A MALÁJ

Tény: minap, amint a netcafé előtt Gabesz cimborámra vártam, hogy hozza a színes lézernyomtatón kiprintelt, innen-onnan letöltött űrfotókat, amint ácsingóztam ott, a minden jelleg nélkül való utcasarkon, egy félbehagyott építkezéssel szemközt, odalépett hozzám egy sosem látott alak, és felajánlott megvételre egy ősavar íjat. Bár nem mondhatnám, hogy elmélyült avarológus, olvasott avarista vagy őshagyományőrző volnék, már a húst sem a nyereg alatt puhítom, és kápámról sem lógnak skalpok, továbbá nem nyílt mód az íj szénizotópos vizsgálatára se, de magabiztosan állíthatom, hogy amit a pasas a kezében szorongatott, nem volt egyéb, mint egy meghajlított mogyoróvessző, amit pedig közönséges spárgával kötöttek össze.
Épp ilyennel lődöztünk gyerekkorunkban könnyű bodzavesszőket a közeli telek rémisztő, és minket terrorizáló kajováira (pulykakakasaira) – mikor Old Shatterhand voltam épp, és fülig szerelmes (azóta is) Winnetou húgába, az eszméletlen Nso Scsíbe. Istenem! Minden aposztataságom beleadva, apait-anyait nem sajnálva, hitemre: most is észvesztő az a lány! Örökös sajgást ad nekem a vadonbéli nő – most is ott fekszik a medvebőrön; megérinthetetlenül – rendületlenül.
Férfiasságom efféle esélytelenségbe vetett, rejtett ereje izzik föl bennem egy pillanat alatt; a járda, akár a nyereg, úgy feszül alám; az égen megnyílnak a felhők, ahogy szentkönyvek nyílnak ki a sokat forgatott helyen; kivillan a tajgaég kékje, hegyek és ígéretek illatát hozza felém, igen messziről a vágy északnyugati szele; szeretném lehunyni a szemem, hallani a közeledő mokaszinok zaját, a sűrű és örökkévaló fenyőerdő vékony ágainak roppanásait, Nso Scsí jön, sőt: jő – megint! Oly közel van már, hogy most, először életemben, hamarost, átölelhetnénk egymást, ha az ősavar íjjal házaló pasas nem zilálná szét az aurát.
– Egy ezresért a tiéd – mondja.
Ránézek a szittya szerszámára; végül is nem rossz ár egy mogyoróvesszőért és méternyi spárgáért. Ha szétszerelném, a vesszőhöz futóbabot kötözhetek, a spárga pedig még jól jöhet. Mégis elutasítom az ajánlatot. A lődörgő vargabetűbe kezd:
– Ide akartam bevinni a használt ősavar cuccok boltjába – mutat a mellékutca felé, ahol én semmi efféle boltról nem tudok, bár évek óta őgyelgek a környéken.
De ki tudja? Lehet, hogy egy kapualjban ilyen is van. Nem messze a Turul fogadó, a sarkon biobolt, szanaszét a városban ún. „olcsó árak”, hát ki tudja?
– Csak az a helyzet – folytatja a műgyűjtő –, hogy a bolt zárva van. Nem tudom miért, de zárva van. Pedig, ez egy egészen jó kis avar íj. Ősavar íj. Megkímélt állapotban – és felém mutatja.
Forgatja is, talán hogy lássam: még a kéreg is teljes, hántolva sincs, igazi őseredeti, ősbarbár darab.
A mellékutca felé tekintek, hátha megpillantom a megannyi avarságot áruló jurtát, az Avárium szépen nemezelt bejáratát, de semmi. Azon tépelődöm: miként kerülhetnek elő boltra való tömegben íjak, vesszők, nemezek és tegezek. Nyílván csak a feltételezett, hajdani módon készült, amúgy zsírúj tárgyakat árulhatnak ott. Talán besétálhatok, és kérhetek bármiből, amit csak után gyártottak: Tiszai Attila-koporsóból kérek, aranyat és ezüstöt, kettőt-kettőt.
– Ne haragudj, de nem veszem meg ezt az íjat – mondom a még mindig reménykedő figurának, majd állunk ott jó pár percet.
