Visszatértek a babos vaddisznók, az Ötök | Videó!
Rég nem láttuk őket – bár sokak kedvence az öt árva vadmalac, akik télre szépen felcseperedtek –, a magam részéről úgy is gondoltam, hogy ekkora szünet után nem kerülnek meg újra. Annak ellenére gondoltam így, hogy voltak olyan jegyeik, ami alapján egész életükben, felnőtt vaddisznóként is azonosíthatók. De kezdjük az elején!
Tegnap este először a Sakál-csobogót figyelő kamera jelzett, ám a felvételeket átnézve csak nehezen fedeztük fel a patak bal partján, a sötétben mozgó vaddisznókat. Mivel szemlátomást futkostak, és jobbára csak a villogó, „vágtató” szemeket láttam viszonylag alacsonyan, először rókákra tippeltem. Meg hát ők szoktak volt így kergetőzni, ahogyan azt épp a napokban láthattuk.
Aztán alaposabban átnézve a videókat, kiderült, hogy vaddisznók futkosnak a parton. Először lefelé. Eddig még értettem, hisz a vad bármikor megriadhat és menekülőre foghatja. De aztán felfelé futottak. Aztán megint le. Különösnek gondoltam ezt, mert a vaddisznók nem szoktak így futkosni. Kivéve egy bizonyos csapatot, de a Sakál-csobogónál készült felvételeken csak elnagyoltan láttuk a „desznyókat”.
Pedig már a mozgásuk is gyanút kelthetett volna.
Fél órával később – pár perccel éjfél előtt -, vélhetően ugyanezek a disznók bukkantak fel a hollóetetőn. Talán nem véletlenül, mivel tegnap rosszul jött ki a lépés, és a patakparti vadetetés elmaradt, holott a szemes kukorica szinte már teljesen elfogyott. A disznók valószínűleg ezért fogtak bele keresgélésbe, nagyobb terület átfésülésébe. Volt már rá példa, hogy a vaddisznók feldúlták a hollóetetőt és húst ettek, de még mindig nem jellemző (a tegnapesti a harmadik eset). Ha lehet, inkább a kukoricát preferálják, s kevésbé a húst.
Az éjfél körül érkező társulatot rögtön felismertük,
bár alaposan megemberesedtek, akarom mondani: megdisznósodtak. Nyáron is beszéltünk már arról, hogy mivel enyhén „babosok” (a vadásznyelv hívja így a foltos vaddisznókat), a foltok/minták alapján azonosíthatók lesznek felnőttkorukban is. Ennek igazolására azonban eddig nem nyílt alkalom. Most azonban rögtön az első pillanatban az öt vadmalac közül a legfeltűnőbb állt be a kamera elé, akinek a bal hátsó lapockája előtt van egy kiterjedt, szabályos, kerek fekete folt. Kisebb-nagyobb foltokat a testvéreken is találhatunk, tehát egészen bizonyos, hogy az Ötökről van szó. Igaz, mivel a kamera a hollóetetőhöz rendkívül közel van, s az Ötök ezúttal éjjel érkeztek, legtöbbször csak két-három testvért látni, de a villogó szemek alapján néha kiviláglik, hogy többen vannak, minimum négyen, de talán megvan még mindig mind az öt.
A termetük és alakjuk megváltozott – szeptemberben láttuk őket utoljára –, ám a természetük ma is ugyanaz. Ugyanolyan hebrencsek és futkosók, mint voltak vadmalacként, még a nyáron. Ez magyarázza azt is, hogy korábban a Sakál-csobogónál szokatlanul futkosó-szaladgáló disznókat látott a kamera.
Hogyan keletkezik a babos disznó?
Babos vadmalacok akkor születnek, ha valahol a házi sertés kiszabadul, esetleg félvad tartásban van, makkoltatják mondjuk az erdőn, és találkozhat vaddisznókkal. Alapvetően ma is ugyanarról a fajról van szó, a vaddisznó (Sus crofa) közvetlen őse a házi disznónak (Sus crofa domestica). Olyan közeli rokonság ez, mint amilyen közeli rokon a házi macska (Felis silvestris catus) és a vadmacska (Felis silvestris), vagy a nyári lúd (Anser anser) meg a házi lúd (Anser anser domestica). Így aztán a házi sertés meg a vaddisznó – azonos faj lévén – örömmel lépnek egymással nászra, és természetesen az utódaik is egészséges, nemzőképes disznók lesznek. Sőt: sokfelé ezek a „hibridek” életképesebbek a szüleiknél, és sokfelé okoznak komoly gondokat a nagyvilágban. Például Amerikában és Kanadában a házi sertések és vaddisznók „ipari méretű” keveredéséből úgynevezett szuperdisznók jöttek létre, amelyek jóval ellenálóbbak, s talán okosabbak is, így hatalmas erővel foglalnak maguknak élettereket, amivel az ember nem tud lépést tartani.
Hibridekről beszélni nem egészen helytálló, mert hibrid (basztard) alatt két faj kereszteződéséből létrejött egyedet értünk, de ebben az estben nincs szó erről, hiszen ugyanaz a faj keveredik, csak épp a vad forma a háziasított formával. A mi vadmalacaink a foltjaik alapján szintén hordozhatják mindkét gént, bár a foltok intenzitása arra utal, hogy a keveredés nem a szüleiknél jött lére, hanem pár generációval korábban.
A környéken nem könnyű egy vaddisznónak összeszűrni a levet egy házi sertéssel,
de azért nem lehetetlen. A közelünkben, a rezervátumtól körülbelül 15 kilométerre is készültek olyan vadkamerás felvételek, ahol látványosan babos vadmalacok tucatjai rohangálnak egy kondában. Hozzánk legközelebb a rezervátum határától mindössze 500 méterre van egy szabadtartású, kifutóban élő mangalica-konda. Egy ilyen helyről könnyebben jut ki disznó, mint egy falusi háztól, és fordítva: egy ilyen kifutóba könnyebben jut be egy vadkan, mint egy ólba. Szóval előfordulhat, hogy nem is kell oly messzire menni, ha érteni akarjuk, hogyan lettek babosok az Ötök.
Ez talán egyúttal magyarázat arra is, hogyan árvulhattak el.
Malacos kocára elvileg nem lőnek etikus vadászok, mifelénk pedig kivételesen tisztességes a vadásztársadalom. Sokszor írtam már erről, sokszor említettem, hogy természetvédelmi ügyekben is segítjük egymást. Ugyanakkor az is tény, hogy a babos malacokat selejtezik elsőként az egész országban. Ezt a keveredést nem találják kívánatosnak, mivel a vad vérvonalat hígítja. Ez egyébként ökológiai nézőpontból is jogos felvetés. Korábban láttuk, s többször írtunk arról, hogy a vadmacska fennmaradását is a házi macskával történő rendszeres kereszteződés, s így egyfajta genetikai sorvadás veszélyezteti ma már a legjobban.
A vaddisznóállomány szabályozásának érdekében egyébként is előírják, hogy mennyi disznót kell kötelezően elejteni egy-egy vadásztársaságnak, de ezen a kvótán belül is elsőként a babosokat lövik ki. Mindez persze csak kombinálás, de azért van benne logika: előfordulhat, hogy az Ötök anyja is babos disznó volt már, esetleg feltűnőbb módon, mint a malacai, és egy olyan pillanatban, amikor a malacai nélkül került a magasles elé, esetleg kilőhették. Azt nem feltételezem, hogy errefelé bárki egy anyakocát a malacai mellől lőne ki.
A rossz hír tehát az, hogy babos disznóként az Ötök jobban kitettek a „selejtezésnek”, mint mondjuk az olyan ősvad sötét példányok, mint amilyen teszem azt a Fekete Kan. Ugyanakkor – mielőtt például Mara kétségbe esne – ezek a süldők nem annyira feltűnően babosok, hogy hamar szemet szúrnának. Ráadásul eddig is jól megúszták, és a legokosabb, legóvatosabb disznóink közé tartoznak.
Végül még egy érdekesség.
Annak idején az elárvult vadmalacok sajátos stratégiát választottak, és nappali életmódot folytattak augusztustól-szeptemberig, amíg figyelemmel kísérhettük a fejlődésüket. Ennek a különös stratégiának a kialakításáról korábban részletesen írtunk. Amikor egy vidám összefoglalót készítettünk róluk a Youtube-ra, azzal zártuk a videót, hogy a vadmalacaink hamarosan felnőtt korba érnek és akkor visszatérnek majd a vaddisznók eredeti életmódjához, az éjszakai élethez. S lám! Ezúttal, amikor december 27-én ismét felbukkannak, már a sötét téli éjszaka kellős közepén gyönyörködhetünk ősbrutális loncsosságukban és felejthetetlen csámcsogásukban.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Maradjatok malackák Cen’- nél, itt nem fognak bántani!
Úgy véljük, hogy idejük javát nálunk töltik – hogy miért, arról hamarosan írok bővebben is 🙂
Ó, de jó, hogy feltűntek nálatok újra! 🙂 🙂
Ha úgy van, ahogyan írod, hogy a hibridek életrevalóbbak, életképesebbek a felmenőiknél, akkor talán mégsem kell miattuk annyira aggódnunk!
Beszéltük Marával, hogy te biztosan örülsz majd, mert alighanem te vagy az egyik legnagyobb rajongójuk – meg Mara. Ő nagyon boldog volt tegnap 🙂 🙂
Igen, úgy van! 🙂 🙂 🙂
Én azóta imádom őket, hogy először felbukkantak egy reel videóban. Amikor ott csörtettek a csíkjaikkal a Kisberekben, és még alig látszottak ki a fűből.
Nagyon remélem, hogy maradnak a birtok közelében, és követhetjük a növekedésüket továbbra is! És azt is remélem, hogy még felnőtt korukban is ilyen hebrencsek és szeleburdiak lesznek! 🙂 🙂
Akár hiszitek akár nem , egyfolytában a mangalicák jutottak eszembe ezekről a malacokról. Szomorú sors vár rájuk, ha felfedezik a foltokat, nagyon jó fejek, hogy együtt bandáznak. Sosem ennék vaddisznó húst- általában a vadhúsoktól félek- , de van aki nagyon szereti.