Centauri | KĂ©k angyal
Az aggastyĂĄn felnĂ©zett. Higgadt volt Ă©s szomorĂș. ĂrĂłbĂŒtykĂ©vel a tollszĂĄrat morzsolgatta. Angyal rĂĄmosolygott, majd elfordult, mint aki mĂĄris menni kĂ©szĂŒl, de vĂĄratlanul lendĂŒletet vett, Ă©s egy fĂ©lfordulat utĂĄn, ahogy a lila fiĂșval is tette, szĂĄjon vĂĄgta a dossziĂ©val a szederjes embert, aki leesett a szĂ©krĆl. Angyal körĂŒl fortyogott a sötĂ©t, azĂșrkĂ©k aurĂĄja szĂ©tterjedt a tĂ©rben, Ă©s odalĂ©pett ĂĄldozatĂĄhoz. Nem mertĂŒk nĂ©zni, mit tesz vele. ĂrĂĄkig? Napokig? Hetekig tartott? Nem, itt nincs ilyen. RĂłtĂĄkon ĂĄt.
Tiszta lapot nyitottam. HatĂĄrozottan emlĂ©kszem, mĂĄskor is Ăgy szoktam, este tĂz felĂ©, wordben, ahogy kell. KissĂ© ugyan elkĂĄbĂtott a hĆsĂ©g, egĂ©sz dĂ©lutĂĄn remegett a karom, mint alkoholista kezĂ©ben a bibliapapĂr; igen, mert rĂ©gen Ărtam; mĂ©gis, amikor az asztalhoz ĂŒltem, fent, az emeleten, hatĂĄrozottan magamnĂĄl voltam. Ăpp ezĂ©rt megdöbbentem, amikor nem fehĂ©r, hanem fekete lap nyĂlt meg. Gondoltam: el se indult a word. De elindult! A fejlĂ©c jĂłl lĂĄtszott: fĂĄjl, szerkesztĂ©s, nĂ©zet, beszĂșrĂĄs, formĂĄtum, eszközök, ablak⊠RĂĄjuk kattintottam, minden mƱködött. Mindent rendben talĂĄltam, csak az elrendezĂ©snĂ©l hiĂĄnyzott a sorkizĂĄrt. A lap viszont â bĂĄrmit tettem is, bĂĄrhova klikkeltem is â koromfekete maradt. Nem estem kĂ©tsĂ©gbe. Szokatlanul nyugodt voltam. Az ablakon ĂĄt nyirkos, mosott ruha illata ĂĄradt a dolgozĂłszobĂĄba. Gondoltam, talĂĄn a monitor. De nem, hisz akkor hiĂĄnyozna a fejlĂ©c meg a menĂŒsor is, minden ablak Ă©s ikon, a jobb alsĂł sarokbĂłl pedig a pontos idĆ. Akkor marad a gĂ©p. A winchester.
KĂ©t nappal korĂĄbban, egyszer, egy pillanatra lehajoltam. A hamutĂĄlat ĂŒrĂtettem az asztal alatt, Ă©s mikor felegyenesedtem, töksötĂ©t volt a kĂ©pernyĆ. De akkor tĂ©nyleg. Nem volt rajta semmi. HiĂĄba mozgattam az egeret, klimpĂroztam a billentyƱzeten, semmi. Se fĂ©ny, se hang, se jel. VĂ©gĂŒl megprĂłbĂĄlkoztam az ĂșjraindĂtĂĄssal, de a gĂ©p halott maradt. Meg se zizzent. Akkor ijedtebb voltam. VĂ©gĂŒl egyszerƱen kihĂșztam az aljzatbĂłl a hosszabbĂtĂłt. Minden elsötĂ©tĂŒlt. Visszadugtam. A kislĂĄmpa Ășjra vilĂĄgĂtott, a nyomtatĂł zĂŒmmögött, a hifitorony duruzsolt, de a gĂ©p meg se nyikkant. Bekapcsoltam. Akkor se. Huszadszor se. Ătvenedszer se. Arra gondoltam, hogy most elszĂĄllt minden, amit addig nem mentettem diszkre. FĂĄradt voltam ahhoz, hogy fĂĄjjon â legalĂĄbb hĂĄrom könyv, ami mentĂ©s nĂ©lkĂŒl rajta volt. Gondoltam: bĂĄr volna valaki, akinek mindig mindent ĂĄtkĂŒldenĂ©k, aki mindig mindenre azt mondanĂĄ: jĂł, jĂł, jĂł! Akkor most nem fĂĄjna, hisz nĂĄla megvolna minden. VisszakĂ©rem, ennyi. LefekĂŒdtem, de alvĂĄs helyett Ă©pĂŒlni kezdett a fejemben a torony, a lajstrom: mi minden van oda vĂ©gleg. Beugrott egy-egy mondat, nĂ©hĂĄny bizonytalan bekezdĂ©s, egy eltalĂĄlt kĂ©p, szaturĂĄlt fotĂł, egy megismĂ©telhetetlen Ă©s titokzatos levĂ©l, s ahogy a lista bĆvĂŒlt, egyre jobban Ă©s jobban fĂĄjt, hogy mindez csak Ăgy, ilyen egyszerƱen, vĂĄratlanul, bĂĄr nagyon is elĆrelĂĄthatĂłan odalett. IdĆ kĂ©rdĂ©se volt.
Felkeltem Ă©s Ășjra kihĂșztam a hosszabbĂtĂłt, hosszabban vĂĄrakoztam, mint elĆször, majd visszadugtam. Ăs akkor a gĂ©p Ă©letjelt adott. Amikor pedig bekapcsoltam, elindult. Megmaradt minden. De gondok voltak. PĂ©ldĂĄul az internettel. HĂĄromnaponta volt kapcsolatom a hĂĄlĂłzattal, akkor is egy-egy ĂłrĂĄcskĂĄra, sokszor csak percekig, Ă©s a net olyan lassĂș volt, hogy bĂĄrmibe kezdtem is, mire vĂ©geztem volna, a kapcsolat biztosan megszakadt. Azon a napon, amikor fekete lett a word, kora dĂ©lelĆtt felhĂvtam a szolgĂĄltatĂłt, elpanaszoltam, mi a baj, mire Ć azt mondta, a tĂ©rerĆ megfelelĆ, de Ć tudja, mi a baj, hol ĂĄll az antenna, Ă©s mivel a hĂĄz elĆtti lomb feldagadt, az antenna nem lĂĄtja az adĂłt. VĂĄgjam ki azt a fenyĆt, az a legegyszerƱbb, javasolta. Nem vĂĄgom ki, mondtam Ă©n, mire megĂgĂ©rte, hogy hĂ©tfĆre hoz egy nagyobb antennĂĄt, az talĂĄn majd segĂt. TehĂĄt gond volt bĆven.
