Paranoia és összeesküvések | Tafy hajdani nőjének majdani veje
(Ez az írás megjelent a Pátosz a káoszban című kötetben is)
Ott van például Tafy barátom hajdani nőjének majdani veje, aki a nyolcvanas évek végén úgy kezdte „pályafutását”, hogy a nullfoki reálgimnázium kémia szertárában, mint az iskola szépreményű, harmad évfolyamos zsebzsenije felrobbantotta magát (bár túlélte). Majd folytatta úgy, hogy valamiféle összeesküvéselmélet rabja lett. Eszerint olyan robbanóanyagot talált fel, ami miatt nyomában vannak a legeslegtitkosabb ügynökségek.
A nyolcvanas évek végéig leginkább a KGB „üldözte”, bár nemegyszer említette, hogy a „spájzban” kuksolnak már a jenkik is; a kilencvenes évek elején főleg brit kémek figyelték, míg reggel habos karamellt ivott, később sasolta már a CIA és az FBI is, a fél országot bepoloskázták miatta, újabban viszont inkább műholdakról kémlelik.
Amint hallom, a szóban forgó ember koránt sincs egyedül – tucatnyi embert üldöznek titkos szekták, ufók és kartellek, apokaliptikus erejű robbanó- vagy üzemanyagok szupertitkos licence miatt. Moziban, ponyvában, bulvárban is rajzanak az effélék, és
csak a nullfoki kantonban meghaladja az üldözött feltalálók száma a százat.
Gradációs időkben lehetnek ezren is. És mint általában az efféle paranoiában szenvedők, a szóban forgó ember, Tafy hajdani nőjének majdani veje is megfoghatatlan, mert minden olyan ponton, ahol sarokba szoríthatnánk, vöröseltolódást mutat, és hérakleitoszi homállyal a következő választ adja: erről nem beszélhetek. Erre pedig igen nehéz gombot varrni.
Nos, mindezek ellenére mások, standard honpolgárok számára is elfogadható, de legalábbis tolerálható életet él. Bár arca kissé felpüffedt az antidepresszánsoktól, bár kissé slampos, az emlékezetes robbanás óta kissé biceg, kedvesebb a megengedettnél, szószátyár és indokolatlanul titokzatos, mégis:
veszi a fáradságot és időben megy az orvosi bizottság elé,
olvashatóan, segítség nélkül tölti ki az Űrlapokat, beosztja kevéske pénzét, nem kuncsorog, időnként felbukkan a piacon, és pszichiátere megbízásából (aki így segít rajta) alsógatyát, pamutzoknit, és strandpapucsot árul. Néha ugyan kiborul, elbujdosik (nyilván a CIA elől), majd miután
„vagy negyvenszer közösült űrből jött, vörös fanszőrű hominida nőkkel, akik tucatszor fejtek tőle spermát, épp egy iszapszenthangyási pajta lóbokszában”,
szóval, hónapok múlva előkerül a környékbeli erdők vízmosásaiból – rátalálnak gombaszedők, agancskeresők, ritka prunellák kutatói; néhány kezelés, egy-két hónap, emelt gyógyszeradagok, intenzív terápiák, friss levegő, fehér lepedő, rácsos ágy, és máris mehet vissza az alsógatya-standra.
A szóban forgó ember – Tafy hajdani nőjének majdani veje – az utóbbi években újabb agy-flikflakkal gyarapodott. Talán a biokémia (és elmebaj) útvesztőin át jutott el a matematikáig. Mindenesetre, amint volt szerencsém látni, van egy „könyve” (amely nem titkos), és amiben a világ legkisebb száma, azaz a voltaképpeni semmi található. Azt gondolhatnánk, hogy az egyértelműen a nulla, és a nullával nincs mit bíbelődni.
Csakhogy, amint Tafy hajdani nőjének majdani veje kifejtette,
a nulla is „található valahol”.
A nulla, a semmi pozicionálása nem lehetséges a nem-nulla leírása nélkül. Így aztán valamiként az épp csak nem nullát kezdte bogarászni; de nem képlettel, formulával írja le, hanem ténylegesen. Eleinte hatalmas könyvben dolgozott, amely egymásba ragasztott lapokból állt, és amit hosszan, akár egy szalagot, kiteríthetett a szobájában. Majd amikor látta, hogy ez nem elég, a szalagot óriási tekerccsé bővítette, amely tetszés, tempó és igény szerint, elvileg korlátlanul bővíthető. (Tafyval ajándékként mindig papírt viszünk.) Megpróbálja leírni a világ legkisebb, azaz a világ nullához legközelebb eső számát, a 0.00000-1-et. Fogalmam nincs arról, hogy az elméleti magas(mély)matematika mit szól a dilemmához, de a szóban forgó embert, Tafy hajdani nőjének majdani vejét érteni vélem így is.
Szorong ő is, a feladat mértéke, léptéke, lehetetlensége (és talán oktalansága) miatt, és mégis: boldog. Deklaráltan dilis, igazi pszichotico classico, és mégis, amint Tafyval nemegyszer megállapítottuk: végletesen szabad! Mint akinek rabsága nőtt szabadsággá.
Mégis ritkán gondolok rá, szorongok tőle én is.
Leginkább akkor jut eszembe, ha a szóban forgó ember anyósának hajdani barátja, Tafy nálam italozik, búnogritumot töltögetünk, komor és vörös mondatokat, boldogan siránkozunk meg nem történt dolgok fölött, és ilyenkor szóba hozza a kultikus majdnem-nullát, és akkor szomorúan gondolunk arra, mi történne, ha valami haramia, besurranó ufó csak azért törné fel Tafy hajdani nőjének majdani vejénél a számzáras ajtót, hogy a majdnem-nulla, a „Tóra” végére, rosszindulatúan, csakazértis odabiggyessze azt a nyomorult egyest! Vajon mi történne akkor? – Mágikus erő van az efféle dilikben; pokoli tévedések és mennyei lehetőségek!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Centauri történet és publicisztika
