Korai figyelmeztető rendszer jelezné az atlanti áramlat leállását
Egyre többet hallani arról, hogyha a klímaváltozás, illetve az ebből következő tengerszint- és összetételváltozás miatt leáll a Golf-áramlat, akkor egy újabb kis jégkorszak köszönthet be Európában. A Golf-áramlat azonban valójában egy még nagyobb atlanti áramlat része, ez pedig az óramutató járásával megegyező irányba forgó észak-atlanti szubpoláris örvény (North Atlantic Subpolar Gyre, SPG). Ez a nyugatról áramló Golf-áramlat mellett az északi részen az észak-atlanti áramlatra, a keleti részen a dél felé áramló Kanári-áramlatra, a déli részén pedig az Atlanti-óceán északi egyenlítői áramlatára oszlik.
Az SPG
egy olyan „szállítószalag“, amelyet a szél, a Föld forgása, valamint a víz hőmérsékletének és sótartalmának mennyisége mozgat. A Föld éghajlati rendszerének kulcsfontosságú eleme, amely hőt, tápanyagokat és szén-dioxidot szállít. Ha ez az áramlat lelassul, Északnyugat-Európa és Kelet-Kanada egyes részei lehűlhetnek, észak felé tolódhat a jet stream, és még kiszámíthatatlanabb lehet az időjárás Európa-szerte, ami a mezőgazdaságra és a halászatra is rossz hatással lehet. Mindez Nagy-Britanniát is erőteljesen érintené, ezért az ország érthető módon szeretné előre tudni, ha ez megtörténik.
Ezért az újonnan alakult tudományos ügynökségét azzal bízta meg, hogy olyan korai figyelmeztető rendszereket fejlesszen ki, amelyek jelzik, ha fordulóponthoz ér az atlanti áramlat mozgása, emellett pedig a grönlandi jégtakaró gyorsuló olvadását is vizsgálni tervezik.
Az Advanced Research and Invention Agency (Fejlett Kutatási és Innovációs Ügynökség, ARIA) ötéves programjának célja többek között olyan érzékelők kifejlesztése, amelyek zord körülmények között is megállják a helyüket, és a jelenleginél pontosabb adatokat szolgáltatnak a jégolvadás és az atlanti áramlat állapotáról. Egy olyan megfigyelőhálózatot alakítanának ki, amelynek adataiból számítógépes modelleket alkothatnak, amelyek rávilágítanak a korai figyelmeztető jelekre.
Egy ilyen előrejelző rendszer
megtervezése azonban nem egyszerű feladat, és talán nem is lehetséges egyhamar. Nemcsak azért, mert most is korlátozottan ismerjük ezeket a rendszereket, hanem azért is, mert a múltbeli viselkedésükre vonatkozó adatok is hiányosak és pontatlanok, ezért nem tudjuk, mi mindent érdemes figyelni és mihez kell hasonlítani. Emellett a megfigyelőeszközök elhelyezése is költséges és nehézkes.
Ugyanakkor már folynak kutatások a szubpoláris örvény, a grönlandi jégtakaró olvadásának, és a globális AMOC (Atlantic Meridional Overturning Circulation, Atlanti-óceáni meridionális áramlási rendszer) jobb megértésére és az átbillenés detektálására.
Rendszeres szerveznek helyszíni expedíciókat például a grönlandi jégveszteség mérésére és modellezésének finomítására. Az Atlanti-óceán különböző pontjait érzékelőhálózatok kötik össze, és több tanulmány szerint is vannak már figyelmeztető jelek az AMOC következő évtizedekben bekövetkező összeomlására.
Mások szerint ugyanakkor nagyon nehéz megítélni, hogy mi számít ezen áramlatok esetében a normális természetes ingadozások határain túlmenőnek. Szintén sokan vannak, akik a szél szerepére hívják fel a figyelmet az óceáni áramlatok mozgásában.
Forrás: Technology Review, kép: Unsplash
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még többet a klímaváltozásról
Mi jelenti vajon a fordulópontot? Érdekes lenne tudni, hogy mit terveznek tenni akkor illetve addig. 🤔
„Az örvény a sós vizet a Földközi-tengerből először nyugatra, majd északra szállítja.”
Bocs’, de ez a mondat szerintem inkább így hangozhat:
‘Az örvény a sós vizet először a Földközi-tengerTől nyugatra, majd északra szállítja.’
Nem hiszem, hogy a Földközi-tenger vize itt szerepet játszana.
Szerintem ezt még ők sem tudják, hogy mi jelentene fordulópontot..
Igen, köszi, ez így valóban pontatlan, át is írom.
Igen, elképzelhető, hogy még nem tudják.
Most az előrejelzés a fontos, és talán van még bőven idejük kitalálni, hogy hogyan készüljenek fel. Vagy hátha az látszik majd a pontosabb mérésekből, hogy mégsem olyan súlyos a helyzet.
Most, hogy még jobban utánaolvastam, látom, hogy azért itt nemcsak a só meg a hőmérséklet játszik, hanem a szél és a Föld forgása is. Ugyanakkor kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kis jégkorszak idején lelassult az AMOC, tehát elvileg le tud lassulni. Ha tényleg lelassulna, az rímelne Lovelock elméletére arról, hogy Gaia nemcsak, hogy a hűvöset szereti, hanem képes is elérni, hogy hűvösebb legyen. Bár azt nem tudom, hogy a déli féltekén viszont mi történne egy ilyen forgatókönyv esetén, mert oda meg a hideg nem menne.
