A malåj | Egy gyilkossåg igaz története
Â
TĂ©ny: minap, amint a netcafĂ© elĆtt Gabesz cimborĂĄmra vĂĄrtam, hogy hozza a szĂnes lĂ©zernyomtatĂłn kiprintelt, innen-onnan letöltött ƱrfotĂłkat, amint ĂĄcsingĂłztam ott, a minden jelleg nĂ©lkĂŒl valĂł utcasarkon, egy fĂ©lbehagyott Ă©pĂtkezĂ©ssel szemközt, odalĂ©pett hozzĂĄm egy sosem lĂĄtott alak, Ă©s felajĂĄnlott megvĂ©telre egy Ćsavar Ăjat. BĂĄr nem mondhatnĂĄm, hogy elmĂ©lyĂŒlt avarolĂłgus, olvasott avarista vagy ĆshagyomĂĄnyĆrzĆ volnĂ©k, mĂĄr a hĂșst sem a nyereg alatt puhĂtom, Ă©s kĂĄpĂĄmrĂłl sem lĂłgnak skalpok, tovĂĄbbĂĄ nem nyĂlt mĂłd az Ăj szĂ©nizotĂłpos vizsgĂĄlatĂĄra se, de magabiztosan ĂĄllĂthatom, hogy amit a pasas a kezĂ©ben szorongatott, nem volt egyĂ©b, mint egy meghajlĂtott mogyorĂłvesszĆ, amit pedig közönsĂ©ges spĂĄrgĂĄval kötöttek össze.
Ăpp ilyennel lĆdöztĂŒnk gyerekkorunkban könnyƱ bodzavesszĆket a közeli telek rĂ©misztĆ, Ă©s minket terrorizĂĄlĂł kajovĂĄira (pulykakakasaira) â mikor Old Shatterhand voltam Ă©pp, Ă©s fĂŒlig szerelmes (azĂłta is) Winnetou hĂșgĂĄba, az eszmĂ©letlen Nso ScsĂbe. Istenem! Minden aposztatasĂĄgom beleadva, apait-anyait nem sajnĂĄlva, hitemre: most is Ă©szvesztĆ az a lĂĄny! Ărökös sajgĂĄst ad nekem a vadonbĂ©li nĆ â most is ott fekszik a medvebĆrön; megĂ©rinthetetlenĂŒl â rendĂŒletlenĂŒl.
FĂ©rfiassĂĄgom effĂ©le esĂ©lytelensĂ©gbe vetett, rejtett ereje izzik föl bennem egy pillanat alatt; a jĂĄrda, akĂĄr a nyereg, Ășgy feszĂŒl alĂĄm; az Ă©gen megnyĂlnak a felhĆk, ahogy szentkönyvek nyĂlnak ki a sokat forgatott helyen; kivillan a tajgaĂ©g kĂ©kje, hegyek Ă©s ĂgĂ©retek illatĂĄt hozza felĂ©m, igen messzirĆl a vĂĄgy Ă©szaknyugati szele; szeretnĂ©m lehunyni a szemem, hallani a közeledĆ mokaszinok zajĂĄt, a sƱrƱ Ă©s örökkĂ©valĂł fenyĆerdĆ vĂ©kony ĂĄgainak roppanĂĄsait, Nso ScsĂ jön, sĆt: jĆ â megint! Oly közel van mĂĄr, hogy most, elĆször Ă©letemben, hamarost, ĂĄtölelhetnĂ©nk egymĂĄst, ha az Ćsavar Ăjjal hĂĄzalĂł pasas nem zilĂĄlnĂĄ szĂ©t az aurĂĄt.
â Egy ezresĂ©rt a tiĂ©d â mondja.
RĂĄnĂ©zek a szittya szerszĂĄmĂĄra; vĂ©gĂŒl is nem rossz ĂĄr egy mogyorĂłvesszĆĂ©rt Ă©s mĂ©ternyi spĂĄrgĂĄĂ©rt. Ha szĂ©tszerelnĂ©m, a vesszĆhöz futĂłbabot kötözhetek, a spĂĄrga pedig mĂ©g jĂłl jöhet. MĂ©gis elutasĂtom az ajĂĄnlatot. A lĆdörgĆ vargabetƱbe kezd:
â Ide akartam bevinni a hasznĂĄlt Ćsavar cuccok boltjĂĄba â mutat a mellĂ©kutca felĂ©, ahol Ă©n semmi effĂ©le boltrĂłl nem tudok, bĂĄr Ă©vek Ăłta Ćgyelgek a környĂ©ken.
De ki tudja? Lehet, hogy egy kapualjban ilyen is van. Nem messze a Turul fogadĂł, a sarkon biobolt, szanaszĂ©t a vĂĄrosban Ășn. âolcsĂł ĂĄrakâ, hĂĄt ki tudja?
â Csak az a helyzet â folytatja a mƱgyƱjtĆ â, hogy a bolt zĂĄrva van. Nem tudom miĂ©rt, de zĂĄrva van. Pedig, ez egy egĂ©szen jĂł kis avar Ăj. Ćsavar Ăj. MegkĂmĂ©lt ĂĄllapotban â Ă©s felĂ©m mutatja.
Forgatja is, talĂĄn hogy lĂĄssam: mĂ©g a kĂ©reg is teljes, hĂĄntolva sincs, igazi Ćseredeti, ĆsbarbĂĄr darab.
A mellĂ©kutca felĂ© tekintek, hĂĄtha megpillantom a megannyi avarsĂĄgot ĂĄrulĂł jurtĂĄt, az AvĂĄrium szĂ©pen nemezelt bejĂĄratĂĄt, de semmi. Azon tĂ©pelĆdöm: mikĂ©nt kerĂŒlhetnek elĆ boltra valĂł tömegben Ăjak, vesszĆk, nemezek Ă©s tegezek. NyĂlvĂĄn csak a feltĂ©telezett, hajdani mĂłdon kĂ©szĂŒlt, amĂșgy zsĂrĂșj tĂĄrgyakat ĂĄrulhatnak ott. TalĂĄn besĂ©tĂĄlhatok, Ă©s kĂ©rhetek bĂĄrmibĆl, amit csak utĂĄn gyĂĄrtottak: Tiszai Attila-koporsĂłbĂłl kĂ©rek, aranyat Ă©s ezĂŒstöt, kettĆt-kettĆt.
â Ne haragudj, de nem veszem meg ezt az Ăjat â mondom a mĂ©g mindig remĂ©nykedĆ figurĂĄnak, majd ĂĄllunk ott jĂł pĂĄr percet.
Ăn tovĂĄbbra is vĂĄrom Gabeszt az ƱrfotĂłkkal, a fickĂł pedig egyik lĂĄbĂĄrĂłl a mĂĄsikra ĂĄll, nĂ©ha rĂĄm sandĂt, igazĂt az Ăjon, ĂĄllunk ott, akĂĄr kĂ©t pucĂ©rra vetkĆztetett, tanĂĄcstalan tatĂĄr, az idĆutazĂĄsnak e felettĂ©bb kĂŒlönös Ă©s idegen ĂĄllomĂĄsĂĄn, Ă©s bizonyos idĆ utĂĄn olyan Ă©rzĂ©sem tĂĄmad, hogy mindketten ugyanarra vĂĄrunk â de vajon kire?
Ć Winnetoura, aki majd az Ăjat jĂł ĂĄron megveszi (a pulykĂĄk elleni kĂŒzdelemhez â Ă©s remek kiegĂ©szĂtĆ a kiĂĄsott csatabĂĄrdhoz), Ă©n pedig azt remĂ©lem, hogy vele tart Nso ScsĂ is; ha mĂĄst nem is, de Ășjra lĂĄthatom. JĂłl elvagyunk Ăgy. Egy darabig.
â Cigit? â kĂ©rdezem.
â Köszönöm â mondja udvariasan, könnyedĂ©n Ćseink megkĂ©sett fia, Ă©s kihalĂĄssza a dobozbĂłl a cigit.
â Vehetek mĂ©g kettĆt?
â Hogyne.
TĂŒzet adok, slukkolunk, szĂ©pen szĂĄll a fĂŒst, igazĂĄn szĂ©p napunk van, csakugyan. Oly nyugodt a vĂĄros â a puszta, a sztyepp, az aszfaltprĂ©ri. Nem hallatszik szirĂ©naszĂł, csöndes a szemközti kĆzĂșzalĂ©k, piroslanak a tƱzfalak, nem jĂĄr arra senki. BagĂłzunk. Nem köhögĂŒnk.
â Iszunk valamit?
â Nem, most nem lehet â vĂĄlaszolom.
Mikor a staub vĂ©gĂ©re Ă©rĂŒnk, azt mondja az ĂjĂĄrus:
â No, hĂĄt akkor Ă©n megyek. HĂĄtha kinyitottak mĂĄr. Remek kis Ăj.
â ValĂłban â mondom, Ă©s kissĂ© sajnĂĄlom, hogy Winnetou ilyen sokat kĂ©sik, lassan mĂĄr hĂșsz Ă©ve, hogy vĂĄrom, s Ăgy â mindhiĂĄba â Nso ScsĂt is. Sebaj.
TĂ©ny, hogy ez Ăgy megesett. TĂ©ny, hogy remĂ©nytelenĂŒl szerelmes vagyok Winnetou hĂșgĂĄba. TĂ©ny, hogy nem jöttek aznap se, az Ă©g pedig dĂ©lutĂĄn â Ă©ppoly hirtelen, ahogy dĂ©lelĆtt megnyĂlt â becsukĂłdott, majd eleredt az esĆ.
Azt meg csak gondolom, hogy effĂ©le kunyerĂĄlĂĄs vagy guberĂĄlĂĄs sikertelensĂ©ge vezethetett annak idejĂ©n, Ășgy tizenöt Ă©vvel ezelĆtt egy MalĂĄj nevezetƱ csavargĂł Ă©s egy szĆlĆhegyre sietĆ zongoratanĂĄrnĆ tragĂ©diĂĄjĂĄhoz. Akit oly hosszĂș idĆre varrtak be, s oly rĂ©gen, hogy teljes ifjĂșkorombĂłl kimaradt. Sosem lĂĄttam.
NĂ©hĂĄny hĂłnapja szĂșrt szemet, Ă©pp abban az utcĂĄban, ahol a tovĂĄbbiakban sem leltem az ĆsavarsĂĄgok boltjĂĄt, Ă©s ahol napjĂĄban kĂ©tszer is vĂ©gigmegyek a netcafĂ© felĂ©. SzĂłval, ott lĂĄttam meg elĆször, amint egy rĂ©gi, divatjamĂșlt camping kerĂ©kpĂĄrral kis kordĂ©t hĂșz, amin pedig ĂŒres ĂŒvegek garmadĂĄja zörög. Mintegy lajstromozva a vĂĄros emberkellĂ©keit, megĂĄllapĂtottam: Ăm egy Ășjabb szakadt pofa. Majd Ășjra lĂĄttam. KĂ©sĆbb azt is megtudtam, hogy a tisztes MalĂĄj nĂ©vre hallgat, Ă©s alig kĂ©t hĂłnapja szabadult. Ez is tĂ©ny.
