🗡 A malĂĄj | Egy gyilkossĂĄg igaz törtĂ©nete

A malåj | Egy gyilkossåg igaz története

 

TĂ©ny: minap, amint a netcafĂ© elƑtt Gabesz cimborĂĄmra vĂĄrtam, hogy hozza a szĂ­nes lĂ©zernyomtatĂłn kiprintelt, innen-onnan letöltött ƱrfotĂłkat, amint ĂĄcsingĂłztam ott, a minden jelleg nĂ©lkĂŒl valĂł utcasarkon, egy fĂ©lbehagyott Ă©pĂ­tkezĂ©ssel szemközt, odalĂ©pett hozzĂĄm egy sosem lĂĄtott alak, Ă©s felajĂĄnlott megvĂ©telre egy Ƒsavar Ă­jat. BĂĄr nem mondhatnĂĄm, hogy elmĂ©lyĂŒlt avarolĂłgus, olvasott avarista vagy ƑshagyomĂĄnyƑrzƑ volnĂ©k, mĂĄr a hĂșst sem a nyereg alatt puhĂ­tom, Ă©s kĂĄpĂĄmrĂłl sem lĂłgnak skalpok, tovĂĄbbĂĄ nem nyĂ­lt mĂłd az Ă­j szĂ©nizotĂłpos vizsgĂĄlatĂĄra se, de magabiztosan ĂĄllĂ­thatom, hogy amit a pasas a kezĂ©ben szorongatott, nem volt egyĂ©b, mint egy meghajlĂ­tott mogyorĂłvesszƑ, amit pedig közönsĂ©ges spĂĄrgĂĄval kötöttek össze.
Épp ilyennel lƑdöztĂŒnk gyerekkorunkban könnyƱ bodzavesszƑket a közeli telek rĂ©misztƑ, Ă©s minket terrorizĂĄlĂł kajovĂĄira (pulykakakasaira) – mikor Old Shatterhand voltam Ă©pp, Ă©s fĂŒlig szerelmes (azĂłta is) Winnetou hĂșgĂĄba, az eszmĂ©letlen Nso ScsĂ­be. Istenem! Minden aposztatasĂĄgom beleadva, apait-anyait nem sajnĂĄlva, hitemre: most is Ă©szvesztƑ az a lĂĄny! Örökös sajgĂĄst ad nekem a vadonbĂ©li nƑ – most is ott fekszik a medvebƑrön; megĂ©rinthetetlenĂŒl – rendĂŒletlenĂŒl.
FĂ©rfiassĂĄgom effĂ©le esĂ©lytelensĂ©gbe vetett, rejtett ereje izzik föl bennem egy pillanat alatt; a jĂĄrda, akĂĄr a nyereg, Ășgy feszĂŒl alĂĄm; az Ă©gen megnyĂ­lnak a felhƑk, ahogy szentkönyvek nyĂ­lnak ki a sokat forgatott helyen; kivillan a tajgaĂ©g kĂ©kje, hegyek Ă©s Ă­gĂ©retek illatĂĄt hozza felĂ©m, igen messzirƑl a vĂĄgy Ă©szaknyugati szele; szeretnĂ©m lehunyni a szemem, hallani a közeledƑ mokaszinok zajĂĄt, a sƱrƱ Ă©s örökkĂ©valĂł fenyƑerdƑ vĂ©kony ĂĄgainak roppanĂĄsait, Nso ScsĂ­ jön, sƑt: jƑ – megint! Oly közel van mĂĄr, hogy most, elƑször Ă©letemben, hamarost, ĂĄtölelhetnĂ©nk egymĂĄst, ha az Ƒsavar Ă­jjal hĂĄzalĂł pasas nem zilĂĄlnĂĄ szĂ©t az aurĂĄt.
– Egy ezresĂ©rt a tiĂ©d – mondja.
RĂĄnĂ©zek a szittya szerszĂĄmĂĄra; vĂ©gĂŒl is nem rossz ĂĄr egy mogyorĂłvesszĆ‘Ă©rt Ă©s mĂ©ternyi spĂĄrgĂĄĂ©rt. Ha szĂ©tszerelnĂ©m, a vesszƑhöz futĂłbabot kötözhetek, a spĂĄrga pedig mĂ©g jĂłl jöhet. MĂ©gis elutasĂ­tom az ajĂĄnlatot. A lƑdörgƑ vargabetƱbe kezd:
– Ide akartam bevinni a hasznĂĄlt Ƒsavar cuccok boltjĂĄba – mutat a mellĂ©kutca felĂ©, ahol Ă©n semmi effĂ©le boltrĂłl nem tudok, bĂĄr Ă©vek Ăłta Ƒgyelgek a környĂ©ken.
De ki tudja? Lehet, hogy egy kapualjban ilyen is van. Nem messze a Turul fogadĂł, a sarkon biobolt, szanaszĂ©t a vĂĄrosban Ășn. „olcsĂł ĂĄrak”, hĂĄt ki tudja?
– Csak az a helyzet – folytatja a mƱgyƱjtƑ –, hogy a bolt zĂĄrva van. Nem tudom miĂ©rt, de zĂĄrva van. Pedig, ez egy egĂ©szen jĂł kis avar Ă­j. Ɛsavar Ă­j. MegkĂ­mĂ©lt ĂĄllapotban – Ă©s felĂ©m mutatja.
Forgatja is, talĂĄn hogy lĂĄssam: mĂ©g a kĂ©reg is teljes, hĂĄntolva sincs, igazi Ƒseredeti, ƑsbarbĂĄr darab.
A mellĂ©kutca felĂ© tekintek, hĂĄtha megpillantom a megannyi avarsĂĄgot ĂĄrulĂł jurtĂĄt, az AvĂĄrium szĂ©pen nemezelt bejĂĄratĂĄt, de semmi. Azon tĂ©pelƑdöm: mikĂ©nt kerĂŒlhetnek elƑ boltra valĂł tömegben Ă­jak, vesszƑk, nemezek Ă©s tegezek. NyĂ­lvĂĄn csak a feltĂ©telezett, hajdani mĂłdon kĂ©szĂŒlt, amĂșgy zsĂ­rĂșj tĂĄrgyakat ĂĄrulhatnak ott. TalĂĄn besĂ©tĂĄlhatok, Ă©s kĂ©rhetek bĂĄrmibƑl, amit csak utĂĄn gyĂĄrtottak: Tiszai Attila-koporsĂłbĂłl kĂ©rek, aranyat Ă©s ezĂŒstöt, kettƑt-kettƑt.
– Ne haragudj, de nem veszem meg ezt az Ă­jat – mondom a mĂ©g mindig remĂ©nykedƑ figurĂĄnak, majd ĂĄllunk ott jĂł pĂĄr percet.
Én tovĂĄbbra is vĂĄrom Gabeszt az ƱrfotĂłkkal, a fickĂł pedig egyik lĂĄbĂĄrĂłl a mĂĄsikra ĂĄll, nĂ©ha rĂĄm sandĂ­t, igazĂ­t az Ă­jon, ĂĄllunk ott, akĂĄr kĂ©t pucĂ©rra vetkƑztetett, tanĂĄcstalan tatĂĄr, az idƑutazĂĄsnak e felettĂ©bb kĂŒlönös Ă©s idegen ĂĄllomĂĄsĂĄn, Ă©s bizonyos idƑ utĂĄn olyan Ă©rzĂ©sem tĂĄmad, hogy mindketten ugyanarra vĂĄrunk – de vajon kire?
Ɛ Winnetoura, aki majd az Ă­jat jĂł ĂĄron megveszi (a pulykĂĄk elleni kĂŒzdelemhez – Ă©s remek kiegĂ©szĂ­tƑ a kiĂĄsott csatabĂĄrdhoz), Ă©n pedig azt remĂ©lem, hogy vele tart Nso ScsĂ­ is; ha mĂĄst nem is, de Ășjra lĂĄthatom. JĂłl elvagyunk Ă­gy. Egy darabig.
– Cigit? – kĂ©rdezem.
– Köszönöm – mondja udvariasan, könnyedĂ©n Ƒseink megkĂ©sett fia, Ă©s kihalĂĄssza a dobozbĂłl a cigit.
– Vehetek mĂ©g kettƑt?
– Hogyne.
TĂŒzet adok, slukkolunk, szĂ©pen szĂĄll a fĂŒst, igazĂĄn szĂ©p napunk van, csakugyan. Oly nyugodt a vĂĄros – a puszta, a sztyepp, az aszfaltprĂ©ri. Nem hallatszik szirĂ©naszĂł, csöndes a szemközti kƑzĂșzalĂ©k, piroslanak a tƱzfalak, nem jĂĄr arra senki. BagĂłzunk. Nem köhögĂŒnk.
– Iszunk valamit?
– Nem, most nem lehet – válaszolom.
Mikor a staub vĂ©gĂ©re Ă©rĂŒnk, azt mondja az Ă­jĂĄrus:
– No, hĂĄt akkor Ă©n megyek. HĂĄtha kinyitottak mĂĄr. Remek kis Ă­j.
– ValĂłban – mondom, Ă©s kissĂ© sajnĂĄlom, hogy Winnetou ilyen sokat kĂ©sik, lassan mĂĄr hĂșsz Ă©ve, hogy vĂĄrom, s Ă­gy – mindhiĂĄba – Nso ScsĂ­t is. Sebaj.
TĂ©ny, hogy ez Ă­gy megesett. TĂ©ny, hogy remĂ©nytelenĂŒl szerelmes vagyok Winnetou hĂșgĂĄba. TĂ©ny, hogy nem jöttek aznap se, az Ă©g pedig dĂ©lutĂĄn – Ă©ppoly hirtelen, ahogy dĂ©lelƑtt megnyĂ­lt – becsukĂłdott, majd eleredt az esƑ.
Azt meg csak gondolom, hogy effĂ©le kunyerĂĄlĂĄs vagy guberĂĄlĂĄs sikertelensĂ©ge vezethetett annak idejĂ©n, Ășgy tizenöt Ă©vvel ezelƑtt egy MalĂĄj nevezetƱ csavargĂł Ă©s egy szƑlƑhegyre sietƑ zongoratanĂĄrnƑ tragĂ©diĂĄjĂĄhoz. Akit oly hosszĂș idƑre varrtak be, s oly rĂ©gen, hogy teljes ifjĂșkorombĂłl kimaradt. Sosem lĂĄttam.