PĂ©ldĂĄul, hogy fekete a word. BezĂĄrtam. Ăs kinyitottam Ășjra. MĂ©g mindig fekete volt. KilĂ©ptem Ă©s ĂșjraindĂtottam. Fekete maradt. Kikapcsoltam Ă©s visszakapcsoltam. MĂ©g mindig. Ekkor megnyitottam egy fĂĄjlt. TalĂĄn azt akartam tudni, a dokumentumok megvannak-e mĂ©g. Ăs lĂĄttam, ahogy az egyik ĂrĂĄs megnyĂlik â fekete alapon fehĂ©r betƱk. NyilvĂĄn akaratlanul is ĂĄtĂĄllĂtottam valamit. Megesik. Vagy egyszerƱen ĂĄtĂĄllĂtĂłdott. Az ĂĄramingadozĂĄs miatt. Vagy a netrĆl jött egy vĂrus. A dokumentumot bezĂĄrtam Ă©s Ășjra megnyitottam egy tiszta, fekete oldalt. SokĂĄig nĂ©ztem. TalĂĄn tĂșl sokĂĄig. Olyan meggyĆzĆ volt, hogy nem jutott eszembe semmi. Ilyenkor â bĂĄr ritkĂĄn fordul elĆ â felĂrom a dĂĄtumot Ă©s a pontos idĆt. NĂ©ha a lĂ©gnyomĂĄst is. Ăgy tettem aznap is. Hogy melyik Ă©v volt, mĂĄr nem tudom. ElmĂșlt este tĂz, ez bizonyos. Ahogy vĂĄrhatĂł volt, megjelentek a fehĂ©r szĂĄmok, de tĂșl aprĂłknak talĂĄltam Ćket, ezĂ©rt kijelölĂ©s utĂĄn a betƱmĂ©retre mentem, 12-esrĆl 16-osra mĂłdosĂtottam, Ă©s Times New RomanrĂłl Georgia-ra. Majd ĂŒtöttem neki egy entert.
Sokszor ĂŒtöttem entert azelĆtt is. Ez mĂ©gis mĂĄs volt. Mint amikor elborul az ember agya. Mert valami vĂ©rlĂĄzĂtĂł durvasĂĄgot hall. Kiesik nĂ©hĂĄny pillanat, nĂ©hĂĄny perc, ha elĆtte ivott, nĂ©ha több Ăłra is. Ăpp ilyen volt. AztĂĄn â ahogy mondani szokĂĄs â ott ĂĄlltam a semmi közepĂ©n. Ami hatĂĄrozottan valaminek tƱnt. Nem volt semmi azelĆtt, ami ennyire valaminek hatott volna. VĂ©rlĂĄzĂtĂłan egyszerƱ volt, fekete, szagtalan, csöndes Ă©s kĆkemĂ©ny. Nem lĂĄttam semmit. Ăs nem tudtam volna megmondani: rajta vagy benne ĂĄllok. Mint amikor jön egy vĂĄratlan ĂĄramszĂŒnet. Azok az elsĆ pillanatok â amikor az ember nem lĂĄt, sĆt nem Ă©rt semmit. Nem kapaszkodik, nem sikong, nem botorkĂĄl, nem gondolkodik, csak nĂ©hĂĄny pillanatra meglepetten Ășgy marad. Ăpp Ășgy, ahogy nĂ©hĂĄny pillanattal korĂĄbban mĂ©g a fĂ©nyben volt.
MĂ©gsem gondoltam, hogy ĂĄramszĂŒnet van. Azt sem, hogy a lerongyolt gĂ©p ezĂșttal kicsapta a biztosĂtĂ©kot is. Tudtam: az elĆbb ĂŒltem, most meg ĂĄllok. De nem keltem fel. Az elĆbb fĂ©nyben ĂŒltem, most meg sötĂ©tben ĂĄllok, de nincs ĂĄramszĂŒnet. Ha lehet ilyet mondani, Ă©pp ellenkezĆleg; az addig szabĂĄlyozott mĂłdon haladĂł ĂĄram, most, akĂĄr a vĂzbe lĂłgĂł vezetĂ©kbĆl, kiszabadul, Ă©s tĂ©rben is, idĆben is elterĂŒl. Ez valahogy vilĂĄgos volt â minden mĂĄs sötĂ©t. S hogy mennyire igazam volt, milyen pontosak a sejtĂ©seim, hamar igazolta egy nyalka, indigĂłkĂ©k fazon, aki Ășgy lĂ©pett ki a makulĂĄtlan sötĂ©tbĆl, akĂĄr a semmittevĂ©s homĂĄlyĂĄbĂłl egy vĂĄratlan, kontrasztos ötlet. ElĂ©rtem volna az ĂĄllĂĄt, ha akarom, meg is ĂŒthettem volna, mĂ©gis tudtam: toronymagas. IjesztĆ volt, fĆkĂ©nt az a harsĂĄny, azĂșrkĂ©k neon-aura, ami körbevette. SzigorĂșnak tƱnt Ă©s kegyetlennek, fagyos Ă©s matt volt körötte a fekete levegĆ, mĂ©gis boldog voltam, hogy lĂĄtom. IsmerĆsnek hatott. Amikor megszĂłlĂtott, mĂ©g inkĂĄbb. Hisz tegezett Ă©s azt kĂ©rdezte:
â HoztĂĄl tollat?
