Így sikerült az első kaszálás 2025-ben | Drónfotókon a birtok!
Az idén kicsit később kaszáltunk a tervezettnél, július harmadikán (a szártépőzés pedig hónapokat csúszott). Alapvetően négyféle füves élőhelyünk van:
- Amit rendszeresen kaszálunk.
- Amit rendszeresen nyírunk fűnyíróval (ez elenyésző, a legnagyobb ilyen terület 2025-től a patakot kísérő 600 méter hosszú sétány).
- Amit rendszeresen szártépőzünk; ez olyan parcellákra jellemző, ahol a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) kiszorítása a cél.
- Amihez sosem nyúlunk; ilyen az Alsófenyéres, ami voltaképp kísérleti kontroll terület, ahol azt követhetjük nyomon, mi történik a beavatkozásunk nélkül.
A kaszálás évről évre megújítja a füves területeinket,
és egyre jobban visszaszorítja az aranyvesszőt. Nem mellesleg a széna alkalmas a bagolyboglyák megújítására is. Az idén sajnos rosszul jött ki a lépés, a nyár első jelentős csapadékhulláma július hetedikén, vagyis négy nappal a kaszálás után érkezett. Ennek az az előnye, hogy a kaszált területek könnyen zöldülnek, hátránya viszont, hogy a széna hamar összeesett és feljött benne a zöld, még mielőtt bármit kezdhettünk volna vele. Hetedike után is rendszeresen voltak apró esők; olyan esők, amelyek alig voltak jók valamire, ám a széna összeszedését hátráltatták.
Rendkívül szűk időablakaink voltak a boglyák újjá építésére, ezekben a rövid időkben pedig akkora hőség volt, hogy szívbetegként erősen kockázatos lett volna vasvillával szénát hányni. Mert azt a nagymelegben kell, nem hajnalban és este, amikor harmatos lesz minden. Szóval a széna kint maradt, de ezzel kárt nem okozunk. Más lenne a helyzet persze, ha volnának gépeink. Itt ugyanis huszonöt év után is még mindig gereblyével és vasvillával takarítjuk be és rakjuk össze a szénát, körülbelül 6 hektárnyi területről. Ezen is sürgős volna változtatni.
Viszont először mutatjuk meg a kaszálás eredményét és megoszlását drónfelvételen rajzolt térképek helyett!
Ezeken a képeken remekül látni, hogy nem az egyszerű utakat választjuk, és hogy milyen diverz, változatos, mozaikos területet alakítottunk ki egy monokultúra, egy kukoricaföld helyén. Mielőtt a mi tulajdonunkba került volna ez a terület, csak középen, az akkor negyed ekkora kiterjedésű Őskökényes szakította meg a kukoricasorokat – egyébként összefüggő sívó pusztaság volt itt. Ehhez mérten most rendkívül változatos, zegzugos a terület.
Évek óta írom, hogy célunk a sok szegélyhatás elérése, és hogy mindig rendelkezésre álljon gyep, és magasfüvű rét is. Sok helyen az figyelhetitek meg a képeken, hogy „indokolatlanul” hagytunk meg foltokat, mintha csak egy trehány kaszálás végeredményét látnánk. Erről nálunk természetesen szó sem lehet. Ezek tudatosan elhagyott foltok.
A Hospoda területén láthatjuk a legnagyobb, hosszúkás foltot, valahol a a gyurgyalagfal fölött. Ez az a terület, ahol a legtömegesebb a mezei varfű (Knautia arvensis), ezért ez a terület a sakktáblalepkék, csüngőlepkék és busalepkék legfőbb mézelő zónája, de számos más lepkefaj is itt látható leggyakrabban és legnagyobb számban. Ezt a varfüves foltot immár negyedik éve kerülgetjük, virágzástól függően hol ilyen, hol olyan alakzatban. A fő szabályunk ebben a parcellában az, hogy amíg a varfű el nem virágzik, a varfüves részeket lábon hagyjuk.
Hasonlóan nagy foltot láthatunk a Nagykarámon is.