NĂ©hĂĄny hĂłnapja szĂșrt szemet, Ă©pp abban az utcĂĄban, ahol a tovĂĄbbiakban sem leltem az ƑsavarsĂĄgok boltjĂĄt, Ă©s ahol napjĂĄban kĂ©tszer is vĂ©gigmegyek a netcafĂ© felĂ©. SzĂłval, ott lĂĄttam meg elƑször, amint egy rĂ©gi, divatjamĂșlt camping kerĂ©kpĂĄrral kis kordĂ©t hĂșz, amin pedig ĂŒres ĂŒvegek garmadĂĄja zörög. Mintegy lajstromozva a vĂĄros emberkellĂ©keit, megĂĄllapĂ­tottam: Ă­m egy Ășjabb szakadt pofa. Majd Ășjra lĂĄttam. KĂ©sƑbb azt is megtudtam, hogy a tisztes MalĂĄj nĂ©vre hallgat, Ă©s alig kĂ©t hĂłnapja szabadult. Ez is tĂ©ny.
Csak gondolom, hogy hajdanĂĄn Ƒ is az avaristĂĄhoz hasonlĂłan csövezhetett azon az ominĂłzus napon. TalĂĄn atrocitĂĄsok Ă©rtĂ©k – akĂĄr azt a fiĂșt, akivel a dĂ©li parasztelosztĂłban talĂĄlkoztam, Ă©s aki odalĂ©pett egy megrendĂ­tƑen szĂ©p, a vĂĄrĂłteremben ĂŒcsörgƑ diĂĄklĂĄnyhoz, Ă©s azt kĂ©rdezte:
– SegĂ­tenĂ©l nekem? Nagy bajban vagyok.
Mire a lĂĄny:
– A fejedben van a baj kisapám!
A rĂĄngatĂłzĂł fiĂș, akinek fejĂ©t – nem tĂșlzok, ez is tĂ©ny – legalĂĄbb ötven sebhely tarkĂ­totta, szemlĂĄtomĂĄst megĂŒtközött a lĂĄny durvasĂĄgĂĄn, nĂ©hĂĄny mĂĄsodpercig ƑszintĂ©n csodĂĄlkozott, majd a következƑ vĂĄrakozĂłhoz lĂ©pett:
– Nagy bajban vagyok – kezdte Ășjra.
– Meghiszem azt! – vĂĄgta rĂĄ az Ășr.
A fiĂș finom rĂĄngĂĄsa vonaglĂĄssĂĄ nemesedett, mire hozzĂĄm Ă©rt:
– Nagy bajban vagyok, megtennĂ©l nekem valamit?
Erre én, kevesebb durvasåggal, åm mégis, szintén óvatosan:
– AttĂłl fĂŒgg mit.
A fiĂșn jĂłl lĂĄtszik, hogy Ă©rzi: ez sem az Ƒ napja – amint talĂĄn mĂ©g sosem volt olyan nap, amit az övĂ©nek Ă©rzett volna. TovĂĄbblĂ©p, lĂĄtom, ĂĄthalad a vĂĄrĂłterem majdnem ĂŒres hangĂĄrjĂĄn, önmagĂĄban beszĂ©l, magyarĂĄz Ă©s gesztikulĂĄl, Ă©s ami mĂ©g furcsĂĄbb, lĂĄthatatlan falakat kerĂŒlget, lĂĄthatatlan lengƑajtĂłkon lĂ©p be, lĂĄthatatlan forgĂłajtĂłkban köröz, lĂĄthatatlan idegeneket enged elƑre udvarias mozdulattal, s Ă­gy, mĂ­g a tökĂŒres vĂĄrĂłtermen ĂĄtĂ©r, ami mĂĄsnak tĂ­z mĂĄsodperc volna, neki legalĂĄbb tĂ­z percĂ©be van. MegĂĄll egy helyen, ahol szemlĂĄtomĂĄst senki sincs, de mĂ©g a környĂ©ken se!, Ă©s hallom, azt mondja:
– Nagy bajban vagyok.
VĂĄr, de a nemlĂ©tezƑk körĂ©ben is Ășgy jĂĄrhat, mint velĂŒnk, lĂ©tezƑkkel.
Nincs esĂ©lye semmi. LenĂ©zik Ƒt Ă©lƑk Ă©s holtak.
Nincs helye lĂ©tben Ă©s nemlĂ©tben se – hovĂĄ fusson?
Nem ad semmit, se Ă©let, se halĂĄl! – mit tehetne?
A pĂĄlyaudvar Ă©szvesztƑ labirintus, kĂłborlĂł lelkek nyĂŒzsögnek, lĂĄthatatlan lengƑajtĂłk nyĂ­lnak-csapĂłdnak, forgĂłbejĂĄrĂłk centrifugĂĄi szĂĄzzal forognak, sĂŒllyed Ă©s emelkedik benne minden, a tĂŒlekedĂ©s ĂłriĂĄsi, az esĂ©ly semmi – csak mi ĂŒlĂŒnk benne, ilyen higgadtan, okosan – a jĂłl fĂ©sĂŒlt Ă©s ĂĄpolt vakok, szĂ©p cipƑvel Ă©s bokszkefĂ©vel.
Csak gondolom, hogy a MalĂĄjt is atrocitĂĄs Ă©rte. Beleszaladt egy szĂ©p Ă©s Ă©rzĂ©ketlen asszonyba. TalĂĄn a szemĂ©tszĂĄllĂ­tĂĄst a vĂĄrosgazdĂĄlkodĂĄs aznap, az ĂŒnnep miatt elƑrehozta, s Ă­gy, hiĂĄba mĂĄszott a MalĂĄj kukĂĄrĂłl kukĂĄra, egy kenyĂ©rvĂ©g, egy palack sem akadt benne. Csak gondolom, hogy nem elƑször esett meg ilyen. És ezĂ©rt a MalĂĄj nevezetƱ csavargĂł Ă©rzĂ©ketlensĂ©gbe gombolkozott – ha mĂĄr a gatyĂĄja vĂ©gzetesen lukas.
Viszont tĂ©ny, hogy elitta az agyĂĄt; mindent, ami valaha az övĂ© volt; mindent – jĂł elƑre – ami az övĂ© lehetett volna.
Gondolom e kĂ©t dolog egyĂŒttĂĄllĂĄsa vezetett odĂĄig, hogy Ășgy hatĂĄrozzon: kibattyog a haverokhoz, a hulladĂ©kdepĂł tƑszomszĂ©dsĂĄgĂĄba. HĂĄtha akad nĂĄluk pia, kaja – tƱzifa biztosan. A környĂ©ken szĂ©p akĂĄcosok, odĂ©bb sƱrƱ fenyvesek, a tobozok jĂł parazsat adnak; a luc letördelt, szĂĄraz ĂĄgacskĂĄinĂĄl jobb gyĂșjtĂłs aligha akad – gondolom.
Tudom, mifĂ©le környĂ©k az: csendes, nyugodt, szĂ©lvĂ©dett. Ismerem azt a horhost. JĂĄrtam arra is – sokĂĄig. HosszĂș-hosszĂș bokorsor kĂ©t kukoricaföld között. Nem hallik oda semmi, csak ha a szemĂ©ttelep, vagyis dĂ©lnyugat felƑl fĂșj a szĂ©l, akkor szĂŒremlik ĂĄt a fasoron a hulladĂ©kot egyengetƑ buldĂłzerek mormogĂĄsa. A telep Ă©s a kökĂ©nysor között pedig gyorsforgalmi Ășt. A környĂ©ken temĂ©rdek vad: elbutult fĂĄcĂĄnok, ƑzgidĂĄk, sĂŒldƑ vaddisznĂłk, riadt nyulak, szarkĂĄk Ă©s a szemĂ©ttelepre tömegĂ©vel jĂĄrĂł varjak. Az Ășt mentĂ©n pedig elgĂĄzolt rĂłkabĂ©bik, elcsapott sĂŒnök, koratavasszal varangyok szĂĄzai, nĂ©ha egy-egy kiadĂłsabb falat: Ƒz, borz, a kondĂĄtĂłl lemaradĂł vadmalac. ValĂłsĂĄgos terĂŒlj-terĂŒlj asztalkĂĄm – hosszĂĄt tekintve pedig svĂ©dasztalnak is elmegy. Ez tĂ©ny.
Gondolom: MalĂĄj Ă©s cimborĂĄi megszoktĂĄk a hosszĂș Ă©vek alatt, hogy egzotikus csemegĂ©ket az ĂștpadkĂĄrĂłl, fĂ©knyomrĂłl nassoljanak. KitanultĂĄk, mikĂ©nt kell elgĂĄzolt varangyok combjait elkĂ©szĂ­teni, rĂĄkaphattak az ĂĄllĂ­tĂłlag rendkĂ­vĂŒl Ă­zletes sĂŒnhĂșsra is. Gondolom, hamar rĂĄjöttek, hogy a mĂłdszeressĂ©g Ă©s gyorsasĂĄg nagyon sokat szĂĄmĂ­t, mert ha betintĂĄznak, Ă©s nem ellenƑrzik az ĂștszegĂ©lyt, mire az elgĂĄzolt nyulat, fĂĄcĂĄnt, Ƒzet megtalĂĄljĂĄk, addigra a javĂĄt elhordjĂĄk a környĂ©kbĂ©li rĂłkĂĄk meg a kicsapott ebek.
TalĂĄn ez volt az egyik összetevƑ: hogy elƑzƑnap beittak, Ă©s mire reggel megtalĂĄltĂĄk azt az Ƒzet, mĂĄr csak ilyen-olyan maradĂ©ka maradt; a többit szĂ©thordtĂĄk a szemĂ©ttelep kerĂ­tĂ©se mentĂ©n szĂ©delgƑ kutyahontalanok.
TehĂĄt a MalĂĄj, talĂĄn a vĂĄrosgazdĂĄlkodĂĄs metĂłdusvĂĄltĂĄsĂĄnak következtĂ©ben, a közeledƑ ĂŒnnep miatt, felgyĂŒlemlƑ sikertelensĂ©ge Ă©s Ă©hsĂ©ge okĂĄn fogta magĂĄt, Ă©s nekivĂĄgott a körĂŒlbelĂŒl tĂ­z mĂ©rföldes Ăștnak, amely a centrumbĂłl a kĂ©t haverhoz vezetett. MĂĄr dĂ©lelƑtt tĂ­z tĂĄjĂĄn belĂĄthatta, hogy a vĂĄros nem ad semmit aznap, nincs benne egy szalonnavĂ©g, egy bĂ©lĂĄs, egy ĂŒres sörösĂŒveg, adomĂĄny vagy lehetƑsĂ©g semmi; Ă­gy hĂĄt, miutĂĄn szedett egy szatyor csikket, dĂ©lben mĂĄr javĂĄban Ășton lehetett. BecslĂ©sem szerint, kĂ©nyelmes tempĂłban, gyalogosan dĂ©ltĂĄjt Ă©rhette el az Akasztottasszony-völgy bejĂĄratĂĄt (tĂ©ny, hogy van ilyen), ahol jobbrĂłl-balrĂłl sƱrƱ, telepĂ­tett fenyvesek hatĂĄroljĂĄk az utat, onnan hĂșsz perc alatt Ă©rhetett fel a dombtetƑre, ahol a hulladĂ©kdepĂł eldugott völgybejĂĄrĂłja nyĂ­lik. TegyĂŒk fel, hogy benĂ©zett oda is, nĂ©mi kenyĂ©r, lejĂĄrt szavatossĂĄgĂș konzerv remĂ©nyĂ©ben, netĂĄn több idƑt fordĂ­tva a guberĂĄlĂĄsra, megprĂłbĂĄlt magĂĄnak ruhĂĄt Ă©s cipƑt is tĂșrni, s tette mindezt ugyanazzal a rĂĄĂ©rƑssĂ©ggel, amivel odĂĄig elment, akkor is: legkĂ©sƑbb kĂ©t-hĂĄrom Ăłra magassĂĄgĂĄban ĂĄtkelhetett a gyorsforgalmi Ășton, Ă©s a bokorsor felsƑ harmadĂĄban talĂĄlkozhatott kĂ©t haverjĂĄval.
TĂ©ny, hogy cimborĂĄi Ă©pp ĂŒnnepi sĂŒtĂ©s-fƑzĂ©sben voltak. Nem akĂĄrmit, Ƒzet rotyogtattak Ă©pp, igaz annak inkĂĄbb csak maradĂ©kĂĄt, mert ahogy emlĂ­tettĂŒk, talĂĄn betĂ©ptek elƑzƑ nap, Ă©s mikor a tetemre bukkantak, Ășgy kĂ©t mĂ©rfölddel lejjebb, addigra a javĂĄt elhordtĂĄk a kutyĂĄk. TĂ©ny, hogy a kĂ©t havernĂĄl akadt pia is. Igaz csak kevĂ©s, amit ily mĂłdon kĂ©nytelenek voltak fagyĂĄllĂłval feljavĂ­tani – ĂĄm a fagyĂĄllĂł Ă©des mellĂ©kĂ­ze igazĂĄn passzolhatott a vadhĂșs Ă©desĂ©hez, tovĂĄbbĂĄ a közelgƑ ĂŒnnepekhez. Gondolom, a MalĂĄj felettĂ©bb örĂŒlt, hogy lobogĂł tƱznĂ©l, rotyogĂł kondĂ©rnĂĄl talĂĄlja a cimborĂĄkat, akik megkĂ­nĂĄljĂĄk lƑrĂ©vel is. Fogalmam nincs arrĂłl, mit javĂ­tottak fel a fagyĂĄllĂłval, de tĂ©ny: a fagyĂĄllĂł nemcsak mĂ©rgezƑ, hanem hatĂĄsos is. Nem kell sok belƑle. NĂ©hĂĄny slukk, Ă©s mĂĄr azt sem tudod, merre vagy. TalĂĄn a fagyĂĄllĂłt kellett volna kihagyni – ha mĂĄr nem lehetett kompletten azt a napot.
Fogalmam nincs arrĂłl, mit keresett ott aznap, kĂ©sƑdĂ©lutĂĄn, a korĂĄn Ă©rkezƑ sötĂ©tedĂ©s pillanataiban a Collegium Musicum nevƱ önkormĂĄnyzati intĂ©zmĂ©ny harmincnyolc Ă©ves szolfĂ©zs- Ă©s zongoratanĂĄrnƑje, a Cantata nĂ©vre keresztelt kamarakĂłrus szoprĂĄnja, szĂłlistĂĄja. TĂ©ny, hogy a horhoson ĂĄt Ășjabb dombtetƑre lehet hĂĄgni, ahol szĂĄmos, gordonokkal körbevett pince ĂĄll. SzĂ©pen gondozott, az idƑ tĂĄjt felĂĄsott kertek; szakszerƱen metszett, az idƑ tĂĄjt tökkopasz szƑlĆ‘ĂŒltetvĂ©nyek. TĂ©ny, hogy egynĂ©mely prĂ©shĂĄzban laknak is. MĂĄsfelƑl: nem tartom valĂłszĂ­nƱnek, hogy egy zongoratanĂĄrnƑ ilyen vilĂĄgvĂ©gi prĂ©shĂĄzban lakjon. TalĂĄn ismerƑse, szeretƑje, rokona lehetett ott? Mindenesetre arra igyekezett, a hegyre, melynek – szokatlan mĂłd – neve sincs. A MalĂĄjjal ellentĂ©tben aligha lehetsĂ©ges, hogy gyalogosan Ă©rkezett. A hulladĂ©kdepĂłhoz vezetƑ keskeny Ășttal szemközt talĂĄlhatĂł megĂĄllĂłban szĂĄllhatott le egy tĂĄvolsĂĄgi jĂĄratrĂłl. Majd körĂŒlbelĂŒl mĂĄsfĂ©l mĂ©rföldet gyalogolt a gyorsforgalmi Ășt szegĂ©lyĂ©n, hogy elĂ©rje a horhost, ami pedig majd a szƑlƑhegyre, pontosabban a hĂĄrom betĂ©pett, rendkĂ­vĂŒl Ă©hes, Ă©s ĂŒnnepi hangulatban kurjongatĂł hajlĂ©ktalan tĂĄborhelyĂ©hez vezeti.
Nem tudom, hogy az elcsapott sutĂĄbĂłl pontosan mennyi maradt. Nem tudom, hogy a hĂĄrom ember Ă©hes mennyire volt. Csak gondolom, hogy az ƑzbƑl kicsi, Ă©hsĂ©gbƑl jĂłkora adag lehetett. TĂ©ny, hogy a hĂĄrom pocsolyarĂ©szeg balek azon lamentĂĄlt: hogyan lesz elĂ©g ennyi hĂșs hĂĄrmĂłjuknak?
Gondolom, jobb lett volna a helyzet, Ă©s a zongoratanĂĄrnƑnek több esĂ©lye marad, ha mindez nĂ©hĂĄny nappal korĂĄbban törtĂ©nik, amikor mĂ©g lĂłtĂĄsfutĂĄs borzolja a vĂĄrost Ă©s a környĂ©ket. Amikor mindenĂŒtt gĂșzsba kötött fenyƑfĂĄk suhognak a tetƑtartĂłkon, a hatalmas VolvĂłk sĂ­bokszai zselĂ©s szaloncukorral Ă©s mandarinnal vannak tele; mindenki szatyrokkal, tĂĄskĂĄkkal, csomagolĂłanyagokkal siet Ă©s fut. Amikor ebben az össznĂ©pi kĂ©szĂŒlƑdĂ©sben minden nĂ©gyzetmĂ©terre jut emberbƑl legalĂĄbb egy. De jobb lett volna nĂ©hĂĄny nappal kĂ©sƑbb is, amikor Ășjra megĂ©lĂ©nkĂŒl a forgalom, az emberek vizitĂĄlni jĂĄrnak, körbe-körbe a csalĂĄdot, rokonsĂĄgot, atyafisĂĄgot, Ă©s akkor megint csak jut emberbƑl majd minden nĂ©gyzetmĂ©terre egy. Viszont e kĂ©t idƑszak között, az ĂŒnnep idejĂ©n, illetve közvetlenĂŒl az ĂŒnnep elƑtt, a vĂĄratlan elcsendesĂŒlĂ©sben, a belvĂĄros, a kĂŒlvĂĄros, belterĂŒlet Ă©s kĂŒlterĂŒlet is, szinte elnĂ©ptelenedik. Szelek, ebek Ă©s hĂłviharok jĂĄrjĂĄk – mĂĄs nemigen. Gondolom, jobb lett volna – bĂĄrkihez tartott is –, ha a zongoratanĂĄrnƑ egy nappal korĂĄbban, vagy csak az ĂŒnnep utĂĄn megy. TĂ©ny viszont, hogy aznap indult Ăștnak.
Talán Ƒ volt aznap az utolsó, aki a hegyre tartott.
TĂ©ny: Ƒ volt az egyetlen, aki nem Ă©rt fel oda.
MalĂĄjĂ©k talĂĄn azt fontolgattĂĄk, hogy leruccannak a telep alĂĄ, az Akasztottasszony-völgybe, ahol kĂ©t, bĂĄr kistermetƱ korcs tetemĂ©t is lĂĄtta MalĂĄj, mikor a horhos felĂ©, cimborĂĄihoz Ă©s vĂ©gzete felĂ© battyogott. TalĂĄn Ășgy gondoltĂĄk, hogy a kĂ©t kutya kövĂ©rjĂ©vel feldĂșsĂ­thatjĂĄk az Ƒzpörköltet annyira, hogy hĂĄrmĂłjuknak is bƑsĂ©ges legyen. TalĂĄn annyit ittak mĂĄr a savanyĂș bor Ă©s fagyĂĄllĂł koktĂ©ljĂĄbĂłl, hogy se kedvĂŒk, se erejĂŒk nem maradt effĂ©le portyĂĄzĂĄsra – Ă©s akkor, tĂ©ny, mint az erdƑbƑl a magasles elĂ© Ăłvatlanul kilĂ©pƑ, sebzett vad, feltƱnt a horhos aljĂĄn a zongoratanĂĄrnƑ, a helyi zeneiskola szĂ©premĂ©nyƱ zenepedagĂłgusa, a Cantata kamarakĂłrus szĂłlistĂĄja.
Gondolom gondtalanul, szĂ©pen öltözve, illatosan, megannyi ĂŒnnepi tervvel a fejĂ©ben kerĂŒlgette a latyakot; tĂ©ny, hogy az Ășt vĂĄlyog, s ha az ember nem vigyĂĄz, tĂ©rdig sĂŒppedhet a sĂĄrban – ahol pedig lösz omlik a falbĂłl, esƑs vagy tĂ©li idƑben, oly sĂ­kos akĂĄr a jĂ©g; az utat, vĂ©kony, aranysĂĄrga slejm borĂ­tja. Azt is valĂłszĂ­nƱsĂ­thetjĂŒk, hogy MalĂĄjĂ©k nem sokat törƑdtek azzal, hogy a zongoratanĂĄrnƑ mi cĂ©lbĂłl, mifĂ©le örömteli gondolatokkal igyekszik felfelĂ©; s azzal se, hogy szĂ©p-e vagy sem; illata leginkĂĄbb a rezedĂĄra, vagy sokkal inkĂĄbb a levendulĂĄra emlĂ©keztet. TalĂĄn az felötlött bennĂŒk, hogy szatyrĂĄban kalĂĄcs is akadhat. NĂ©mi bort vagy konyakot nemigen nĂ©zhettek ki belƑle. AnnĂĄl is inkĂĄbb, mert abban az ĂłrĂĄban, az Ă©vszaknak Ă©s a katlan mikroklĂ­mĂĄjĂĄnak megfelelƑen, a földek felett mĂĄr talĂĄn nĂ©mi köd is lebeghetett, s talĂĄn azt sem lĂĄthattĂĄk, hogy mit hoz, mit visz.
KĂ©tsĂ©gkĂ­vĂŒl: a nƑnek lĂĄtnia kellett a lobogĂł tƱz fĂ©nyeit.
MĂĄs kĂ©rdĂ©s, hogy lĂĄtta-e a hĂĄrom deformĂĄlt fazont? Nem sötĂ©tedett-e be mĂĄris? És ha nem, akkor vajon MalĂĄjĂ©k elbĂșjtak-e, hogy vĂĄratlanul hurkolhassĂĄk meg, vagy egyszerƱen bevĂĄrtĂĄk, mĂ­g a csipkebogyĂłval dĂ­szĂ­tett, enyhĂ©n deres bokorsor felsƑ harmadĂĄba Ă©r. NetĂĄn a zongoratanĂĄrnƑ megprĂłbĂĄlt volna kerĂŒlni a felĂĄzott kukoricatarlĂłkon ĂĄt? Vagy a közeledƑ ĂŒnnep oly mĂ©rtĂ©kben töltötte el meleg Ă©rzĂ©sekkel, szerelemmel, vĂĄggyal, anyai ösztönökkel, hogy tĂĄvol ĂĄllt tƑle akkor minden fĂ©lelem, minden gyanĂș. TalĂĄn meg is ĂĄllt a hĂĄrom hajlĂ©ktalannĂĄl, hogy kalĂĄccsal Ă©s borral kĂ­nĂĄlja Ƒket, Ă©s Ă©pp ez volt a gond?
TĂ©ny, hogy ittassĂĄguk mĂ©rtĂ©kĂ©hez kĂ©pest viszonylag szakszerƱen daraboltĂĄk fel, Ă©s a hiĂĄnyzĂł rĂ©szek becsĂŒlt tömegĂ©bƑl Ășgy Ă­tĂ©ljĂŒk meg, hogy a Collegium Musicum tanĂĄrnƑjĂ©bƑl vĂĄgott hĂșsok szĂĄmottevƑen növeltĂ©k az Ƒzpörkölt kiadĂłssĂĄgĂĄt. FeltĂ©telezhetjĂŒk, hogy az emberhĂșs Ă©dessĂ©ge harmonizĂĄlt a vadhĂșs Ă©dessĂ©gĂ©vel, amint jĂłl jött volna hozzĂĄ nĂ©mi ĂĄfonya is. TĂ©ny, hogy a hĂĄrom fĂ©rfi az Ă©v karĂĄcsonyĂĄn, pontosabban szenteste elƑtt egy nappal jĂłllakott. A fagyĂĄllĂł megtette hatĂĄsĂĄt: öntudatlanul hevertek a mĂ©g pislĂĄkolĂł ĂŒszök, az Ă©tel- Ă©s embermaradvĂĄnyok mellett, mĂĄsnap, Ășgy fĂ©l kilenc tĂĄjĂĄn, mikor egy bogyĂłgyƱjtƑ a horhosba ment fagyöngyöt szedni a bejĂĄrĂł ajtajĂĄra; Ă­gy talĂĄlta Ƒket ott, jĂłllakottan, tökrĂ©szegen, hortyogva Ă©s a sĂĄros, a ködszitĂĄlĂĄsban elĂĄzott, nyirkos plĂ©dek alatt összebĂșjva – több mint tizenöt Ă©vvel ezelƑtt.
Ennyi idƑ tĂĄvlatĂĄbĂłl is elkĂ©pzelhetƑ, mifĂ©le megdöbbenĂ©ssel ĂĄlltak ott a helyszĂ­nelƑk. A kondĂ©r elƑtt. TalĂĄn volt mĂ©g benne maradĂ©k. TalĂĄn a fagyos pörkölt tetejĂ©n dermedt zsĂ­rdarabok Ășsztak. KandikĂĄlt mĂ©g belƑle a merƑkanĂĄl. Úszott benne egykĂ©t vĂ©gtag.
Gyorsan sĂŒllyedhetett a lĂ©gnyomĂĄs, Ă©s indokolt volt a mĂĄsnap, kĂ©sƑeste kitörƑ, hetekig is eltartĂł, hisztĂ©rikus hĂłvihar. De ha a lĂ©gnyomĂĄs emelkedett is, azok, akik ott jĂĄrtak mĂĄsnap reggel – helyszĂ­nelƑk, szƑlƑsgazdĂĄk, a hulladĂ©kdepĂł alkalmazottjai, a bogyĂłszedƑ, ĂșjsĂĄgĂ­rĂłk, a fotĂłs, az orvosszakĂ©rtƑ –, Ƒk mindnyĂĄjan sĂŒllyedtek.
KĂŒlön-kĂŒlön Ă©s egyĂŒtt is.

ÁllĂ­tĂłlag a hĂĄrom fĂ©rfi Ă©ppĂșgy csodĂĄlkozott, mint a nyomozĂłk, bĂĄr nem mondhatni, hogy megdöbbentek volna. Amint hallom, egyfajta fĂĄsultsĂĄggal, enyhe gyomorfĂĄjĂĄssal, mĂĄsnaposan, kĂĄbĂĄn ĂĄlltak, majd fekĂŒdtek bilincsben a horhos sarĂĄn. Fogalmam nincs, mit Ă©rezhettek akkor, vagy mĂĄsnap, Ă©vek mĂșltĂĄn. ElkĂ©pzelni se tudom, mit gondolnak a törtĂ©ntekrƑl most.
