Óriás boszorkánygyűrű: ez a legnagyobb élőlény a rezervátumban!
Csodálatos felfedezést tettünk kora tavasszal. Több szempontból is rendkívül tanulságos ez az eset. Főként tudományos szempontból, de metaforikusan is fontos lehet. Hosszú évekig csak sóvárogtunk egy kis drón után, mert tudtuk, hogy számos területen jelentene segítséget, és akár forradalmasíthatná az élőhelytervezésünket – és a dokumentálást is –, ha a levegőből készíthetnénk felvételeket a rezervátumról. Erre viszonylag sokat kellett várni, és csak 2025. nyarától tudtunk bevetni a kutatásainkban légifelvételeket. Konkrétan 2025. június 26-án délután sikerült beüzemelni a drónt. Ma is emlékezetes az a nap, amikor Marával együtt a használati utasítást silabizáltuk, majd végül életünkben először felemelkedett a kis drón az Angolkertben, a ház és a kisház közötti tisztáson.
Azóta számos esetben segített és adott látványos felvételeket.
A levegőből sokkal jobban láttuk például, hogy milyen állapotban vannak a kaszálóink, és melyik parcellákban van még sok invazív kanadai aranyvessző (Solidago canadensis). Ennek jelentős szerep jutott abban, hogy az utóbbi egy évben nagyságrendekkel csökkent az aranyvessző aránya. 2026-ban az első kaszálásunk jelentősen eltér az évekig megszokott móditól, s ebben is nagy szerepe van a drónnak. Erről majd külön is írunk.
Tavasszal azonban, amikor a fűfélék még nem nőnek magasra, de már zöldülnek, az egyik területfényképezés során megdöbbentő alakzatot fedeztünk fel a levegőből. Korábban nem láthattuk fentről a rezervátumot tavasszal, hisz csak egy éve dolgoztunk drónnal.
Először az Őskökényestől keletre, a Hospoda területén rajzolódott ki
egy sötétzöld vonal, egy félkör, de aztán észrevettük, hogy az Őskökényes alatt is folytatódik. Sőt, több felvétel alapján az északi oldalon is felfedezhető ennek az Őskökényest körül ölelő sötétzöld vonalnak a folytatása, nyomokban talán még a parkoló felőli oldalon is. Hamar világossá vált, hogy egy gigászi boszorkánygyűrűt találtunk, amely nem olyan, mint a kisebb boszorkánygyűrűk, amiket a talajon állva is észlelhetünk. Ez a boszorkánygyűrű akkora, hogy csak a levegőből látható. A Google Earth segítségével megmértük a feltételezett legkisebb kerületét és a területet, amit magába foglal. A rezervátum legújabban felfedezett és minden bizonnyal legnagyobb élőlényének kerülete durván 300 méter (298 m), a körbefogott terület nagysága pedig eléri a 4950 négyzetmétert.
Amint felfedeztük az alakzatot – mely csak ebben a kora tavaszi időszakban vehető ki – rögtön tudtuk, hogy itt egy gombafaj gigászi példánya él a föld alatt. Sőt: azt is tudjuk, hogyan néznek ki ennek a gombaóriásnak a felszín feletti termőtestei. A levegőből látszó vonalak mentén csapadékos őszökön nem egyszer találtunk sorokba rendeződő szürke gombákat. Főként a Régiles alatti részen. Ott egyébként – ez az eset pikantériája – kerestük is a boszorkánygyűrűt, illetve annak folytatását, mert annyit korábban is észleltünk, hogy ezek a gombák zsinórban helyezkednek el. De nem láttuk, hogy a zsinór hajlana vagy valahol önmagába térne vissza. Most már tudjuk, miért nem láttuk. Nem csoda, hiszen ez a boszorkánygyűrű legalább 300 méteres!
A gombatestek sajnos még nem kerültek meghatározásra,
de valahol vannak róla őszi fotóink. Körülbelül csiperke méretű, sötétszürke kalapos gombát kell elképzelni. Erősen emlékeztet a pereszkékre, azt sem zárnák ki, hogy valóban valamiféle pereszkefaj. Mivel a gyűrű egyértelműen az Őskökényest veszi körbe, joggal feltételezzük, hogy ez a gomba együtt él az Őskökényessel. Szinte biztos, hogy valamiféle gyökérkapcsolt faj, amely az Őskökényes kiterjedt és a talajban messzire elkalandozó gyökérzetével él szimbiózisban.
Figyelembe véve, hogy a bazídiumos gombák alapvetően a föld alatt élnek, és a gombatestek, melyeket a felszín felett látunk, mindössze a gomba elenyészően kicsiny részei („virágai), azt is joggal feltételezhetjük, hogy újonnan felfedezett élőlényünk tömegét tekintve is messze a legnagyobb „állat” a birtokon, mely lazán elérheti a több tonnás tartományt is. Szép példa ez egyrészt arra, hogy milyen összetett és grandiózus rendszereket alkotnak élőlények még egy ilyen kicsiny, helyi ökoszisztémában is, mint amilyen a mi rezervátumunk. Másrészt tökéletes példáját látjuk annak, hogy az elmélyült kutatás mindig hoz váratlan, szokatlan, meghökkentő eredményeket is. Nem egyszer olyan eredményeket, melyek újragondolásra késztetik a kutatót.
Végül pedig életbölcsességként arra tanít minket ez az gigamega-gomba és az apró drón is, hogy a bátor, sokszor meredek perspektívaváltás olyan erővel vihet közelebb minket a valósághoz, hogy végül még a korábban láthatatlan jelenségek is világosan láthatóvá, érzékelhetővé, és értelmezhetővé válnak. És ha van értelme a tudománynak, és van értelme az életnek, akkor ez lesz az. A szabadság és a megismerhetőség varázsa.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Aztamindenit! Ez nem semmi! Az sem, hogy kiszúrtad, meg hát maga A Lény! <3
Köszi! Ami a „kiszúrást” illeti: segített talán, hogy egész életemben mintázatokat kerestem. Mintázatokat és törvényszerűségeket a láthatóban és a láthatatlanban is 🙂
Az én szakmám csupa metabolikus mintázat:-))), milyen klassz, hogy a természet is adja magát, csak meg fejteni.
meg kell fejteni
Megáll az ész és mindig tanul az ember.
Számomra kicsit misztikus…,
Ó, szerintünk is misztikus és nem is kicsit! Ezért el is neveztük őt Orpheusnak 🙂 és alig várjuk, hogy ősszel ismét találkozhassunk vele „szemtől szembe”, amikor a felszín fölé jön és gombákat fejleszt. Akkor fogjuk megtudni csak, ki is ő igazán (melyik faj). 🙂
alig várom az őszt! Feltéve, ha túlélem a nyarat egyáltalán.
Bevallom, nekem fogalmam sem volt, hogy mi is az a boszorkánygyűrű. Keresgéltem hát a neten és többek között ezt találtam:
„Mivel a körök a természet formáihoz képest túlontúl szabályosak, létrejöttüket sok-sok legenda övezi. Nálunk a néphit szerint ezek a körök a boszorkányokéi, ebben táncolnak éjszakánként, amikor nem nézünk oda. Angliában és Skóciában tündérek és pajkos koboldok teszik ugyanezt, a németeknél a varázslók, Tirolban sárkányok csinálták, a hollandoknál az ördög tette le itt vajköpülő felszerelését, onnan a fehér karika.
Arra nézvést is számtalan történet létezik, hogy milyen következményekkel jár az, ha az óvatlan vándor belelép egy borszorkánygyűrűbe. Előforulhat például, hogy nyomtalanul eltűnik, elveszíti fél szemét, fiatalon meghal, vagy kevésbé súlyos esetben csupán vad táncba kezd, amelyből csakis egy jóbarát szabadíthatja ki.”
Szóval csak óvatosan ott az Őskökényes környékén! ☝🙂
Kedves Edit, nem tudom olvastál -e Bányai D. Ilonát nagyon klassz kikapcsoló és szórakoztató történelmi regényeket í pl. A ” Boszorkánykör és a folytatása a Vér jogán. Ha igazán szeretnél kicsit a mese és a történelem- Mátyás kora és a szépséges boszorkák sztorija- mentén kikapcsolódni, olvasd el ezt a két könyvet. Nem mintha Cen birtokához kapcsolódna de a név behozta a könyveket. Én máris nagyon várom, hogy milyen gomba nő ott ki. Gőzöm sincs mit jelent a bazídiumos gombák” kifejezés -talán ha előjön választ kapok.
Köszi! 🙂
Nem ismerem az írónőt, a könyveit sem – őszintén szólva nem vonzanak a boszorkányos történetek -, de majd megnézem, hogy vannak-e a könyvtárban, ahova járok, és belelapozok, ha találok.
A „nyomtalanul eltűnik” rokonszenves opció 🙂 🙂
Nekem a „vad táncba kezd, amelyből csakis egy jóbarát szabadíthatja ki” jobban tetszik!
🙂 🙂 – az sem áll tőlem távol (esetleg anyaszült meztelenül) 🙂
🙂 🙂
Csak ne télen büntessenek téged a boszorkányok! 🙂
nekem is😊
„vad táncba kezd, amelyből csakis egy jóbarát szabadíthatja ki” – ez nagyon jó. 🙂 🙂 Olyan misztikus a fizikai valóságunk, csak észre kell venni.