Nagy kĆ esett le a szĂvemrĆl. Mintha erre a kĂ©rdĂ©sre vĂĄrtam volna fĂ©l Ă©letemben. MegkönnyebbĂŒlve, lezseren Ă©s magabiztosan mondtam:
â HosszĂș Ă©vek Ăłta gĂ©pen dolgozom.
Mire a patrónus, mert annak néztem, nem ellenségesen, de nagyon hatårozottan közölte:
â Itt tollal kell Ărnod Ășjra.
CsodĂĄlkoztam. Azt hiszem, butĂĄn vagy kĂ©rdĆen nĂ©ztem rĂĄ.
â RemĂ©lem, vilĂĄgos? â kĂ©rdezte a patrĂłnus Ă©s hosszĂș csĂĄpjĂĄval utat mutatott a sötĂ©tbe. ElĆrelĂ©ptem, mire egy addig Ă©szrevĂ©tlen ajtĂł kinyĂlt.
Mögötte ugyanez a sötĂ©t. Ăs halvĂĄnykĂ©k ĂrĂłasztalok. SzĂĄz. Több szĂĄz. Rendezetten. Sorokban. Sok ezer. Mindegyiken tƱzvörös kislĂĄmpa. HĂłfehĂ©r lapok. Piszkozatok. TintatartĂłk. Tollak. Ăs minden asztalnĂĄl emberek. BuzgĂł, szorgalmas, fanatikus, igyekvĆ, görnyedĆ emberek. SzĂĄz ilyen nyĂșzott ember. Több szĂĄz fĂĄradtnak tƱnĆ, agyonhajszolt lĂ©lek. HosszĂș, egyenes sorokon. Lila emberek. Sok ezer. TĂzezer? SzĂĄzezer? AkĂĄr egy iskolĂĄban. A fekete tanteremnek se vĂ©ge, se hossza; a benne dolgozĂłknak se szeri, se szĂĄma. Ez volt a tĂ©r egyik felĂ©n. A mĂĄsikon katedra vagy pulpitus, Ă©s ott tucatnyi patrĂłnus vagy prefektus, az enyĂ©mhez hasonlĂł indigĂłkĂ©kek Ă©s nĂ©hĂĄny skarlĂĄtvörös. Ezek angyalok, gondoltam boldogan.
Az asztaloknĂĄl serĂ©ny munka folyt. LĂĄttam a hozzĂĄm hasonlĂł embereket, ahogy fĂŒrgĂ©n Ărnak, egyik sort a mĂĄsik utĂĄn, egy pillanatra se nĂ©znek felĂ©m, ahogy az egyĂ©bkĂ©nt vĂĄrhatĂł volna, hisz most Ă©rkeztem, csak Ărnak Ă©s Ărnak, szokatlan ĂŒgybuzgalommal. A tollak rohanĂĄsa a rostokon olyan hangot adott, mint odahaza, mĂg Ă©ltem, az Ă©jfĂ©li, nyĂĄri mezĆ; tĂĄvoli kabĂłcĂĄk, szöcskĂ©k, sĂĄskĂĄk cirpegĂ©se olvadt össze ilyen enyhĂ©n bĂłdĂtĂł, nyugodt hanggĂĄ. Ezek angyalok, gondoltam Ășjra boldogan, mintha a hazavezetĆ Ășton gondolnĂĄm az Ășt menti fĂĄkrĂłl szĂĄzadszor is: âEzek platĂĄnlevelƱ juharok.â De, mint kĂ©sĆbb kiderĂŒlt, csak egy volt angyal közöttĂŒk, Ă©pp az, aki behozott; legalĂĄbbis ez volt a neve, Ăgy hĂvta mindenki: Angyal. A többiek neve ismeretlen volt. Angyal tehĂĄt kĂ©zen fogott Ă©s odavezetett a katedrĂĄhoz, ahol egy kissĂ© kacska ĂŒgyintĂ©zĆfĂ©le a kezembe nyomott egy ĂŒveg tintĂĄt, kĂ©t töltĆtollat Ă©s vagy ötszĂĄz, hĂłfehĂ©r, halvĂĄnyan fluoreszkĂĄlĂł lapot. MĂ©g sose voltam olyan boldog. Angyal barĂĄtsĂĄgosan rĂĄm nĂ©zett Ă©s azt mondta:
â BĂzunk benned. Mutasd meg, mit tudsz! Csak bĂĄtran.
Mondani akartam valamit, hogy mindig erre vĂĄrtam, vagy azt, hogy köszönöm, de Angyal megelĆzött:
â Ne beszĂ©lj, csak Ărj! â Ă©s hosszĂș, kĂ©k karjĂĄt körĂ©m fonta. Ăgy tartott ott nĂ©hĂĄny pillanatig, talĂĄn egy percig is, mĂg engem ĂĄtjĂĄrt egyfajta hit, ĂĄtterjedt rĂĄm a remĂ©ny, a szigorral kevert szeretet, majd amikor ettĆl reszketni kezdtem, ahogy sĂrĂĄs elĆtt inog meg az ember, Angyal eleresztett.
â Na, eridj, lĂĄss munkĂĄhoz! â Ă©s egy asztalt mutatott legelöl. KĂ©nyelmetlenĂŒl Ă©reztem magam, hogy ott kell ĂŒlnöm, nem hĂĄtrĂ©bb, nem idĂ©bb, nem odĂĄbb, de Angyal minden bizonnyal olvasott a gondolataim között, mert amikor bizonytalanul leraktam a papĂrköteget az asztallapra, Ăgy szĂłlt:
â Csak eleinte kell itt dolgoznod, kĂ©sĆbb akĂĄr asztalt is vĂĄlaszthatsz.
RĂĄmosolyogtam a többiekre, Ă©s megkönnyebbĂŒlten ĂŒltem le a hatalmas, kĂ©nyelmes, fekete bĆrszĂ©kbe. Leraktam a tintĂĄsĂŒveget Ă©s a tollat, a kislĂĄmpa utĂĄn nyĂșltam, hogy beĂĄllĂtsam, amikor Angyal hĂĄtat fordĂtva mĂ©g hozzĂĄtette:
â MĂĄr, ha jĂłl haladsz.