Én továbbra is várom Gabeszt az űrfotókkal, a fickó pedig egyik lábáról a másikra áll, néha rám sandít, igazít az íjon, állunk ott, akár két pucérra vetkőztetett, tanácstalan tatár, az időutazásnak e felettébb különös és idegen állomásán, és bizonyos idő után olyan érzésem támad, hogy mindketten ugyanarra várunk – de vajon kire?
Ő Winnetoura, aki majd az íjat jó áron megveszi (a pulykák elleni küzdelemhez – és remek kiegészítő a kiásott csatabárdhoz), én pedig azt remélem, hogy vele tart Nso Scsí is; ha mást nem is, de újra láthatom. Jól elvagyunk így. Egy darabig.
– Cigit? – kérdezem.
– Köszönöm – mondja udvariasan, könnyedén őseink megkésett fia, és kihalássza a dobozból a cigit.
– Vehetek még kettőt?
– Hogyne.
Tüzet adok, slukkolunk, szépen száll a füst, igazán szép napunk van, csakugyan. Oly nyugodt a város – a puszta, a sztyepp, az aszfaltpréri. Nem hallatszik szirénaszó, csöndes a szemközti kőzúzalék, piroslanak a tűzfalak, nem jár arra senki. Bagózunk. Nem köhögünk.
– Iszunk valamit?
– Nem, most nem lehet – válaszolom.
Mikor a staub végére érünk, azt mondja az íjárus:
– No, hát akkor én megyek. Hátha kinyitottak már. Remek kis íj.
– Valóban – mondom, és kissé sajnálom, hogy Winnetou ilyen sokat késik, lassan már húsz éve, hogy várom, s így – mindhiába – Nso Scsít is. Sebaj.
Tény, hogy ez így megesett. Tény, hogy reménytelenül szerelmes vagyok Winnetou húgába. Tény, hogy nem jöttek aznap se, az ég pedig délután – éppoly hirtelen, ahogy délelőtt megnyílt – becsukódott, majd eleredt az eső.
Azt meg csak gondolom, hogy efféle kunyerálás vagy guberálás sikertelensége vezethetett annak idején, úgy tizenöt évvel ezelőtt egy Maláj nevezetű csavargó és egy szőlőhegyre siető zongoratanárnő tragédiájához. Akit oly hosszú időre varrtak be, s oly régen, hogy teljes ifjúkoromból kimaradt. Sosem láttam.
Néhány hónapja szúrt szemet, épp abban az utcában, ahol a továbbiakban sem leltem az ősavarságok boltját, és ahol napjában kétszer is végigmegyek a netcafé felé. Szóval, ott láttam meg először, amint egy régi, divatjamúlt camping kerékpárral kis kordét húz, amin pedig üres üvegek garmadája zörög. Mintegy lajstromozva a város emberkellékeit, megállapítottam: ím egy újabb szakadt pofa. Majd újra láttam. Később azt is megtudtam, hogy a tisztes Maláj névre hallgat, és alig két hónapja szabadult. Ez is tény.
Csak gondolom, hogy hajdanán ő is az avaristához hasonlóan csövezhetett azon az ominózus napon. Talán atrocitások érték – akár azt a fiút, akivel a déli parasztelosztóban találkoztam, és aki odalépett egy megrendítően szép, a váróteremben ücsörgő diáklányhoz, és azt kérdezte:
– Segítenél nekem? Nagy bajban vagyok.
Mire a lány:
– A fejedben van a baj kisapám!
A rángatózó fiú, akinek fejét – nem túlzok, ez is tény – legalább ötven sebhely tarkította, szemlátomást megütközött a lány durvaságán, néhány másodpercig őszintén csodálkozott, majd a következő várakozóhoz lépett:
– Nagy bajban vagyok – kezdte újra.
– Meghiszem azt! – vágta rá az úr.
A fiú finom rángása vonaglássá nemesedett, mire hozzám ért:
– Nagy bajban vagyok, megtennél nekem valamit?
Erre én, kevesebb durvasággal, ám mégis, szintén óvatosan:
– Attól függ mit.