Csak gondolom, hogy hajdanĂĄn Ć is az avaristĂĄhoz hasonlĂłan csövezhetett azon az ominĂłzus napon. TalĂĄn atrocitĂĄsok Ă©rtĂ©k â akĂĄr azt a fiĂșt, akivel a dĂ©li parasztelosztĂłban talĂĄlkoztam, Ă©s aki odalĂ©pett egy megrendĂtĆen szĂ©p, a vĂĄrĂłteremben ĂŒcsörgĆ diĂĄklĂĄnyhoz, Ă©s azt kĂ©rdezte:
â SegĂtenĂ©l nekem? Nagy bajban vagyok.
Mire a lĂĄny:
â A fejedben van a baj kisapĂĄm!
A rĂĄngatĂłzĂł fiĂș, akinek fejĂ©t â nem tĂșlzok, ez is tĂ©ny â legalĂĄbb ötven sebhely tarkĂtotta, szemlĂĄtomĂĄst megĂŒtközött a lĂĄny durvasĂĄgĂĄn, nĂ©hĂĄny mĂĄsodpercig ĆszintĂ©n csodĂĄlkozott, majd a következĆ vĂĄrakozĂłhoz lĂ©pett:
â Nagy bajban vagyok â kezdte Ășjra.
â Meghiszem azt! â vĂĄgta rĂĄ az Ășr.
A fiĂș finom rĂĄngĂĄsa vonaglĂĄssĂĄ nemesedett, mire hozzĂĄm Ă©rt:
â Nagy bajban vagyok, megtennĂ©l nekem valamit?
Erre én, kevesebb durvasåggal, åm mégis, szintén óvatosan:
â AttĂłl fĂŒgg mit.
A fiĂșn jĂłl lĂĄtszik, hogy Ă©rzi: ez sem az Ć napja â amint talĂĄn mĂ©g sosem volt olyan nap, amit az övĂ©nek Ă©rzett volna. TovĂĄbblĂ©p, lĂĄtom, ĂĄthalad a vĂĄrĂłterem majdnem ĂŒres hangĂĄrjĂĄn, önmagĂĄban beszĂ©l, magyarĂĄz Ă©s gesztikulĂĄl, Ă©s ami mĂ©g furcsĂĄbb, lĂĄthatatlan falakat kerĂŒlget, lĂĄthatatlan lengĆajtĂłkon lĂ©p be, lĂĄthatatlan forgĂłajtĂłkban köröz, lĂĄthatatlan idegeneket enged elĆre udvarias mozdulattal, s Ăgy, mĂg a tökĂŒres vĂĄrĂłtermen ĂĄtĂ©r, ami mĂĄsnak tĂz mĂĄsodperc volna, neki legalĂĄbb tĂz percĂ©be van. MegĂĄll egy helyen, ahol szemlĂĄtomĂĄst senki sincs, de mĂ©g a környĂ©ken se!, Ă©s hallom, azt mondja:
â Nagy bajban vagyok.
VĂĄr, de a nemlĂ©tezĆk körĂ©ben is Ășgy jĂĄrhat, mint velĂŒnk, lĂ©tezĆkkel.
Nincs esĂ©lye semmi. LenĂ©zik Ćt Ă©lĆk Ă©s holtak.
Nincs helye lĂ©tben Ă©s nemlĂ©tben se â hovĂĄ fusson?
Nem ad semmit, se Ă©let, se halĂĄl! â mit tehetne?
A pĂĄlyaudvar Ă©szvesztĆ labirintus, kĂłborlĂł lelkek nyĂŒzsögnek, lĂĄthatatlan lengĆajtĂłk nyĂlnak-csapĂłdnak, forgĂłbejĂĄrĂłk centrifugĂĄi szĂĄzzal forognak, sĂŒllyed Ă©s emelkedik benne minden, a tĂŒlekedĂ©s ĂłriĂĄsi, az esĂ©ly semmi â csak mi ĂŒlĂŒnk benne, ilyen higgadtan, okosan â a jĂłl fĂ©sĂŒlt Ă©s ĂĄpolt vakok, szĂ©p cipĆvel Ă©s bokszkefĂ©vel.
Csak gondolom, hogy a MalĂĄjt is atrocitĂĄs Ă©rte. Beleszaladt egy szĂ©p Ă©s Ă©rzĂ©ketlen asszonyba. TalĂĄn a szemĂ©tszĂĄllĂtĂĄst a vĂĄrosgazdĂĄlkodĂĄs aznap, az ĂŒnnep miatt elĆrehozta, s Ăgy, hiĂĄba mĂĄszott a MalĂĄj kukĂĄrĂłl kukĂĄra, egy kenyĂ©rvĂ©g, egy palack sem akadt benne. Csak gondolom, hogy nem elĆször esett meg ilyen. Ăs ezĂ©rt a MalĂĄj nevezetƱ csavargĂł Ă©rzĂ©ketlensĂ©gbe gombolkozott â ha mĂĄr a gatyĂĄja vĂ©gzetesen lukas.