Ez kissĂ© nyugtalanĂtott. FĂ©szkelĆdtem, majd nĂ©mi töprengĂ©s utĂĄn jelentkeztem. Angyal elment a sötĂ©tbe. Csak az asztalnĂĄl ĂŒlĆ prefektusok maradtak. Ćk viszont mĂĄris kĂ©ziratok olvasĂĄsĂĄban merĂŒltek el. Csak egy jĂĄrkĂĄlt az asztalok között, hĂĄta mögött összekulcsolt kĂ©zzel, de Ć is Ă©pp tĂĄvolodott. SokĂĄig jelentkeztem â utoljĂĄra gimnĂĄziumban jelentkeztem Ăgy, mikor mĂ©g tudtam valamit. VĂ©gĂŒl eluntam. JĂłl hallhatĂłan megköszörĂŒltem a torkom, mire, nem tudni honnĂ©t, azt hallottam, Ă©lesen, sziszegve, olyan hangon, hogy szinte fĂĄjt: pszt! NĂ©mi gondolkodĂĄs utĂĄn a katedrĂĄhoz mentem, Ă©s suttogva megszĂłlĂtottam az egyik prefektust:
â MĂ©gis mi legyen? Novella? RegĂ©ny? Micsoda?
A prefektus meglepĆen jĂłindulatĂș volt.
â BĂĄrmi, fiam, bĂĄrmi. Nincs kötöttsĂ©g, Ă©rted? Semmi se szĂĄmĂt, csak Ărj. Nem vĂĄrunk tĆled ezenfelĂŒl semmit. Dolgozz bĂĄtran! â mondta Ă©s egy pillanatra a kĂ©zfejemhez is hozzĂĄĂ©rt. A boldogsĂĄgtĂłl minden kiment a fejembĆl, ami addig ott kavargott. Ăgy döntöttem, elĆször is felĂrom a dĂĄtumot Ă©s a pontos idĆt, Ășgy, mint otthon, mĂg Ă©ltem, de be kellett lĂĄtnom, mĂ©g ha tudnĂĄm is, ennek itt, semmi jelentĆsĂ©ge. Elkezdtem hĂĄt naplĂłt Ărni, dĂĄtum Ă©s pontos idĆ nĂ©lkĂŒl. Pontosabban leĂrtam, hogy itt nem szĂĄmĂt mĂĄs, csak az ĂrĂĄs, idĆ tehĂĄt van mindenre, ezĂ©rt a dĂĄtummal bajlĂłdni csacskasĂĄg. KĂ©sĆbb annak rĂ©szletezĂ©sĂ©ben merĂŒltem el, hogy a word koromfekete lapot nyitott. Csakugyan elmerĂŒltem benne, Ăgy Ă©szre se vettem, amikor az asztalok között jĂĄrkĂĄlĂł prefektus a hĂĄtam mögĂ© Ă©rt. Arra riadtam fel, hogy egĂ©szen közel hajol, feje a fejem mellett lebeg, Ă©s sorrĂłl sorra olvassa, amit Ărok. RĂ©mĂŒlten nĂ©ztem rĂĄ, szokatlan volt, otthon soha senki nem lĂĄtta, amikor Ărok, s fĆkĂ©nt senki nem olvasott bele, most pedig ott volt az a hatalmas, mosolygĂł, indigĂłkĂ©k arc. Mintha kĂ©t fejem volna! Amikor összeakadt a tekintetĂŒnk, rĂĄm mosolygott, fĂ©ny vibrĂĄlt a szĂĄjĂĄban, a vĂĄllamra tette a kezĂ©t, Ă©ppĂșgy, mint korĂĄbban Angyal, Ă©s azt mondta:
â Csak nyugodtan â azzal felegyenesedett, barĂĄtsĂĄgosan nĂ©zett rĂĄm, majd hozzĂĄtette:
â De holnap ez mĂĄr nem lesz elĂ©g.
IsmĂ©t nyugtalan lettem. Azzal vigasztaltam magam, biztosan megmondjĂĄk holnap is, mit kell tennem. Körbelestem, hĂĄtha belelĂĄthatok mĂĄsok kĂ©ziratĂĄba, de az asztalok nagyon messze voltak. Kerestem egy tekintetet, de mindenki a papĂr fölĂ© hajolt. BĂĄrhogy lestem is a jobbra ĂŒlĆt, meg a balra ĂŒlĆt, azok egy pillanatra se nĂ©ztek fel, Ă©s ijesztĆen gyorsan, elszĂĄntan dolgoztak. KönyĂ©kig tintĂĄsak voltak mĂĄr, akadt olyan is, akinek â a nagy igyekezettĆl â keze-lĂĄba reszketett. Irigykedve lĂĄttam, hogy sok asztalon mĂĄr halmokban ĂĄll a kĂ©zirat. Ăgy döntöttem, egyelĆre a mennyisĂ©gre koncentrĂĄlok.
