hogy a fiatalok már rohadt felvilágosultak. Rohadtul nem, sötétebbek, mint valaha, cipőgyűjteményekben, sminkben, out fittben meg effélékben gondolkodnak – a túlnyomó többség konzumidióta, és rohadtul leszarják mondjuk Gréta Thunberget. De az elit és az értelmiségi réteg nem hajlandó erről tudomást venni, s amíg nem vesz tudomást, addig meg azt sem tudja hová kapjon, ez meg a magamfajtának rossz hír, mert engem is ellehetetlenít, az egész életem, de életem virága biztosan máris ráment erre, vádolom is ezért ezt a kort, mely nem hagyott más választást, csak hogy esélytelen helyzetekben is egyszerűen csak tegyem, amit tudok, akár eredményes, akár nem. Remélem, sikerült érthetően elmondani, hogy én miért figyelek például olyanokat – említettem is már pár posztban – mint amilyen mondjuk Whisperton. A huszonévesek jelentős része is voltaképp boomer hozzám vagy Marához képest, de ez így van jól.
Attól függ, mit nevezünk elitnek, azt, ahol a szellemi tőke vagy azt, ahol az anyagi tőke van, ez nem mindig esik egybe.
Ezt most nagyon nem értem, Cen, és ki az a Wishperton? Elolvasom mégegyszer, hátha megértem, de gyanitom, ebben én nem vagyok vitapartner.
Ne is törődj vele! 🙂 🙂
A konzumidióta ragyogó kifejezés az influenszerek jó részére és azok követőire.
Számomra az elit, a társadalom elitje a szellemi – tudományos elit, akikhez tartoznak azon gazdagok, a gazdasági elit, aki saját jogon, saját kútfőből jutott gazdasági vezető pozicióba. Itt gyakran fedi egymást a szellemi és a gazdasági elit.
Az influenszerek ténykedéséből nem következtetnék a fiatalság mai állapotára, mert nem mérvadók akkor sem, ha százezer feletti követőjük van. Ez magánvélemèny, de én így làtom.
Whisperton:-))))elképesztő, hogy ez van a TVben, őróla sem hallottam,rákerestem-jajjj. Milyen jó, hogy nincs televízióm, megóvom magam ezektől az agypusztító műsoroktól.
Ő nemcsak a tévében van, ő ma a tizenéves korosztály legnézettebb influenszere a TikTokon, csak ott te őt meg a többi influenszert (szerencsére) nem látod. Értem, hogy jó, hogy nem látod, de annyira szeretném remélni, hogy az is érthető, amit mi mondunk: időnként rá kell nézni erre a világra is, ha érteni akarjuk, miben és hol élünk. 🙂
Kedves Ibolya- erre csak azt tudom mondani „metoo”- nem hallottam erről a szőke szépségről, azt hiszem nem is vesztettem semmit. A rapperről szintúgy. Rákerestem a dalaira- nem igazán az a típus mint akit a rappereknek eddig láttam, a pink színű öltönyében az egyik videóban meg pláne nem az aki bármi velős igazságot ki bírna mondani. Nem létezik, hogy a fiatal lányok ilyenné szeretnének válni mint ez a hölgy – nagyon szép de üres és telhetetlen. Tavaly itt Szhelyen Almási Kitti a következő döbbenetes számot mondta, készült egy felmérés amiben megkérdeztek fiatal gimis korúakat mik szeretnének lenne- a többség azt mondta influenszer. Azért ez letükröz rendesen egy társadalmat leginkább egy oktatási rendszert meg a médiát. Szóval ezután sem pazarolom az időm az ilyen típusú influenszerekre. Amber Heard és Johnny Deppről szóló filmet sem bírtam megnézni, pedig aztán amit csak lehet megnézek.
