Hatalmas élmény: fantom szarvascsorda a holdfényben | Videók!

Szarvas gímszarvas szarvasbőgés holdfény éjszaka vadkamera szarvascsorda rudli holdfényben leo 43

Hatalmas élmény: fantom szarvascsorda a holdfényben | Videók!


Centauri cen logo Cenweb

Valóban új korszakot élünk. Annak ellenére, hogy az esőt hiába várjuk. Kiterjedt vizes élőhely tehát továbbra sincs, viszont van szarvasbőgés, ahogyan 25 éve minden szeptemberben, de ami ennél fontosabb: először figyeljük a bőgést professzionális kamerákkal (4K és 8K felbontásban). Egyelőre csak két ponton, de már ez is forradalmi változás ahhoz mérten, hogy korábban csak lesről tudtunk megfigyeléseket végezni, ergo: csak „világosban”. Az éjszakákból gyakorlatilag semmit sem láttunk. Valamennyit hébe-hóba viszonylag gyenge minőségű vadkamerákon, és valamennyit időnként holdfényes éjszakákon szabad szemmel is lesről, ám az éjszaka alapvetően titkos tartomány maradt.

Ez változik meg mostanában.

Ezekben a napokban kezdünk rendszeresen belelátni a rezervátum éjszakai életébe. Ráadásul az egyik kamerán élőben figyelhetjük az eseményeket. Erre korábban még nem volt példa. Az első egy hét tapasztalatai alapján készítettünk egy kisebb területű, intenzív vadrétet a Nagypatak mellett. Most alapvetően ezt figyeljük a forgatható kamerával. (A 8K kamerát felvittük az Angolkertbe, hogy felvegye azt a bikát, aki az idén is elkezdte felgallyazni a kert fenyőfáit.) A Újvadréten hamar lettek állandó vendégeink.


A magányos koca. Érdemes figyelni a háttérre is: még nem látni sehol szarvasokat.

Van egy vaddisznó koca, aki érdekes módon egyedül tér vissza időnként. Sosincs vele senki. Pedig láttuk már itt két kocát két süldővel is, korában a Kisberekben népes kondát is. Sőt egyik délután, fényes nappal megjelent hat kicsi, csíkos kismalac ezen a ponton is, amint korábban a Kisberekben; és amint akkor, ezekkel a malacokkal ezúttal sem láttunk anyát. Felmerült bennünk az is, hogy a rendszeresen idelátogató magányos koca lehet a hat kismalac anyja, csak valahogyan elszakadtak egymástól. Aztán van egy őzsutánk, aki rendszeresen jelenik meg este, sötétedés előtt, és hajnalban, világosodás után. Néha napközben, illetve az éjszaka közepén is. Szarvasok eddig csak egy esetben jelentek meg, egy fiatal bika, ő is csak rövid időre.



Figyeljük meg a távolban ácsorgó szarvasok csokrait. Még a bal oldali erdő szélében is látszanak mozgolódó szarvasok.

2025. szeptember 8-ról 9-re virradóan azonban nagyot változott a helyzet.

Holdvilágos éjjel volt, ezért a kamera, ha kifordultunk vele keleti irányba, ellátott egészen az Őskökényesig. Viszonylag hamar érkezett egy szarvascsorda a Kisberek irányából. Lehetett a csordában minimum 25-30, maximum 40-50 tehén, borjú és ünő, és amennyire láttuk, velük tartott egy erőteljesnek tűnő, talán középkorú bika is. Ez a kompánia egész éjjel a Nagyvadföldön és annak közelében legelészett és pihent. Egyesek felmentek az Őskökényes szélébe, mások a Déli-égeres szélében legelésztek. Legtöbben legtöbb időt a Nagyvadföld aljában és a Hosszúréten töltötték. Bár annyit néztük a terepet egész éjjel (egészen reggel hétig), hogy hajnalra kis híján lemerítettük a kamera akksiját, sajnos ez a csodás kompánia nem jött közelebb a patakparthoz. Így mi is, egész éjjel, csak a sejtelmes, békés árnyak vonulgatását láttuk.

Hajnalban, világosodás előtt, lassan elszivárgott a csorda. Legtovább a bika maradt a Nagyvadföld északnyugati sarkán, aztán ő is elballagott. Nem láttuk biztosan, de feltételezzük, hogy a szarvasaink ahogy jöttek, ugyanúgy a Kisberek felé távoztak.


Itt egy kicsit közelebb jöttek és a bika is jól megkülönböztethető a tehenektől. Az is látszik, hogy időnként már hajtja a teheneket.