MondanĂĄm: mĂĄsnap. NĂ©mi idĆ elteltĂ©vel? Nagy sokĂĄra? Ăpp idĆben? Ilyen itt nincs. Azt mondjĂĄk: rĂłta. Vagyis, amit egy ember Ăr egyhuzamban. Az egyiknek ennyi, a mĂĄsiknak annyi. Az Ă©n elsĆ rĂłtĂĄm hosszĂș volt. Nem idĆben. ErĆben â bĂĄr Ășgy tƱnt, mintha ideje is volna: korlĂĄtlan ideje. MĂĄr az elsĆ rĂłtĂĄban elĂ©rtem, hogy azt se tudjam, hol vagyok. Amikor majdnem elĂĄjultam, megĂ©rkezett Angyal â valami okbĂłl rĂĄ gondoltam Ă©pp. Vagy elĆbb Ă©rkezett Ă©s csak azutĂĄn gondoltam rĂĄ? JĂłkor jött. Mindent hozott. FĂŒstöt a szĂĄjĂĄban. Az ĂrĂĄs utĂĄni zsibbadĂĄst az ujjaival adta ĂĄt. Adott innom, ennem, Ă©s szeretkezhettem vele az asztalon, aztĂĄn tĂ©nyleg elĂĄjultam. MĂĄsnap? NĂ©mi idĆ elteltĂ©vel? Nagy sokĂĄra? Ăpp idĆben? Ilyen itt nincs. Amikor eszmĂ©letre tĂ©rtem, az asztalom ĂŒresen ĂĄllt. FĂĄradt voltam. Ăreztem: a hĂșsom Ă©des. Nyugodt vagyok. BĂŒszke Ă©s renyhe. Alig tĂ©rtem magamhoz, jött Angyal megint Ă©s szĂĄjbĂłl szĂĄjba etetett. Behunyt szemmel nyeldekeltem belĆle valamit, Ă©reztem a nyelvĂ©t, hogy a garatjĂĄbĂłl az enyĂ©mbe illatos vĂz csorog, fĂ©lelmetes volt, jĂłlesĆ Ă©s beteges. NĂ©mi idĆ elteltĂ©vel? Nagy sokĂĄra? Ilyen itt nincs. Ăreztem: elĂ©g. De Angyal szĂĄjĂĄrĂłl leszakadni nehĂ©z. Ha sikerĂŒl, az Ă©ppoly jĂł Ă©s lelkesĂtĆ, mint szĂvni belĆle az erĆt. Mint a mannĂĄt, Ășgy enni a nyelvĂ©t. Amit csak azĂ©rt eszek-szĂvok, hogy leadjam. Ahogy a mĂ©h is azĂ©rt gyƱjt, hogy mindent a kaptĂĄrba vigyen. A következĆ pillanatban? Nagy sokĂĄra? Holnap? Ilyen itt nincs. A következĆ rĂłta sorĂĄn.
Angyal mĂĄj-Ă©des nyelve, mĂ©zĂze, kĂ©jnedve, mĂ©zgĂĄja fĂ©lig a szĂĄmban volt, mannĂĄja, grĂze, csirize le se ment a torkomon mĂ©g, nyĂĄla is a szĂĄm sarkĂĄban rezgett, a szemem is csak fĂ©lig nyitottam ki, csak a fĂ©lĂĄjult szĂĄndĂ©k volt meg bennem, hogy Angyal kĂĄbelĂ©rĆl leszakadjak Ă©s tovĂĄbbĂrjak, amikor mĂĄr lĂĄttam: a prefektus lerakja asztalomra a papĂrköteget. Az e napit? A holnapit? Nem. A soron következĆt. A papĂrt nĂ©ztem, majd Angyalt, aki tartott mĂ©g. Olvasott a gondolataimban. LĂĄtta, ki vagyok! Tudta, mit Ărtam. Tudtam, hogy tudja. Azt mondta:
â MĂĄr olvassĂĄk a többiek is â Ă©s akkor ismĂ©t megĂ©rintett, Ă©n pedig hallottam a bĆrĂ©n ĂĄt, ahogy fĂ©lhangosan ezer Ă©s ezer hang mondja, ismĂ©tli mindazt, amit elĆzĆ nap?, korĂĄbban?, nem, ilyen itt nincs, az utolsĂł rĂłta sorĂĄn papĂrra vetettem; nĆk, fĂ©rfiak, lĂĄnyok, asszonyok hangja, ahogy duruzsolĂĄssĂĄ, szimfĂłniĂĄvĂĄ olvad össze, s ĂłriĂĄsi pianĂłban egyszerre szĂłl minden szĂł, amit addig tintĂĄval a lapra raktam, mintha partitĂșrĂĄbĂłl jĂĄtszanĂĄ minden szĂĄj! Ăs ettĆl ĂrhatnĂ©kom tĂĄmadt egy pillanat alatt. ĂppĂșgy remegett a kezem, mint aznap, amikor a word koromfekete lapot osztott. A tollat a prefektus mĂ©g tisztogatta, a karom Angyal ujjai között lĂŒktetett, Ășjra Ă©hes voltam, Ășjra szomjas, szeretkeztem volna Angyallal megint, de mĂĄr sokkal inkĂĄbb Ărni, Ărni, Ărni akartam. Hogy hozzĂĄadjam az e napi?, mai?, Ăł nem, csak a soron következĆ hangot, szĂłt, gondolatot az Angyal bĆrĂ©bĆl diffundĂĄlĂł szimfĂłniĂĄhoz â nehogy egyszer elhallgasson! A levegĆben lebegett lefordĂtott tenyerem, mintha papĂrlap volna az is, majd önmagĂĄtĂłl fordult meg, Ă©s amikor Ășgy reszketett mĂĄr, akĂĄr otthon, mĂg Ă©ltem, a megĂ©lĂ©nkĂŒlĆ dĂ©li szĂ©lben a rezgĆnyĂĄr ezĂŒstlevele a kĂșt fölött, akkor a prefektus egy lassĂș mozdulattal belehelyezte a forrĂł tollat. Tartottam a tollat a nyitott tenyĂ©ren, Ă©reztem, hogy ficereg, kering benne a tinta, Ă©l az a toll, akĂĄr egy rovar, mint egy aranyfĂ©reg, mint egy vaspondrĂł, mely pete gyanĂĄnt hamarosan betƱket rak a papĂr tĂĄptalajĂĄra, Ă©s talĂĄn ezĂ©rt, mert ennyire Ă©lt, nem fogtam meg. Angyal viszont a tarkĂłmhoz hajolt, nĂ©hĂĄny vonzĂł szĂłt csĂłkolt a fĂŒlembe, mĂg baljĂĄval a kezem utĂĄn nyĂșlt, Ă©s az ujjaimat finoman a tollnak tƱnĆ vaspondrĂłra kulcsolta, vĂ©gĂŒl pedig, ahogy nĆ vezeti magĂĄba a nemzĆvesszĆt, Ășgy vezette rĂĄ a kezem Ă©s az arany-csĆfĂ©rget a szƱz-fehĂ©r papiruszra. Amikor eltƱnt belĆlem a fĂŒlembe csĂłkolt szavak borzongĂĄsa, hallani vĂ©ltem a köröttem lĂ©vĆk fĂ©lmondatait is, a szĂŒneteket, ahogy mondat közben meg-megĂĄllnak, majd nekilĂłdulnak megint; hallottam, hogy van, aki mĂ©g gondolkodik, s azt mondja: nem, ez Ăgy nem jĂł!, de van, akibĆl mĂĄr gĂĄt nĂ©lkĂŒl dĆl a szĂł, oldalszĂĄmra. Hallottam, hogy mi is duruzsolunk, s amint ezt fĂŒleltem, egyszer csak felfedeztem a sajĂĄt hangom is. Angyal lassan elengedte a kĂ©zfejem Ă©s hagyta, hogy meginduljak a papĂron.