De látod!? Igenis erős tükör ez a „jövő nemzedékéről”, ha egyszer a többség influenszer akar lenni, mi mást jelenthet ez, ha nem azt, hogy a tizenévesek világa egyáltalán nem az, aminek hisszük, aminek látni szeretnénk. Szerintem az a helyzet, hogy az előtérben látunk pár tízen- huszonévest, akik relatíve felvilágosultak, de nem látjuk a háttérben azt a nagy többséget, amely bizony rettentően „sötét” és ha lehet, jóval felelőtlenebb, mint az úgynevezett boomerek. Én meg úgy hiszem, hogyha nektek személy szerint nem is kell ezekkel foglalkozni, én nem tehetem meg, hogy ne nyissak rá rendszeresen a többség hátsó szobájára! – vagy váljak én is, Mara is olyanná, mondjuk olyan íróvá, akiből annyi van, mint fenyvesben a tűlevél, aki megállás nélkül osztja az észt, de valójában csak a maga buborékját ismeri, a világot meg gőze sincs? Azt mér nem 🙂 🙂 A szakmám miatt és magam miatt sem. 🙂 🙂 🙂
OK- jól mondod- csak arról van reális véleménye az embernek akiket ismer.
‼️ Azért engedd meg Cen’, hadd sajnáljam a te értéles idődet, amikor órákat töltesz el a semmitmondó, értéktelen influenszereket figyelve.
Kérlek, ha találtok egy értékesebbet mutassátok be nekem is, bízom benne, hogy van olyan is.. köszönöm.
Briliáns meglátás..
Most látom csak, hogy két napja a 24.hu is írt az esetről, egy fizetőfal mögé rejtett cikkben.
Azt tudtam, hogy hot topic, de azt nem, hogy ennyire. 🙂
Marának: elit alatt legtöbbször és ebben az esetben is inkább a „szellemi elitet” értem, mert egy esetleges változás folyamatábrájának elején a szellemi elitnek kell(ene) állnia, amely kellő mélységben látja az aktuális állapotokat, kellően részletes diagnózist képes felállítani, s mindezek a lapján REÁLIS ÉS KIVITELEZHETŐ megoldási javaslatokat szülhet, akár arra is, hogy a másik elitet, a pénzügyi elitet hogyan lehet féken tartani. Épp ez az ami nem működik, mert bár az elit továbbra is „elemez” (okoskodik), diagnózist állít fel (félrediagnosztizál), és IRREÁLIS ÉS KIVITELEZHETETLEN terveket sző, de nem hajlandó önmagán nyitni, önmagán változtatni, pusztán annak érdekében, hogy a szerepe ne formális, hanem tényleges legyen. A szellemi elit nem a feladatába szeretett bele, hanem önmagába. Már nem a cél lebeg a szeme előtt, hanem a státusz megtartása. Már csak az opportunizmus és gyávaság eltitkolásában bátor.
Lehet, hogy ez azért sem működik, mert túl kicsi az a keresztmetszet, ahol a szellemi és anyagi tőke korrumpálódás nélkül találkozik.
Mi például meddig állnánk ellent a korrumpálódásnak, ha egy nagy cég jó alaposan megtolná a Cenwebet meg a rezervátumot? Hol lenne a határ, ahol már torzulásba kezdene a valóságunk? – halkan mondom, ugyanezeket a kérdéseket kellene feltennie az elit minden képviselőjének, csak már múltidőben.
Na, igen..
Tuti várnának tőletek cserébe olyasmit amitől ez az oldal mindig mentes volt, a „vegyél, fogyassz „minél többet sugalló cikkektől. Szóval „szeretemoldal”:-)) s akik titeket olvasnak azok nyilván nem nézik a Chiara féléket, vagy ha igen mind azt mondja felejtős.
