Ha mindig minden már az első pillanatban világos lenne, sosem kellene visszanéznünk. Ha sosem néznénk vissza, előre se látnánk igazán. Ha nem látnánk előre semmit, nem tervezhetnénk. Ha nem tervezhetnénk, kiszámíthatatlan lenne minden. Ha kiszámíthatatlan lenne minden, eluralna minket a szorongás. Ha a szorongás uralna minket, nem maradna csipetnyi szabadságunk sem. Akkor pedig nem volna értelmes az élet. De az élet értelmes. Ezért néha muszáj visszalapoznunk. Ezért időnként kénytelenek vagyunk ugyanazt többször is, másként is megérteni. És mivel képesek vagyunk a dolgok többszöri, máskénti megértésére is, ez a kényszer inkább öröm, semmint siralmas korlátoltság.

Az idő – bár tagoljuk – valójában egy és oszthatatlan.

Visszatekintésünk és előrelátásunk nem más, mint az egy és oszthatatlan idő jelenléte bennünk. Hát nem megnyugtató, hogy egy olyan megfoghatatlan és öröktől fogva létező, mint az idő, képes elférni erősen korlátos ember-mivoltunkban? Addig jó, míg vissza-visszalapozhatunk. Ha már nincs miért, akkor élőholt az ember. Ha már nem képes rá, akkor valóban halott. Maradjunk csak élők, és rövidke létezésünk maradjon csak a végtelen idő átmeneti otthona. Esetleges, hamar elröppenő jelenünk pedig maradjon csak a végtelenbe nyúló hosszú múlt, és a semmivel sem rövidebb titokzatos jövő izgató metszéspontja. Amíg csak lehet. Jó időt! Üdv: Cen’

Oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


centauri jelenünk

centauri-jégvágó
Centauri a Föld árvái

Utazás a nagyvárosba

Értem, miért mondja apám egyre többször, hogy északra…
10 válaszok
  1. Lívia
    Lívia says:

    Stephen Hawking-Az idő rövid története jutott eszembe.
    Az időtlen időben a jelen egy szempillantás alatt múlt lesz, amely számára a jövő az a jelen amibe éppen átreppen. Csodás írás- mennyire mulandó az élet s az itt és most-ban lenni a legnehezebb.
    Hmmm de szép merengő-a végtelen univerzum amiben porszemként van jelen az ember. Gyönyörű. Filozofikus napi kezdet az idő végtelen fonalán. Szépet naposat, virágosat !

    Válasz
    • centauri16@gmail.com
      centauri16@gmail.com says:

      Valójában nem napindítónak szántam, mint inkább napzárónak 🙂 de örülök, ha reggelinek is ízlik

      Válasz
  2. Ibolya Nagy
    Ibolya Nagy says:

    Az idő rövid története!
    Nemrég újra a kezembe vettem és még mindig nem voltam képes belekezdeni.
    Talán még eljön az az idő…

    Válasz
  3. Nagyné Ica
    Nagyné Ica says:

    Egyszer, valahol, valamire az idővel kapcsolatban azt mondtam: az idő örök és végtelen….erre volt aki lehülyézett.

    Válasz
    • centauri16@gmail.com
      centauri16@gmail.com says:

      Kedves Ica, te talán emlékszel valamennyire a Zafír-túrára. Amikor egy pali (ma is élénken emlékszem rá), kihasználva, hogy én aranymosás közben gyakran nem jutottam térerőhöz, széttrollkodta az Fb-oldalamat, mondván, az egész túra kamu, és még valami laposföldhívőket gúnyoló oldalra is felraktak. Egyszer felmentem arra az oldalra, és egy egész kompánia gyalázott engem, mondván, mekkora hülye ez a csávó, hogy akkora baromságokat ír, mint például “ugráló rákok”. Egy posztban ugyanis ugráló rákokról írtam, ők meg azt bizonygatták: ilyet csak egy tökkelütött, hazug, kamugép írhat. Holott sokan ismerjük a bolharákokat – még a nevük is az ugrálásra utal!! – és azok a patakok, melyekben aranyat és zafírt mostam, hemzsegtek tőlük. Mint utóbb kiderült az a jóember, aki ezt a kampányt ellenem vezette, nem egy sötét gyökér, hanem végzett PSZICHOLÓGUS. Pontosabban végzett, tanult ember, de egy gyökér. Azt akarom mondani ezzel, hogy nem kell tuskók között mozogni ahhoz, hogy az embert lehülyézzék. Oda se neki. Nem tudom, téged ki hülyézett le, ezért én most őt nem minősíteném, de azért jobb lett volna előbb gondolkodnia. 🙂

      Válasz
  4. Kiss Regina
    Kiss Regina says:

    Mesteri a zeneválasztás. Borzongató. Inspiráló. Mindjárt megírom a saját verziómat erre a zenére. Egy verset az időről. Ha elkészült, megírom itt. 🙂

    Válasz
  5. Kiss Regina
    Kiss Regina says:

    Köszönöm az inspirációt! 🙂

    [Az idő rövid története…]

    Vágyom a halvány holdvilág illatát.
    Sírok az éjjel huzatos sarkában.
    Hiányzol a holnap végtelen siralmát
    elnyögő vad romantikában.

    Már nem vagy itt.
    Pedig hiszem, hogy látlak.
    Az idő elrepít.
    A hitem csak látszat.

    Árva szívvel hasít belém
    a másodpercek pergő szemén
    átaludt végtelen hiány.
    Remegve forgatom feléd
    a tükrök törött éterén
    vájt lét időpillanatát.

    Csak a csömör csillan a tájban.
    A méreg árad a lányban.
    Az idő lángja kialudt.

    https://railasaviola.blogspot.com/

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük