Szerb Antal | A köztársaság kora I.
Előző fejezet
Első fejezet
A köztársaság kora I.
A görög kulturális behatást megelőző korból fennmaradt római írott emlékek (feliratok, vallásos szövegek) irodalmi szempontból nem érdekesebbek, mint legrégibb magyar nyelvemlékeink. Az első római költő, akinek nevét ismerjük, Livius Andronicus (kb. Kr. e. 284—204), felszabadított görög rabszolga volt. Legfőbb tette, hogy latinra fordította az Odüsszeiát. A hexametereket saturninusokba, az ősi itáliai versmértékbe ültette át.
A saturninus hangsúlyos vers, mint a nyugati népek és a magyarok ősi versformái; később az időmértékes görög verselés teljesen kiszorította. Livius Andronicus fordítását még Horatius is tanulta iskolás fiú korában, nem nagy gyönyörűséggel.
A másodlagos, mesterséges latin irodalomban a műfajok is fordított sorrendben következnek egymásra: az első korszakban a dráma játssza a legnagyobb szerepet. Színjátékokat a IV. század közepe óta játszhattak Rómában, talán etruszk hatás alatt, Versus Fescennini, Satura, Atellana néven, valószínűleg nagyobbára rögtönzött szöveggel. Livius Andronicus írta és adatta elő Kr. e. 240-ben az első fabulapalliatát, az első színdarabot, amelyben görögök szerepeltek.
Görög mintára írt színműveket az a Cn. Naevius (megh. 201) is, akinek magakészítette sírfelirata oly szépen és önérzetesen mondja:
Mortales immortales si foret fas flere,
Flerent divae Camenae Naeviom poétam.
(Ha halandókat halhatatlanoknak siratni szabad lenne, siratnák az isteni múzsák Naeviust, a költőt.)
Saját korának nagy eseményeit is feldolgozta, leghíresebb műve a Bellum Punicum címet viselte.
Tragédiákat és komédiákat írt az első költő is, Ennius akit a későbbi Róma nagy tiszteletben tartott: Ennius (239—169).
Mégis inkább epikus költeménye tette emlékezetessé: Annales címen, Homérosz stílusában versbe szedte Róma történetét. Livius Andronicus, Naevius és Ennius műveiből csak néhány száz sor maradt fenn. A köztársasági Róma irodalomtörténete még több elveszett művet tart számon, mint a görög irodalomtörténet.
A görög mintákon ihletett latin színpadon már igen korán nagy mesterek jelentek meg,
jóval a többi Plautus műfaj kifinomodása előtt. Plautus* művészetében különös és igen ízes módon keverednek a görög és római, előkelő és népi elemek. Görög vígjátékokat dolgozott át, darabjai görög városokban játszódnak, de ez nem akadályozza meg abban, hogy át ne fesse őket igazi római helyi színezettel.
A színdarab a Menandros-féle vígjáték nagyburzsoá körében játszódik, de rabszolgáin keresztül a római plebs szólal meghamisíthatatlan külvárosi hanglejtésével. Plautus a római népi irodalom egyetlen számottevő emléke. Nyelve még nem ismer klasszicizáló gátlásokat, szabad áramlású, gazdag, barokk, sokkal itáliaibb, sokkal olaszabb, mint bármi, amit a későbbi rómaiak alkottak.
Humora nyelvi humor: szójátékokban és trágár célzásokban kifogyhatatlan, az öncélú szó-tobzódás kedvéért meg-megszakítja darabjainak vonalvezetését. Bőszavú, életszerető művészetében csakugyan van valami, ami Shakespeare-re emlékeztet, de nem Shakespeare legjobb oldalára.
A latin irodalom ínyencei nagyon szeretik a plautusi nyelv erős fűszereit — Plautus példáján mutatják be, mi lehetett volna a latin irodalomból, ha nem kerül túlságosan erős görög hatás alá.
Terentiust** Plautustól csak egy emberöltő választja el, stílusuk közt mégis akkora a különbség, mint egy XVI. századi nyers naturalista és egy XVIII. századi szalonvígjátékíró közt.
Terentius csupa finomság és önmérséklet. A görög mintákhoz sokkal hívebben ragaszkodik, mint elődje. Világa teljesen urbánus, alakjai, még a szabadszájú rabszolgák is, jólneveltek és unalmasak, mint gazdáik. A humanisztikus magatartás első latin költője.
Tőle származik a híres mondás is : homo sum, nil humani alienum esse puto. (Ember vagyok, semmi emberit nem érzek idegennek.) Caesar fél Menandrosnak nevezte: talán úgy értette, hogy megvan benne Menandros görög finomsága, de Menandros görög jókedve nélkül.
Plautus és Terentius darabjai nem a valóságot ábrázolják,
hanem egy konvencionális színpadi világot, akár az új-attikai vígjáték, amelyből táplálkoznak. Rabszolgák és széplányok olyan szerepet játszanak bennük, mint széplányok és selyemfiúk a modern francia vígjátékokban.
