Az északi tengeri út gyorsíthatja fel a kínai szállítmányokat
Először érkezett konténszállító hajó Kínából Európába az északi-sarkvidéki tengeri útvonalon (NSR) keresztül. Az Istanbul Bridge szeptember 23-án indult a kínai Ningbo kikötőből és október 13-án érkezett a brit Felixstowe-ba. A közel 25 ezer tonnányi rakományt szállító hajó október 1-jén ért el az északi tengeri út vizeire. A felixstowe-i kirakodás után a konténerhajó Hamburgba ment, most pedig Gdanskba tart. Az orosz sarkvidéken át vezető út 20 napig tartott, ami körülbelül feleannyi, mint ha a hagyományos déli útvonalakat vették volna igénybe, a Suezi-csatornán keresztül.
Ez az esemény több szempontból mérföldkőnek számít, és jól mérhető rajta a klímaváltozás hatása. 1878-ban az első expedíció, amelynek végül sikerült itt áthaladnia, a finn-svéd Adolf Erik Nordenskiöld vezette Vega, szeptemberben elakadt a jégben és csak a következő nyáron tudta folytatni az utat. A sarki jég olvadása nyomán viszont egyre inkább megéri kereskedelmi célokra is használni az utat, noha egyes szakaszai még mindig évente csak két hónapig jégmentesek.
Azonban az olvadó sarki jég
várhatóan növeli az NSR forgalmát és kereskedelmi használhatóságát. Egyes tanulmányok például nagy kereskedelmi átrendeződéseket vetítenek előre Ázsia és Európa között, az európai belső útvonalak áthelyeződésével. Az arktiszi hajóforgalom növekedésére számítanak, miközben a Szuezi-csatorna forgalma visszaesik. Ezek az átalakulások azonban komoly nyomást jelenthetnek az amúgy is sérülékeny sarkvidéki ökoszisztémára. Hiába lehet tehát a kibocsátásokon megspórolni ezen az útvonalon, ha az élővilág további veszélybe kerül. Amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon.
Ha pedig már itt tartunk: az Északi-sarki vizeken vezető útvonal Oroszország kizárólagos gazdasági övezetében fut, és az orosz állami atomenergia-vállalat, a Roszatom üzemelteti. A nukleáris cég úgy kerül a képbe, hogy hozzá tartozik a világ egyetlen atommeghajtású jégtörő flottája. A cég biztosítja az útvonal fenntartását, a jégtörők pedig a hajók haladását biztosítják, ha szükség van rá. (Az Istanbul Bridge-nek nem volt szüksége jégtörőre.)
Az északi-sarkvidéki tengeri útvonal része annak, amit Északkeleti-átjárónak is neveznek és a kanadai Északnyugati-átjáró megfelelője, amelyre szintén potenciális kereskedelmi útvonalként tekintenek, de egyelőre még kevésbé járható.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | A borítókép illusztráció: Hamburg, Unsplash
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Északi-sark
Kenneth Roberts „Északnyugati átjáró” c. könyvét gimis koromban olvastam. Érdekes ez a cikk.
Sosem gondoltam, hogy az Arktisz is olyan terület amit egy szuper hatalom ural. Bárcsak érteném az olyan embert aki a természet leigázásával próbálja az embereket is meg a világot is uralni. A jéghegyek mint „felségvizek”.
Szerintem alapvetően ilyen az emberi természet. Még ha az egyén nem is érzi ezt és individuálisan nem is mindenki akar azonosulni ezzel, a legtöbbeknek nincs problémájuk azzal, hogy lebetonozzák az udvart, kivágják a fát, lefújják a rovarokat, a gyomokat, vegyszerezzék a talajt. Mindez lényegében ugyanaz. Az ember lenyűgöző találmányokkal pusztít el maga körül mindent. Tényleg érdekes kérdés, hogy miért ilyen és miért alakult ez így, mik a mély, belső mozgatók, amik miatt ilyen öntudatlanul képes maga alatt ásni a talajt.
A napokban került fel ide egy cikk arról, hogy díjat nyert egy magyar mezőgazdasági szoftver, ami kiszámolja az optimális műtrágya mennyiséget. Nem tudtam neki felhőtlenül örülni. Miután a műtrágyák által már teletömtük a földeket vegyszerrel, sikernek tekintjük, ha a felhasznált műtrágya mennyiségét 60 évnyi kutatás eredményeként csökkenteni tudjuk. Számomra ez inkább szomorú. 🙁
Hát jobb későn, mint soha..előbb-utóbb észbe kell kapni.
Na igen. Végül is nézhetjük így is! 🙂
Nah -ezért kellene mindenkinek önismeretbe, meg terápiába járni:-), hiába írta Cen a másik cikkben, hogy „ne a saját köldökünket nézegessük”:-))))
(A cikk többi része OK- hogy ne azt lessük más mit csinál, hanem forduljunk a természet felé.
Mi mindenre hatással lehet a klímaváltozás! Olyanokra is, amikre nem is gondolnánk.
Igen! És még ezen túl is mennyi minden derülhet ki, amire nem is gondoltunk..