Nehezen bár, de alapvetően jól indult 2025 a lepkéink szempontjából. Igaz, a tavasz rettenetesen nyögvenyelős lett, ha emlékeztek még rá. Akárhányszor kicsit felmelegedett az idő, mindig drasztikus lehűlés jött, és félbeszakította a lepkék repülését. Különösen szokatlan és váratlan időjárás volt ez az utóbbi évek korai tavaszai után. Főként 2024-hez képest, amikor már február elején klasszikus tavaszi állapotok uralkodtak. Miután a hideg többször is félbeszakította a lepkék repülését (vélhetően sok lepkét el is pusztított), amikor viszont már kijött a jó idő, a megszokottnál lényegesen kevesebb lepke repült.
A jelenlegi hőségből és drasztikus aszályból visszatekintve a tavaszra szinte hihetetlen már, mennyire hűvös volt még a május is, és ami méginkább elképesztő: hiába volt hűvös, sokszor kimondottan hideg, csapadék akkor sem érkezett vagy épp csak mutatóba.
Mindezek ellenére kezdődött 2025 rendkívül biztatóan,
hiszen megkerült végre egy régóta várt faj, a fecskefarkú pillangó (Papilio machaon). A patakparton a duzzasztott vizek és iszapos partok mentén egy időre sosem látott nappali nagylepke-rajzást tapasztaltunk, ahol előkerült a vízhez kötődő, és korábban nem észlelt, védett kis színjátszólepke (Apatura ilia). A felsőbb parcellákban, a leginkább „lepkés” Hospoda területén ismét repültek a sakktáblalepkék (Melanargia galathea), ismét előkerült a tavaly új fajként talált acélszínű csüngőlepke (Zygaena filipendulae). Ami igazán nagy szenzáció volt nálunk, rögtön megleltünk még egy, megint csak új, és úgy tűnik országosan is ritka fajt, a somkóró csüngőlepkét (Zygaena viciae).
Két nappal később, 2025. június 22-én (16:59) pedig megint új lepkefajt találtunk a patakparton, akiről azonban idő hiányában még nem esett szó. Érdekes módon megint csak olyan fajt találtunk és fotóztunk, ami a csüngőlepkékhez kapcsolódik. Bár valójában nem az. Aznap a patakparton, a Sakál-gázlón és főként a gázlóval szemiközti Sakál-tóka iszapján, jelentős lepkegyűlésezést észleltünk. Tömegével gyűltek ott a lepkék, főként a bengeboglárkák (Celastrina argiolus), hogy a lágy iszapon szürcsölgessenek. Ezért azokban a napokban sűrűn jártam a Sakál-gázlóhoz. Aznap, amikor végeztem a fotózással, egy pillanatra lenéztem a lábamhoz, amikor a fotóállványt csuktam össze.
És akkor megpillantottam a lábam mellett egy foltos csüngőlepkét (Amata phegea)!
Ez a 163. nappali lepkefajunk (bár rendszertanilag valójában éjjeli lepke), s egyúttal a birtok 1030. faja.
Az intenzív kutatások első időszakában
sokat gondoltam erre a fajra és hiányoltam is, mivel gyermekkoromban a nyári rétek egyik legfeltűnőbb és leggyakoribb faja volt. Mi úgy neveztük: „boszorkánylepke”. Nagyon feltűnő, lomha kis jószág. A neve arra utal, hogy rendkívül hasonlít egy csüngőlepkefajra, a változékony csüngőlepkére (Zygaena ephialtes), ám a fehérpettyes álcsüngőlepke valójában a medvelepkék rokona (ezek éjjeli lepkefajok). Valójában mindössze egyetlen csík különbözteti meg a két fajt. A fehérpettyes álcsüngőlepkén a toron is van sárga csík, míg a változékony csüngőlepőkén ott nincs.
Egészen hihetetlen, hogy ez a kettő, megszólalásig hasonló faj teljesen más csoportba tartozik. S hogy – amint a tudomány jelenleg tartja – csak a hasonló fejlődési irány, a hasonszőrű evolúció hozott létre két egymástól különböző ágon ennyire hasonló eredményt. A cél a harsány, erős színkombinációval, a fekete és a sárga variálásával, mindkét esetben ugyanaz: jelezni a ragadozóknak, hogy a potenciális áldozat veszélyes, ebben az esetben mérgező.
Ez egy univerzális kód az élővilágban,
gondoljunk csak a darazsak sárga-fekete csíkozására! Mindkét lepkefaj ehetetlen és mérgező. Így, ha egy ragadozó megeszi mégis valamelyiket, ez annyira kellemetlen élmény lesz a számára, hogy legközelebb, amikor esetleg a másik faj példányával találkozik, a ragadozó már nem veszi fel. Így voltaképp azzal, hogy egyszerre két faj is ugyanazzal a kóddal kommunikálja a környezete felé, hogy mérgező, hatékonyabbá teszik a kommunikációt, és kevesebb áldozat árán „tanítják” meg a ragadozókat, hogy őket (ezt a két fajt) nem igazán jó üzlet megenni. Ennek a jelenségnek külön nevet is adott a tudomány,
ezt nevezik Müller-mimikrinek.
Létezik olyan is, hogy egy faj (vagy csoport) valójában veszélytelen, vagy finom falat lehetne, csak épp veszélyes fajnak álcázza magát. Ilyenek például zengőlegyek, akik szintén magukra öltik a darazsak sárga-fekete riasztó dresszét, holott teljesen ártalmatlanok, nincs fegyverük semmi, és az ízük sem rossz (bár nem kóstoltam még zengőlegyet). A színeik miatt viszont minden madár ódzkodik attól, hogy zengőlegyet egyen.