A fiún jól látszik, hogy érzi: ez sem az ő napja – amint talán még sosem volt olyan nap, amit az övének érzett volna. Továbblép, látom, áthalad a váróterem majdnem üres hangárján, önmagában beszél, magyaráz és gesztikulál, és ami még furcsább, láthatatlan falakat kerülget, láthatatlan lengőajtókon lép be, láthatatlan forgóajtókban köröz, láthatatlan idegeneket enged előre udvarias mozdulattal, s így, míg a töküres várótermen átér, ami másnak tíz másodperc volna, neki legalább tíz percébe van. Megáll egy helyen, ahol szemlátomást senki sincs, de még a környéken se!, és hallom, azt mondja:
– Nagy bajban vagyok.
Vár, de a nemlétezők körében is úgy járhat, mint velünk, létezőkkel.
Nincs esélye semmi. Lenézik őt élők és holtak.
Nincs helye létben és nemlétben se – hová fusson?
Nem ad semmit, se élet, se halál! – mit tehetne?
A pályaudvar észvesztő labirintus, kóborló lelkek nyüzsögnek, láthatatlan lengőajtók nyílnak-csapódnak, forgóbejárók centrifugái százzal forognak, süllyed és emelkedik benne minden, a tülekedés óriási, az esély semmi – csak mi ülünk benne, ilyen higgadtan, okosan – a jól fésült és ápolt vakok, szép cipővel és bokszkefével.
Csak gondolom, hogy a Malájt is atrocitás érte. Beleszaladt egy szép és érzéketlen asszonyba. Talán a szemétszállítást a városgazdálkodás aznap, az ünnep miatt előrehozta, s így, hiába mászott a Maláj kukáról kukára, egy kenyérvég, egy palack sem akadt benne. Csak gondolom, hogy nem először esett meg ilyen. És ezért a Maláj nevezetű csavargó érzéketlenségbe gombolkozott – ha már a gatyája végzetesen lukas.
Viszont tény, hogy elitta az agyát; mindent, ami valaha az övé volt; mindent – jó előre – ami az övé lehetett volna.
Gondolom e két dolog együttállása vezetett odáig, hogy úgy határozzon: kibattyog a haverokhoz, a hulladékdepó tőszomszédságába. Hátha akad náluk pia, kaja – tűzifa biztosan. A környéken szép akácosok, odébb sűrű fenyvesek, a tobozok jó parazsat adnak; a luc letördelt, száraz ágacskáinál jobb gyújtós aligha akad – gondolom.
Tudom, miféle környék az: csendes, nyugodt, szélvédett. Ismerem azt a horhost. Jártam arra is – sokáig. Hosszú-hosszú bokorsor két kukoricaföld között. Nem hallik oda semmi, csak ha a szeméttelep, vagyis délnyugat felől fúj a szél, akkor szüremlik át a fasoron a hulladékot egyengető buldózerek mormogása. A telep és a kökénysor között pedig gyorsforgalmi út. A környéken temérdek vad: elbutult fácánok, őzgidák, süldő vaddisznók, riadt nyulak, szarkák és a szeméttelepre tömegével járó varjak. Az út mentén pedig elgázolt rókabébik, elcsapott sünök, koratavasszal varangyok százai, néha egy-egy kiadósabb falat: őz, borz, a kondától lemaradó vadmalac. Valóságos terülj-terülj asztalkám – hosszát tekintve pedig svédasztalnak is elmegy. Ez tény.
Gondolom: Maláj és cimborái megszokták a hosszú évek alatt, hogy egzotikus csemegéket az útpadkáról, féknyomról nassoljanak. Kitanulták, miként kell elgázolt varangyok combjait elkészíteni, rákaphattak az állítólag rendkívül ízletes sünhúsra is. Gondolom, hamar rájöttek, hogy a módszeresség és gyorsaság nagyon sokat számít, mert ha betintáznak, és nem ellenőrzik az útszegélyt, mire az elgázolt nyulat, fácánt, őzet megtalálják, addigra a javát elhordják a környékbéli rókák meg a kicsapott ebek.
Talán ez volt az egyik összetevő: hogy előzőnap beittak, és mire reggel megtalálták azt az őzet, már csak ilyen-olyan maradéka maradt; a többit széthordták a szeméttelep kerítése mentén szédelgő kutyahontalanok.
Tehát a Maláj, talán a városgazdálkodás metódusváltásának következtében, a közeledő ünnep miatt, felgyülemlő sikertelensége és éhsége okán fogta magát, és nekivágott a körülbelül tíz mérföldes útnak, amely a centrumból a két haverhoz vezetett. Már délelőtt tíz táján beláthatta, hogy a város nem ad semmit aznap, nincs benne egy szalonnavég, egy bélás, egy üres sörösüveg, adomány vagy lehetőség semmi; így hát, miután szedett egy szatyor csikket, délben már javában úton lehetett. Becslésem szerint, kényelmes tempóban, gyalogosan déltájt érhette el az Akasztottasszony-völgy bejáratát (tény, hogy van ilyen), ahol jobbról-balról sűrű, telepített fenyvesek határolják az utat, onnan húsz perc alatt érhetett fel a dombtetőre, ahol a hulladékdepó eldugott völgybejárója nyílik. Tegyük fel, hogy benézett oda is, némi kenyér, lejárt szavatosságú konzerv reményében, netán több időt fordítva a guberálásra, megpróbált magának ruhát és cipőt is túrni, s tette mindezt ugyanazzal a ráérősséggel, amivel odáig elment, akkor is: legkésőbb két-három óra magasságában átkelhetett a gyorsforgalmi úton, és a bokorsor felső harmadában találkozhatott két haverjával.
Tény, hogy cimborái épp ünnepi sütés-főzésben voltak. Nem akármit, őzet rotyogtattak épp, igaz annak inkább csak maradékát, mert ahogy említettük, talán betéptek előző nap, és mikor a tetemre bukkantak, úgy két mérfölddel lejjebb, addigra a javát elhordták a kutyák. Tény, hogy a két havernál akadt pia is. Igaz csak kevés, amit ily módon kénytelenek voltak fagyállóval feljavítani – ám a fagyálló édes mellékíze igazán passzolhatott a vadhús édeséhez, továbbá a közelgő ünnepekhez. Gondolom, a Maláj felettébb örült, hogy lobogó tűznél, rotyogó kondérnál találja a cimborákat, akik megkínálják lőrével is. Fogalmam nincs arról, mit javítottak fel a fagyállóval, de tény: a fagyálló nemcsak mérgező, hanem hatásos is. Nem kell sok belőle. Néhány slukk, és már azt sem tudod, merre vagy. Talán a fagyállót kellett volna kihagyni – ha már nem lehetett kompletten azt a napot.
Fogalmam nincs arról, mit keresett ott aznap, késődélután, a korán érkező sötétedés pillanataiban a Collegium Musicum nevű önkormányzati intézmény harmincnyolc éves szolfézs- és zongoratanárnője, a Cantata névre keresztelt kamarakórus szopránja, szólistája. Tény, hogy a horhoson át újabb dombtetőre lehet hágni, ahol számos, gordonokkal körbevett pince áll. Szépen gondozott, az idő tájt felásott kertek; szakszerűen metszett, az idő tájt tökkopasz szőlőültetvények. Tény, hogy egynémely présházban laknak is. Másfelől: nem tartom valószínűnek, hogy egy zongoratanárnő ilyen világvégi présházban lakjon. Talán ismerőse, szeretője, rokona lehetett ott? Mindenesetre arra igyekezett, a hegyre, melynek – szokatlan mód – neve sincs. A Malájjal ellentétben aligha lehetséges, hogy gyalogosan érkezett. A hulladékdepóhoz vezető keskeny úttal szemközt található megállóban szállhatott le egy távolsági járatról. Majd körülbelül másfél mérföldet gyalogolt a gyorsforgalmi út szegélyén, hogy elérje a horhost, ami pedig majd a szőlőhegyre, pontosabban a három betépett, rendkívül éhes, és ünnepi hangulatban kurjongató hajléktalan táborhelyéhez vezeti.