Viszont tĂ©ny, hogy elitta az agyĂĄt; mindent, ami valaha az övĂ© volt; mindent â jĂł elĆre â ami az övĂ© lehetett volna.
Gondolom e kĂ©t dolog egyĂŒttĂĄllĂĄsa vezetett odĂĄig, hogy Ășgy hatĂĄrozzon: kibattyog a haverokhoz, a hulladĂ©kdepĂł tĆszomszĂ©dsĂĄgĂĄba. HĂĄtha akad nĂĄluk pia, kaja â tƱzifa biztosan. A környĂ©ken szĂ©p akĂĄcosok, odĂ©bb sƱrƱ fenyvesek, a tobozok jĂł parazsat adnak; a luc letördelt, szĂĄraz ĂĄgacskĂĄinĂĄl jobb gyĂșjtĂłs aligha akad â gondolom.
Tudom, mifĂ©le környĂ©k az: csendes, nyugodt, szĂ©lvĂ©dett. Ismerem azt a horhost. JĂĄrtam arra is â sokĂĄig. HosszĂș-hosszĂș bokorsor kĂ©t kukoricaföld között. Nem hallik oda semmi, csak ha a szemĂ©ttelep, vagyis dĂ©lnyugat felĆl fĂșj a szĂ©l, akkor szĂŒremlik ĂĄt a fasoron a hulladĂ©kot egyengetĆ buldĂłzerek mormogĂĄsa. A telep Ă©s a kökĂ©nysor között pedig gyorsforgalmi Ășt. A környĂ©ken temĂ©rdek vad: elbutult fĂĄcĂĄnok, ĆzgidĂĄk, sĂŒldĆ vaddisznĂłk, riadt nyulak, szarkĂĄk Ă©s a szemĂ©ttelepre tömegĂ©vel jĂĄrĂł varjak. Az Ășt mentĂ©n pedig elgĂĄzolt rĂłkabĂ©bik, elcsapott sĂŒnök, koratavasszal varangyok szĂĄzai, nĂ©ha egy-egy kiadĂłsabb falat: Ćz, borz, a kondĂĄtĂłl lemaradĂł vadmalac. ValĂłsĂĄgos terĂŒlj-terĂŒlj asztalkĂĄm â hosszĂĄt tekintve pedig svĂ©dasztalnak is elmegy. Ez tĂ©ny.
Gondolom: MalĂĄj Ă©s cimborĂĄi megszoktĂĄk a hosszĂș Ă©vek alatt, hogy egzotikus csemegĂ©ket az ĂștpadkĂĄrĂłl, fĂ©knyomrĂłl nassoljanak. KitanultĂĄk, mikĂ©nt kell elgĂĄzolt varangyok combjait elkĂ©szĂteni, rĂĄkaphattak az ĂĄllĂtĂłlag rendkĂvĂŒl Ăzletes sĂŒnhĂșsra is. Gondolom, hamar rĂĄjöttek, hogy a mĂłdszeressĂ©g Ă©s gyorsasĂĄg nagyon sokat szĂĄmĂt, mert ha betintĂĄznak, Ă©s nem ellenĆrzik az ĂștszegĂ©lyt, mire az elgĂĄzolt nyulat, fĂĄcĂĄnt, Ćzet megtalĂĄljĂĄk, addigra a javĂĄt elhordjĂĄk a környĂ©kbĂ©li rĂłkĂĄk meg a kicsapott ebek.
TalĂĄn ez volt az egyik összetevĆ: hogy elĆzĆnap beittak, Ă©s mire reggel megtalĂĄltĂĄk azt az Ćzet, mĂĄr csak ilyen-olyan maradĂ©ka maradt; a többit szĂ©thordtĂĄk a szemĂ©ttelep kerĂtĂ©se mentĂ©n szĂ©delgĆ kutyahontalanok.
TehĂĄt a MalĂĄj, talĂĄn a vĂĄrosgazdĂĄlkodĂĄs metĂłdusvĂĄltĂĄsĂĄnak következtĂ©ben, a közeledĆ ĂŒnnep miatt, felgyĂŒlemlĆ sikertelensĂ©ge Ă©s Ă©hsĂ©ge okĂĄn fogta magĂĄt, Ă©s nekivĂĄgott a körĂŒlbelĂŒl tĂz mĂ©rföldes Ăștnak, amely a centrumbĂłl a kĂ©t haverhoz vezetett. MĂĄr dĂ©lelĆtt tĂz tĂĄjĂĄn belĂĄthatta, hogy a vĂĄros nem ad semmit aznap, nincs benne egy szalonnavĂ©g, egy bĂ©lĂĄs, egy ĂŒres sörösĂŒveg, adomĂĄny vagy lehetĆsĂ©g semmi; Ăgy hĂĄt, miutĂĄn szedett egy szatyor csikket, dĂ©lben mĂĄr javĂĄban Ășton lehetett. BecslĂ©sem szerint, kĂ©nyelmes tempĂłban, gyalogosan dĂ©ltĂĄjt Ă©rhette el az Akasztottasszony-völgy bejĂĄratĂĄt (tĂ©ny, hogy van ilyen), ahol jobbrĂłl-balrĂłl sƱrƱ, telepĂtett fenyvesek hatĂĄroljĂĄk az utat, onnan hĂșsz perc alatt Ă©rhetett fel a dombtetĆre, ahol a hulladĂ©kdepĂł eldugott völgybejĂĄrĂłja nyĂlik. TegyĂŒk fel, hogy benĂ©zett oda is, nĂ©mi kenyĂ©r, lejĂĄrt szavatossĂĄgĂș konzerv remĂ©nyĂ©ben, netĂĄn több idĆt fordĂtva a guberĂĄlĂĄsra, megprĂłbĂĄlt magĂĄnak ruhĂĄt Ă©s cipĆt is tĂșrni, s tette mindezt ugyanazzal a rĂĄĂ©rĆssĂ©ggel, amivel odĂĄig elment, akkor is: legkĂ©sĆbb kĂ©t-hĂĄrom Ăłra magassĂĄgĂĄban ĂĄtkelhetett a gyorsforgalmi Ășton, Ă©s a bokorsor felsĆ harmadĂĄban talĂĄlkozhatott kĂ©t haverjĂĄval.
TĂ©ny, hogy cimborĂĄi Ă©pp ĂŒnnepi sĂŒtĂ©s-fĆzĂ©sben voltak. Nem akĂĄrmit, Ćzet rotyogtattak Ă©pp, igaz annak inkĂĄbb csak maradĂ©kĂĄt, mert ahogy emlĂtettĂŒk, talĂĄn betĂ©ptek elĆzĆ nap, Ă©s mikor a tetemre bukkantak, Ășgy kĂ©t mĂ©rfölddel lejjebb, addigra a javĂĄt elhordtĂĄk a kutyĂĄk. TĂ©ny, hogy a kĂ©t havernĂĄl akadt pia is. Igaz csak kevĂ©s, amit ily mĂłdon kĂ©nytelenek voltak fagyĂĄllĂłval feljavĂtani â ĂĄm a fagyĂĄllĂł Ă©des mellĂ©kĂze igazĂĄn passzolhatott a vadhĂșs Ă©desĂ©hez, tovĂĄbbĂĄ a közelgĆ ĂŒnnepekhez. Gondolom, a MalĂĄj felettĂ©bb örĂŒlt, hogy lobogĂł tƱznĂ©l, rotyogĂł kondĂ©rnĂĄl talĂĄlja a cimborĂĄkat, akik megkĂnĂĄljĂĄk lĆrĂ©vel is. Fogalmam nincs arrĂłl, mit javĂtottak fel a fagyĂĄllĂłval, de tĂ©ny: a fagyĂĄllĂł nemcsak mĂ©rgezĆ, hanem hatĂĄsos is. Nem kell sok belĆle. NĂ©hĂĄny slukk, Ă©s mĂĄr azt sem tudod, merre vagy. TalĂĄn a fagyĂĄllĂłt kellett volna kihagyni â ha mĂĄr nem lehetett kompletten azt a napot.
Fogalmam nincs arrĂłl, mit keresett ott aznap, kĂ©sĆdĂ©lutĂĄn, a korĂĄn Ă©rkezĆ sötĂ©tedĂ©s pillanataiban a Collegium Musicum nevƱ önkormĂĄnyzati intĂ©zmĂ©ny harmincnyolc Ă©ves szolfĂ©zs- Ă©s zongoratanĂĄrnĆje, a Cantata nĂ©vre keresztelt kamarakĂłrus szoprĂĄnja, szĂłlistĂĄja. TĂ©ny, hogy a horhoson ĂĄt Ășjabb dombtetĆre lehet hĂĄgni, ahol szĂĄmos, gordonokkal körbevett pince ĂĄll. SzĂ©pen gondozott, az idĆ tĂĄjt felĂĄsott kertek; szakszerƱen metszett, az idĆ tĂĄjt tökkopasz szĆlĆĂŒltetvĂ©nyek. TĂ©ny, hogy egynĂ©mely prĂ©shĂĄzban laknak is. MĂĄsfelĆl: nem tartom valĂłszĂnƱnek, hogy egy zongoratanĂĄrnĆ ilyen vilĂĄgvĂ©gi prĂ©shĂĄzban lakjon. TalĂĄn ismerĆse, szeretĆje, rokona lehetett ott? Mindenesetre arra igyekezett, a hegyre, melynek â szokatlan mĂłd â neve sincs. A MalĂĄjjal ellentĂ©tben aligha lehetsĂ©ges, hogy gyalogosan Ă©rkezett. A hulladĂ©kdepĂłhoz vezetĆ keskeny Ășttal szemközt talĂĄlhatĂł megĂĄllĂłban szĂĄllhatott le egy tĂĄvolsĂĄgi jĂĄratrĂłl. Majd körĂŒlbelĂŒl mĂĄsfĂ©l mĂ©rföldet gyalogolt a gyorsforgalmi Ășt szegĂ©lyĂ©n, hogy elĂ©rje a horhost, ami pedig majd a szĆlĆhegyre, pontosabban a hĂĄrom betĂ©pett, rendkĂvĂŒl Ă©hes, Ă©s ĂŒnnepi hangulatban kurjongatĂł hajlĂ©ktalan tĂĄborhelyĂ©hez vezeti.
Nem tudom, hogy az elcsapott sutĂĄbĂłl pontosan mennyi maradt. Nem tudom, hogy a hĂĄrom ember Ă©hes mennyire volt. Csak gondolom, hogy az ĆzbĆl kicsi, Ă©hsĂ©gbĆl jĂłkora adag lehetett. TĂ©ny, hogy a hĂĄrom pocsolyarĂ©szeg balek azon lamentĂĄlt: hogyan lesz elĂ©g ennyi hĂșs hĂĄrmĂłjuknak?
Gondolom, jobb lett volna a helyzet, Ă©s a zongoratanĂĄrnĆnek több esĂ©lye marad, ha mindez nĂ©hĂĄny nappal korĂĄbban törtĂ©nik, amikor mĂ©g lĂłtĂĄsfutĂĄs borzolja a vĂĄrost Ă©s a környĂ©ket. Amikor mindenĂŒtt gĂșzsba kötött fenyĆfĂĄk suhognak a tetĆtartĂłkon, a hatalmas VolvĂłk sĂbokszai zselĂ©s szaloncukorral Ă©s mandarinnal vannak tele; mindenki szatyrokkal, tĂĄskĂĄkkal, csomagolĂłanyagokkal siet Ă©s fut. Amikor ebben az össznĂ©pi kĂ©szĂŒlĆdĂ©sben minden nĂ©gyzetmĂ©terre jut emberbĆl legalĂĄbb egy. De jobb lett volna nĂ©hĂĄny nappal kĂ©sĆbb is, amikor Ășjra megĂ©lĂ©nkĂŒl a forgalom, az emberek vizitĂĄlni jĂĄrnak, körbe-körbe a csalĂĄdot, rokonsĂĄgot, atyafisĂĄgot, Ă©s akkor megint csak jut emberbĆl majd minden nĂ©gyzetmĂ©terre egy. Viszont e kĂ©t idĆszak között, az ĂŒnnep idejĂ©n, illetve közvetlenĂŒl az ĂŒnnep elĆtt, a vĂĄratlan elcsendesĂŒlĂ©sben, a belvĂĄros, a kĂŒlvĂĄros, belterĂŒlet Ă©s kĂŒlterĂŒlet is, szinte elnĂ©ptelenedik. Szelek, ebek Ă©s hĂłviharok jĂĄrjĂĄk â mĂĄs nemigen. Gondolom, jobb lett volna â bĂĄrkihez tartott is â, ha a zongoratanĂĄrnĆ egy nappal korĂĄbban, vagy csak az ĂŒnnep utĂĄn megy. TĂ©ny viszont, hogy aznap indult Ăștnak.
TalĂĄn Ć volt aznap az utolsĂł, aki a hegyre tartott.
TĂ©ny: Ć volt az egyetlen, aki nem Ă©rt fel oda.
MalĂĄjĂ©k talĂĄn azt fontolgattĂĄk, hogy leruccannak a telep alĂĄ, az Akasztottasszony-völgybe, ahol kĂ©t, bĂĄr kistermetƱ korcs tetemĂ©t is lĂĄtta MalĂĄj, mikor a horhos felĂ©, cimborĂĄihoz Ă©s vĂ©gzete felĂ© battyogott. TalĂĄn Ășgy gondoltĂĄk, hogy a kĂ©t kutya kövĂ©rjĂ©vel feldĂșsĂthatjĂĄk az Ćzpörköltet annyira, hogy hĂĄrmĂłjuknak is bĆsĂ©ges legyen. TalĂĄn annyit ittak mĂĄr a savanyĂș bor Ă©s fagyĂĄllĂł koktĂ©ljĂĄbĂłl, hogy se kedvĂŒk, se erejĂŒk nem maradt effĂ©le portyĂĄzĂĄsra â Ă©s akkor, tĂ©ny, mint az erdĆbĆl a magasles elĂ© Ăłvatlanul kilĂ©pĆ, sebzett vad, feltƱnt a horhos aljĂĄn a zongoratanĂĄrnĆ, a helyi zeneiskola szĂ©premĂ©nyƱ zenepedagĂłgusa, a Cantata kamarakĂłrus szĂłlistĂĄja.
Gondolom gondtalanul, szĂ©pen öltözve, illatosan, megannyi ĂŒnnepi tervvel a fejĂ©ben kerĂŒlgette a latyakot; tĂ©ny, hogy az Ășt vĂĄlyog, s ha az ember nem vigyĂĄz, tĂ©rdig sĂŒppedhet a sĂĄrban â ahol pedig lösz omlik a falbĂłl, esĆs vagy tĂ©li idĆben, oly sĂkos akĂĄr a jĂ©g; az utat, vĂ©kony, aranysĂĄrga slejm borĂtja. Azt is valĂłszĂnƱsĂthetjĂŒk, hogy MalĂĄjĂ©k nem sokat törĆdtek azzal, hogy a zongoratanĂĄrnĆ mi cĂ©lbĂłl, mifĂ©le örömteli gondolatokkal igyekszik felfelĂ©; s azzal se, hogy szĂ©p-e vagy sem; illata leginkĂĄbb a rezedĂĄra, vagy sokkal inkĂĄbb a levendulĂĄra emlĂ©keztet. TalĂĄn az felötlött bennĂŒk, hogy szatyrĂĄban kalĂĄcs is akadhat. NĂ©mi bort vagy konyakot nemigen nĂ©zhettek ki belĆle. AnnĂĄl is inkĂĄbb, mert abban az ĂłrĂĄban, az Ă©vszaknak Ă©s a katlan mikroklĂmĂĄjĂĄnak megfelelĆen, a földek felett mĂĄr talĂĄn nĂ©mi köd is lebeghetett, s talĂĄn azt sem lĂĄthattĂĄk, hogy mit hoz, mit visz.
KĂ©tsĂ©gkĂvĂŒl: a nĆnek lĂĄtnia kellett a lobogĂł tƱz fĂ©nyeit.
MĂĄs kĂ©rdĂ©s, hogy lĂĄtta-e a hĂĄrom deformĂĄlt fazont? Nem sötĂ©tedett-e be mĂĄris? Ăs ha nem, akkor vajon MalĂĄjĂ©k elbĂșjtak-e, hogy vĂĄratlanul hurkolhassĂĄk meg, vagy egyszerƱen bevĂĄrtĂĄk, mĂg a csipkebogyĂłval dĂszĂtett, enyhĂ©n deres bokorsor felsĆ harmadĂĄba Ă©r. NetĂĄn a zongoratanĂĄrnĆ megprĂłbĂĄlt volna kerĂŒlni a felĂĄzott kukoricatarlĂłkon ĂĄt? Vagy a közeledĆ ĂŒnnep oly mĂ©rtĂ©kben töltötte el meleg Ă©rzĂ©sekkel, szerelemmel, vĂĄggyal, anyai ösztönökkel, hogy tĂĄvol ĂĄllt tĆle akkor minden fĂ©lelem, minden gyanĂș. TalĂĄn meg is ĂĄllt a hĂĄrom hajlĂ©ktalannĂĄl, hogy kalĂĄccsal Ă©s borral kĂnĂĄlja Ćket, Ă©s Ă©pp ez volt a gond?
TĂ©ny, hogy ittassĂĄguk mĂ©rtĂ©kĂ©hez kĂ©pest viszonylag szakszerƱen daraboltĂĄk fel, Ă©s a hiĂĄnyzĂł rĂ©szek becsĂŒlt tömegĂ©bĆl Ășgy ĂtĂ©ljĂŒk meg, hogy a Collegium Musicum tanĂĄrnĆjĂ©bĆl vĂĄgott hĂșsok szĂĄmottevĆen növeltĂ©k az Ćzpörkölt kiadĂłssĂĄgĂĄt. FeltĂ©telezhetjĂŒk, hogy az emberhĂșs Ă©dessĂ©ge harmonizĂĄlt a vadhĂșs Ă©dessĂ©gĂ©vel, amint jĂłl jött volna hozzĂĄ nĂ©mi ĂĄfonya is. TĂ©ny, hogy a hĂĄrom fĂ©rfi az Ă©v karĂĄcsonyĂĄn, pontosabban szenteste elĆtt egy nappal jĂłllakott. A fagyĂĄllĂł megtette hatĂĄsĂĄt: öntudatlanul hevertek a mĂ©g pislĂĄkolĂł ĂŒszök, az Ă©tel- Ă©s embermaradvĂĄnyok mellett, mĂĄsnap, Ășgy fĂ©l kilenc tĂĄjĂĄn, mikor egy bogyĂłgyƱjtĆ a horhosba ment fagyöngyöt szedni a bejĂĄrĂł ajtajĂĄra; Ăgy talĂĄlta Ćket ott, jĂłllakottan, tökrĂ©szegen, hortyogva Ă©s a sĂĄros, a ködszitĂĄlĂĄsban elĂĄzott, nyirkos plĂ©dek alatt összebĂșjva â több mint tizenöt Ă©vvel ezelĆtt.
Ennyi idĆ tĂĄvlatĂĄbĂłl is elkĂ©pzelhetĆ, mifĂ©le megdöbbenĂ©ssel ĂĄlltak ott a helyszĂnelĆk. A kondĂ©r elĆtt. TalĂĄn volt mĂ©g benne maradĂ©k. TalĂĄn a fagyos pörkölt tetejĂ©n dermedt zsĂrdarabok Ășsztak. KandikĂĄlt mĂ©g belĆle a merĆkanĂĄl. Ăszott benne egykĂ©t vĂ©gtag.
Gyorsan sĂŒllyedhetett a lĂ©gnyomĂĄs, Ă©s indokolt volt a mĂĄsnap, kĂ©sĆeste kitörĆ, hetekig is eltartĂł, hisztĂ©rikus hĂłvihar. De ha a lĂ©gnyomĂĄs emelkedett is, azok, akik ott jĂĄrtak mĂĄsnap reggel â helyszĂnelĆk, szĆlĆsgazdĂĄk, a hulladĂ©kdepĂł alkalmazottjai, a bogyĂłszedĆ, ĂșjsĂĄgĂrĂłk, a fotĂłs, az orvosszakĂ©rtĆ â, Ćk mindnyĂĄjan sĂŒllyedtek.
KĂŒlön-kĂŒlön Ă©s egyĂŒtt is.
ĂllĂtĂłlag a hĂĄrom fĂ©rfi Ă©ppĂșgy csodĂĄlkozott, mint a nyomozĂłk, bĂĄr nem mondhatni, hogy megdöbbentek volna. Amint hallom, egyfajta fĂĄsultsĂĄggal, enyhe gyomorfĂĄjĂĄssal, mĂĄsnaposan, kĂĄbĂĄn ĂĄlltak, majd fekĂŒdtek bilincsben a horhos sarĂĄn. Fogalmam nincs, mit Ă©rezhettek akkor, vagy mĂĄsnap, Ă©vek mĂșltĂĄn. ElkĂ©pzelni se tudom, mit gondolnak a törtĂ©ntekrĆl most.
A kĂ©t emberevĆ haver, akik jelenleg is a sitten ĂŒlnek, vagy a kis utcĂĄkban kordĂ©t vonszolĂł, nemrĂ©g szabadult MalĂĄj. De a jegyzĆkönyvek tanĂșsĂĄga szerint tĂ©ny: a kĂ©t kannibĂĄl azzal vĂ©dte magĂĄt, hogy nem erĆszakoltĂĄk meg a nĆt. Ăs ez Ăgy igaz. Ez ĂĄll az orvosszakĂ©rtĆi jelentĂ©sben is. Volt ugyan spermanyom, de nem tĆlĂŒk szĂĄrmazott. BennĂŒk mĂĄr nem volt effĂ©le vĂĄgy. Ăhesek voltak csak. Hogy a MalĂĄj miĂ©rt kapott öt Ă©vvel kevesebbet? TalĂĄn korĂĄbban nem tett semmit, nem volt priusza, nem szĂĄmĂtott visszaesĆnek. Nem tudom. TalĂĄn ugyanannyit kapott Ă©s csak jĂł magaviselete miatt bocsĂĄtottĂĄk el hamarabb. De tĂ©ny, hogy ellentĂ©tben a cimborĂĄival, Ć azzal vĂ©dekezett a bĂrĂĄk elĆtt (komolyan gondolta-e vagy sem, ki tudja?), hogy mĂ©g csak nem is evett belĆle! Mint mĂĄsfĂ©l Ă©vvel kĂ©sĆbb, februĂĄr huszonhetedikĂ©n, dĂ©lelĆtt tĂz Ăłra tĂĄjt, a zĂĄrĂłtĂĄrgyalĂĄson mondta:
â Mire odaĂ©rtem, mĂĄr elfogyott.
MĂĄs kĂ©rdĂ©s, Ă©s szintĂ©n tĂ©ny, hogy elfogĂĄsuk utĂĄn mindhĂĄrman brutĂĄlis hĂĄnytatĂłkat kaptak; a kiöklendezett bĂ©ltartalomban fĆtt emberhĂșs maradvĂĄnyait mutattĂĄk ki â cimborĂĄival ellentĂ©tben, a MalĂĄj hĂĄnyadĂ©kĂĄban nyers emberhĂșst is.
đźđźđź
HosszĂș idĆ utĂĄn Ă©letre kelt a Darksite! RĂĄadĂĄsul egy novellĂĄval a PĂĄtoszbĂłl.
ĂrĂŒlök! đ MĂĄr nagyon vĂĄrtam, hogy eljöjjön ez a nap.
Ărömmel!
Salvador Dali- ez a novella mert ugye az? annyira elkĂ©pesztĆen jĂł Ă©s mĂ©gis annyira abszurd, hogy csupĂĄn egy Dali festmĂ©nykĂ©nt bĂrom befogadni.
Az a durva ebben, hogy javarĂ©szt ez egy igaz sztori. A fotĂłt a helyszĂntĆl nem messze lĆttem, azon az Ășton, ami a horhos alatt halad, Ă©s amin a tanĂĄrnĆ Ă©rkezett.
Az uj felfedezo, mindenkit udvozolve es most nem allom meg szo nelkul.:-) Nagyon tetszik ez az iras (is), nagy koszonom a szerzonek. Hasonlo elmenyem keves iroval/irassal adatott meg eddig, mint ez a letehetetlen sodras itt nap nap utan…., bar a jelzo a konyv alakhoz passzol, a fonevhez pedig nem, azert remelem kifejezo.:-) Es a 3 szal cigitol a varotermi vakokon at az ember ember elleni agresszioja legdurvabb fajtajaig vezetett el – azaz, a mult heti legfontosabb cikkel es a mai feltoltott irassal egyben latva, lehet, hogy akar ez is varhat rank….de az utolsokra feltetlen. (?) Vagy mar elobb is, ahogy no az ehseg…de nagymervu ehezes tudtommal azert ide meg nem vezetett (lasd az ir krumpliveszt, a Sztalin vagy Mao alatti tobbmillios ehhalalt, stb).
Kedves Ăva, nagyon köszönöm, biztatĂĄsnak veszem, s kĂŒlönösen tetszik, ahogy összekapcsoltad a novellĂĄt Ă©s az esszĂ©t; nem ritka ezen az oldalon, hogy lĂĄtszĂłlag egymĂĄstĂłl mƱfajilag is tĂĄvol esĆ ĂrĂĄsok kapcsolĂłdnak össze đ RemĂ©lem, lĂĄtlak-lĂĄthatunk mĂ©g a kommetnszekciĂłkban a jövĆben is đ
Kedves Centauri, most a batorsag hullaman meg egyet, aztan az biztos, hogy akkor is itt vagyok, ha egy-egy irashoz đ nem szolok hozza. Mert bar nagyon szeretem az irodalmat-tortenelmet, nagyon szeretek olvasni, elengedhetetlen resze az eletemnek, am e szeretettel az elmeleti tudasom sajnos koszonoviszonyban sincs. Mufajok kerdese – nem minden iro olvasasa megy, bevallom itt idejekoran :-), – sot adott ironak sem minden muve – es meg sorolhatnam hianyossagaimat.
Am ha mar a koszonet szo megint emlitve lett, itt en kapok sokat s ugyan mit tudok ellentetelezni? Sot drukkolok, hogy bird a tempot mindenaron :-), hisz mohon âfogyasztalakâ, gondolom jo par, sok tarsammal egyutt. Irj Centauri, nagyon jol csinalod! đ En meg igyekszem felnoni Hozzad.