Újra a titokzatos borz rabol a vadkamera felvételein
Bármikor, ha kisragadozókról van szó, vagy általában vadkamerázásról, eszembe jutnak azok a hetek, amikor 2019 tavaszán egy borzvárat találtunk a birtok északi határán a horhosban, és kamerával készítettünk róluk felvételeket. Sajnos rövid ideig, mert a várat egy évvel később betemették a szomszédos terület új tulajdonosai. De mindig reménykedtem, hogy egyszer még előkerülnek borzok. Akár a hollóetetésen is, hiszen a borzoktól nem áll távol a dögfogyasztás sem, bár jobban kedvelik a puhatestűeket, a bogyókat és gyümölcsöket, a szemestakarmányt, kiváltképp a kukoricát.
A címből nyilvánvaló már, hogy újabban borzokról (vagy egy bizonyos borzról) kaptunk felvételeket, de mielőtt a friss részletekbe belemennék, röviden foglaljuk össze, mi minden történt korábban borz-ügyben nálunk. Nem lesz hosszú, mert a borzokkal kapcsolatos megfigyeléseink viszonylag új keletűek, ráadásul a borz roppant óvatos állat, ezért használható anyagokat is keveset kaptunk. Eddig.
2019 előtt annyit tudtunk csak,
hogy a környéken vannak borzvárak, és időnként felbukkannak nálunk is. Erre abból következtettünk, hogy a borz könnyen felismerhető, jellegzetes nyomait – látványosak a hosszú karmok lenyomatai – több-kevesebb rendszerességgel láttuk elsősorban a parkoló felé vezető földúton, illetve néha a völgyben, a dagonyák környékén is. Utóbbi helyen próbálkoztunk a kamerázásával is, alacsonyra helyezett kamerákkal, de több hétnyi kísérletezés sem hozott eredményt. Ugyanígy korábban, 2017-2018 táján a Nagysásrétre kirakott keszegekre és tojásokra sem jött semmi. Se borz, se más ragadozó.
2019-ben viszont páratlan lehetőségünk nyílt arra, hogy a borzokat megfigyeljük, és végre legyenek saját felvételeink, amikor is a horhosban a már említett, tekintélyes várat megtaláltuk. Itt sokáig kameráztunk a főbejáratnál, és bár kaptunk felvételeket, nem annyit, amennyire számítottunk. Nyilván azért is, mert a borzok sokszor használtak más kijáratok, arra pedig végképp nem volt módunk, hogy az összeset bekamerázzunk. Ennek ellenére örömteli időszak volt ez, aminek az vetett véget, hogy a 2020-ban a horhossal szomszédos területen építkezés indult, és a horhost is letarolta az új tulajdonos.
2020 óta borzok nyomaival sem találkoztunk.
Bár felmerült 2024 őszén, hogy talán mégis visszatértek. Szintén a horhosban, a birtok északi szélén, 2024-ben találtunk egy rókavárat, amiről később úgy gondoltuk, hogy talán elfoglalták a borzok, de bizonyosságot nem szereztünk, mert egyértelmű nyomokra nem bukkantunk.
Mindössze ennyi a helyi borzok históriája, holott a borz az európai erdők egyik legérdekesebb állatfaja. Megkockáztatom, hogy világviszonylatban is eszméletlen érdekes és titokzatos faj, egészen sajátságos szociális viszonyokkal és sok nyitott kérdéssel, mivel rettenetesen nehéz belelátni abba, ami a hatalmas borzvárak mélyén történik.
Ahol sokszor több generáció él együtt, néha idegen borzok is, amelyek akár több évtizedesek is lehetnek, s a járatok hossza néha kilométerekben mérhető, ahol pedáns és rendszeres takarítás folyik szinte állandóan, szülés előtt nagytakarítás, ahol a borzok a váron kívül közösségi illemhelyeket „üzemeltetnek”, és hosszan sorolhatnám, mennyi szempontból tűnik a borzok élete civilizatorikusnak, jól szervezettnek, átgondoltnak. Kissé medvés, cammogós alkatukat és bojlertestüket meghazudtolva, a borzok roppant aktív, kifejezetten tevékeny állatok. Azzal együtt is, hogy akár téli álmot is alhatnak.
Egy szó, mint száz:
a borz nemcsak csinos és végtelenül kedves jószág, de az élete is érdekes
– és titokzatos, mert nagyon szigorúan éjjeli állat. Éjjeli állat a róka meg a vadmacska is, de azért nem dobunk hátast, ha egy róka vagy egy vadmacska mégis mozog valamicskét nappal is. A borzok viszont valóban szinte csak éjjel járnak.
És igen, mindig, amikor kiraktunk egy kamerát, mindig ott motozott a fejünkben: hátha megjön egyszer a borz is. A várnál készült felvételeken kívül azonban egyetlen egyszer sem bukkant fel a kamerák előtt, bár én már február másodikán is reméltem, hogy az őztetemnél megjelenik – már ha felébredt a téli álomból. Pár nap után már persze nem remél az ember, inkább arra figyel, amit aktuálisan szállít a kamera, hisz az is épp elég, átnézi a napi sármányadagokat, szajkókat, titokzatos kisragadozókat, de pár napja váratlanul fordult a kocka.
2025.02.19-én felbukkant egy borz,
jól láthatóan – szerencsére –, de rövid időre, és viszonylag határozott céllal. Rövid szaglászás után ugyanis felkapott egy kukoricacsövet, és mint akit üldöznek, elkocogott vele hamar. Könnyen lehet, hogy mivel október óta ezen a helyen szinte mindig talált csöves kukoricát, tudta már, hogy érdemes errefelé kereskedni. A kukorica köztudottan a borz egyik nagy kedvence, s ha olyan helyen él, ahol kukoricatábla van a környéken, ősszel komoly raktárokat tölt fel kukoricával. Nem mellesleg az átlagosan 10-15 kiló körül borzok ősszel felhíznak 20-25 kilóig is, s ha alkalom van rá, akkor ebben a kukorica szintén segítségükre van.
Miután nemcsak átrohant a képen, hanem „zsákmányolt” is, joggal vártuk, hogy a következő éjjeleken is visszatér majd. A cél persze az lenne, ha közelebbről és tartósabban is megfigyelhetnénk. Ezért, tudva, hogy amit igazán szeret, az a tejes, zsenge kukorica, vettünk mirelit kukoricát, amit kiolvasztva tálaltunk fel az időközben kicsit átrendezett terepen.
2025.02.21-én meg is jött a borzunk,
és rátalált a csemegekukoricára is, amiből szintén evett, s végül megint csak fogott egy csöves kukoricát, amivel távozott. Ugyanígy megtisztelt minket a látogatásával 2025.02.22-én is, amikor szintén vitt magával kukoricát.
Mivel a csövekkel mindig északi irányba távozik, feltételezzük, hogy valahol a közelben ismét lehet egy vár. Talán jól sejtettük, és valóban elfoglalták a borzok a rókavárat. Esetleg másutt építkeztek újra, s végül azt sem zárhatjuk ki, hogy nem a közelből jön, hanem a birtokon kívülről, hisz a borzok egy-egy éjjel viszonylag nagy területeket járnak be, 10-15 hektárokat, esetenként ennek többszörösét is. Az sem biztos, hogy a csöveket egészen a várig viszi, lehetséges, hogy csak valami fedettebb részre húzódik be vele.
Reméljük, hogy a látogatásai egyre rendszeresebbek lesznek, másrészt a napokban alaposan átnézzük a horhos környékét meg a birtok északi fertályát, hátha rábukkanunk a várra is. Igyekszünk mihamarabb videót készíteni, talán a klubtagokkal elsétálunk a horhosba valamelyik nap, ha szép lesz az idő. 🙂
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Az északi irány jó és biztató! 🙂
Hátha a régi borzvár környékén vert tanyát, és hátha nincs egyedül!
Biztos nincs egyedül, szerintem megtaláljuk a várat is 🙂
Drukkolok!!
Milyen nagy borz- talán nem lakik túl messze. Klassz felvételek. Az őztetem teljesen eltűnt- vagy ez egy másik hely?
Ez egy másik hely, az őztetemről is hozok majd anyagot.
Számítottál rá, hogy lesz borz is a látogatók között?
Az almát tojásnak néztem, és meg is lepődtem, hogy miért nem viszi el a borz. 🙂 Vagy az mégsem alma?
Nem számítottam rá, csak reménykedtem – most viszont bejött. 🙂 Van alma is meg tojás is, de se egyikhez, se másikhoz nem nyúl. Úgy tűnik, csak a kukorica érdekli.
Ezzel a borzzal nem lehet betelni, annyira édes! <3