Pillangó-hatás avagy a szuperszonikus géniusz és a lepkefing
(Ez az írás megjelent a Pátosz a káoszban című kötetben is)
A mitológia kentaurjai vagyunk mindannyian. Kultikus fogalmakkal – ész, haladás, történelem, szabadság –, igyekszünk kiemelni magunkat egy rendszerből, amelynek azonban maradéktalanul és örökre atomjai vagyunk. Ám ezt a halmazba ágyazottságot valahogy se az individuum, se a kollektíva nem képes elfogadni. A történelem szupernóvarobbanások története.
A szabadság meteorok „véletlenszerű” ütközése.
A haladás üstökösök haladása.
De érdemes?, szabad-e (?) emberi (?) életeket (?) olyan csillagászati léptékbe helyezni, ahol minden fogalom értelmét veszti, legalábbis megkérdőjelezhető? És vajon érdemes-e élni, gondolkodni, írni és számolni, ha egyszer önmagunkat mint részt összevetni az Egésszel tilos! Ha másért nem, hogy átélhessük immanens megaláztatásunk és felmagasztalásunk érzését, azt a hátborzongató paradoxont, hogy rendszerbe olvadásunk egyidejűleg adja meg mindkettőt. A peronőr stílusában:
Nehogy már ne!
Ha egyszer „tudjuk” (mert ugye tudjuk!), hogy a legeszesebb szuperszonikus-géniusz „alacsonyrendű” (???) lények koktélja lesz, mi több, ha ezek az „alacsonyrendű” férgek és mikrobák távoznak az észkombájn két és fél lábnyira ásott korpuszáról, a Föld nevű planéta „sajátos”, glóbuszspecifikus ökobiológiája után, a Kozmosz-szerte érvényben lévő, s egyáltalán nem specifikus, de a legbombasztikusabb értelemben általános, örökérvényű, homogén és monoton Kémia dolgozik rajta tovább.
Végső soron pedig,
bár ezt nehéz belátni, semmi más, csak a Matematika. No de a szuperzseni, ha nem szaknévsorok magolására fecsérelte Föld-szerte ismert talentumát, akkor valamiféle (talán jelentős) hatással lesz a glóbusz jövőjére. Mondhatnánk önelégülten, „exhumálva” a halálával „alacsonyrendű” szervezetek, és trágárságom áldozatává lett szuperszürke-állományt. Ám mielőtt megnyugodnánk (mely nem más vagy másféle megnyugvás, mint amikor önigazolást keresünk), legyen merszünk, szabadságunk, legalább annyi, hogy szaladjunk; lépjünk előre, épp csak néhány évmilliót, amikor a Föld nevű szargalacsint nem görgeti tovább az égi Skarabeusz; amikor bolygóspecifikus ökobiológiája nemhogy nem működik, de már nincs is. És akkor kérdezzünk rá arra, amit néhány évmillióval korábban állítottunk.
Vegyük elő a szuper-zsenit, és nézzük meg!
Munkája, brillírozása vajon mely porködben, Szaturnusz-gyűrűben, Linné-kráterben, Uránuszban-Neptunuszban, űr-meddőhányón vagy gázfelhőben mutatkozik meg? Őhozzá, egykori, hajdani (s már rég, de mennyire rég nem majdani!) fajtánk vérbő reménységéhez melyik hánium atom köthető? Pontosan melyik az a kurcsatóvium vagy mendelévium atom, ami tőle származtatható? Ez itt?, amely merőben fiktív, jövőbéli „létünk” fingjában lebeg?; vagy amabban, innen úgy két és fél fényévnyire! Olcsó és gyáva trükk volna immár szegénynek, szinte nullának titulált agytrösztünket a „nihil” arzéngőzébe lökni?
És perelhetnénk így is: No és a híres pillangó-hatás?
Megfeledkeztünk volna róla? Még ha a szuperzseni nincs is (meg) már, és de facto mi sem vagyunk, akkor is (csak azért is!), valami csak másként lesz a genius generissimus miatt! Mert volt (szegény). Az egyik Plútón egy lukkal kevesebb (vagy több?). De – és ez már valósággal magasztos gondolat! – meglehet, hogy az „egész” valamiként, úgy amint van, odébb lesz. Minden ugyanúgy, csak egy kissé arrébb (errébb?); icirit feljebb, picirit lejjebb; az egész inercia. Talán igen – az egész Univerzum, tokkal-vonóval, kicsit idébb, kicsit odább – amint mondani szokás: a nagy büdös semmiben. Pillanatra blokkolva (?) az Űr, a matéria tudatot is átjáró cinizmusát, még gondolok a nagy zsenit megelőző pillangó-hatásra is.
Nyilván valahol, valamikor az ő létrejöttéhez, zsenialitásához is kellett egy kis lepkefing.
Borítókép: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több publicisztika
Ezt az írást nehezen tudom követni, bevallom nem is értem .
Megnéztem újra mi az a pillangó hatás- sosem értettem igazán. A filmet nem láttam- annyira szörnyű a történet, hogy vsz. nem is fogom megnézni. Ami biztos , hogy a visszamenőlegesen is lehet gyógyulni – sőt transgenerációsan is a nem élő felmenőinket is gyógyíthatjuk a saját szenvedéseink felismerésével és történelemmé alakításával, a túléléssel. Egy közeli sajátélmény során értettem meg ezt. A koromfekete 8 mm nagyságú pigment epekövem, ahova begyűjtöttem az összes haragom, bánatom és bár tudtam, hogy van évekig őrizgettem, majdnem megölt amikor beakadt a közös epevezetékbe. Micsoda szimbolikája van -anyám, nagyanyám és így felfelé – haragja bánata mind ott volt- úgy látszik egyszer valaki megjárja a poklot ezekben a történetekben s ha megérti, elszenvedi, túléli, ott a karmának vége is van.
A Massa Confusa nem könnyű olvasmány!
(Nem is csodálkozom rajta, hogy ennek a regénynek a publikálásával még inkább vársz, mint a Kalandos Tél kiadásával.)
Ezt írtad róla valahol:
“a Massa Confusa egy véget nem érő, a lehetőségekhez mérten mindent tartalmazó, befaló, átölelő, gazdagon illusztrált krónika mindarról, ami megtörténhetett volna, arról, amit egy elme elképzelt, amit egy „lélek” kóstolt már vagy próbálni mert, amit a lehetséges dolgok köréből merített”