A jámbor római bizonyára épp olyan kéjes borzalommal vette tudomásul, hogy milyen erkölcstelenek az athéniek, mint ahogy a mi nézőnk szemléli Páris állítólagos életét. Meséjük sztereotip:” kitett gyermekek és kalózok csinálják a bonyodalmat. Az apák mind fösvények, a fiúk szerelmesek és költekezők, a paraziták falánkok és a rabszolgák elviselhetetlenül éleseszűek.
A nagy Cato (234—149) bizonyára megbánta, hogy Rómába hozta a fiatal Enniust. A görög kultúra átvétele nem ment simán, harc nélkül. A legkülönbek, a „jó társaság”, a Scipiok köre, fenntartás nélkül görög-párti volt. Politikai és társadalmi ellenfeleik viszont gyűlölték a görögöket; ezek közt Cato a legkimagaslóbb egyéniség.
A görög szellem ellen felhozta mindazt az érvet, amelyet a maradiság fel szokott hozni a magasabbrendű új iránt: az erkölcstelenség, vallástalanság, nemzetietlenség és egészségtelen elpuhultság vádját. A maradiság fegyvertára mit sem változott az évezredek folyamán.
Cicero Catot, mint az első nagy szónokot említi. A nevéhez fűződő distichonokat, amelyek a középkorban nagy becsben álltak (Dicta valószínűleg nem ő írta. Főműve a fiához írt nagy oktató kompendium lehetett: Ad Marcum Filium. Különösen a görög orvosoktól inti, akik egész Rómát meg akarják mérgezni és ajánlja a bevált házi szereket.
A görög hatást nem lehetett feltartóztatni.
Róma először kirabolta a világot, és amikor már mérhetetlenül meggazdagodott, ráeszmélt, hogy a pénz nem minden és felfedezte magának a humánumot és a szellemet. A világtörténelemből sok hasonló példát lehetne felhozni : a humánus kultúra legbiztosabb alapja a nemzeti jólét, amelyet inhumánus nagyapák szereztek.
A jómódú rómaiak Görögországból hozatták a szakácsokat, a szobrokat és a filozófusokat. Az előkelő családok házi filozófust tartottak. Így élt Rómában az eredetileg oda internált Polybios (kb. 201—120), aki azután megírta görög nyelven a rómaiak történetét, megvetve a magasabbrendű római történetírás alapjait.
A görög műveltség lassankint a nevelés legfontosabb tárgya lett; hiszen a görög nyelv tudása a kulturális értéken kívül gyakorlati célt is szolgált, a görög lévén a Kelet nemzetfölötti nyelve. A nevelés eszközei: a háznál alkalmazott grammaticusok, a görög filozófusok előadásai és a rétoriskolák, amelyek az egyetem szerepét töltötték be.
Mikor a görög kultúra már annyira felszívódott a rómaiságba, hogy a nagy mintákkal egyenrangú költészetet és a mintáknál is nagyszerűbb prózát tudtak írni, addigra a római köztársaság már a bomlás jeleit mutatta. Az utolsó száz esztendő egymásra következő polgárháborúk története. Az általános korrupció aláásta a római „virtust”, a viszontagságos sors, a proscriptick veszélye bizonytalanná tette az életet.
Minden sötét és riasztó, ami a szellemen és az intim szférán kívül esik. Ekkor virágzik ki a római irodalom. Az irodalom Rómában is bizonyos fokig hanyatlási tünet, mint Athénben, a római világérzés is akkor tudatosodik, mikor lefelé indul.
E korszaknak nagy epikára nem volt ideje, drámája nem maradt fenn, csak azt tudjuk, hogy az irodalmat leszorította a színpadról a látványosság és a színész-kultusz. De a lírában két nagy költő emléket
állított a meghasonlott kor kétféle útjáról az Abszolutum felé.
* Titus Maccius Plautus 244 és 184 közt élt. Valószínűleg igen alacsony származású volt, a z élet sok fáradságos oldalát megismerte, mielőtt mint díszletező a színpaddal érintkezésbe került volna. Vagy 150 nevén szereplő darabból Varró 21-et tartott hitelesnek, ezek maradtak a z utókorra. Legnevezetesebbek: Amphitruo (témáját feldolgozta Moliere, Kleist, legújabban Giraudoux), Captivi, Menaechmi, Miles Gloriosus, Pseudolus, Trinummus, Aulularia.
** Publius Terentius Afer Kr. e. 190 körül született Karthágóban. Mint rabszolga került Rómába, gazdái felismerve tehetségét, kitaníttatták. Hat darabot irt: Andria, Hecyra, Heautontimorumenos, Phomio, Eunuchus, Adelphoi. 159 után halt meg egy görög tanulmányúton.
Folyt. köv.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Wiki
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
