Lane & Mörri – Darksite Story 8. fejezet

– Ma is eljátszottad a fenevadat? – kérdezte Lane Zaccaria.
– Mi mást tehettem volna? – kérdezett vissza Mörrupson.
Ledobta a szatyrokat, és lehuppant a kanapéra.
– De jó itthon végre! Sokszor épp csak elmegyek itthonról, de máris jönnék vissza. …Kicsim, hagyd még a vacsorát, gyere ide hozzám!
Lane átlesett a pult fölött, rámosolygott Mörrüpsonra:
– Egy pillanat!
Mörrupson mindig meglágyult, ha azzal szembesült, hogy Lane mennyire kicsi. Lane Zaccaria tökéletesen arányos és gyönyörű nő volt, csak épp ekkorára nőtt. Épp csak átlátott a pult fölött, amikor pedig a kórosan hatalmas Mörrupson ölébe ült, olyan volt, mint egy kismadár a fészkén.
– Kicsim – mondta neki Mörrupson. – Te vagy a legnagyobb főnyeremény!
– Dömpi! Te már megint kábítasz.
– Tudod, hogy nem. Figyelj csak! Meg kell beszélnünk valamit. Érdekelne a véleményed. Várjuk meg, amíg házat építünk a parton vagy cseréljük ezt a pultot kisebbre addig is? Mit szeretnél?
– Az attól függ, mikor épül fel az a ház. Egyáltalán eldöntöttük már, hogy Nullfokban maradunk?
– Nem tudom. Miért? Nem döntöttük el?
Lane rácsimpaszkodott Mörrupson nyakára, a fejét pedig az álla alá igazította.
– Olyan vagy, mint egy kis hegedű.
– Azt sem tudod, milyen egy hegedű.

– Nem tudom, de te épp olyan vagy. Csak azért a fegyvert lecsatolhatnád, mert böki az oldalamat.

– Arra sem hagytál időt, hogy elpakoljak.
– Na jó, akkor most hagyok. Nekem se ártana egy tusolás.
– Én bírom ezt a dömpiszagot – mondta Lane és alaposan körbeszaglászta Mörrupson nyakát. – Megizzasztottak ma?
– Ne is mond – válaszolta Mörrupson, felemelte Lane-t, lerakta maga mellé, mint egy kis plüssállatot, és felállt.
– Nagy a baj?
– Nem tudom, hogyan lehetne ennél nagyobb.
– Tartjuk a szabályt vagy most kivételesen megszegnéd?
– Először tényleg letusolok, hátha az is segít kicsit.
– Rendben. Főzünk ma?
– Persze. Főzzünk! Egy pohár bor is jól jönne ma.
Lane leugrott a kanapéról, a pult mögé szaladt, hogy befejezze a pakolást. Mörrupson a gardróbba ment, és vetkőzni kezdett.
– Dömpi! Hallasz?
– Persze.
– Figyelj csak! Arra gondoltam, hogy elég lenne a pult mögé egy dobogó. Ideiglenesen. Amíg nem döntünk a költözésről. Én azzal is elégedett lennék, és akkor nem kellene ezt a sámlit rugdosnom magam előtt, meg a pultot se kellene lecserélni egyelőre.
– Okos! – kiáltott ki Mörrupson. – Figyelj szivi! Ez akár már a hétvégére is meglehet. Szólok Rufusnak, amúgyis tartozik nekem, összeüti semmi perc alatt. Mit szólsz? És akkor hétvégén tarthatnánk kettesben egy konyhaavató bulit!
– Jaj, Dömpi, te mindig mindent felavatsz.
– És ez baj?
– Cseppet sem!
– Ráadásul egész hétvégén szabad leszek!
– Engem viszont beosztottak szombatra – kiabálta a gardrób felé Lane.
– Sebaj! Egy nappal többet kap a dologra Rufus. …Az istenit!

– Mi a baj, édes?
– Kellene már egy fiók a pisztolyoknak! Innen folyton leesik, biz isten, egyszer így lövöm tökön magam.

– Nagy kár volna!
Mörrupson ekkor kilesett a gardróbból.
– Ezt komolyan mondod?
– Szerinted?
– Na jó, sietek azzal a fürdéssel.
– Én megvárlak – felelte Lane, valamivel később pedig azt kiabálta. – Figyelj csak, Dömpi! Mi lenne, ha ideiglenesen a konyhafiókban lennének a pisztolyok? A baloldaliban csak két fakanál van, azt simán átrakhatom az evőeszközökhöz, és akkor ez a fiók lehetne a pisztolyos.
– Remek ötlet, szivi – kiabálta Mörrupson immár a fürdőből.
Hamarosan megnyitotta a csapot, ezért még harsányabban üvöltött a konyha felé:
– Hallasz Picur?
– Igen!
– Veled minden jobb! Mondtam már?
– Sokszor!
Lane végzett az élelmiszerek elpakolásával, elővett egy palack Sonoma-völgyi vöröset és borospoharat.
– Jó lesz a Jack London-féle vörös? – kiáltotta a fürdőszoba felé.
– Szuper! – üvöltötte Mörrupson.
– És mit főzzünk?
– Spagetti?
– Oké! – kiáltotta Lane, lecsatolta a pisztolytáskát, bugyira vetkőzött, és Mörrupson után ment a fürdőbe. Kinyitotta a zuhanyfülkét, és a csupasz Mörrupsonhoz fordult, de most már kimondottan halkan:
– Együtt főzzünk, vagy szeretnél inkább pihenni? Én szívesen megcsinálom.
– Dehogyis. Egy kis főzés épp jó lesz most – felelte Mörrupson, lehajolt Lane-hez, és arcon csókolta.
– Mörri!
– Tessék!
– Én nagyon szeretlek – mondta Lane elmélyülő, majdnem elcsukló hangon.
Mörrupson elzárta a vizet, holott a feje tetején, akár egy barokk paróka, ott rezgett egy jó adag hab. Kilépett a fülkéből, levette a mosógép melletti székről a lavórt, leült, és ölébe vette Lane-t.
– Én is szeretlek, Lane. És tudod, az a nagy helyzet, történjen bármi, amíg veled vagyok, semmi baj nem történhet.
Lane keresztbefeküdt Mörrupson mellkasán, a hasát cirógatta, beledugta vékony ujját Mörrupson köldökébe.

– Dömpi! Az a baj sem esik meg, ugye, hogy egyszercsak nem leszünk együtt?

Mörrupson ledermedt.
– Nézz rám, Kicsim!
Lane felült, és engedelmesen, egészen közelről Mörrupson arcába nézett.
– Látsz a szememben valamit, ami azt mondaná: nem leszünk együtt mindig?
– Nem tudom – felelte Lane.
– Nézd meg jobban!
Lane olyan közel hajolt Mörrupson arcához, hogy az orruk összeért, majd elmosolyodott.
– Na? – kérdezte Mörrupson.
– Együtt leszünk mindig – mondta Lane.
– Látod? Szóval ne aggódj! Egyébként is, hol találnék én még egy ilyen kicsi, édes nőt?
– És én hol találnék még egy ekkora dömpert? – kérdezte nevetve Lane.
– Akkor ezt megbeszéltük – állapította meg Mörrupson.
– Végül is miben maradtunk? Spagetti?
– Legyen spagetti.
– Rendben. Lemosom a habot, aztán elkezdem.
– Nem vársz meg?
– Csak a hagymát aprítom fel.
– Ja, azt szabad, de a borba ne igyál bele egyedül!
Mörrupson lemosta magáról a habot, Lane gátlástalanul gyönyörködött Mörrupsonban.
– Hogy te milyen irdatlan hatalmas vagy!
– Te vagy kicsi, édesem.
Miután Mörrupson átadta a fülkét Lane-nek, megtörölközött, köntöst kapott magára, és a hagyma pucolásába kezdett. Az első fej után bekiabált Lane-nek.
– Zavarna, ha indítanék egy híradót?
– Neeeem! – kiabálta Lane.
Mörrupson kezet mosott, a pultra rakta a laptopot, és elindította az esti híradót.

– De ugye maileket már nem nézel? – kérdezte Lane kilibbenve a fürdőből. – És Twittert sem, ugye?
Mörrupson elszégyellte magát.
– Épp csak egy pillantást vetettem rá.
– Tudod, mi a szabály! Ebben megállapodtunk.
– Tudom, csak a munka miatt. Csak egy pillanatra, de már be is csukom.
Lane jó szokásához hűen a haját már a pult előtt álldogálva törölgette.
– Mörri! Gyújts egy gyertyát is.
Mörrupson teamécsest vett elő.

– Ne haragudj. Tudom, hogy szar napod volt. Hallottam én is. Elképesztő. Hogyan eshet meg az ilyesmi? Nem is értem – mondta Lane.

– Tudod, mi a szabály Bébi! Itthon nem dolgozunk.
– Én nem is akarok, de látom, hogy nagyon gondterhelt vagy, szóval, ha gondolod, ma megszeghetjük. Hátha segít. Nem szeretlek így látni.
Mörrupson kezében megállt a kés. Letette a hagymát. Elővette a poharakat és töltött.
– Ekkora szarban még sosem voltam.
– Mit teszel?
– Nem tudom. Ahogy mondtad. Eljátszottam a szokásos fenevadat, közben meg azt sem tudom, hová legyek. Gőzöm sincs róla, hogy az ordításon kívül mit csináljak.
– Na jó. Figyelj ide. Le van szarva a szabály. Oké? – kérdezte Lane. – Attól, hogy beszélsz róla, még főzhetünk és borzogathatunk. Egy perc és itt vagyok, enyém a mártás, tiéd a tészta, és hallgatlak.
Mörrupson – talán mert egy percre ismét egyedül maradt – rettentően fájdalmas arcot vágott, de nem azért, mert a kapitányságon nagy slamasztikába került, hanem mert ilyenkor mindig azt érezte: nincs az a tett, nincs az az idő, hogy eléggé szerethesse ezt az apró nőt.
– Hülye hírek – mondta Lane a pulthoz lépve. – Nem hallgatunk inkább zenét?
Mörrupson hálás oldalpillantást vetett a dereka körül sürgölődő Lane-re, majd zenét keresett.

– Johnny Cash vagy Leonard Cohen?

– Most inkább Cash – felelte Lane. – Szóval?
– Az az igazság, hogy sokat nem mondhatok. Pont annyit értek az egészből, mint bárki más. Ha ezt megírnák a lapok, az olvasók pont annyit tudnának, mint én.
– Holnap viszont talán többet tudsz már. Vagy holnapután.
– Lehet. Remélem, máskülönben akár repülhetek is.
– Ugyan már! De ha igen, akkor mi van? Megoldjuk. …És mi a helyzet azzal a palival, akit behoztatok?
– Arra gondolsz, akit a hulla mellett találtunk?
– Igen.
– Nem tudom, elengedtük. Elég különös alak.

– De ki ácsorog ott a halott mellett? Egy gyilkos elhúz onnan rögtön. Hacsak nem flepnis – mondta Lane.

– Gőzöm sincs. Könnyen lehet, hogy a nő pár perccel korábban vagy épp akkor halt meg.
Lane érezte, hogy sokkal okosabbak nem lesznek, bármeddig faggatja is Mörrupsont.
– Tudod, mit? Ha feltettük a cuccot, megmasszírozom a hátad.
– Az remek lesz.
Mikor már a szószt is felrakták, Lane átpakolt mindent a kanapé mellé, a gyertyákat, poharakat és laptopot is, míg Mörrupson rágyújtott az ablakban.
– Gyere, Mörri! – paskolta a kanapét Lane.
Mörrupson elnyomta a cigit, ledobta a köpenyt, és hasra vágódott a kanapén. Lane rámászott a derekára, és masszírozni kezdte a vállait.
– Bekenjelek?
– Nem, jó ez így – nyögte Mörrupson. – Nem ég oda?
– Ne aggódj, néha megkeverem.
– Reggel együtt kelünk? – kérdezte Mörrupson.
– Azt hiszem – felelte Lane.

Ekkor elakadt a zene, és lefagyott a laptop.

– Két napja tegnap óta ezt csinálja – dünnyögött Mörrupson.
– Maradj, majd én.
Lane fél kézzel továbbra is Mörrupson tarkóját nyomkodta, míg a másikkal az egeret irányította, hogy frissítse a lapotopot, de az semmire sem reagált, sőt pár másodperc múlva elsötétült, majd villant egyet, és a teljes képernyőt kitöltötte egy fekete nő arcképe.
– Te Mörri! Ki ez a nő? – kérdezte Lane, de ahogy Mörrupson odafordította a fejét, épp csak egy pillanatra látta, s a képernyő ismét elsötétült.
– Nyomjak megint egy frissítést?
– Várj! – kérte Mörrupson. – Olyan ismerős volt. Mozgasd meg az egeret!
Lane ide-oda rángatta párszor, de nem történt semmi.
– Na jó, nyomj neki egy F5-öt.
A laptop halkan zümmögött, kerrent egyet a meghajtó is, Mörrupson és Lane erősen figyelt, majd két pillanatra ismét megjelent egy gomolygó ködből felbukkanó női arc, de ahogy felbukkant, épp oly hirtelen el is tűnt.
– Szállj le rólam kicsim!

