Régen nagyon másként néztek ki a karácsonyi fenyőfák
Miután mondtátok, hogy ti is szeretitek nézegetni a régi fotókat, nyakamba vettem a Fortepant, hogy karácsonyi képeket válogassak a letűnt időkből. Ahogy keresgéltem, feltűnt, hogy hajdanán mennyire másképp néztek ki a karácsonyfák. És nem elsősorban a díszítés miatt, hanem azért, mert a fenyőfák többsége mai szemmel szokatlanul festett: túl gyér vagy túl kevéssé szimmetrikus volt. Hasonló fákat ma már aligha lehet kapni, de talán kevesen is adnának pénzt. Ezt támasztják alá azok a beszámolók is, melyek szerint még az utóbbi évek során is sokat tökélesedtek a fenyők, pontosabban, az árusok már tényleg csak a legkifogástalanabb fákat viszik a piacra, annyira finnyásak lettek a vásárlók.
Mindebben közrejátszhat, hogy egyre több kép jön szembe a közösségi médiában tökéletes dekorációkról, mesebeli műfenyőkről, az AI pedig még inkább turbózza ezt a hatást. A tökéletes fenyőről alkotott kép azonban már jóval korábban megjelent az emberek fejében, és ahogyan beindult a fenyőtermesztést, az erdészek arra törekedtek, hogy minél tömöttebb, minél szimmetrikusabb fákat alkossanak, és erre különböző metszési technológiákat, előírásokat fejlesztettek ki. Ha megnézzük a régi képeslapot, azt látjuk, hogy a századelőn még egészen realisztikus a megközelítés, majd megjelennek az idealizált változatok.
A századelőn azonban még többnyire természetes erdőkből vágták ki a fenyőket, elsősorban a Kárpátokból. A termesztés pedig az ’50-es években keződött igazán és a ’60-as évektől kezdve járt csúcsra, és egyre többet foglalkoztak a fenyőtermesztés technológiáival is.
Milyen az ideális karácsonyi fenyőfa?
Kollár Gyula 1964-es, az Erdészeti Lapokban megjelent cikke már részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy milyen az ideális fenyőfa, ami ebben az időben majdnem kizárólag lucfenyőt jelentett. Mint írja, a hazai „jó növekedésűnek” mondott lucfenyő nem alkalmas karácsonyfának, ugyanis ez hamar nyurgul és egyméteren felül túlságosan nagy lesz az ágörvek távolsága.“
Pedig a karácsonyfának „bizonyos esztétikai igényeket kell feltétlenül kielégíteni. Ilyenek a tűk élénk, haragos zöld színe, az egyenes törzs, az arányos növekedés. Arányos növekedés alatt értendő az, hogy az ágörvekből ne hiányozzék egyetlen ág sem, egy-egy örv ágainak hossza közel egyenlő legyen, az ágörvek egymástól való távolsága ne legyen sem túl nagy, sem túl kicsi.“
Véleménye szerint „nem túlzott követelmény, ha azt mondjuk, hogy a karácsonyfa minden méterén (3 méterig) legalább három ágörvnek kell lenni, és ötnél több sem engedhető meg“, emellett „a csúcshajtás sem lehet hosszabb, mint az ágörvek átlagos távolsága. Fontos követelmény végül, hogy a karácsonyfa ne legyen két-három hétnél régebbi kitermelésű, de egészséges, chermeszmentes legyen (ez egy fenyőn élősködő rovar), ne tartalmazzon csupasz, száraz ágakat és az eladás időpontjában ne hullassa a tűjét.“
„A két-három hetes kitermelésű karácsonyfa is erősen hullathatja tűit, ha fagyott állapotban termelik ki és azután zárt, viszonylag meleg kamrában, pincében tárolják értékesítésig. Fontos a „felkészítés” is, (jobb magyar szakkifejezés híján.) A fenyőfából csak felkészítés, az alsó, száraz ágak levágása, a tíz-tizenöt centi csupasz tővég kialakítása, a fölösleges kettős csúcs és ághajtások kimetszése után lesz karácsonyfa választék.“
Szőke Miklósné 1967-es cikkéből az is kiderül, hogy
a korábbi évek során a karácsonyfa-termelés mennyiségileg erősen ingadozott, és gondot okozott a lakosság igényeinek kielégítése. „Az erdőgazdaságok saját termelésű karácsonyfa mennyiségének nagy százaléka nem karácsonyfa telepekről, hanem tisztításokból, termelésekből került ki. A tisztítási anyag minőségét a kereskedelem gyakran kifogásolta. Az erdőgazdaságok sokszor egész karácsonyfa szállítmányukat „leértékelve” adhatták csak át. Ezért sok esetben nem volt kifizetődő számukra a termelés.“
Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi
Úgy véli, hogy „a karácsonyfa szabványok minőségi előírásai egyébként túlzottan magasak. Az állandó import pedig évről évre komoly megterhelést jelentett a népgazdaság számára. A lakosság igénye mennyiség és minőség tekintetében egyaránt nőtt.” Az ország karácsonyfa szükséglete ekkor kábé másfélmillió fa volt, és átlagosan a fél-másfél közötti méret a legkeresettebb. (Ma már inkább a másfél méter inkább az alsó határ.)
Érdekes megfigyelni a karácsonyfák kapcsán, hogy hogyan halad az ember a tökéletesítés és a kompromisszumot nem tűrő esztétikai megvalósítás útján. Felmerül persze a kérdés, hogy vajon régen is olyan fenyőkre vágytak-e az emberek, mint amilyenek
A címlapkép a budapesti Hunyadi tér látható 1959-ben, ahol a Vásárcsarnok elé települt a fenyőárus, forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Fortepan
Hát ez hatalmas! Ez az év karácsonyi cikke! 🙂 Befonom a szemöldököm, hogy mennyire csoffadt fákat használtak. 🙂 🙂
😀 😀
Ez a cikk nálam hiánypótló. 🙂 Köszi, Mara!
Nekem is feltűnt már ugyanis, hogy a régi képeken olyan ritka ágú, csúnyácska fenyők szerepelnek karácsonyfaként. Az volt a tippem, hogy azért, mert akkor még nem termesztettek fenyőket, amiket direkt karácsonyfának szántak. Ez a cikk most megerősítette, hogy jól gondoltam. 🙂
Bizony, jól gondoltad! 🙂 Örülök, hogy pótolhattam ezt a hiányt! 🙂 🙂
Én emlékszem olyan ronda fára, hogy Apám amikor megfaragta, hogy jó legyen a talpba, a lavágott ágakat a felső részre fúrt lukakba beilleszette, ragasztotta. Formás fa lett, sok munkával. Akkor még a kertben sem volt fenyő, manapság meg alig van olyan porta, hogy 2-3 fenyő ne lenne itt az alföldön is.
Nagyon leleményes. 🙂