Nem tudom, hogy az elcsapott sutából pontosan mennyi maradt. Nem tudom, hogy a három ember éhes mennyire volt. Csak gondolom, hogy az őzből kicsi, éhségből jókora adag lehetett. Tény, hogy a három pocsolyarészeg balek azon lamentált: hogyan lesz elég ennyi hús hármójuknak?
Gondolom, jobb lett volna a helyzet, és a zongoratanárnőnek több esélye marad, ha mindez néhány nappal korábban történik, amikor még lótásfutás borzolja a várost és a környéket. Amikor mindenütt gúzsba kötött fenyőfák suhognak a tetőtartókon, a hatalmas Volvók síbokszai zselés szaloncukorral és mandarinnal vannak tele; mindenki szatyrokkal, táskákkal, csomagolóanyagokkal siet és fut. Amikor ebben az össznépi készülődésben minden négyzetméterre jut emberből legalább egy. De jobb lett volna néhány nappal később is, amikor újra megélénkül a forgalom, az emberek vizitálni járnak, körbe-körbe a családot, rokonságot, atyafiságot, és akkor megint csak jut emberből majd minden négyzetméterre egy. Viszont e két időszak között, az ünnep idején, illetve közvetlenül az ünnep előtt, a váratlan elcsendesülésben, a belváros, a külváros, belterület és külterület is, szinte elnéptelenedik. Szelek, ebek és hóviharok járják – más nemigen. Gondolom, jobb lett volna – bárkihez tartott is –, ha a zongoratanárnő egy nappal korábban, vagy csak az ünnep után megy. Tény viszont, hogy aznap indult útnak.
Talán ő volt aznap az utolsó, aki a hegyre tartott.
Tény: ő volt az egyetlen, aki nem ért fel oda.
Malájék talán azt fontolgatták, hogy leruccannak a telep alá, az Akasztottasszony-völgybe, ahol két, bár kistermetű korcs tetemét is látta Maláj, mikor a horhos felé, cimboráihoz és végzete felé battyogott. Talán úgy gondolták, hogy a két kutya kövérjével feldúsíthatják az őzpörköltet annyira, hogy hármójuknak is bőséges legyen. Talán annyit ittak már a savanyú bor és fagyálló koktéljából, hogy se kedvük, se erejük nem maradt efféle portyázásra – és akkor, tény, mint az erdőből a magasles elé óvatlanul kilépő, sebzett vad, feltűnt a horhos alján a zongoratanárnő, a helyi zeneiskola szépreményű zenepedagógusa, a Cantata kamarakórus szólistája.
Gondolom gondtalanul, szépen öltözve, illatosan, megannyi ünnepi tervvel a fejében kerülgette a latyakot; tény, hogy az út vályog, s ha az ember nem vigyáz, térdig süppedhet a sárban – ahol pedig lösz omlik a falból, esős vagy téli időben, oly síkos akár a jég; az utat, vékony, aranysárga slejm borítja. Azt is valószínűsíthetjük, hogy Malájék nem sokat törődtek azzal, hogy a zongoratanárnő mi célból, miféle örömteli gondolatokkal igyekszik felfelé; s azzal se, hogy szép-e vagy sem; illata leginkább a rezedára, vagy sokkal inkább a levendulára emlékeztet. Talán az felötlött bennük, hogy szatyrában kalács is akadhat. Némi bort vagy konyakot nemigen nézhettek ki belőle. Annál is inkább, mert abban az órában, az évszaknak és a katlan mikroklímájának megfelelően, a földek felett már talán némi köd is lebeghetett, s talán azt sem láthatták, hogy mit hoz, mit visz.
Kétségkívül: a nőnek látnia kellett a lobogó tűz fényeit.