A fehérpettyes álcsüngőlepke másik érdekessége, hogy rendkívül rosszul repül. Hatalmas potroha miatt erősen farnehéz, és ez, amikor nagy nehezen a levegőbe emelkedik, meg is látszik rajta. Nem cikázik, nem szállong, mint oly sok lepke, hanem egyenes vonalban nagy erőlködéssel, alacsonyan és lassan, súlyosan és lomhán, hogy szinte halljuk a szuszogását: halad. (Így könnyen érthető, miért kell mérgezőnek lennie – hisz máskülönben könnyű zsákmány volna.) Volt alkalmam ezt is látni, mivel nem sokkal később, ugyanazon a napon, a patak felső szakaszán, az Árasztó-gázlónál is találkoztam egy fehérpettyes álcsüngőlepkével, amint az az égererdőből „repült”, vagy inkább fogalmazzunk úgy: „légvánszorgott” át a Nagyberekbe.
Azt reméltem ezek után, hogy talán tömeges rajzást is láthatunk.
A fehérpettyes álcsüngőlepkétől ugyanis nem áll távol, hogy látványos rajzásokat produkáljon. Gyermekkorom rétjein is ezrével láttuk őket. Ráadásul, ha azt nézzük, melyek a tápnövényei, voltaképp érthetetlen, miért nem került elő eddig. Miért nem gyakori faj nálunk? Mivel gyermekkorom óta ismerem, és rendkívül feltűnő fajról beszélünk, egészen biztos, hogy nem volt itt az utóbbi 25 évben. Érthetetlen valóban, hogy miért nem.
Tápnövényei az olyan gyakori, sőt tömeges növényfajok, mint a galajok (tonnaszám tenyészik a birtokon is), útifűfajok vagy a gyermekláncfű, más néven pitypang (Taraxacum officinale).
Ezekből igazán nincs hiány, és soha nem is volt. Bár tény, hogy a tejoltó galaj (Galium verum) és a közönséges galaj (Galium mollugo) is csak az utóbbi években terjedt el a kaszált parcellákban. Apró bánat, hogy aztán mégsem láttunk újabb példányokat, sőt: az időjárás hektikussága miatt más lepkefajok mozgalmai is mérséklődtek, s most már, a szezon vége felé járva, megállapíthatjuk: jóval gyengébb volt a nappali lepkék mozgása, mint 2024-ben. Szerettük volna, ha elérjük a nappali lepkék számban az idén a 70-et, de így ez már aligha lesz meg. Panaszra viszont ezzel együtt sincs okunk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Örülök az új lepkének! 🙂🙂
Ő is nagyon szép. Szeretem a csüngőlepkéket, bár ha jól értem, akkor ő nem is az. (Azért „ál”, mert nem is csüngő. Rácsodálkoztam megint a névre. 🙂)
„A fehérpettyes álcsüngőlepkén a toron nincs sárga csík, míg a változékony csüngőlepőkén ott is van.”
Valamit nem értek. Itt a képeken a felső sárga csík nem a toron van? 🤔😮
Rakok be mindjárt képet a másik fajról is, hogy könnyebben érthető legyen 🙂
Meseszép, megy a galériàba🥰.
Szabó Edit! Beraktam egy szép fotót a változékony csüngőlepkéről is (angol wiki fotó), és javítottam a szöveget is, mert igazad volt: rosszul írtam, és az a bizonyos sárga csík a toron az álcsüngőlepkénél van. 🙂 Köszi, hogy rákérdeztél!
Köszi! 🙂
Csak hogy lásd: odafigyelve olvasunk ám, mert érdekel, amit írsz! 🙂🙂
Eszembe is jutott ez – megtisztelő 🙂 remélem, ma egyébként is jó napotok lesz, hoztunk egy hosszú drónvideót!
Kösz, hogy szóltál- nekem is feltűnt.
Hogy ez milyen érdekes!
Müller-mimikri,
a természetnél semmi sem csodálatosabb!
Így igaz – nemsokára pedig mutatunk majd zengőlegyet is egy mókás vadkamera-felvételen 🙂
Köszi 🙂
Mézontófű, csodás beporzók, úgymint lepkék, méhek…., micsoda Kánaán lenne a birtok néhány gyümölcsfának!
Nem tervezted, hogy néhány gyümölcsfát ültess az ősszel, Cen’?
(nem szeretnék plusz terheket rakni rád, bocs’, de ez a birok gyümölcsfákért kiált! 🙂
A Hospoda nevű parcellát azért neveztem el így, mert oda gyümölcsöst tervezünk (régen a kolostorokhoz tartozó gyümölcskerteket nevezték hospodának). Nem tudom, mikor jutunk el odáig, de az ültetés előtt kerítés kell, azt pedig nem adják ingyen. Nem mellesleg természetvédelmi szempontból is fontos volna nekünk egy kerítés a birtok felső részén – de majd csak eljutunk odáig is egyszer.
„Nem cikázik, nem szállong, mint oly sok lepke, hanem egyenes vonalban nagy erőlködéssel, alacsonyan és lassan, súlyosan és lomhán, hogy szinte halljuk a szuszogását: halad”
Ez tetszik! 🙂
No meg ez: „légvánszorgott” 🥰
🙂 🙂