☠ 2020.05.06. Résnyire az ajtó

2020.05.06. Megdöbbenve szembesültem vele, hogy az első fejezet is májusban készült, holott a május az egyik legszebb, legkellemesebb hónapunk. De úgy tűnik, a Darksite story kontrasztot kíván, és májusban kell elindulnia, május 8.-án. Addig is résnyire nyitom az ajtót, ahogy időnként a jövőben is megteszem ezt. Mondatokra, bekezdésekre látni rá ezen a résen, és kiszüremkedik a zene. Hangolódásra épp elég.

A Darksite story kétféleképp olvasható. Kívülről és belülről. A történet viszonylag hamar világos lesz. Amit a történetről – főként az elején – kívülről mondok, az viszont sokáig homály. De a történet olvasásán túl, lehetséges lesz beljebb menni, nyomokat keresni a szövegben. Online térben vagyunk. Ez nem egy nyomtatott könyv. Ez egy online történet online térben. Úgy is kell viszonyulni hozzá. A nyomtatott szöveg sok szempontból halott. Nem változik. Legfeljebb benned változhat idővel. De a Darksite story nem halott szöveg, mint inkább organizmus a neten. Él, s remélem élni fog. Remélem, fogva tart engem is, de nem annyira, hogy csak ővele kelljen lennem.

Mivel él, mivel a Darksite story nemcsak egy történet, hírt adhat magáról a szünetekben is. Amint most. Pár sorral, a pénteken induló regényből. És hangokkal. Ha ezt hallgatod, félig máris a történetben vagy. Abban a fényben, abban a félhomályban állsz, ahol Beyon.

„Küldetés ez talán – gondolta Beyon. – Jótétemény a sok halott számára. Onnan küldtek vissza, hogy élők emlékeit szerezzem meg, s vigyem le magammal az alvilágba, s osszam szét bőkezűen egy májusi verőfény emlékét, egy szellő érintését, hogy tudják, milyen odafönt, az alvilág fölötti világban. Hiszen talán már el is felejtették. És ha elfelejtették, az nagy baj. Mihez képest volna halott a halott, ha nem az élőhöz viszonyítva, így hát, amikor a holt elveszti utolsó élő emlékét is, azt sem tudja, hogy mi ő. Nem tudja, hogy vége, hogy ezt megszívta, hogy megérkezett abba, ami immár örök. Nem tudhatja. De mi értelme lenne halottnak lenni, ha nem tudhatunk róla?

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


19 hozzászólás

  1. Amit hallok – a zene -, az tetszik, de zeneválasztásban te mindig jó vagy.
    Homály is van bőven – ez sem lep meg -, bár valahol egy távoli sarokban mintha oszlani kezdene, és talán már sejteni vélem, hogy hova is viszel majd bennünket – bár a kívülrő és belülről még nem világos.

    Azért én reménykedem, hogy ez a történet nem tart majd fogva téged folyamatosan, hogy néha elenged!

    Várom a pénteket. Lehet, hogy addig még megint kinyitsz valahol egy ajtót?

    1. Péntekig még biztosan hozok ezt-azt, bár már kevés az idő

      Ha már megy a regény, talán kicsit csöndesebb leszek, inkább rátok hagyom a “felületet”

    2. Várod a pénteket? Ezek szerint olvasod majd, és nem várod meg a végét?

      1. Az elsőt mindenképpen elolvasom. Aztán majd meglátom, hogy kibírom-e a tizes tömb végéig. A legvégéig biztosan nem! 🙂

  2. A zene, mint mindig, telitalálat.
    Rád bízom magam, vezess, a többi rajtam múlik.
    Remélem, tudlak követni!

    1. Megtisztelő, amit írsz. Megtisztelő a bizalmad.

      Nagy szükség van erre most.

  3. Itt valaki írta: de jó, hogy vagy nekünk!
    Én is így vagyok ezzel.
    Félre már a kishitűséggel, Cen’, nekünk megtiszteltetés és öröm, hogy itt lehetünk! 🙂

    1. “Kishitűség”

      Akkor pár mondat még a Darksite storyból

      “Beyonnak volt egy kis amnéziája. Elvesztett képeket. Emlékképeket, és amikor azokat elvesztette, elvesztette a hitét is.”

      Hogy ezt nem most “találom ki”, látni fogod hamarosan, amikor ugyanezt szövegkörnyezetében olvasod.

      1. Számomra ez most a Herakleitoszi homály, v. tudat alatt tiltakozom, nem akarom azt érteni, amit értenem kellene.
        Követlek, ha a Covid-19 is úgy akarja és majd meglátom.
        Szép estét!

  4. Atyaég…Beyon feljött az alvilágból elvinni az élők emlékeit, micsoda küldetés megmutatni a holtaknak mi is(volt ) az élet, vagy megtalálni az alvilági létben az elvesztett hitét?Izgalmas lesz, misztikus , borzongató, hozzá a zene is , nagyon várom a folytatást.

    1. Azért csak óvatosan – ez még nem a megoldás; csak egy részlet, valahonnan, de vasárnap már tudni fogod, mit jelent

  5. Bocs’, hogy ezt most ide írom, mert nem a poszttal kapcsolatos, de nincs ötletem, hogy hova írhatnám. (Egy üzenőfal még mindig jól jönne. 🤔)

    Jöttem-mentem most a két oldal – a sötét és a világos – között, és a következők jutottak eszembe:

    Jó lenne valami közvetlen kapu a régi oldalon, ahonnan egyetlen kattintással át lehetne erre az oldalra jutni. Ahogy itt is van ilyen lehetőség a visszajutáshoz a jobboldali függőleges sávban.
    Lehet persze, hogy amit hiányolok, az megvan a régi oldalon is a jobb oldali függőleges sávban, de azt a sávot én telefonon sajnos nem látom. 🙁

    A másik, ami eszembe jutott, hogy jó volna, ha a régi oldal főoldalán rögtön látszana, hogy melyik poszt az, ami áthoz ide a sötét oldalra. Ha valahogyan – talán valami más betűszínnel? – jeleznéd, Cen’, az szerintem jó lenne. Lehet, hogy másnak ez nem hiányzik, én örülnék neki.

    1. Minden javaslat jogos, ahogy láttad, nyitottam is kapukat, próbáltam növelni az átjárhatóságot, de bizonyos megoldások kicsit nehezebbek – lesz még javulás ebben, ennyit ígérhetek

      1. Köszi, ebben biztos voltam!
        Nem is vagyok türelmetlen, csak ezek az észrevételek most úgy kikívánkoztak. 🙂

      2. Egy utolsó ötlet a régi oldal főoldali posztjaihoz, aztán csöndben maradok, megígérem.

        A linkek színe nyilván fixen piros, de mi lenne, ha a sötét oldali posztoknál a főoldalon a képek alatti szöveg inverz, fekete alapon fehér lenne? Ez nem jelent talán olyan nagy módosítást. Hülye ötlet?

        1. A színeken és az olvashatóságon állítok még!

  6. Ha már online, és élő szöveg, akkor lehet esetleg az is, hogy behozod a hipertextualitást, mint az online térben rejlő fantasztikus lehetőséget? 🙂 Nagyon jó lenne 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük