2022 és 2026: két rendkívüli aszály összehasonlítása Európában és Magyarországon
Magyarországon 2022 és 2026 is rendkívül aszályos év, a két esemény háttere és lefolyása azonban nem teljesen azonos. Mindkét esetben a csapadékhiány, a tartós hőség és az ebből következő fokozott párolgás együtt alakította ki a súlyos vízhiányt. Ugyanakkor a globális légköri és óceáni háttér jelentősen eltérő volt. 2022-ben egy ritka, egymást követő harmadik La Niña évben alakult ki az európai aszály. 2026-ban az év eleji La Niña után tavasszal ENSO-semleges állapot következett, majd nyárra már egy erősödő El Niño alakult ki. Mindez a Klímapolitikai Intézet friss elemzéséből derül ki.
Mint írják, az európai és különösen a magyarországi aszályok kialakulását nem lehet egyetlen globális éghajlati jelenséggel, például az El Niñóval vagy a La Niñával megmagyarázni. Az ENSO elsősorban a globális légköri és óceáni háttérállapotot módosítja, míg Európa időjárását közvetlenebbül és többek között az észak-atlanti és eurázsiai légköri cirkuláció, a Rossby-hullámok, a jet stream elhelyezkedése, a blocking helyzetek és a kontinens fölötti magasnyomású rendszerek tartós fennmaradása alakítja.
A 2022-es év globális szempontból különösen érdekes volt.
A Föld éghajlati rendszerében ekkor már harmadik egymást követő évben La Niña uralkodott. A WMO szerint ilyen úgynevezett „triple-dip” La Niña 1950 óta mindössze három alkalommal fordult elő. A La Niña során a trópusi Csendes-óceán középső és keleti részén az átlagosnál alacsonyabb tengerfelszíni hőmérséklet alakul ki. Emiatt változik a légköri cirkuláció és a csapadékeloszlás. Mindez a globális átlaghőmérsékletet általában csökkenti, ezért 2022 nem lett rekordmeleg év. A globális átlaghőmérséklet körülbelül 1,15 fokkal haladta meg az 1850–1900 közötti értéket, és az év az akkori ötödik vagy hatodik legmelegebb évnek számított.
Európában 2022-ben ehhez a globális háttérhez nagyon kedvezőtlen légköri cirkuláció társult.
Az év első felében jelentős csapadékhiány alakult ki, majd nyáron ismétlődő és tartós magasnyomású helyzetek akadályozták, hogy az Atlanti-óceán felől a nedves légtömegek a kontinens belseje felé áramoljanak. A légköri áramlásban kialakuló tartós Rossby-hullámok és blocking helyzetek miatt a magasnyomású rendszerek hosszabb ideig egy helyben maradhattak. Eközben a csapadékot szállító frontok gyakran elkerülték Közép- és Dél-Európa jelentős részét.
A kutatások szerint a 2022-es európai hőhullámok és aszály egyik fontos dinamikai tényezője éppen az ilyen tartós, szinte mozdulatlan légköri helyzetek kialakulása volt. A magasnyomású területeken a leszálló légmozgás csökkenti a felhőképződés és a csapadékhullás esélyét, miközben a derült égbolt erős besugárzást és további felszínközeli felmelegedést eredményezett.
A 2022-es európai aszály ezért nem egyszerűen csapadékhiány volt.
Az emelkedő hőmérséklet ugyanis növelte a légkör párologtató képességét. A meteorológiában ezt többek között a vízgőznyomás-deficittel, vagyis a vapor pressure deficittel (VPD) lehet jellemezni. Minél magasabb a VPD, annál erősebb a légkör „vízigénye”, és annál intenzívebb lehet a növényzet, a talaj és a vízfelületek párolgási vesztesége. A közép- és dél-európai térségekben a rendkívül magas VPD-nek sok esetben fontosabb szerepe volt a vegetáció károsodásában, mint önmagában a talajnedvesség hiányának. Ez jól szemlélteti az úgynevezett forró aszály, vagy „hot drought” mechanizmusát: ugyanakkora csapadékhiány magasabb hőmérséklet mellett lényegesen nagyobb vízveszteséget eredményezhet.
Európában 2022 nyarára az aszály már kontinensnyi méretű problémává vált.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) júliusi értékelése szerint az Európai Unió és az Egyesült Királyság területének 44 százaléka került aszályfigyelmeztetési, további 9 százaléka pedig riasztási kategóriába. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy az érintett térségekben már a tél és a tavasz folyamán jelentős csapadékhiány halmozódott fel. Erre az év korai szakaszában hőhullámok rakódtak rá.
A WMO és a Copernicus közös értékelése szerint Európában 2022 nyara rekordmeleg volt. Eközben a kiterjedt szárazság hozzájárult a rendkívüli erdőtűz-szezonhoz, az alacsony folyóvízállásokhoz, a mezőgazdasági károkhoz és az energiatermelés problémáihoz. Európa 2022-ben körülbelül 2,3 fokkal volt melegebb az 1850–1900 közötti időszaknál, ami jól mutatja, hogy az éghajlatváltozás itt gyorsabb a globális átlagnál.
Magyarországon a 2022-es aszály különösen súlyos következményekkel járt.
Az év elején már jelentős csapadékhiány alakult ki, majd a tavaszi és nyári időszakban sem érkezett elegendő, egyenletes eloszlású csapadék. A záporos, zivataros csapadék ugyan egyes térségekben átmenetileg enyhítette a vízhiányt, de az ország jelentős részén nem tudta pótolni a hosszabb idő alatt felhalmozódott hiányt. Az Alföld különösen súlyosan érintett volt, ahol a magas hőmérséklet, a talajnedvesség csökkenése és a magas párolgási igény együttesen rendkívüli stresszt okozott a növényzet számára.
A mezőgazdasági következmények történelmiek voltak. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2022-ben a kukorica termésmennyisége mindössze 2,8 millió tonna volt, ami 2021-hez képest 57 százalékos visszaesést jelentett, a hektáronkénti átlagtermés pedig 44 százalékkal maradt el az előző évi értéktől. A búza termése 21, a napraforgóé 29 százalékkal csökkent. A kukorica esetében a termésátlag több mint ötven éve nem látott alacsony szintre esett. A terméskiesés a mezőgazdasági termékek árain keresztül is éreztette hatását, miközben a takarmányellátás és az állattenyésztés költségeire is nyomást gyakorolt.
A 2026-os év
meteorológiai és klimatológiai szempontból részben hasonló, részben azonban jelentősen eltérő háttérben bontakozott ki. A legfontosabb különbség a globális óceáni-légköri rendszer állapotában található. 2026 elején még gyenge La Niña volt jelen, amelyet tavasszal ENSO-semleges állapot váltott fel, majd nyárra El Niño alakult ki.
A NOAA júliusi értékelése szerint az El Niño ekkor már egyértelműen fennállt és erősödött: a Niño-3.4 régió heti hőmérsékleti anomáliája +1,2 °C volt, miközben a jelenség fennmaradásának valószínűségét 97 százalékra becsülték 2027 kora tavaszáig. Ez alapvető különbség 2022-höz képest, amikor a globális hőmérsékletet éppen a harmadik egymást követő La Niña hűtő hatása mérsékelte. Ugyanakkor ebből nem következik, hogy a 2026-os magyarországi aszályt közvetlenül az El Niño okozta volna. Az ENSO európai nyári időjárásra gyakorolt hatása nem olyan közvetlen és determinisztikus, hogy egy magyarországi aszályt önmagában ezzel lehessen magyarázni.
A 2026-os globális óceáni háttér ugyanakkor minden korábbinál fontosabb.
A Copernicus adatai szerint 2026 júniusában a déli és északi 60-as szélesség közötti, jégmentes óceánfelszín átlagos hőmérséklete 20,86 fok volt, ami új júniusi rekordot jelentett. A trópusi Csendes-óceánon ekkor már kiterjedt, az átlagosnál több mint 1 fokkal melegebb területek alakultak ki, amelyek az El Niño fejlődésével voltak összhangban. A rendkívül meleg óceáni háttér azért lényeges, mert az óceán az éghajlati rendszer legfontosabb hőtárolója. Az állapota hosszabb ideig befolyásolja a légköri cirkulációt, a nedvességforgalmat és a globális hőmérsékletet.
Ezzel szemben Magyarországon 2026-ban az aszály már jóval a nyár előtt előrehaladt. A tavaszi középhőmérséklet 1 fokkal haladta meg az 1991–2020-as normált. Ez volt a kilencedik legmelegebb tavasz 1901 óta. Az átlagos csapadékmennyiségnek kevesebb mint 60 százaléka hullott le, így 2026 tavasza a harmadik legszárazabb tavasznak bizonyult a huszadik század eleje óta. A nyári növényállományok jelentős része már eleve kedvezőtlen vízellátottsági állapotból indult. Vagyis a nyári hőhullámok nem egy normál vízellátottságú talajállapotot értek el, hanem egy már kimerülőben lévő vízkészletet.
A nyáron ehhez rendkívüli hőmérsékletek társultak.
Június második felében Európa jelentős részét intenzív hőhullám érte el, amely különösen Nyugat- és Közép-Európában okozott rendkívüli hőmérsékleteket. A Copernicus szerint 2026 júniusa globálisan a második legmelegebb június volt a megfigyelési sorozatban, Európában pedig szintén a második legmelegebb júniusnak bizonyult. Nyugat-Európában ugyanakkor minden korábbi júniusi rekordot meghaladt a havi átlaghőmérséklet. A kontinens nyugati részén a havi középhőmérséklet 3 fokkal haladta meg az 1991–2020-as átlagot.
A 2026-os európai helyzet tehát meteorológiai szempontból több ponton emlékeztet 2022-re. A tartós magasnyomású helyzetek, a csapadékot szállító frontok elmaradása, a rendkívüli hőmérsékletek és a magas párolgási igény ismét egymást erősítő folyamatot hoztak létre. A különbség azonban az, hogy 2026-ban sok térségben már egy korábban felhalmozódott vízhiányra érkeztek rá az újabb hőhullámok. A JRC július végi értékelése szerint Nyugat- és Közép-Európában a kivételes hőség és a korlátozott csapadék együttesen jelentősen csökkentette a talajnedvességet, Magyarországon és Nyugat-Romániában pedig az intenzív hőség tovább súlyosbította az amúgy is alacsony talajnedvességből kialakult súlyos aszályt. A JRC szerint a legerősebb mezőgazdasági hatások éppen Magyarországon jelentkeztek.
A mezőgazdaság szempontjából azonban 2026 végleges mérlegét még nem lehet megvonni. Ez lényeges különbség 2022-höz képest, amelynek teljes termesztési és betakarítási eredményei már rendelkezésünkre állnak. A JRC júliusi előrejelzése szerint az Európai Unióban a téli növények terméskilátásai 1-4 százalékkal mérséklődtek, míg a nyári növények közül a kukorica és a napraforgó várható termése 6-7 százalékkal kisebb lesz. Magyarország esetében azonban az országos átlag mögött jelentős területi különbségek vannak. A nem öntözött állományokban már júliusban is súlyos, egyes esetekben visszafordíthatatlan hő- és vízstressz alakult ki.
A két év összehasonlításakor ugyanakkor nemcsak a mezőgazdasági következményeket kell figyelembe venni.
Az aszály ugyanis nem kizárólag agrármeteorológiai probléma, hanem a teljes vízgazdálkodási rendszerre ható komplex természeti kockázat. 2022-ben Európa számos folyóján rendkívül alacsony vízállások alakultak ki, ami a hajózást is korlátozta. Franciaországban a folyók alacsony vízhozama a nukleáris erőművek hűtését is nehezítette. 2026-ban Magyarországon hasonló probléma jelent meg, a Duna alacsony vízállása közvetlenül kapcsolódott az energiatermeléshez is. Ez jól mutatja, hogy az aszály hatásai egyre inkább átlépik a mezőgazdaság határait, és egyszerre érinthetik az élelmiszertermelést, a vízellátást, a vízi közlekedést, az energiatermelést és az ökoszisztémák működését.
A két év közötti legfontosabb tudományos különbség ezért talán nem is az, hogy 2022-ben La Niña volt, 2026 nyarán pedig El Niño van jelen, hanem az, hogy ugyanaz a meteorológiai aszály egy egyre melegebb éghajlati háttérben egyre nagyobb hidrológiai és ökológiai következményekkel járhat. A melegebb légkör nagyobb párolgási igényt jelent, ezért a csapadékhiány hatása nem lineárisan jelentkezik. Ha egy adott időszakban kevés csapadék hullik, és ezzel egy időben a hőmérséklet is rendkívül magas, akkor a talajból, a növényzetből és a felszíni víztestekből gyorsabban távozik a víz. A növények számára ráadásul nemcsak a gyökérzónában rendelkezésre álló víz mennyisége számít, hanem az atmoszféra vízigénye is. A magas VPD fokozza a növények transzspirációs veszteségét, miközben a talaj vízkészletének kimerülésével a növények sztómazárással reagálnak, ami csökkenti a fotoszintézist és végső soron a biomassza- és termésképződést is.
Ez a folyamat különösen fontos a Kárpát-medencében.
Magyarország vízháztartásának szempontjából ugyanis nem pusztán az a kérdés, hogy egy évben mennyi csapadék hullik, hanem az is, hogy mikor hullik le, milyen intenzitással érkezik, mekkora része szivárog a talajba, mennyi folyik el a felszínen, és mekkora vízmennyiség távozik párolgás és növényi transzspiráció révén. Egy rövid, intenzív nyári zápor például meteorológiai értelemben jelentős csapadékot adhat, de a már kiszáradt, tömörödött vagy rossz szerkezetű talajon ennek jelentős része gyorsan elfolyhat, miközben a mélyebb talajrétegek és a talajvíz utánpótlása alig javul. Ezért a mezőgazdasági, meteorológiai és hidrológiai aszály nem ugyanaz a jelenség, és az egyik megszűnése nem jelenti automatikusan a másik megszűnését.
A 2026-os év esetében ezért különösen fontos, hogy augusztus 10-én még ne tekintsük lezártnak az eseményt. Egy jelentősebb augusztusi vagy őszi csapadék javíthatja hidrológiai és mezőgazdasági vízhiányt.
A két év legfontosabb tanulsága tehát az, hogy az aszályt nem célszerű kizárólag a csapadék hiányával azonosítani. A 2022-es és a 2026-os esemény egyaránt megmutatja, hogy a modern aszályok kialakulásában a csapadékhiány és a hőmérsékleti többlet kölcsönhatása válik egyre fontosabbá.
2022 ezért elsősorban arra mutatott rá, hogy milyen súlyos következményekkel járhat egy rendkívüli európai aszály. 2026 pedig arra szolgálhat újabb példaként, hogy ugyanez a folyamat egy melegebb éghajlati háttérben már nem csupán mezőgazdasági problémát jelent, hanem a vízgazdálkodás, az energiatermelés, a közlekedés és az ökoszisztémák működését egyidejűleg érintő komplex kockázattá válhat.
Légy oly kedves, oszd meg ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még többet az aszályról