Más kérdés, hogy látta-e a három deformált fazont? Nem sötétedett-e be máris? És ha nem, akkor vajon Malájék elbújtak-e, hogy váratlanul hurkolhassák meg, vagy egyszerűen bevárták, míg a csipkebogyóval díszített, enyhén deres bokorsor felső harmadába ér. Netán a zongoratanárnő megpróbált volna kerülni a felázott kukoricatarlókon át? Vagy a közeledő ünnep oly mértékben töltötte el meleg érzésekkel, szerelemmel, vággyal, anyai ösztönökkel, hogy távol állt tőle akkor minden félelem, minden gyanú. Talán meg is állt a három hajléktalannál, hogy kaláccsal és borral kínálja őket, és épp ez volt a gond?
Tény, hogy ittasságuk mértékéhez képest viszonylag szakszerűen darabolták fel, és a hiányzó részek becsült tömegéből úgy ítéljük meg, hogy a Collegium Musicum tanárnőjéből vágott húsok számottevően növelték az őzpörkölt kiadósságát. Feltételezhetjük, hogy az emberhús édessége harmonizált a vadhús édességével, amint jól jött volna hozzá némi áfonya is. Tény, hogy a három férfi az év karácsonyán, pontosabban szenteste előtt egy nappal jóllakott. A fagyálló megtette hatását: öntudatlanul hevertek a még pislákoló üszök, az étel- és embermaradványok mellett, másnap, úgy fél kilenc táján, mikor egy bogyógyűjtő a horhosba ment fagyöngyöt szedni a bejáró ajtajára; így találta őket ott, jóllakottan, tökrészegen, hortyogva és a sáros, a ködszitálásban elázott, nyirkos plédek alatt összebújva – több mint tizenöt évvel ezelőtt.
Ennyi idő távlatából is elképzelhető, miféle megdöbbenéssel álltak ott a helyszínelők. A kondér előtt. Talán volt még benne maradék. Talán a fagyos pörkölt tetején dermedt zsírdarabok úsztak. Kandikált még belőle a merőkanál. Úszott benne egykét végtag.
Gyorsan süllyedhetett a légnyomás, és indokolt volt a másnap, későeste kitörő, hetekig is eltartó, hisztérikus hóvihar. De ha a légnyomás emelkedett is, azok, akik ott jártak másnap reggel – helyszínelők, szőlősgazdák, a hulladékdepó alkalmazottjai, a bogyószedő, újságírók, a fotós, az orvosszakértő –, ők mindnyájan süllyedtek.
Külön-külön és együtt is.
Állítólag a három férfi éppúgy csodálkozott, mint a nyomozók, bár nem mondhatni, hogy megdöbbentek volna. Amint hallom, egyfajta fásultsággal, enyhe gyomorfájással, másnaposan, kábán álltak, majd feküdtek bilincsben a horhos sarán. Fogalmam nincs, mit érezhettek akkor, vagy másnap, évek múltán. Elképzelni se tudom, mit gondolnak a történtekről most.
A két emberevő haver, akik jelenleg is a sitten ülnek, vagy a kis utcákban kordét vonszoló, nemrég szabadult Maláj. De a jegyzőkönyvek tanúsága szerint tény: a két kannibál azzal védte magát, hogy nem erőszakolták meg a nőt. És ez így igaz. Ez áll az orvosszakértői jelentésben is. Volt ugyan spermanyom, de nem tőlük származott. Bennük már nem volt efféle vágy. Éhesek voltak csak. Hogy a Maláj miért kapott öt évvel kevesebbet? Talán korábban nem tett semmit, nem volt priusza, nem számított visszaesőnek. Nem tudom. Talán ugyanannyit kapott és csak jó magaviselete miatt bocsátották el hamarabb. De tény, hogy ellentétben a cimboráival, ő azzal védekezett a bírák előtt (komolyan gondolta-e vagy sem, ki tudja?), hogy még csak nem is evett belőle! Mint másfél évvel később, február huszonhetedikén, délelőtt tíz óra tájt, a zárótárgyaláson mondta:
– Mire odaértem, már elfogyott.
Más kérdés, és szintén tény, hogy elfogásuk után mindhárman brutális hánytatókat kaptak; a kiöklendezett béltartalomban főtt emberhús maradványait mutatták ki – cimboráival ellentétben, a Maláj hányadékában nyers emberhúst is.

