Napraforgó vadkár: Brutális pusztítást végeztek a szarvasok a Bakonyban
Még a nyáron, a nagy aszály kellős közepén akadtunk bele Dedák Dalma, a WWF Magyarország egyik munkatársának bejegyzésébe, ami több szempontból is tanulságos és fontos a számunkra. Egyrészt Dedák Dalmát több helyzetben is láttuk, például vízmegtartás ügyben nyilatkozni a médiában, és azon üdítő kivételek közé tartozik, akik gőgtől és fanatizmustól mentesen, józanul és a szó klasszikus (bár sajnos már lejáratott) értelmében, szakmai alapokon kommunikál.
Fontos számunkra ez az a bakonyi eset is, a látványos fotókkal, mert a vadak, ezen belül is a nagyvadak státusza, állományszabályozása kritikus, érzékeny kérdés, amióta az állatvédelem jóval hangsúlyosabb, és ezzel párhuzamosan jelentősen felerősödött a vadászatellenesség is. Rendkívül nehéz ezekben a kérdésekben árnyaltan, de őszintén beszélni, és rávilágítani arra, hogy a vadállomány méretének szabályozása valóban fontos kérdés; nem mellesleg olyan kérdés, amit ebben a pillanatban ebben a régióban nem végezhet el más, mint az ember, jelesül a vadászok.
Épp a poszt megírása környékén vettünk fel először
látványos szarvascsordát, amely az újonnan létrehozott kis forrástavainknál portyáztak. Ez rávilágított arra is, hogy a vadállománynak is fontos lehet a megfelelő víz, ami részint azt is pótolhatja, hogy aszályos időszakokban a növényzet víztartalma is alacsonyabb. Mert ha kevés a víz, akkor a szarvasok igyekeznek a táplálékkal pótolni a hiányzó vizet, és a nedvességben gazdagabb fajokat keresik majd, amilyen például a napraforgó. Az említett posztot tanulságul hozzuk elétek, Dedák Dalma, és Zsoldos Márton, a fényképek készítőjének engedélyével.
Dedák Dalma: Napraforgó a Bakonyban.
Előrebocsátom,
ez a poszt nem valamiféle politikai állásfoglalás a vegetatív állapotban (értsd: nincs még rajta virág) lévő napraforgó felismerésének közéleti fontosságáról. Ezek a napraforgók már egyébként sem vegetatív állapotban voltak, amikor a szarvasok a környező többezer hektárnyi erdőt és gyepet maguk mögött hagyva belegyalogoltak a szántóba és módszeresen leharapták a virágzatot minden egyes szál napraforgóról.
Ugyanez történt a kiskertekben is: a hüvelyeseket, a kukoricát, de még a céklát is az utolsó szálig lelegelték, illetve gumósok esetén az utolsó gumóig kikaparták a földből. Még a burgonyát is megkezdték… (elképesztő, hogy tudja, hogy ennek az idegenhonos növénynek mely része fogyasztható és mely része mérgező).
Hogy mi a pontos oka
az idei – helyben igen szokatlan mértékű – vadkárnak, arról csak találgatni lehet. Ugyanakkor amikor az éghajlatváltozás miatt átalakuló élőhelyekről beszélünk ritkán esik szó (legalábbis nem vadgazdálkodói körökben) a vadakról. A természetvédők és erdészek, valamint a vadgazdálkodók között a túltartott vadállomány kérdése régi polémia.
Ezen túlmenően azonban érdemes látni azt is, hogy a szárazodó klíma miatt csökkenő növényi zöldtömeg a természetes vadeltartóképességre is hatással van. Nem beszélve a felszíni vizek – illetve itatóhelyek és dagonyák – hiányáról és arról, hogy aki teheti ezek után bekeríti, amit csak tud. A nem megfelelő élőhelyi viszonyok és az állatok mozgását befolyásoló kerítések pedig a vad erősödő migrációjához vezetnek.
Mindez azt eredményezi, hogy a vadak ott is megjelennek,
ahol eddig nem nagyon mozogtak és azt is elfogyasztják, amit amúgy nem ennének meg. Ehhez járul hozzá, hogy a téli mínuszok átvészelése már nem kihívás a vadak számára (de, ha az is lenne, a vadgazdálkodó gondoskodik arról, hogy legyen kihelyezett táplálék). Így összességében sokkal több vad lesz a területen, mint amennyit az természetesen képes eltartani és olyan helyeken is lesznek vadak, ahol eddig nem voltak. A folyamat öngerjesztő: minél több a vadkár, annál több a kerítésépítés, ami az egyre fogyó, kiszáradó vizesélőhelyek egyre nehezebb megközelítését eredményezi.
Megoldás lehet nagyobb hangsúlyt fektetni az erdei vízmegtartásra, de ez sem mindenhol lehetséges. Utóbbi helyeken maradnak a mesterséges vaditatók, de a természetes, nedvdús növényi zöldtömeg hiányát ezek sem kompenzálják. A feltételezhetően túlszaporodott vadállomány természetes összeomlásra is lehet számítani (gyanús, hogy az őzeknél a kéknyelv betegség már eléggé itt van), de az se lenne baj, ha a vadgazdálkodók átértékelnék ezt a helyzetet. (Lehet, hogy már régen megtették amúgy, csak hozzám nem jut el az infó.) | A képeket Márton Zsoldos készítette a kedvemért. 🙂 „
Dedák Dalma
Láthatjátok tehát, hogy aszály idején
az úgynevezett túltartott szarvasállomány jelentős pusztítást okoz. De, ami miatt ez számunkra különösen fontos: nemcsak a szántóföldi kultúrákban. Az erdőkben is hasonló helyzet alakulhat ki, amiként azt egy következő posztban megmutatjuk. Klasszikus, sokat idézett eset, amikor Yellowstone erdei nem tudtak megújulni a szarvasok miatt, egészen addig, míg a farkasokat vissza nem telepítették. Erre az esetre én is hivatkoztam már az évek során vagy tucatszor.
A vad és környezete – természetes és agrárkörnyezete – intenzív és bonyolult kapcsolatban állnak, és ennek higgadt átlátása fontos, ha és amennyiben valóban a természet védelme a fontos a számunkra, s nem pedig az aktivistáskodás vagy bizonyos csoportok – teszem azt a vadászok – megbélyegzése. Nem arról van szó, hogy a vadászat propagálásáért állnék ki, csupán továbbra is szeretném a józan mérlegelés talaján tartani a közös gondolkodásainkat – akkor is, amikor hőn imádott, és a rezervátumban sokszor személyes ismerősként számon tartott nagyvadjainkról van szó.
Folyt. köv.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: Dedák Dalma | Illusztrációk: Zsoldos Márton
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több állat
Jó tükröt tartanak a vadak az embernek. Ők is csak élni szeretnének. Elképesztő képek. Milyen kár, hogy néha az állatvédők miatt torzulnak a dolgok – a vadászok csupán születés szabályozást végeznek, ha már a természet nem tudja megtenni, mert vannak fajok akik kiszorultak – mint ahogyan a farkasokat említetted. Mondjuk nem nézek olyan képeket meg videókat, ahol a vadászt ünnepelik aki a díjnyertes vadat kilőtte, de ha kell hát kell. Nemrégiben néztem egy skandináv filmet, ahol az orvvadászok halomra lőtték a rénszarvasokat. A vadőrök dolga sem egyszerű vsz. itthon sem. Szóval az élőhely alakítás biztosan megelőzi az ilyen fajta tarolást a vadak részéről. Újra megnéztem a hosszú videód is amit a szarvasokról felraktál. Nagyon klassz.