Sokösszetevős a dolog, ezért sem egyszerű bármit is megjósolni. S lehet, hogy volt már ilyen a bolygónk történetében, de arról nincsenek feljegyzések, ugye.
Érdekes, amit a déli féltekéről írsz! 🙂 Pont a napokban jutott eszembe – amikor egy Patagóniáról szóló természetfilmet néztem -, hogy vajon mi a helyzet a madárvonulással a déli féltekén. Ott honnan hová költöznek a madarak? 🙂
No, hátha egyszer Cen’ mesél majd nekünk erről is!
Rá kellett keresnem mi az AMOC- aztán Gaia Földanya szülötteit is elolvastam:-)))
Nem nagyon ismerem ezeket az írásokat a Golf áramlatról, a tudásom nem nulla hanem minusz ezzel kapcsolatban. Azt mégsem gondolom, hogy az áramlás teljesen leáll és az óceán egy hatalmas állóvízzé válik. Milyen érdekes lenne egy bugyborékoló forró óceán- a pokol felszínre jön.
Jégkorszakról már tanítottak minket, erről csak jóslatok vannak. Nekem az áramlatról mindig az jut eszembe, olyan ez mint az emberben ha van egy tünet a betegségéből, csak arra az egyre figyelnek és próbálják eltüntetni- ez a nyugati orvoslás legnagyobb hibája , hogy kiragad egyet a hatalmas bonyolultból- , míg a gyökér probléma nincs kezelve. Itt vsz. az összes elem(szél, víz, földforgás stb. az univerzum összes tényezőjének összes energiája ) szóba jön majd végeredményben. Voltak korok ahol a csillagok állásából mondták meg mi az eljövendő, mikor árad a Nílus pl. Gaia titkát vajon ki fejti majd meg?
A cikkben is előkerül az AMOC, azért mertem így hivatkozni rá, de valóban nincs kifejtve, teszek is bele linket.
Leállni szerintem sem fog. Sőt, ha azt nézzük, hogy bizonyos helyeken még erősödnek is a szelek, még az is lehet, hogy a szél valahogy kompenzálja a termohalin (a só és a meleg mozgásából adódó) folyamatokat, bár míg előbbi a felszínen, az utóbbi a mélyben hat, ha jól tudom.
Igen, ezt szokták mondani, hogy amikor az ember beavatkozik egy-egy folyamatba, olyan más folyamatokat is megbolygathat, amelyek létezéséről addig fogalma sem volt.
Például a kihalásoknál és a sikertelen visszatelepítéseknél is felmerül ez, hogy szüksége lett volna/lenne valamira az adott fajnak, amiről nem tudjuk, hogy micsoda.
Meg a klímakutatók is rendszeresen jönnek ki tanulmányokkal arról, hogy mi mindenre nem gondoltunk.
Az emberi tudás modellezésében nagyon hasznos a Rumsfeld mátrix, amely szerint négy kategóriába lehet osztani a világról való ismereteinket:
Known Knowns (Ismert ismert dolgok): Ezek azok a tények vagy információk, amelyeket tudunk, hogy tudunk. Például: „Tudjuk, hogy az ég kék.”
Known Unknowns (Ismert ismeretlen dolgok): Ezek olyan dolgok, amelyekről tudjuk, hogy nem ismerjük őket. Például: „Tudjuk, hogy léteznek távoli galaxisok, de nem tudjuk pontosan, hogyan néznek ki.”
Unknown Knowns (Ismeretlen ismert dolgok): Ezek azok az információk, amelyeket valójában tudhatnánk, de valamilyen okból nem vagyunk tudatában. Például: „Egy tudományos tény, amely létezik, de még nem alkalmazzuk vagy nem értjük a kontextusában.”
Unknown Unknowns (Ismeretlen ismeretlen dolgok): Ezek azok a tényezők, amelyekről nem tudjuk, hogy léteznek, és nem is sejtjük, hogy valaha problémát jelenthetnek. Például: „Egy jövőbeli tudományos felfedezés, amely teljesen megváltoztatja a világképünket.
Huhh ez szuper filozofikus – nagyon köszönöm.
Lyn Yutang „Egy múló pillanat” könyve jutott eszembe- szuper családtörténet -régen olvastam -igaz csupán 40 év távlatában de tele bölcsességekkel. Milyen kár, hogy minden utólagosan nyer értelmet- így lesz a bolygóval is, csupán csak sejtjük a jövőt, de aztán jön egy „nemvárt”esemény ami alapjaiban átír mindent. Jó lenne megélni és látni.
🙂 🙂
Érdekes ez a Yutang-könyv, köszi!
Amikor pedig valaki megsejti vagy megtudja a jövőt, nem hallgatunk rá. Például a klímaváltozást is már hány évtizede megjósolták..simán lehetett volna cselekedni, de nem.
Edit, ez tényleg érdekes téma! Én is remélem, hogy Cen’ egyszer majd ír erről. 🙂