Angyal sokĂĄig az anyĂĄmnak tƱnt. BĂĄr nem nĆ volt. Igaz, nem is fĂ©rfi. Finomnak, hozzĂĄĂ©rtĆnek, megĂ©rtĆnek gondoltam. De hamarosan rĂĄjöttem: egy legyintĂ©sĂ©ben is szĂĄzszor több erĆ rejlik, mint ezer etetĂ©sben. Ahogy telt-mĂșlt az idĆ? â nem, ilyen nincs â egyre többször jött az asztalomhoz, mĂg hĂĄtrakulcsolt kĂ©zzel, peckesen, figyelmesen fel Ă©s alĂĄ jĂĄrkĂĄlt a sorok között. Sokszor riasztott meg azzal, hogy a papĂr helyĂ©n, egy vĂĄratlan pillanatban indigĂłkĂ©k arcĂĄt lĂĄttam. Eleinte nem mondott semmit Ă©s mindig, mindig mosolygott. Nagy, kĂ©k Ă©s hideg mosollyal, szĂłtlanul. Egyre gyakrabban helyezte valĂłszĂnƱtlenĂŒl hosszĂș ujjĂĄt a papĂrra, egy mondatra, szĂłra, Ă©s akkor az a mondat, az a szĂł, mintha sose lett volna ott, egyszerƱen eltƱnt. KĂ©sĆbb? Egyszer, amikor megĂ©rintette a kĂ©ziratot eltƱnt egy egĂ©sz oldal, mire Ă©n kiegyenesedtem Ă©s bĂĄtran, vakmerĆen nĂ©ztem rĂĄ. Ekkor Angyal alig lĂĄthatĂłan, mĂ©g mindig mosolyogva, kĂ©t ujjal, ahogy mondom, kĂ©t ujjal, jĂĄtĂ©kosan meglegyintett hĂĄtulrĂłl, mintha azt mondanĂĄ: âNono!â LĂĄttam a mozdulatot. Egy ilyen mozdulat otthon, mĂg Ă©ltem, a barĂĄtsĂĄg biztos jele volt. A szeretet jele. A megbocsĂĄtĂĄsĂ©. LĂĄttam a mozdulatot Ă©s vĂĄrtam azt a kellemes Ă©rzĂ©st, amit az effĂ©le legyintĂ©s okoz. KissĂ© megbillentettem a fejem, hogy Angyal könnyebben adjon e mozdulattal örömöt, de amikor elĂ©rt engem az a kĂ©t ujj, amikor Ă©pp csak megĂ©rintett, megdöbbentem, akkora Ă©rzĂ©s nyilallt a nyakamba, onnan pedig vĂ©gigfutott rajtam, egĂ©szen a sarkamig. Nem fĂĄjt, de percekig mozdulni se tudtam. Angyalnak nagy hatalma van, nem vitĂĄs. Ha csĂłkol, ha legyint, ha etet. Ha nincs itt Ă©pp, akkor is. KorlĂĄtlan hatalma. Amit mi, csak bĂ©rlĂŒnk tĆle.
Egyszer lila fiĂș Ărt mellettem. Nem tudom mit. Volt olyan eset, hogy megkĂ©rdeztem egy fĂ©rfit:
â Te mirĆl Ărsz?
Azonnal, mint a kĂ©s, ĂĄtsuhant felettĂŒnk, hogy a fejĂŒnk majd levĂĄgta, a jĂłl ismert Ă©les, hideg, hisztĂ©rikus pszt! A fĂ©rfi, bĂĄrmit Ărt is, gyorsĂtott Ă©s Ă©n is jobbnak lĂĄttam a papĂr fölĂ© görnyedni Ășjra. Ăgy hĂĄt nem tudtam meg, a lila fiĂș min dolgozik. Angyal szokĂĄsĂĄhoz hĂven fel Ă©s alĂĄ jĂĄrkĂĄlt a sorok között. Eleinte elment, oly messze, hogy nem is lĂĄttam, majd visszatĂ©rt. Hol itt bukkant fel, hol ott. Egyre többször az eszelĆsen dolgozĂł fiĂș mögött. DobĂĄlta a lapokat, a tollĂĄt ĂŒtögette, szemĂ©be hullott a haja, vibrĂĄlt rajta az ing, kivörösödött a homloka, az asztal alatt a lĂĄbĂĄt rĂĄzta. Rossz rĂłta volt. A fiĂșt figyeltem sunyin Ă©s azon csodĂĄlkoztam, Angyal miĂ©rt nem veszi Ă©szre, hogy lazsĂĄlok. A lila fiĂșt fixĂrozta. Egyre többet. VĂ©gĂŒl a hĂĄta mögött megĂĄllt. LĂĄttam, olvassa a kĂ©ziratĂĄt. Nem lĂ©pett hozzĂĄ közelebb, nem hajolt be elĂ©, ahogy nekem szokott, de egyre inkĂĄbb elĆredĆlt. VĂ©gĂŒl Ășgy levitĂĄlt fölötte, akĂĄr egy csapĂłhĂd. Karja mĂĄrvĂĄnyos rajzolatot kapott, azĂșrkĂ©k aurĂĄjĂĄn narancsszĂnƱ irizĂĄlĂĄs jelentkezett â elĆször lĂĄttam ilyet â, majd egy vĂĄratlan pillanatban, gyors fĂ©lfordulat utĂĄn, hĂĄtulrĂłl, tarkĂłn csapta a lila fiĂșt, mint valami ostor. Nem legyintĂ©s volt ez, hanem ĂŒtĂ©s. FelrĂ©mlett, mit Ă©reztem, amikor engem meglegyintett â Ă©s megrĂ©mĂŒltem. âMit Ă©rezhet most az a fiĂș?â Akinek nemcsak a feje, de egĂ©sz felsĆteste az asztallaphoz csapĂłdott; a papĂrok, mint a pernyedarabok a magasba lövelltek, arccsontja összetörte a tintatartĂłt; amikor az asztallap visszalĂłdĂtotta Ă©s az ĂŒtĂ©s erejĂ©tĆl hĂĄtraesett, orrĂĄbĂłl patakzott a vĂ©r. Angyal kiborĂtotta a szĂ©kbĆl, a nyakĂĄra ĂĄllt, hosszĂș mutatĂłujjĂĄval beletĂșrt vĂ©rtĆl buborĂ©kos orrĂĄba, oly mĂ©lyen, ahogy csak bĂrt; a fiĂș rĂ©mĂŒlten meredt a sötĂ©tbe Ă©s Angyal azĂșrkĂ©k aurĂĄjĂĄba, Ă©s hagyta, hogy Angyal ujja teljes egĂ©szĂ©ben tƱnjön el az orrĂĄban, hogy olyan erĆszakosan kanalazzon onnan sƱrƱ, csimbĂłkos vĂ©rt, amitĆl az orrcimpĂĄi beszakadnak, majd a vĂ©res ujjal Ărjon valamit egy tiszta lapra, vĂ©gĂŒl a hajĂĄnĂĄl fogva felrĂĄngassa, Ă©s a lap fölĂ© tartva elolvastassa vele. Ledermedtem. Angyalt bĂĄmultam, ahogy hajĂĄnĂĄl fogva tartja a fiĂșt az asztallap fölött, mint a torokvĂĄgott csirkĂ©t a lĂĄbas fölĂ©. Hallottam megint egy hangot, ami nem a fejĂŒnk fölött sepert ĂĄt, inkĂĄbb az asztallapok alatt terjedt, ez is egyfajta pszt volt, de csendesebb Ă©s nem oly metszĆ. Ăn viszont tovĂĄbb bĂĄmultam Ćket. VĂ©gĂŒl azon kaptam magam, hogy Angyal, mĂg tovĂĄbbra is a vĂ©rzĆ fiĂșt tartja, engem nĂ©z â Ă©s mĂĄr nem mosolyog. Olyan dermesztĆ volt Ăgy, mosoly nĂ©lkĂŒl, minden addiginĂĄl kĂ©kebben, hogy kĂ©ptelen voltam fĂ©lrenĂ©zni. Angyal az asztallapra ejtette a fiĂșt, mint ragadozĂł a vergĆdĆ verebet, amikor jĂłval nagyobb zsĂĄkmĂĄnyt lĂĄt meg, s Ășgy indult el felĂ©m, akĂĄr hĂ©ja a gerle remĂ©nyĂ©ben. Ăs Ă©n csak akkor kapcsoltam. Gyorsan megszorĂtottam a tollat Ă©s az asztallapra hajoltam, a lehetĆ legközelebb, egyrĂ©szt, hogy ne lĂĄssam, mi törtĂ©nik, mĂĄsrĂ©szt, hogyha AngyaltĂłl Ă©n is kapok egy ostorcsapĂĄst, minĂ©l kevĂ©sbĂ© ĂŒssem be magam. KitĂĄmasztottam a lĂĄbam, halĂĄlfĂ©lelem szĂĄllt meg, Ă©reztem Angyal felĂ©m közeledĆ hidegĂ©t, Ărnom kellett valamit gyorsan, hĂĄt papĂrra vetettem a következĆt: Angyal közeledik, Angyal közeledik, egy kĂ©kangyal jönâŠÂ Ăs vĂĄrtam, mikor töröm össze arcommal az asztallapot. De Angyal nem jött.
Minden nap? Hetente? Havonta? Nem, itt nincs ilyen. Minden rĂłta vĂ©gĂ©n jönnek a talicskĂĄsok. Hol mindenkitĆl, hol csak egyesektĆl szedik be az iratokat. A kötegeket ĂĄtrakjĂĄk a katedrĂĄra, sorban, egymĂĄs utĂĄn; összerendezik; a stĂłcok sarkĂĄt megtörik, a kötegeket meglevegĆztetik, majd kiĂŒtik, hogy az oldaluk egyenes legyen. Angyal közĂ©pen ĂĄll, Ă©s lassan ide-oda forog. Figyeli a hordĂĄrokat. Figyeli a prefektusokat, akik itt-ott beleolvasnak az iratokba, majd mindet dossziĂ©kba rendezik. NekĂŒnk ez idĆ alatt is dolgozni kell. AkitĆl elveszik, szorong, hogy jĂł lesz-e. Ha minden simĂĄn megy, az egĂ©szet eltoljĂĄk valahovĂĄ, Ă©s soha többĂ© nem hozzĂĄk vissza. Csak Angyal bĆrĂ©n ĂĄt hallhatjuk viszont, nem sorrĂłl sorra, hanem egyĂŒtt, egyben, sokszor összekeverve mĂĄsokĂ©val, ha Ă©pp vele szeretkezĂŒnk, ha a szĂĄjĂĄbĂłl eszĂŒnk-iszunk, mĂg ĂĄtkarol, szorĂt, ölel, erĆsen, hidegen Ă©s eszelĆsen. Csak a szimfĂłniĂĄt halljuk ilyenkor. Ha pedig valami mĂ©gis visszajön, jaj annak, aki Ărta! Jaj akkor, ha Angyal a sötĂ©tbĆl dossziĂ©t hoz! Jaj annak, akinek kĂ©ziratĂĄt visszakĂŒldtĂ©k valahonnan â honnan? Ha tudnĂĄnk! Akkor jön Angyal, nem lĂ©p, nem lebeg, nem rohan â suhan. NyĂlik elĆtte a sötĂ©t, a hĂĄta mögött pedig gomolyog. A dossziĂ©t maga elĆtt tartja, szinte tolja, akĂĄr egy betonlapot, hogy jĂłl lĂĄssuk: visszakĂŒldtek valamit. Ăs rettegjĂŒnk.
Az elsĆ, akit lĂĄttam, szederjes vĂ©nember volt. HosszĂș, nagyon hosszĂș rĂłtĂĄkban Ărt; komĂłtosan, megfontoltan, Ășgy szĂĄzĂ©vnyire tĆlem. ValĂłszĂnƱleg ezerszerte rĂ©gebben, mint Ă©n, mĂ©gis, sose kĂŒldtek neki vissza semmit. HozzĂĄ sose jött Angyal dossziĂ©val. Amikor közeledett felĂ©, nem suhant. Nem nyĂlt elĆtte a sötĂ©t, Ă©s nem is gomolygott mögötte. InkĂĄbb imbolygott, akĂĄr egy fĂĄklya lĂĄngja. A dossziĂ© nyitva volt. Angyal lapozott benne, szĂłrakozottan, ide-oda, mint aki mennyei magazint lapoz. Egy minutĂĄra az is felötlött bennem, hogy kivĂ©telesen dicsĂ©rni jön, sĆt, azt remĂ©ltem, az Ă©n dossziĂ©mat hozza. Velem esik meg elĆször az, ami addig senkivel. Angyal nem mosolygott, de mintha derƱ ĂŒlt volna a szĂĄja sarkĂĄban. Egyenest felĂ©m tartott â a papĂr fölĂ© hajoltam. Ăreztem a szelĂ©t, amint elhaladt mellettem. Amikor oldalra pislantottam, csalĂłdottan lĂĄttam, hogy nem lassĂt, Ă©s a szederjes öreghez megy. MegĂĄllt elĆtte, becsukta a mappĂĄt, fĂ©l kĂ©zzel a levegĆbe emelte, meglengette, Ă©s alig lĂĄthatĂł mosollyal nĂ©zett az öregre, mint aki azt mondja: Ez igen. Le a kalappal! Az aggastyĂĄn felnĂ©zett. Higgadt volt Ă©s szomorĂș. ĂrĂłbĂŒtykĂ©vel a tollszĂĄrat morzsolgatta. Angyal rĂĄmosolygott, majd elfordult, mint aki mĂĄris menni kĂ©szĂŒl, de vĂĄratlanul lendĂŒletet vett, Ă©s egy fĂ©lfordulat utĂĄn, ahogy a lila fiĂșval is tette, szĂĄjon vĂĄgta a dossziĂ©val a szederjes embert, aki leesett a szĂ©krĆl. Angyal körĂŒl fortyogott a sötĂ©t, azĂșrkĂ©k aurĂĄja szĂ©tterjedt a tĂ©rben, Ă©s odalĂ©pett ĂĄldozatĂĄhoz. Nem mertĂŒk nĂ©zni, mit tesz vele. ĂrĂĄkig? Napokig? Hetekig tartott? Nem, itt nincs ilyen. RĂłtĂĄkon ĂĄt. Ărtunk Ă©s elĂĄjultunk, Ărtunk Ă©s elĂĄjultunk. RettegtĂŒnk Ă©s Ărtunk, rettegtĂŒnk Ă©s Ărtunk. Angyal pedig kĂnozta az öreget. A kĂn szaga örvĂ©nylett a levegĆben. Angyal szavakra, hangokra szedte azt a lelket. Ătletekre. Majd vĂ©gigsepert az asztalok között, jĂł pĂĄrunkon erĆszakot tett, tintĂĄval itatott, Ă©s Ășjra a szĂĄjĂĄbĂłl etetett. Mi pedig nyeltĂŒk belĆle a bocsĂĄnatot, mindazĂ©rt, amit meg se tettĂŒnk mĂ©g. Holnap? HolnaputĂĄn? Nincs ilyen. Amit egyszer majd rosszul Ărunk meg. Vagy amit soha.
Ma? Tegnap Ăłta? Egy ideje? Ilyen itt nincs. Tudom mĂĄr, hogy ez itt a Pokol. Igen, a Pokolban Ărnak, s amit mi, pokolbeliek Ărunk, talicskĂĄba rakjĂĄk Angyal segĂ©dei Ă©s ĂĄttoljĂĄk a Mennybe. Ott olvasnak. Sokan lehetnek mennybĂ©liek, hogy ennyit kell dolgoznunk itt. NĂ©ha arra gondolok, ĂĄtmegyek oda. Nem Ărok, inkĂĄbb ĂŒdvözĂŒlök, de akkor megĂ©rkezik Angyal, hosszan szeretkezik velem, nĂ©ha azt se tudom, ki kit kefĂ©l, gyorsan megetet, veszi a tollat, Ă©s vĂ©rt szĂv fel vele a vĂ©nĂĄmbĂłl, a kezembe adja, megcsĂłkol; engedi Ășjra, hogy halljam a bĆrĂ©n ĂĄt, ahogy a Mennyben engem is olvasnak. Ami szĂ©p belĆlem, Ăgy is, Ășgy is, odaĂĄt van. Ami pedig nem, Ăgy is, Ășgy is ezen a sötĂ©t, matt-fekete helyen, a KĂ©kangyal hƱvös markĂĄban marad. Ha menni akarok mĂ©gis? Leteper Ă©s meggyalĂĄz. Ăt Ă©s ver. Ujja, mint a penge. Karja, mint az acĂ©llĂĄnc. LihegĂ©se, akĂĄr a hajnali fagy. Angyal-kĂĄpĂł. Addig ĂŒtlegel⊠Meddig is? ĂrĂĄkon ĂĄt? Napokig? Hetekig? Nem, itt nincs ilyen. Szakadatlan â alighanem az örökkĂ©valĂłsĂĄgig.
TovĂĄbb a KĂ©k angyal cĂmƱ kötetre