– Mörri! Ki ez a nő?

– Várj! – kérte megint Mörrupson, hamar felült, és közelebb hajolt a laptophoz.
– F5-öt nyomtál, mielőtt megjelent?
– Igen. Ki ez?
– Tök olyan, mint a…
– Mint a?
– Mint az a nő, aki eltűnt.
– Arra gondolsz, aki meghalt? A hullára, akit behoztatok?
– Aha – dünnyögte Mörrupson, vadul mozgatta az egeret, aztán F5-öt ütött, de mivel nem történt semmi, újra, és újra, és újra.
– Különös.
– Nekem mondod?
Mörrupson ideges lett. Előkapott egy cigit.
– Rágyújthatsz itt is – mondta Lane.
– Nem, nem, de figyelnéd a laptopot?
– Persze.
Mörrupson rágyújtott az ablakban.
– Lehet, hogy az eltűnt képek átkerültek hozzám valahogyan?

– De Mörri! Ez egy videó volt. Itt ez a nő még él.

– Igen. Igazad van. Talán nem is ő az.
– Talán vírus – mondta Lane. – Legalábbis remélem, hogy nem egy másik nő. Ugye ezt nem te töltötted le?
– Dehogy, szivi! Nem, ez a nő akkor is pontosan olyan. …Semmi?
Lane a fejét rázta.
– Oké, tolj neki megint egy F5-öt!
Lane frissített, aztán hátrahőkölt.
– Mörri! Gyere ide!
Mörrupson cigivel a kezében a kanapéhoz ugrott.
A fekete monitoron vörös felirat villogott:

„Hagyd abba, sosem értheted meg.”


Oszd meg, hadd éljen még!

Folytatás holnap napnyugtakor

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


 

 

LONDRÍNA ÉS A TABLÓ - DARKSITE STORY 7. FEJEZET

Soha szóba nem került, helyes-e, hogy a takarítónő az éjjeleket az iskolában tölti; helyes-e, hogy nem napközben takarít; helyes-e, hogy jóval több időt tölt ott, mint ami indokolt; de nem volt végül olyan ember, aki ne értette, de legalább ne sejtette volna, miért van Londrína szinte állandóan, éjnek évadján is a Kishegyi iskolában.

Hajszálra azon az estén, amikor Beyon a Magellán út sarkán, a gomolygó ködben összetalálkozott a „fekete nővel”, Londrína vödre mellé hatalmas dörrenéssel rettentő tárgy zuhant,

s Londrína úgy megijedt, hogy percekig fel sem fogta, mi szakadt le.

centauri-jégvágó
Centauri a Föld árvái

Utazás a nagyvárosba

Értem, miért mondja apám egyre többször, hogy északra…
8 válaszok
  1. Szabó Edit
    Szabó Edit says:

    “Johnny Cash vagy Leonard Cohen?”

    Aki ilyen zenét szeret, az rossz ember nem lehet! 😉 🙂

    Válasz
  2. Lívia
    Lívia says:

    Totál függő lettem- mesterien csűri csavarja Cen a történetet. A titokzatos nő pedig tuti odaátról van, hiszen Beyonnak fel kellett jönni az alvilágból, hogy emlékeket vigyen vissza. Kísérti valaki onnan, mert azt szeretné, ha emlékeznének rá(???).Szegény Dömpi Mörri, most aztán benne van a pácban, a laptopnak annyi, még a tündéri Picurkája mellett sem lesz nyugta.Akkor jöjjön a napnyugta és a következő rész- sosem bírom este kivárni.

    Válasz
  3. Szabó Edit
    Szabó Edit says:

    Tudod, Cen’, olyan jó lenne látni az arcodat, amikor a hozzászólásokat olvasod… 🙂

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük