Bíbicekkel éled a tavasz, s velük éled bennem újra a múlt

Február utolsó vasárnapja igencsak mozgalmasra sikerült. Ahogyan azt e legutóbb írtuk: meglett a borzvár is, méghozzá voltaképp a birtokon (a vár járatainak nagy része biztosan a birtok területe alatt húzódik), de nemcsak a borzok nyomában jártunk vasárnap, hanem felmértük a terepet a kétéltűek miatt is, hisz közeleg a tavasz, és nemsokára indulnak a békák és gőték a szaporodóhelyekre.
Az ilyen huzamos kutakodásnak persze – főként ebben az időszakban – könnyen lehet az a vége, hogy sok más megfigyelés adódik. Így például, amikor épp a birtok keleti végében, a Kispatak és Nagypatak torkolatának közelében egy duzzasztás lehetőségét vizsgáltam, megjelent a birtok fölött 14 bíbic. Tempósan, mintegy 100-150 méter magasan haladtak kelet felé.
Ez már kétségkívül a tavasz jele.
Pár nappal korábban az első tavaszi érkezünk seregélyek voltak, akiket ugyan nem láttunk, de a vadkamera felvette őket. Másodiknak ez a bíbic-csapat jelezte, hogy talán már csak napok kérdése, hogy megérkezzen a klasszikus, kirobbanóan enyhe és mozgalmas tavasz.
Időnként akadnak ilyen átvonuló csapatok, de 25 év alatt talán, ha 10 alkalommal láttunk a légtérben bíbiceket, és egyszer pajzsoscankókat, akik gyakran vonulnak együtt a bíbicekkel. Egyetlen egyszer pedig az is előfordult, hogy egy pár bíbic röviden megpihent a lapban. Ökológiai jelentősége itt a bíbicnek sajnos nincs, még akkor sem, ha megdobogtatja a szívemet minden csapat, hisz gyermekkoromban a tavasz első madarai között ott voltak ők is, és a február utolsó hetétől március 20-ig terjedő időszak évről évre arról szólt, hogy kijártam a nagy, vizes mezőgazdasági területekre, hogy ott a kék galambokkal, pajzsoscankókkal, seregélyekkel, örvös galambokkal vegyes bíbic-csapatokat megfigyeljem, akikkel néha felbukkant egy-egy nagy goda, és pár sirály is. Itt az erdők között ilyesmire nem számíthatok, de bármikor áthúz fölöttem ez a különlegesen szép partimadár, pár pillanatig a nagy vizes pusztákon érzem magam.

Némi vágyakozással követem őket az égen.
Eszembe jut, hogy ők voltak apám kedvenc madarai. És eszembe jut az is, hogy amikor a költésüket vizsgáltam (megírtam már ITT), amikor azt akartam kideríteni, hogy a szupernormális inger vajon működik-e a bíbicnél is, épp úgy, ahogyan azt a Nobel-díjas holland etológus, Niko Tinbergen leírta a csigaforgatónál, szóval, amikor ennek jártam utána, egy életre szóló élményben volt részem. Olyan eredményre jutottam gyerekfejjel, ami nemcsak Niko Tinbergen eredményeit igazolta, hanem ami meghatározta az egész jellemfejlődésemet. Ami miatt a továbbiakban tudatos és szenvedélyes szkeptikus lettem, de nem destruktív, hanem a konstruktív szkeptikus.
Akkor, a bíbicnek köszönhetően tanultam meg, hogy hamisság, téveszme, propaganda, ami a világot megismerhetetlennek, kaotikusnak, bizonytalannak mutatja; ami az embert öntudatlan és esélytelen lénnyé fokozza le. A bíbiccel végzett kísérleteim tették számomra bizonyossággá, hogy alig akad valami az életben, ami a tudománynál fontosabb és hitelesebb lehet. Életemben először egy bíbic fészekalja előtt guggolva értettem meg, hogy az értelmes élet legalapvetőbb feltételei között ott van mindkettő, amire a bíbicek kutatása tanított:
A kétely és a tudás.
Nincs annál semmi fontosabb, minthogy mindig legyenek kérdéseink és válaszaink is.
Mit ér bármiféle kérdés, ha nem válaszolhatjuk meg? De miféle válasz az, ami nem szül újabb kérdéseket?

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️

Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”










































100 -150 méter magasan szálló madárról meg lehet állapítani, hogy bíbic? Ehhez tényleg szenvedélyes madárismeret kell. Mindig irigységgel tölt el az effajta tudás és rádöbbenek mennyire nem ismerem a körülöttem élő madarakat, fákat, virágokat stb. Úgy hallottam a környezet ismeret órákat az alsó tagozatban csökkentették, a ráépülő természet ismeret és földrajz óraszám is változott a NAT szerint. Ezt csak onnan tudom, hogy az ikertestvérem az unokáit kiviszi a természetbe, ha valamit tanulnak az iskolában,vagy könyvből, vagy vetítéssel mutatnak- vagy nem mutatnak csak mondanak- dolgokat . Szóval nem igazán környezet tudatos életre nevelő óratervek ezek. Ne gondolja senki , hogy én is azok közé tartozom aki azt mondja „régen minden jobb volt”- inkább azt mondom a megszámolhatatlan rendelkezésre álló és elérhető forrást az oktatásban biztosan máshogy és jobban is lehetne használni, a gyerekek meg amúgy imádnak kint lenni.
Bibicek ❤️🐦⬛