Ez viszont újdonság. Ebben a nagyjából négyzet alakú foltban mezei aszat (Cirsium arvense) virágzik tömegesen, amely szintén mézelő a lepkefajok és sok rovar számára, ezért ezt a foltot is meghagytuk. Ráadásul nem bánnánk, ha a mezei aszat a szerteszálló szöszmöszök révén a rezervátum más részein is megtelepedne.
Végül van egy egészen kicsiny, szinte elhanyagolható foltocskánk
az Őskökényes és az Angolkert találkozásánál, ami csakugyan úgy fest, mintha csak véletlenül hagyott volna el ott egy keskeny sávot a gép. Ez a folt is kísérleti terület, amint az Alsófenyéres, amit nem kaszálunk már öt éve. Ebben a kicsi foltban valamilyen okból (feltehetően talajtani okok állhatnak a háttérben, homok lehet ott egy sávban, esetleg meszesebb a talaj, mint másutt) spontán módon alakult ki egy füves növénytársulás, amiben nincsenek invazív fajok. Jellegzetes faja a kis ezerjófű (Centaurium erythraea). Itt találtuk meg először, és itt évről évre szép számmal nyílik. Ezt a kis foltot ezért évek óta Ezerjó-foltnak hívjuk.
Míg az Alsófenyéres békén hagyása (hetedik éve nem kaszáljuk), nem jött be, és nem alakult ki rajta spontán semmiféle füves vegetáció, épp ellenkezőleg: az aranyvessző a terület 95%-át uralja, és még a cserjefélék, még a kökény sem tudott felfejlődni (ezért hamarosan ki is vonjuk majd a kontroll területek közül), addig az Ezerjó-folt egy kis gyöngyszem, amit kedvel a rovarvilág is.
Ezek a drónfelvételek talán tükrözik, hogy méterről méterre ismerjük meg a folyton változó területet, méterről méterre tudjuk meg, mit akar, s hogyan akar a vadon, és ahol csak lehet, mi alkalmazkodunk a természeti adottságokhoz, ahelyett, hogy emberi struktúrákat erőltetnék rá a máris élő és lélegző területre. A levegőből látszik a leginkább, hogy annak az élőhelytípusnak, amifelé haladunk, az erdős-sztyeppnek nem véletlenül van szokatlanul gazdag élővilága. Mintha a gazdag élővilág ennek az élőhelytípusnak az esztétikájára reagálna. Ahol a véget nem érő változatosság képes a harmónia homogenitását is megadni.
A galéria megnyitásához kattints az egyik fotóra!
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Olyan lett, mint amikor a kultúrtáj és a vadon találkozik. És ez így is van. Ezt csak madártávlatból lehet igazán megcsodálni. 🙂
Térkép élőben- amiket rajzon mutattál Cen, az most fentről látszik. A képgaléria meg olyan mint egy puzzle. A víz melletti földsáncok virágairól is lesz kép? Az ezerjófűről dobhattál volna egy képet:-)))
Milyen érdekes, hogy babérmeggy zöldje mennyivel más mint a többi zöld. Bárhol megél az a növény. Itt a lakótelepen is a kertek többségében sövénynek ültetik és szinte mindegyiknek más a színe. Mint a hortenzia ami a talaj vegyhatástól lesz változó színű.
Érdekes így felülről látni a birtokot. Nagyon jók a képek is! Különösen tetszik az, ahol a kép közepén közelebbről látszik a traki, és körülötte a szabályos rendben eldőlt fűfélék sora. 🙂
Próbálom elhelyezni a képeket a térképen. Van néhány jó támpont: pl. az Őskökényes, a gyurgyalag-fal, az Angolkert. Egyedül a Hosszú-réttel vagyok bajban. Azt nem találom a térképen. 🙁 (Talán a Nagykökénysor mellett valahol?)
A fotókat látva, mintha az egesz birtok angolkert lenne…( tudom, csak kis része látható a fotókon, de olyan szépen meg van komponálva)
Mennyi-mennyi munka, mennyi-mennyi erőfeszítés, mennyi-mennyi élet, és szépség születik a kezetek nyomán! Napestig lehet gyönyörködni benne, bennetek.
🙂 🙂