Tragikus, titokzatos és gyönyörű: kiállítás Ország Lili műveiből!
Kurátori tárlatvezetéssel tekinthetik meg az érdeklődők szombaton a BOLYONGÁSOK – Ország Lili Kiscellben című időszaki tárlatot a Kiscelli Múzeum Templomterében, Budapesten.
A kurátori tárlatvezetés mellett december 7-én TTTársas címmel az alkotói szabadságról színházi társasjátékot is szerveznek, de kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógia foglalkozásra is várják a középiskolások jelentkezését – tájékoztatta a BTM Kiscelli Múzeum az MTI-t kedden.
A társasjáték Ország Lili életéből és műveiből inspirálódva keres válaszokat azokra a kérdésekre, hogy mit jelent az alkotó szabadsága a korlátozó hatalommal szemben; lehet-e alkotni falak és korlátok között; hogyan működik a hatalom manipulációja, és tehetünk-e ellene. Az eseményen részt vesz Hoffer Károly színész és Végvári Viktória drámatanár, színházpedagógus.
A Jelek a falon – Barangolás egy művész képzeletében című múzeumpedagógiai foglalkozáson sokféle szempontból fedezhetik fel a résztvevők Ország Lili (1926-1978) festő- és grafikusművész, bábtervező műveiből rendezett időszaki kiállítást.
A játékos, interaktív elemeket tartalmazó programban műalkotások, fotók, magyar irodalmi szövegek és a művész saját szavai segítségével lehet majd bejárni egy lehetséges alkotói utat, miközben a részvevők érdekes rejtvényeket fejhetnek meg a kiállított művekkel kapcsolatban.
Mint írják, a múzeumpedagógiai foglalkozás jól kapcsolható a magyar irodalom, történelem, rajz és vizuális kultúra, mozgókép- és médiaismeret-tanórák anyagához.
A BOLYONGÁSOK – Ország Lili Kiscellben című időszaki kiállítás illeszkedik a Fővárosi Képtár gyűjteményéből kiinduló, azt feldolgozó tárlatok sorába. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár sajátos nézőpontjából tekint az életműre: egy-két kivételt leszámítva az itteni gyűjteményben található Ország Lili-műveket mutatja be, köztük 50 festményt és 70 grafikát.
Ország Lili életművében különös hangsúly került a történelem és az emlékezés kapcsolatára. A Fővárosi Képtár gazdag anyaga is megengedi az emlékezés témájára felfűzött vizsgálódást, emellett a kiállítás tárgyalja a hatalom és művészet komplex viszonyát, a Rákosi- majd a Kádár-korszak szürreális zártságát, a művészi tájékozódás nehézségeit, az információéhség kikényszerítette alkukat.
Ország Lili szinte egész életműve
abban az apró garzonlakásban született, ahol a főiskola befejezésétől egészen 1978 elejéig lakott. Rendkívül szűk élettere éles ellentétben állt gondolatainak szabadságával, tágas és gazdag belső világával, szellemi terével. Amikor végül kapott egy tágas műtermet, nem sokkal később meghalt. Napokig szenvedett a lakásán bélcsavarodásban, mire a barátai rátörték a lakást. Két héttel később meghalt az a festő, akit egyrészt megnyomorított, hogy az anyjából teljesen hiányoztak az anyai érzések, így szeretet nélkül, egyfajta vákuumban nőtt fel kislányként. Másrészt a holocaust, a kitelepítés, a gettó emléke is elkísérte élete minden percét.
Ami a nagyvilágban Dali, Magritte vagy Chirico, az a hazai festészetben Ország Lili, aki megdöbbentően modern és kísérletező, nagy erejű művész volt, egy ízig-vérig szürrealista festő. Temetésén Pilinszky János búcsúztatta (a búcsúztató szövege pár bekezdéssel lejjebb olvasható)
Az április 6-ig nyitva tartó tárlat alkalmából megjelent egy monográfia is, amelynek alapja a kurátor, Árvai Mária 2019-ben írt doktori dolgozata és az ahhoz kapcsolódó tízéves kutatómunka.
Ország Lili búcsúztatója (Pilinszky János)
„Drága Lili, édes Barátom, ne haragudj, ha rögtönzött mondatokban búcsúztatlak. Az első, amit mint művészről mondani szeretnék, az képeid szakadatlan véglegessége volt. Először ezzel Baudelaire-nél találkoztam. Ma is titok, mitől volt minden sora oly végleges fülemnek, mint a koporsóra hulló rögöké. Azt hiszem azért, mert művész létére a nagy gondolkodók sorába tartozott, akik különben nem véletlenül voltak remekírók is: Platón, Pascal, Kierkegaard.
Minden nagy festő nagy gondolkodó is, csupán nem törekszik tézisekre és definíciókra. Valamit nagyon tud, nagyon megért és világosan ki is mond, anélkül hogy kimondaná. Bach és Dosztojevszkij egyebet se tesz. Azaz mégis: gondolatát mondatról mondatra aláveti az anyag ellenpróbájának, egy kézműves alázatával. Innét, hogy amikor a leganyagibb, voltaképpen a legszellemibb. Ebben a bachi értelemben voltál te is: gondolkodó és kézműves.
A másik amiről beszélni szeretnék, a szépség radikális megértése és megközelítése volt. Sokszor idézem, mert nem ismerek nálánál pontosabbat. Simone Weil írta: „A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de feleúton elfáradnak. Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepébe. Ott Isten várja, fölfalja és kiokádja őket. Akkor – e választott kevesek – kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratában, s az arra jövőket szelíden befelé tessékelik.” Te már ott állsz ebben a bizonyos rettenetes és egyedül érdemes útvesztő bejáratában, szelíden befele invitálva az arra jövőket.
És befejezésül még valamit. Hajlamosak vagyunk, óhatatlanul hajlamosak a kikerekítésre: életet és halált organikus egészként látni. De ez nincs így. Lánglelkű következetességed úgy ért véget, mint egy baleset. Téged elidegenedett sejtjeid temettek be, mint valamikor Mozartot a tömegsír homokja. Romba dőlt sejtjeid alatt bár úgy őriznénk meg téged is, mint a példátlan muzsikus emlékét a jeltelenség homokgödrében.
Drága Lili, tudtuk, hogy ki vagy, de talán nem eléggé. Mit számít? Ez a mi veszteségünk volt, és nem a tiéd.
Méltó hát, hogy vesztesek módjára búcsúzzunk tőled. Szeretetünk és megrendülésünk persze most mást jelent, mint jelentett volna életedben. Többet jelent. Így búcsúztatunk, így ölelünk át. Missziód valójában most kezdődik. Gabriel Marcel vigasztaló ítélete szerint:
„Az élők elviselhetetlenek lennének halottak nélkül”.
Halálod – ha lehet – egy még nagyobb föladatot ró rád. Segíts élni bennünket, ha másként nem, kezed halálon túli, utánozhatatlanul, egyedül a holtaknak kijáró szelíd útmutatásával: hogy lépjünk be, és járjuk végig mi is azt a bizonyos labirintust, amit te megjártál, hogy egyszer mi is hasonlóak lehessünk tehozzád. Ámen.”
Forrás: MTI | Borítók / illusztráció: Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több festészet