7 válaszok
  1. Szabó Edit
    Szabó Edit says:

    😮😮😮
    Hosszú idő után életre kelt a Darksite! Ráadásul egy novellával a Pátoszból.
    Örülök! 🙂 Már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a nap.

    Válasz
  2. Lívia
    Lívia says:

    Salvador Dali- ez a novella mert ugye az? annyira elképesztően jó és mégis annyira abszurd, hogy csupán egy Dali festményként bírom befogadni.

    Válasz
    • centauri16@gmail.com
      centauri16@gmail.com says:

      Az a durva ebben, hogy javarészt ez egy igaz sztori. A fotót a helyszíntől nem messze lőttem, azon az úton, ami a horhos alatt halad, és amin a tanárnő érkezett.

      Válasz
  3. Laborczy Eva
    Laborczy Eva says:

    Az uj felfedezo, mindenkit udvozolve es most nem allom meg szo nelkul.:-) Nagyon tetszik ez az iras (is), nagy koszonom a szerzonek. Hasonlo elmenyem keves iroval/irassal adatott meg eddig, mint ez a letehetetlen sodras itt nap nap utan…., bar a jelzo a konyv alakhoz passzol, a fonevhez pedig nem, azert remelem kifejezo.:-) Es a 3 szal cigitol a varotermi vakokon at az ember ember elleni agresszioja legdurvabb fajtajaig vezetett el – azaz, a mult heti legfontosabb cikkel es a mai feltoltott irassal egyben latva, lehet, hogy akar ez is varhat rank….de az utolsokra feltetlen. (?) Vagy mar elobb is, ahogy no az ehseg…de nagymervu ehezes tudtommal azert ide meg nem vezetett (lasd az ir krumpliveszt, a Sztalin vagy Mao alatti tobbmillios ehhalalt, stb).

    Válasz
    • centauri16@gmail.com
      centauri16@gmail.com says:

      Kedves Éva, nagyon köszönöm, biztatásnak veszem, s különösen tetszik, ahogy összekapcsoltad a novellát és az esszét; nem ritka ezen az oldalon, hogy látszólag egymástól műfajilag is távol eső írások kapcsolódnak össze 🙂 Remélem, látlak-láthatunk még a kommetnszekciókban a jövőben is 🙂

      Válasz
  4. Laborczy Eva
    Laborczy Eva says:

    Kedves Centauri, most a batorsag hullaman meg egyet, aztan az biztos, hogy akkor is itt vagyok, ha egy-egy irashoz 🙂 nem szolok hozza. Mert bar nagyon szeretem az irodalmat-tortenelmet, nagyon szeretek olvasni, elengedhetetlen resze az eletemnek, am e szeretettel az elmeleti tudasom sajnos koszonoviszonyban sincs. Mufajok kerdese – nem minden iro olvasasa megy, bevallom itt idejekoran :-), – sot adott ironak sem minden muve – es meg sorolhatnam hianyossagaimat.
    Am ha mar a koszonet szo megint emlitve lett, itt en kapok sokat s ugyan mit tudok ellentetelezni? Sot drukkolok, hogy bird a tempot mindenaron :-), hisz mohon ‘fogyasztalak’, gondolom jo par, sok tarsammal egyutt. Irj Centauri, nagyon jol csinalod! 🙂 En meg igyekszem felnoni Hozzad.

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A szakadár

Dia 1

A kis könyv 15 iszonyú erős novellát fog egybe; ez már a szerző második kötete, de igazán ez ütött: anonim írójukra pedig az „év felfedezettje” címet aggatta a sajtó. Origo

Egy jó könyv viszont minden körülmények között megragad. A Kék angyal Kút a nap alatt című nyitó novelláját egy BKV-járaton (sok mindenre a legjobb lakmusz) kezdtem el olvasni, végállomástól végállomásig. Ha igazán érdekes egy mű, akkor függetleníteni tudom magam a körülményektől, s rabul ejt. A hosszú buszozás vége az lett, hogy a novella utolsó oldalán tartva a vezető utolsó felszólítása után a kelleténél később kezdtem meg a leszállást, be is csukott a hátsó ajtóba. Papiruszportál  Lehotka Gábor

Slide Title

Slide Content goes here