Vidrafilmezés: Sikerült újra a kamera elé csalni a vidrát
A mai este és a hétvége nagy kérdése nálunk: visszatér-e még a vidra (Lutra lutra), látjuk-e még, esetleg végül elfogadj-e a neki kínált halat, vagy tegnap csak egy örömteli, de rövid látogatásnak lehettünk szemtanúi? 2026. február 12-én este ugyanis – ahogy arról beszámoltunk – a rezervátum 26 éves fennállása alatt először, egy vidrát észleltünk. Vadkamera vette fel őt a Kisbivalyoson 21:17-kor.
A folytatásról is írtunk a békákról szóló posztunkban:
„Sokáig emlegetett, feledhetetlen este lesz a tegnapi. Még mindig nem ocsúdtunk fel. Ez az egyik legerősebb visszajelzés a bioszféra részéről arra vonatkozóan, hogy a 2025. március elsején megkezdett vizes élőhellyé válásunk mennyire eredményes. Még két hét, és megünnepelhetjük az első tavacskáink és duzzasztásaink létrehozásának első születésnapját (március elsején).
A vidránál szebb ajándékot el se képzelhetnénk erre az alkalomra.
Amint észleltük, hogy vidra járja a vizeinket, rögtön megindult a latolgatás, vajon kóborlóról van-e szó, öregről vagy fiatalról, vajon van-e bármi esély arra, hogy itt maradjon nálunk, legalább ideiglenesen, hisz a mi vizeinkben nincs hal, illetve csak kevés és kistermetű hal van. Meg persze azon is rögtön agyalni kezdtünk, hogyan marasztalhatnánk, és miként nyerhetnénk róla (róluk? – esetleg ketten is lehetnek?) újabb, és az elsőnél jobb felvételeket? Marával sok mindent átbeszéltünk, hamar begyűjtöttünk újabb infókat is, végül megszületett a döntés: muszáj a vidrát megkínálni hallal. Szerencsére találtunk a mélyhűtőben pár hekket, ebből kivettem kettőt, és az első észlelés után körülbelül egy órával szép csöndben, fejlámpával leballagtam a Kisbivalyoshoz, s egy fémpálcára tűzve a vadkamera elé a vízparton letűztem két halat.”
Ezt követően vártunk, és bár persze reménykedtünk, az eredmény mégis meglepett. A vidra nemcsak visszatért, de nem is egyszer.
22:39-kor vittem ki a halat.
- A vidra először 0:10-kor tért vissza.
- Majd jött még 0:13-kor,
- 0:28-kor,
- 0:40-kor,
- és 4:02-kor.
Összesen tehát öt alkalommal tért vissza. A hajnali látogatás már azt is jelzi, hogy huzamos időt töltött nálunk, és remélhetjük, hogy továbbra is itt marad.
Érdekes különbséget figyeltünk meg
a vidra óvatossága, és mondjuk a rókák (Vulpes vulpes) vagy hollók (Corvus corax) óvatossága között. A róka és a holló is félve közelíti meg az élelmet, és szemlátomást a hús megközelítését érzik kockázatosnak. Ezzel szemben a vidra viszonylag bátran, közvetlen közelről szaglászta a húst minden esetben, sőt, akkurátusan, milliméterekről szaglászta végig a fémpálcát is. Vagyis jóval bizalmasabb, nyugodtabb volt. Ezért is meglepő, hogy végül minden esetben továbbállt, és még csak kísérletet sem tett a falatozásra. Egyébként könnyű dolga lenne, egy mozdulattal letéphetne a halból kiadós falatot és elmehetne vele. Ugyanakkor kíváncsi, és talán éhes is, legalábbis erre utal, hogy eleinte milyen sűrűn tért vissza a halakhoz (30 perc alatt 4 alkalommal).
Úgy tűnik, mintha más protokollt követne, mint a róka meg a holló. Mintha az volna a „biztonsági előírás”, hogy legyen egy falat bármilyen vonzó és biztonságos, a megtalálástól számított 24 órán belül tilos hozzányúlni. Ha valami nem stimmel a falattal, akkor az ennyi idő alatt kiderül, és valaki más fog áldozatul esni neki. Ha ez a protokoll valóban így fest valamiként, akkor ma éjjel a vidrának vissza kell térnie, és meg kell kísérelnie a falatozást is.
Napközben senki se járt a Kisbivalyoson, és kora este se.
Tőkés récék (Anas platyrhynchos) is csak elvétve mutatkoztak (talán épp azért, mert ők is találkoztak a vidrával az éjjel). Meglátjuk, történik-e ma valami éjjel, vagy esetleg a vidra továbbállt tőlünk egy jobb élőhelyet keresve. Azzal is számolni kell, hogy a vidra puhatestűeket és békákat is fogyaszt, a rezervátum vizében pedig rengeteg a pióca, a Nagyberekben pedig már békák is nagy számban vannak. A vidra tehát akár a halaktól függetlenül is találhat magának élelmet. Még ha nem is marad meg nálunk végleg, jó volna megfigyelni őt, és hosszabb videókat kapni erről a gyönyörű és különleges ragadozóról.
Úgy tűnik, az utóbbi hónapok megtörték a jeget, és a menyétfélékről egyre több felvételt kapunk. A közönséges görény (Mustela putorius) rendszeres megfigyelésével kapcsolatosan írtam már, hogy már 2017. óta, vagyis majdnem egy évtizede kísérletezünk a kisragadozók kameracsapdázásával, de csak az utóbbi egy hónapban jártunk sikerrel. Bízunk benne, hogy ez nemcsak átmeneti siker, hanem egy széria kezdete.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Izgalmas órák következnek! 🙂
Gondolom, a hal még mindig ott van. Tényleg érdekes, hogy nem nyúlt hozzá, bár alaposan körbe szaglászta.
Lehet, hogy bővítenetek kell a kínálatot? Már nem lesz elég a farhát és a nyesedék? 🙂
Lehet, bár most már 23:25 van és még nem jelentkezett. Ez gyanús. Persze megjöhet bármelyik pillanatban az éjszaka folyamán, de most épp olyan érzésem van, hogy ha itt lenne, akkor megjött volna már. Meglátjuk – hajnalig kiderül. A hal még mindig ott van. 🙂 🙂
Előző alkalommal is éjfél után járt ott meg hajnalban. Hátha ma is így tett!
Te már biztosan tudod.
A vidra talán nem „dögevő” és azért nem nyúl hozzá a halhoz. Milyen alaposan szaglászott. Okos állat az biztos. Febr.12 akkor jeles nap Nektek is.
Jót mondasz, bennem is megfordult ez, de tudtommal megeszi a dögöt is, ha nincs más. De nem biztos.
Az iszákban fickándozó apró halak amit ki tud ügyesen szedegetni lehet mézesmadzag lenne neki:-)))
Lecövekelted a halat, vagy nem? Ha igen, lehet azért nem viszi el. A békákat sem veti meg, abból meg most már van bőven.