Ha mindig minden mĂĄr az elsĆ pillanatban vilĂĄgos lenne, sosem kellene visszanĂ©znĂŒnk. Ha sosem nĂ©znĂ©nk vissza, elĆre se lĂĄtnĂĄnk igazĂĄn. Ha nem lĂĄtnĂĄnk elĆre semmit, nem tervezhetnĂ©nk. Ha nem tervezhetnĂ©nk, kiszĂĄmĂthatatlan lenne minden. Ha kiszĂĄmĂthatatlan lenne minden, eluralna minket a szorongĂĄs. Ha a szorongĂĄs uralna minket, nem maradna csipetnyi szabadsĂĄgunk sem. Akkor pedig nem volna Ă©rtelmes az Ă©let. De az Ă©let Ă©rtelmes. EzĂ©rt nĂ©ha muszĂĄj visszalapoznunk. EzĂ©rt idĆnkĂ©nt kĂ©nytelenek vagyunk ugyanazt többször is, mĂĄskĂ©nt is megĂ©rteni. Ăs mivel kĂ©pesek vagyunk a dolgok többszöri, mĂĄskĂ©nti megĂ©rtĂ©sĂ©re is, ez a kĂ©nyszer inkĂĄbb öröm, semmint siralmas korlĂĄtoltsĂĄg.
Az idĆ â bĂĄr tagoljuk â valĂłjĂĄban egy Ă©s oszthatatlan.
VisszatekintĂ©sĂŒnk Ă©s elĆrelĂĄtĂĄsunk nem mĂĄs, mint az egy Ă©s oszthatatlan idĆ jelenlĂ©te bennĂŒnk. HĂĄt nem megnyugtatĂł, hogy egy olyan megfoghatatlan Ă©s öröktĆl fogva lĂ©tezĆ, mint az idĆ, kĂ©pes elfĂ©rni erĆsen korlĂĄtos ember-mivoltunkban? Addig jĂł, mĂg vissza-visszalapozhatunk. Ha mĂĄr nincs miĂ©rt, akkor Ă©lĆholt az ember. Ha mĂĄr nem kĂ©pes rĂĄ, akkor valĂłban halott. Maradjunk csak Ă©lĆk, Ă©s rövidke lĂ©tezĂ©sĂŒnk maradjon csak a vĂ©gtelen idĆ ĂĄtmeneti otthona. Esetleges, hamar elröppenĆ jelenĂŒnk pedig maradjon csak a vĂ©gtelenbe nyĂșlĂł hosszĂș mĂșlt, Ă©s a semmivel sem rövidebb titokzatos jövĆ izgatĂł metszĂ©spontja. AmĂg csak lehet. JĂł idĆt! Ădv: Cenâ
Oszd meg måsokkal is! Köszönöm.
Stephen Hawking-Az idĆ rövid törtĂ©nete jutott eszembe.
Az idĆtlen idĆben a jelen egy szempillantĂĄs alatt mĂșlt lesz, amely szĂĄmĂĄra a jövĆ az a jelen amibe Ă©ppen ĂĄtreppen. CsodĂĄs ĂrĂĄs- mennyire mulandĂł az Ă©let s az itt Ă©s most-ban lenni a legnehezebb.
Hmmm de szĂ©p merengĆ-a vĂ©gtelen univerzum amiben porszemkĂ©nt van jelen az ember. GyönyörƱ. Filozofikus napi kezdet az idĆ vĂ©gtelen fonalĂĄn. SzĂ©pet naposat, virĂĄgosat !
ValĂłjĂĄban nem napindĂtĂłnak szĂĄntam, mint inkĂĄbb napzĂĄrĂłnak đ de örĂŒlök, ha reggelinek is Ăzlik
Az idĆ rövid törtĂ©nete!
NemrĂ©g Ășjra a kezembe vettem Ă©s mĂ©g mindig nem voltam kĂ©pes belekezdeni.