A kĂ©t emberevƑ haver, akik jelenleg is a sitten ĂŒlnek, vagy a kis utcĂĄkban kordĂ©t vonszolĂł, nemrĂ©g szabadult MalĂĄj. De a jegyzƑkönyvek tanĂșsĂĄga szerint tĂ©ny: a kĂ©t kannibĂĄl azzal vĂ©dte magĂĄt, hogy nem erƑszakoltĂĄk meg a nƑt. És ez Ă­gy igaz. Ez ĂĄll az orvosszakĂ©rtƑi jelentĂ©sben is. Volt ugyan spermanyom, de nem tƑlĂŒk szĂĄrmazott. BennĂŒk mĂĄr nem volt effĂ©le vĂĄgy. Éhesek voltak csak. Hogy a MalĂĄj miĂ©rt kapott öt Ă©vvel kevesebbet? TalĂĄn korĂĄbban nem tett semmit, nem volt priusza, nem szĂĄmĂ­tott visszaesƑnek. Nem tudom. TalĂĄn ugyanannyit kapott Ă©s csak jĂł magaviselete miatt bocsĂĄtottĂĄk el hamarabb. De tĂ©ny, hogy ellentĂ©tben a cimborĂĄival, Ƒ azzal vĂ©dekezett a bĂ­rĂĄk elƑtt (komolyan gondolta-e vagy sem, ki tudja?), hogy mĂ©g csak nem is evett belƑle! Mint mĂĄsfĂ©l Ă©vvel kĂ©sƑbb, februĂĄr huszonhetedikĂ©n, dĂ©lelƑtt tĂ­z Ăłra tĂĄjt, a zĂĄrĂłtĂĄrgyalĂĄson mondta:
– Mire odaĂ©rtem, mĂĄr elfogyott.
MĂĄs kĂ©rdĂ©s, Ă©s szintĂ©n tĂ©ny, hogy elfogĂĄsuk utĂĄn mindhĂĄrman brutĂĄlis hĂĄnytatĂłkat kaptak; a kiöklendezett bĂ©ltartalomban fƑtt emberhĂșs maradvĂĄnyait mutattĂĄk ki – cimborĂĄival ellentĂ©tben, a MalĂĄj hĂĄnyadĂ©kĂĄban nyers emberhĂșst is.

 

7 hozzĂĄszĂłlĂĄs

  1. 😼😼😼
    HosszĂș idƑ utĂĄn Ă©letre kelt a Darksite! RĂĄadĂĄsul egy novellĂĄval a PĂĄtoszbĂłl.
    ÖrĂŒlök! 🙂 MĂĄr nagyon vĂĄrtam, hogy eljöjjön ez a nap.

  2. Salvador Dali- ez a novella mert ugye az? annyira elkĂ©pesztƑen jĂł Ă©s mĂ©gis annyira abszurd, hogy csupĂĄn egy Dali festmĂ©nykĂ©nt bĂ­rom befogadni.

    1. Az a durva ebben, hogy javarĂ©szt ez egy igaz sztori. A fotĂłt a helyszĂ­ntƑl nem messze lƑttem, azon az Ășton, ami a horhos alatt halad, Ă©s amin a tanĂĄrnƑ Ă©rkezett.

  3. Az uj felfedezo, mindenkit udvozolve es most nem allom meg szo nelkul.:-) Nagyon tetszik ez az iras (is), nagy koszonom a szerzonek. Hasonlo elmenyem keves iroval/irassal adatott meg eddig, mint ez a letehetetlen sodras itt nap nap utan…., bar a jelzo a konyv alakhoz passzol, a fonevhez pedig nem, azert remelem kifejezo.:-) Es a 3 szal cigitol a varotermi vakokon at az ember ember elleni agresszioja legdurvabb fajtajaig vezetett el – azaz, a mult heti legfontosabb cikkel es a mai feltoltott irassal egyben latva, lehet, hogy akar ez is varhat rank….de az utolsokra feltetlen. (?) Vagy mar elobb is, ahogy no az ehseg…de nagymervu ehezes tudtommal azert ide meg nem vezetett (lasd az ir krumpliveszt, a Sztalin vagy Mao alatti tobbmillios ehhalalt, stb).

    1. Kedves Éva, nagyon köszönöm, biztatĂĄsnak veszem, s kĂŒlönösen tetszik, ahogy összekapcsoltad a novellĂĄt Ă©s az esszĂ©t; nem ritka ezen az oldalon, hogy lĂĄtszĂłlag egymĂĄstĂłl mƱfajilag is tĂĄvol esƑ Ă­rĂĄsok kapcsolĂłdnak össze 🙂 RemĂ©lem, lĂĄtlak-lĂĄthatunk mĂ©g a kommetnszekciĂłkban a jövƑben is 🙂

  4. Kedves Centauri, most a batorsag hullaman meg egyet, aztan az biztos, hogy akkor is itt vagyok, ha egy-egy irashoz 🙂 nem szolok hozza. Mert bar nagyon szeretem az irodalmat-tortenelmet, nagyon szeretek olvasni, elengedhetetlen resze az eletemnek, am e szeretettel az elmeleti tudasom sajnos koszonoviszonyban sincs. Mufajok kerdese – nem minden iro olvasasa megy, bevallom itt idejekoran :-), – sot adott ironak sem minden muve – es meg sorolhatnam hianyossagaimat.
    Am ha mar a koszonet szo megint emlitve lett, itt en kapok sokat s ugyan mit tudok ellentetelezni? Sot drukkolok, hogy bird a tempot mindenaron :-), hisz mohon ‘fogyasztalak’, gondolom jo par, sok tarsammal egyutt. Irj Centauri, nagyon jol csinalod! 🙂 En meg igyekszem felnoni Hozzad.

Vélemény, hozzåszólås?

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk