🕮 Centauri: Jákob botja – Jack London után szabadon

Kaland, szerelem és csavargás Jack London után szabadon

San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek.
Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

Megrendelhető itt

---

A Jákob botjáról

---

Vigyázat, mellékhatásai lehetnek: érzelmesebb olvasók számára időnként torokszorító lehet, súlyosabb esetben sokaknál előfordulhat ellenállhatatlan vágy valamelyik Jack London regény, illetve Centauri előző műve, a Jégvágó elolvasására. (ekultura.hu)

---

A történet valóban nagyívű, kalandos mese egy fiatal srác férfivá éréséről, a világgal való találkozásai és tapasztalatai alapján. Olyan, ami bizony kedvet csinál az olvasónak is elindulni, élni. (gaboolvas)

---

A történet végig leköti az ember figyelmét, árad belőle az élet, és a természet szeretete. (nowmagazin)

---

„Tovább olvastam, és pár perc múlva a könyv ép ésszel fel nem fogható, démonikus erővel bekebelezett. Körbevett, bekerített, lekötözött. Etette-itatta magát, hol szelíden, hol a legvadabb erőszakkal.” Ez az idézet magában a könyvben található, s Jack gondolatait tükrözi, amikor kedvenc olvasmányát, Herman Melville Moby Dickjét olvasta. Olvasás közben pontosan így éreztem én is: megmagyarázhatatlanul gyorsan megkedveltem Jacket, pedig ő már az elején is leszögezte: „Nem azért jöttem, hogy szeress, mindössze azt akarom megtudni, van-e még egy dobásom.” (ekultura.hu)

---

Tökéletesen érvényes rá, amit Tábor Ádám Centauri első regényével kapcsolatban másfél évvel ezelőtt ezeken a hasábokon megjegyzett: „Ha angol név állna szerzőként a címlapon, simán elhinném, hogy egy ragyogó amerikai regény briliáns fordítását olvasom”. (…) A Jákob botja széles epizódokból álló, nagyszabású, sűrű anyagú pikareszk, amely egyszerre állít emléket az amerikai XIX. század utolsó évtizedének, és egyszerre hozza játékba mindazt a tudást, ami Herman Melville felfedezésétől Salinger főművéig az amerikai irodalomban egy évszázad alatt leforgott. (…) A Jákob botja a kortárs magyar prózának (…) hasonlíthatatlan darabja, mely egyetlen regény erejéig képes visszahozni ifjúkori olvasmányélményeink, úgy hihettük, talán már örökre hátrahagyott izgalmát. (Élet és irodalom)

---

A Jákob botja alapvetően arra keresi a választ: mi a titka a zsenialitásnak? Mennyi elszántság kell a mindenféle körökön kívüli tehetségnek ahhoz, hogy felszínen maradjon? A Jákob botja olykor mágikus élményekkel fűszerezett utazással segíti az olvasót, hogy maga is próbáljon választ találni.” (Faktor)

---

Annyi mindent tudnék még írni erről a regényről, de már nem akarok. Szenzációs, letehetetlen, magával ragadó. Nem is lehet visszaadni egy ilyen ismertetőben. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, megéri!

---

Tudod, egy olyan oaklandi házban nőttem fel, ahol halottakat idézett meg Flora Wellman, az anyám, s bárhogy éltünk is, jól vagy rosszul, bizonyos időszakokban, valamiként az egész família átlógott a túlvilágba. (Jákob botja)

Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Ha angol név állna a címlapon, simán elhinném, hogy egy ragyogó amerikai regény briliáns fordítását olvasom. (…) Szándékosan fogalmazok homályosan, hogy ne lőjem le a poént, amely izgalmasabb, rejtélyesebb és váratlanabb, mint egy remekbe sikerült mozgalmas, színes, mai amerikai akcióthrilleré. Egyébként ahhoz hasonlóan lebilincselő is, regénynek pedig hibátlanul professzionális. (Élet és irodalom)