Pillangó-hatás avagy a szuperszonikus géniusz és a lepkefing

tudomány fizika kémia Einstein

Pillangó-hatás avagy a szuperszonikus géniusz és a lepkefing

(Ez az írás megjelent a Pátosz a káoszban című kötetben is)


A mitológia kentaurjai vagyunk mindannyian. Kultikus fogalmakkal – ész, haladás, történelem, szabadság –, igyekszünk kiemelni magunkat egy rendszerből, amelynek azonban maradéktalanul és örökre atomjai vagyunk. Ám ezt a halmazba ágyazottságot valahogy se az individuum, se a kollektíva nem képes elfogadni. A történelem szupernóvarobbanások története.

A szabadság meteorok „véletlenszerű” ütközése.

A haladás üstökösök haladása.

De érdemes?, szabad-e (?) emberi (?) életeket (?) olyan csillagászati léptékbe helyezni, ahol minden fogalom értelmét veszti, legalábbis megkérdőjelezhető? És vajon érdemes-e élni, gondolkodni, írni és számolni, ha egyszer önmagunkat mint részt összevetni az Egésszel tilos! Ha másért nem, hogy átélhessük immanens megaláztatásunk és felmagasztalásunk érzését, azt a hátborzongató paradoxont, hogy rendszerbe olvadásunk egyidejűleg adja meg mindkettőt. A peronőr stílusában:

Nehogy már ne!

Ha egyszer „tudjuk” (mert ugye tudjuk!), hogy a legeszesebb szuperszonikus-géniusz „alacsonyrendű” (???) lények koktélja lesz, mi több, ha ezek az „alacsonyrendű” férgek és mikrobák távoznak az észkombájn két és fél lábnyira ásott korpuszáról, a Föld nevű planéta „sajátos”, glóbuszspecifikus ökobiológiája után, a Kozmosz-szerte érvényben lévő, s egyáltalán nem specifikus, de a legbombasztikusabb értelemben általános, örökérvényű, homogén és monoton Kémia dolgozik rajta tovább.


Végső soron pedig,

bár ezt nehéz belátni, semmi más, csak a Matematika. No de a szuperzseni, ha nem szaknévsorok magolására fecsérelte Föld-szerte ismert talentumát, akkor valamiféle (talán jelentős) hatással lesz a glóbusz jövőjére. Mondhatnánk önelégülten, „exhumálva” a halálával „alacsonyrendű” szervezetek, és trágárságom áldozatává lett szuperszürke-állományt. Ám mielőtt megnyugodnánk (mely nem más vagy másféle megnyugvás, mint amikor önigazolást keresünk), legyen merszünk, szabadságunk, legalább annyi, hogy szaladjunk; lépjünk előre, épp csak néhány évmilliót, amikor a Föld nevű szargalacsint nem görgeti tovább az égi Skarabeusz; amikor bolygóspecifikus ökobiológiája nemhogy nem működik, de már nincs is. És akkor kérdezzünk rá arra, amit néhány évmillióval korábban állítottunk.

Vegyük elő a szuper-zsenit, és nézzük meg!

Munkája, brillírozása vajon mely porködben, Szaturnusz-gyűrűben, Linné-kráterben, Uránuszban-Neptunuszban, űr-meddőhányón vagy gázfelhőben mutatkozik meg? Őhozzá, egykori, hajdani (s már rég, de mennyire rég nem majdani!) fajtánk vérbő reménységéhez melyik hánium atom köthető? Pontosan melyik az a kurcsatóvium vagy mendelévium atom, ami tőle származtatható? Ez itt?, amely merőben fiktív, jövőbéli „létünk” fingjában lebeg?; vagy amabban, innen úgy két és fél fényévnyire! Olcsó és gyáva trükk volna immár szegénynek, szinte nullának titulált agytrösztünket a „nihil” arzéngőzébe lökni?

És perelhetnénk így is: No és a híres pillangó-hatás?

Megfeledkeztünk volna róla? Még ha a szuperzseni nincs is (meg) már, és de facto mi sem vagyunk, akkor is (csak azért is!), valami csak másként lesz a genius generissimus miatt! Mert volt (szegény). Az egyik Plútón egy lukkal kevesebb (vagy több?). De – és ez már valósággal magasztos gondolat! – meglehet, hogy az „egész” valamiként, úgy amint van, odébb lesz. Minden ugyanúgy, csak egy kissé arrébb (errébb?); icirit feljebb, picirit lejjebb; az egész inercia. Talán igen – az egész Univerzum, tokkal-vonóval, kicsit idébb, kicsit odább – amint mondani szokás: a nagy büdös semmiben. Pillanatra blokkolva (?) az Űr, a matéria tudatot is átjáró cinizmusát, még gondolok a nagy zsenit megelőző pillangó-hatásra is.

Nyilván valahol, valamikor az ő létrejöttéhez, zsenialitásához is kellett egy kis lepkefing.


Borítókép: Pixabay

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


jövő sci-fi tudomány

Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több publicisztika

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Inkább leszek magányban szabad

Ne mondja meg nekem egyik szabad ember se, hogyan legyek én szabad. Ne mondja meg nekem egy lázadó se, hogy én miért lázadjak….Tovább

2 hozzászólás

  1. Ezt az írást nehezen tudom követni, bevallom nem is értem .
    Megnéztem újra mi az a pillangó hatás- sosem értettem igazán. A filmet nem láttam- annyira szörnyű a történet, hogy vsz. nem is fogom megnézni. Ami biztos , hogy a visszamenőlegesen is lehet gyógyulni – sőt transgenerációsan is a nem élő felmenőinket is gyógyíthatjuk a saját szenvedéseink felismerésével és történelemmé alakításával, a túléléssel. Egy közeli sajátélmény során értettem meg ezt. A koromfekete 8 mm nagyságú pigment epekövem, ahova begyűjtöttem az összes haragom, bánatom és bár tudtam, hogy van évekig őrizgettem, majdnem megölt amikor beakadt a közös epevezetékbe. Micsoda szimbolikája van -anyám, nagyanyám és így felfelé – haragja bánata mind ott volt- úgy látszik egyszer valaki megjárja a poklot ezekben a történetekben s ha megérti, elszenvedi, túléli, ott a karmának vége is van.

  2. A Massa Confusa nem könnyű olvasmány!
    (Nem is csodálkozom rajta, hogy ennek a regénynek a publikálásával még inkább vársz, mint a Kalandos Tél kiadásával.)

    Ezt írtad róla valahol:
    “a Massa Confusa egy véget nem érő, a lehetőségekhez mérten mindent tartalmazó, befaló, átölelő, gazdagon illusztrált krónika mindarról, ami megtörténhetett volna, arról, amit egy elme elképzelt, amit egy „lélek” kóstolt már vagy próbálni mert, amit a lehetséges dolgok köréből merített”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük