Ma ismét pozíciót vált a Fantombika-kamera!
Minden idők legmozgalmasabb éjjelén vagyunk túl! Soha ennyi és ilyen minőségű felvétel ennyi fajról nem készült még a rezervátum 25 éves története során. Gyakorlatilag szinte minden percben történt valahol valami, holott még mindig csak két kamerával tudjuk figyelni a 11 hektárunkat. Erről az éjszakáról szeretnék külön videót készíteni, mivel egyrészt bőven van alapanyag (csak a 8K kamera 206 felvételt készített!), másrészt rendkívül tanulságos volt ez az éj. Soha korábban nem tudtunk ilyen mélységben belelátni a rezervátum éjjeli életébe.
Először fordult elő az is, hogy felvettük két szarvasbika összecsapását a Kisberek bejáratánál, közvetlenül a dagonyák és a húsztörzsű éger mellett. Sajnos a kamera kicsit odébb volt az Északi-égeres alatti sétányon. Sok érdekes és szép dolgot vettünk fel, de az összecsapás épp csak látszik. Ez a jelenet inspirált, és a tegnapi eredmények, amelyek visszaigazolták, hogy érdemes agyalni és újratervezni korábban jónak hitt koncepciókat, így ma is reformálunk egy kicsit.
Délután felhoztuk a völgyből mindkét kamerát,
mivel a borús időjárás miatt a „Fantombika” nem tudta napelemről feltölteni magát (nem szeretnénk lemerült akksival belevágni a következő éjszakába), a 8K kameráról pedig kábelen át kell letölteni a videókat. Amíg a töltés zajlott az égeresnél pozíciót váltottunk, a Fantombika-kamerát tartó oszlopot odébb vittük, közelebb a dagonyákhoz körülbelül 15 méterrel. Ebben a pozícióban nemcsak a sétány látni két irányba, hanem ellát a kamera felfelé, az akácos irányába, belát kicsit a dagonyákhoz (talán a húsztörzsű égert is látja majd), és látja a Hermelines északi végét is. Röviden: sokkal több területet figyelhetünk, ráadásul közelebb vagyunk a szarvasok fő csapásaihoz is.
Az új helyen is raktunk egy kis csöves kukoricát és búzát is, hogy az arra tévedő tarvadat – úgy, mint tegnap – megállítsuk egy kicsit. Ezekkel a kísérletekkel egyúttal teszteljük azokat a helyeket és pozíciókat, amelyek szóba jöhetnek tartós kameraállásként, esetleg egy téli vadetető és online közvetítés helyszíneként. Most úgy érzem, soha ennyire közel nem jártunk egy ideális megoldáshoz.
A kamera még a dolgozószobában van, most áll a töltöttség 98%-on. Még néhány perc, és visszaviszem a kameraállásra. Óvatosan megyek majd, nehogy felverjek valakit. Délután ugyanis, amikor felfelé hoztam a kamerákat, belefutottam egy kis csordába, akik közel hozzám fényes nappal átügettek az orrom előtt, s nyomukban egy hatalmas, fekete csodabika. A legszebb bika, akit itt valaha láttam. Erről azonban hamarosan egy másik posztban.
Most megyek, és visszaviszem a kamerát a helyére. És amint lehet, videóban mutatom (még ma), hogy ezúttal az új pozícióból mit látunk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Fekete szarvasbika? !Olyat még nem láttam. Mozgalmas éjszaka lesz! 🦌🦌🦌
Az idősebb bikák gyakran vesznek fel sötétbarna, vagy fekete színt, főként a nyak és a mell környékén.
Hogy te mindig akkor futsz bele valami csodába, amikor éppen nem fényképezel😍 vagy van a csodabikàròl kép?
Esőben mentem le, nem vittem magammal gépet, nem is lett volna idő a fotóra (hisz átfutottak a nyiladékon). Amúgy sokszor meg olyankor szaladok bele, ennél még nagyobb csodákba is, amikor nálam van a gép, mint legutóbb a gyűrűs kígyászölyvnél szeptember ötödikén (aki Magyarország legöregebb jelölt kígyászölyve) vagy amikor olyan ritkaság repül át az udvar fölött, mint amilyen a havasi sarlósfecske 🙂 🙂