Talån még eljön az az idƅ
Erre is jĂłk lehetnek ez az idĆk
Egyszer, valahol, valamire az idĆvel kapcsolatban azt mondtam: az idĆ Ă¶rök Ă©s vĂ©gtelen….erre volt aki lehĂŒlyĂ©zett.
Kedves Ica, te talĂĄn emlĂ©kszel valamennyire a ZafĂr-tĂșrĂĄra. Amikor egy pali (ma is Ă©lĂ©nken emlĂ©kszem rĂĄ), kihasznĂĄlva, hogy Ă©n aranymosĂĄs közben gyakran nem jutottam tĂ©rerĆhöz, szĂ©ttrollkodta az Fb-oldalamat, mondvĂĄn, az egĂ©sz tĂșra kamu, Ă©s mĂ©g valami laposföldhĂvĆket gĂșnyolĂł oldalra is felraktak. Egyszer felmentem arra az oldalra, Ă©s egy egĂ©sz kompĂĄnia gyalĂĄzott engem, mondvĂĄn, mekkora hĂŒlye ez a csĂĄvĂł, hogy akkora baromsĂĄgokat Ăr, mint pĂ©ldĂĄul “ugrĂĄlĂł rĂĄkok”. Egy posztban ugyanis ugrĂĄlĂł rĂĄkokrĂłl Ărtam, Ćk meg azt bizonygattĂĄk: ilyet csak egy tökkelĂŒtött, hazug, kamugĂ©p Ărhat. Holott sokan ismerjĂŒk a bolharĂĄkokat – mĂ©g a nevĂŒk is az ugrĂĄlĂĄsra utal!! – Ă©s azok a patakok, melyekben aranyat Ă©s zafĂrt mostam, hemzsegtek tĆlĂŒk. Mint utĂłbb kiderĂŒlt az a jĂłember, aki ezt a kampĂĄnyt ellenem vezette, nem egy sötĂ©t gyökĂ©r, hanem vĂ©gzett PSZICHOLĂGUS. Pontosabban vĂ©gzett, tanult ember, de egy gyökĂ©r. Azt akarom mondani ezzel, hogy nem kell tuskĂłk között mozogni ahhoz, hogy az embert lehĂŒlyĂ©zzĂ©k. Oda se neki. Nem tudom, tĂ©ged ki hĂŒlyĂ©zett le, ezĂ©rt Ă©n most Ćt nem minĆsĂtenĂ©m, de azĂ©rt jobb lett volna elĆbb gondolkodnia. đ
Mesteri a zenevĂĄlasztĂĄs. BorzongatĂł. InspirĂĄlĂł. MindjĂĄrt megĂrom a sajĂĄt verziĂłmat erre a zenĂ©re. Egy verset az idĆrĆl. Ha elkĂ©szĂŒlt, megĂrom itt. đ
Köszönöm az inspirĂĄciĂłt! đ
[Az idĆ rövid törtĂ©nete…]
VĂĄgyom a halvĂĄny holdvilĂĄg illatĂĄt.
SĂrok az Ă©jjel huzatos sarkĂĄban.
Hiånyzol a holnap végtelen siralmåt
elnyögĆ vad romantikĂĄban.
MĂĄr nem vagy itt.
Pedig hiszem, hogy lĂĄtlak.
Az idĆ elrepĂt.
A hitem csak lĂĄtszat.
Ărva szĂvvel hasĂt belĂ©m
a mĂĄsodpercek pergĆ szemĂ©n
åtaludt végtelen hiåny.
Remegve forgatom feléd
a tĂŒkrök törött Ă©terĂ©n
vĂĄjt lĂ©t idĆpillanatĂĄt.
Csak a csömör csillan a tåjban.
A méreg årad a lånyban.
Az idĆ lĂĄngja kialudt.
https://railasaviola.blogspot.com/
Kedves Regina, köszönöm – köszönjĂŒk! Ritka pillanat ez đ đ
RemĂ©lem, nem lesz olyan ritka. đ