A magyar szellemi elit jól rejtőzködik ha még létezik egyáltalán – bocs de ez tény. Nem hallatja a hangját,vagy csak suttogók lettek:-))) – hol vannak a márciusi ifjak, a Kosssuth Lajosok, vagy a gróf Széchenyi Istvánok, akik igazán tettek a közért valamit? Nézzétek meg a könyvheteken kiket tesznek a kirakatba- egy idő után a nevükre sem emlékszik az ember, tisztelet a nagyon kevés kivételnek. Önkéntes száműzetés a nagy csendbe- az aztán van. A városokból eltűnt a polgári elit, vagy ha van az valami olyan ideát követ amihez képtelenség csatlakozni. pl. az előző lakhelyemen volt egy civil polgári kör nevű gittegylet- tele volt politikai tartalmú rendezvényekkel, meg szalon keresztényekkel, fel sem merült bennem, hogy közéjük megyek. Szóval jó volna látni egy magasztosabb egyetemesebb tiszta elveket követő csapatot, ahova bátran becsatlakozhatna az értelmiség s kedvet kapnának a fiatalok is az értelmesebb célokra mint az influenszerkedés. Örülök, hogy elég öreg vagyok már és nem hat jelentősen az életemre, mi lesz itt össztársadalmi szinten, mit lépnek a fiatalok . A celebkedésről még annyit, tegnap kiolvastam délután egy könyvet- Kajdi Csaba „Cyla terápia” c. könyvét. Nos őt sem az instája hülyeségei alapján ítélem meg – a könyv sokat hozzá tesz ahhoz milyen kemény meló megkapaszkodni a divatvilágban is-oda is kell az oskola:-)))- és hogy mennyire rövid életű is lehet a siker. Másrészről mennyire sokat számít milyen családba születnek az emberek, mit kapnak 24 órában a négy fal között a szüleiktől és a felmenőiktől s hogyan kell bánni ezzel . Szóval nagyon összetett a dolog. Steigervald Krisztián generáció kutató könyveit tudom megint csak jó szívvel ajánlani, babyboomerként- igyekszem felfejlődni a mostani generációkhoz. Az én gyerekeim Y generáció- ők még kaptak a régi világból is kicsit, a mostaniban meg boldogulniuk kell. Vannak náluk lényegesen fiatalabb munkatársaim a jelenlegi munkahelyemen. Csak egy kis adalék ahhoz, hogyan hat rájuk egy egy menő influenszer- megőrülnek értük. Az egyik fiatal diplomás lány-amúgy nagyon ügyes a kameráknál- pl. megszállottan vásárol, folyamatosan tolja, hogy nem keres eleget, folyton utazik(nem a saját pénzéből) és simán odébb áll ha nem tetszik neki valami, keresi azt a helyet, ahol minden körülötte forog. A másik kiskorú meg anyuci és apuci hoteljéből kritizálja a világot, pedig amúgy nem értelmi fogyatékos. Én szeretem őket, rácsodálkozom az energiáikra, a fiatalos hévre ami hajtja őket- egy baj van a célok kitűzésében- gyorsan kell minden-
Nagyon érdekeseket írsz (Cylát is ismerem, szerintem érdekes jelenség – bár én a divatipart rettenetesen nagy fenntartásokkal kezelem), ha lesz még egy kis időm, reagálok még ere a hozzászólásodra is.
Köszönöm a párbeszédet (is) 🙂 🙂
Ehhez a témához nem tudok érdemben hozzászólni, mert nem hogy nem követek egyetlen influenszert sem, de még a nevüket sem tudom – annyira nem érdekelnek. Ibolyához hasonlóan gondolkodom.
A jelenség maga viszont nagyon figyelemre méltó, az már érdekel! Hogyan alakulhatott ki, és hogyan tud fennmaradni, s vajon milyen jövője lehet!
Lehet, hogy ennek kicsit utánajárok a neten.
Nagy Ibolyának még 🙂
„Azért engedd meg Cen’, hadd sajnáljam a te értéles idődet, amikor órákat töltesz el a semmitmondó, értéktelen influenszereket figyelve.
Kérlek, ha találtok egy értékesebbet mutassátok be nekem is, bízom benne, hogy van olyan is.. köszönöm.”
Hogyne engedném meg!
Azt is érdemes tudni – Mara például ezt igazolhatná – hogy jó pár olyan figurát figyelek, akit mint karaktert tartok jellemzőnek, kortünetnek. Az irodalmat, a történeteket sokszor a karakterek működtetik, ez tehát nálam részint ilyen „szakmai érdeklődés” is. 🙂
az imént valaki említette Kajdy Csabát, ha már te nem könnyíted meg a dolgomat. Igen, ha ő is influenszer, akkor őt megkövetem. Hallottam többször is beszélni, tanulságos, értékes gondolatai vannak.