A tegnapi Index-interjú után többen kerestek minket azzal a kérdéssel, hogy hol és mikor lehet ellátogatni a rezervátumba. Ilyen kérések interjúktól függetlenül is érkeznek hozzánk időnként, többek között természetfotósoktól. Ezek szerint nemcsak mi látjuk fotogénnek ezt a területet. Az utóbbi évtizedekben egyébként is kialakult egyfajta divatja és kultúrája annak, hogy fotósok, amatőrök és profik egyaránt konkrét területeket és témákat vegyenek célba huzamosabb időre. Ugyanakkor nemrégiben kaptunk például olyan felajánlást is, hogy segítenek nekünk megfotózni a terület élővilágát – mert valamelyik posztban megemlítettem, hogy nincs elég idő mindent megfotózni. Igazán kedves gesztus volt a „bérfotózás” felajánlása.
Bennünk sokáig fel sem merült,
hogy látogatható legyen a rezervátum, de az utóbbi két-három évben már időnként beszéltünk erről. Főként amióta támogatóink is vannak. Egyfelől megkönnyítené a dolgunkat, amennyiben bevételt remélnénk a látogatóktól, másfelől megnehezítené, mivel tovább darabolná az amúgy is kevés időnket. Ráadásul a rezervátum egyik nagy előnye a zavartalansága. Bár hozzá kell tenni, hogy kevés olyan faj él nálunk, amit érdemben zavarna némi mozgás, és persze a látogatásnak is lehet kulturált, diszkrét formáit választani.
Ha nyitottá tennénk a rezervátumot, csak idő kérdése lenne, mikor bukkannának fel az első „lesifotósok”, látogatók egyeztetés nélkül. Ezt semmiképpen se akarnánk. A rezervátum egyik ritka adottsága – fekvéséből adódóan –, hogy emberek csak kivételes esetben bukkannak fel rajta. Gyakran eltelik 2-3 év anélkül, hogy bárki erre járna. Nem járnak erre túrázók, kirándulók, de még gombaszedők sem. Bevallom, ez nemcsak az élővilágnak jó, hanem nekünk is. Mindez ad itt egy olyasfajta nyugalmat a létnek és a munkának, ami ma már ritkaság. Nehéz találni olyan érvet, ami miatt mindezt feláldoznánk.
Bármikor mérlegre teszünk mindent,
végül mindig úgy látjuk: jobb, ha a rezervátum továbbra is zárt marad. Ezzel együtt természetesen bennünk van az igény, hogy megmutassuk országvilágnak, hiszen izgalmas és gyönyörű. És bennünk van az a morális parancs is, hogy meg kell hálálnunk a támogatóinknak a segítséget. Ezért a „Kert és vadon” rovatban mindent mutatunk, amit csak tudunk. Másrészt azt változatlanul tervezzük, hogy a legjelentősebb patronálóink számára mégis biztosítsunk valamiként látogatási lehetőséget bizonyos keretek és feltételek között.
Másik, egyre erősödő tervünk, hogy legyen egy újabb területünk is, lehetőleg egy könnyen elérhető, frekventált helyen, ahol a rezervátumhoz hasonló, visszavadított mintaterületet hoznánk létre. Ezt már eleve úgy, és a terület kiválasztásánál is arra gondolva, hogy bárki számára látogatható legyen. Ehhez viszont muszáj lesz támogatókat találnunk. Amikor azt látjátok és érzékelitek, hogy újabb és újabb kísérletekbe fogunk a Cenweben, és újabb és újabb utakat keresünk és nyitunk, abban mindig benne foglaltatik az is, hogy szeretnénk mihamarabb elérni ezt a célt is. Szeretnénk, ha nem kellene tíz évet várni erre, ha elég lenne csupán pár év, és egy nyilvános, kísérleti terület megnyithatná a kapuit mindenki előtt.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Sejtettem, hogy a cikk után gyorsan szaporodik majd a kiváncsi szemek száma. 🙂
Nagyon megértem. Köszönet a sok szép felvételért a birtokròl, az izgalmas történésekről, az életvizet adò tòkàkròl, a sok szép lepkéről, viràgokròl, a madàrbalkonos és fészkeléses történetekről, a brekuszokròl, felsorolni sem lehet mennyi szépség vesz körül titeket. Nagyon sok jòszàndékù kìvàncsi ember van, s milyen jò, hogy résztvevői lehetünk a fantasztikus képi és ìràsos dokumentàciò révén a vàltozàsoknak és a terveknek.
Mindig nagy örömmel, mi pedig köszönjük a figyelmeteket és támogatásotokat 🙂
Én a kézből készült videóknak is mindig nagyon örültem. A drónnal egy szinttel feljebb léptetek (ha szó szerint vesszük, akkor több szinttel feljebb 🙂). Az általad rajzolt térkép meg már a fejemben van – szóval már egészen jól kiismerem magam nálatok így is. 🥰
Bevallom, több nagyszerű fotót mentettem a régi honlapról es biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül, természetesen nem élek vissza vele, sőt, még egy kéziratot – A4-es lapon- is! Úgy rémlik, azt a kéziratot valaki meg is nyerte.
Az új weboldalakról már nem mentek le semmit.
Amig megvan a laptop, azok a fotók is meglesznek.
.
Sok szép képet mentettem le én is, virágokat és lepkéket főleg- írtam is, hogy képek lettek belőlük a munkahelyemen – Centauri nem szólt rá semmit, ezért úgy veszem nem bánja.