Ami igazán csodálatos élmény volt:

ezek a szarvasok az egész éjszakát nálunk töltötték! Hol kisebb csoportokban, hol egészen szétszóródva békésen legelésztek és őgyelegtek hajnalig. Néha lefeküdtek, pihentek, aztán ismét felálltak és legeltek. A bika időnként próbálkozott, de egyelőre – amennyit a távolból láttunk – hiába. Sosem tapasztaltunk még ilyet. Sosem észleltük még, hogy ekkora területen, szinte egyenletesen szétszóródva ennyi szarvas legelésszen ebben az időszakban. Akárhányszor a kamera képére tekintettünk, a nagy amerikai prérik jutottak eszünkbe, ahol a tágas és szelíden hullámzó tájon, amerre a szem ellát, békésen ballagó bölényeket látni. Hajdanán ilyenek voltak a középeurópai erdős-szteppék is. Ma már vadon élő bölényeink nincsenek, de ezek a holdfényben legelő szarvascsordák visszahozták a történelem előtti időket.

Nem mellesleg a szarvasok alapvetően élik is azokat az időket. Mi csak emlékezünk rájuk, a szarvasok élik is. Számukra csak az változott, hogy a régi idők nyugalmát ma már nehezebb megtalálni. De ők nem változtak az utóbbi tízezer évben. Épp ezek a felvételek mutatják, hogy pontosan arra az életre törekednek, amit százezer éven át éltek, és bár ezt nehezen lelik meg ma már, nálunk időnként még mindig rátalálnak.


Mindez persze jelzés is a számunkra.

Ezek szerint a telepítéseink, vetéseink, kaszálásaink a szarvasok számára is remek legelőt hoznak létre. Az is igaz, hogy a Nagysásrét területét (amit most közelről figyelünk a kamerával) későn kezdtük legelővé alakítani, így itt még nem annyira jó legelészni. Ugyanakkor a patak miatt mégis itt van a vadforgalom egyik csomópontja, és itt van az etetésünk is. További változtatásokat már nem szabad végrehajtani a bőgésben. A kamera elé stabilan odajárnak az őzek és a disznók, és bármikor meggondolhatják magukat a szarvasok is, és akkor becsődülnek majd a Újvadréthez.

A legbiztosabb persze most az lehetne, ha a kamera a Nagyvadföld aljában állna, és onnan tudná szemmel tartani a tér minden irányában a vonulgató, legelésző, kérődző szarvasokat, esetleg a bőgő bikát vagy a verekedő bikákat. Csakhogy miután meghánytuk-vetettük a dolgot Marával is, aki szintén temérdek időt szán a kamera figyelésére (és az élőzés technikai „főnöke”), egyetértettünk abban, hogy nem volna szerencsés a kamerát most áttelepíteni a pataktól. Sajnos nincs más lehetőség, mint kell még egy, élő közvetítésre alkalmas kamera, amit felállíthatunk a Nagyvadföldön. A két kamera együtt már olyan lefedést adna, ami nagyságrendileg emelné meg annak esélyét, hogy a csorda életéről, a bikák versengéséről is készíthessünk értékelhető felvételeket, esetleg mindezt élőben közvetíthessük is.


Ami pedig a közvetítést illeti:

2025.09.09. hajnalban jutottunk el odáig, hogy első ízben tudtuk bekapcsolni élőt a Youtube-csatornán. Két rövid adást is indítottunk, de mivel ezek még nem voltak tökéletesek, ezeket utóbb törültük a csatornáról. A jó hír viszont az, hogy eddig már eljutottunk. Ha sikerült a vadmozgás, elsősorban a szarvasbőgés epicentrumába állítani kamerát, akkor lesznek élők – ez most már szinte bizonyos. És ne feledjük: jöhet a szokásos hollóetetés is, október elsejével indul a madárbalkon és a sármányetető, és a ragadozómadár-etetés is. Szóval közvetíteni való akad majd éppenséggel.

Addig is igyekszünk folyamatosan a lehető legtöbb információt, képet és videót elétek hozni.             


adomány szarvas gímszarvas szarvasbőgés vadak állatok állatvilág vadászat

Kedves olvasó,

lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   


még több „Kert és vadon”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

3 hozzászólás

  1. Nem semmi egész éjszaka a kamerát figyelni. Az Újvadréten alma van szétszórva a vadaknak? Milyen félénk az őzsuta. Ez már igazán a vadon:-)))mennyi szarvas .

  2. Az egyik videón esett az eső, írtad is, ahol a vaddisznó legelészett.
    Bízzunk benne, hogy több esőt kaptok!

  3. Nálunk ma végre egész nap szépen csendesen esik az eső.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük