♥ Lane & Mörri | Darksite Story 8. fejezet

Lane & Mörri – Darksite Story 8. fejezet

– Ma is eljátszottad a fenevadat? – kérdezte Lane Zaccaria.
– Mi mást tehettem volna? – kérdezett vissza Mörrupson.
Ledobta a szatyrokat, és lehuppant a kanapéra.
– De jó itthon végre! Sokszor épp csak elmegyek itthonról, de máris jönnék vissza. …Kicsim, hagyd még a vacsorát, gyere ide hozzám!
Lane átlesett a pult fölött, rámosolygott Mörrüpsonra:
– Egy pillanat!
Mörrupson mindig meglágyult, ha azzal szembesült, hogy Lane mennyire kicsi. Lane Zaccaria tökéletesen arányos és gyönyörű nő volt, csak épp ekkorára nőtt. Épp csak átlátott a pult fölött, amikor pedig a kórosan hatalmas Mörrupson ölébe ült, olyan volt, mint egy kismadár a fészkén.
– Kicsim – mondta neki Mörrupson. – Te vagy a legnagyobb főnyeremény!
– Dömpi! Te már megint kábítasz.
– Tudod, hogy nem. Figyelj csak! Meg kell beszélnünk valamit. Érdekelne a véleményed. Várjuk meg, amíg házat építünk a parton vagy cseréljük ezt a pultot kisebbre addig is? Mit szeretnél?
– Az attól függ, mikor épül fel az a ház. Egyáltalán eldöntöttük már, hogy Nullfokban maradunk?
– Nem tudom. Miért? Nem döntöttük el?
Lane rácsimpaszkodott Mörrupson nyakára, a fejét pedig az álla alá igazította.
– Olyan vagy, mint egy kis hegedű.
– Azt sem tudod, milyen egy hegedű.

– Nem tudom, de te épp olyan vagy. Csak azért a fegyvert lecsatolhatnád, mert böki az oldalamat.

– Arra sem hagytál időt, hogy elpakoljak.
– Na jó, akkor most hagyok. Nekem se ártana egy tusolás.
– Én bírom ezt a dömpiszagot – mondta Lane és alaposan körbeszaglászta Mörrupson nyakát. – Megizzasztottak ma?
– Ne is mond – válaszolta Mörrupson, felemelte Lane-t, lerakta maga mellé, mint egy kis plüssállatot, és felállt.
– Nagy a baj?
– Nem tudom, hogyan lehetne ennél nagyobb.
– Tartjuk a szabályt vagy most kivételesen megszegnéd?
– Először tényleg letusolok, hátha az is segít kicsit.
– Rendben. Főzünk ma?
– Persze. Főzzünk! Egy pohár bor is jól jönne ma.
Lane leugrott a kanapéról, a pult mögé szaladt, hogy befejezze a pakolást. Mörrupson a gardróbba ment, és vetkőzni kezdett.
– Dömpi! Hallasz?
– Persze.
– Figyelj csak! Arra gondoltam, hogy elég lenne a pult mögé egy dobogó. Ideiglenesen. Amíg nem döntünk a költözésről. Én azzal is elégedett lennék, és akkor nem kellene ezt a sámlit rugdosnom magam előtt, meg a pultot se kellene lecserélni egyelőre.
– Okos! – kiáltott ki Mörrupson. – Figyelj szivi! Ez akár már a hétvégére is meglehet. Szólok Rufusnak, amúgyis tartozik nekem, összeüti semmi perc alatt. Mit szólsz? És akkor hétvégén tarthatnánk kettesben egy konyhaavató bulit!
– Jaj, Dömpi, te mindig mindent felavatsz.
– És ez baj?
– Cseppet sem!
– Ráadásul egész hétvégén szabad leszek!
– Engem viszont beosztottak szombatra – kiabálta a gardrób felé Lane.
– Sebaj! Egy nappal többet kap a dologra Rufus. …Az istenit!

– Mi a baj, édes?
– Kellene már egy fiók a pisztolyoknak! Innen folyton leesik, biz isten, egyszer így lövöm tökön magam.

– Nagy kár volna!
Mörrupson ekkor kilesett a gardróbból.
– Ezt komolyan mondod?
– Szerinted?
– Na jó, sietek azzal a fürdéssel.
– Én megvárlak – felelte Lane, valamivel később pedig azt kiabálta. – Figyelj csak, Dömpi! Mi lenne, ha ideiglenesen a konyhafiókban lennének a pisztolyok? A baloldaliban csak két fakanál van, azt simán átrakhatom az evőeszközökhöz, és akkor ez a fiók lehetne a pisztolyos.
– Remek ötlet, szivi – kiabálta Mörrupson immár a fürdőből.
Hamarosan megnyitotta a csapot, ezért még harsányabban üvöltött a konyha felé:
– Hallasz Picur?
– Igen!
– Veled minden jobb! Mondtam már?
– Sokszor!
Lane végzett az élelmiszerek elpakolásával, elővett egy palack Sonoma-völgyi vöröset és borospoharat.
– Jó lesz a Jack London-féle vörös? – kiáltotta a fürdőszoba felé.
– Szuper! – üvöltötte Mörrupson.
– És mit főzzünk?
– Spagetti?
– Oké! – kiáltotta Lane, lecsatolta a pisztolytáskát, bugyira vetkőzött, és Mörrupson után ment a fürdőbe. Kinyitotta a zuhanyfülkét, és a csupasz Mörrupsonhoz fordult, de most már kimondottan halkan:
– Együtt főzzünk, vagy szeretnél inkább pihenni? Én szívesen megcsinálom.
– Dehogyis. Egy kis főzés épp jó lesz most – felelte Mörrupson, lehajolt Lane-hez, és arcon csókolta.
– Mörri!
– Tessék!
– Én nagyon szeretlek – mondta Lane elmélyülő, majdnem elcsukló hangon.
Mörrupson elzárta a vizet, holott a feje tetején, akár egy barokk paróka, ott rezgett egy jó adag hab. Kilépett a fülkéből, levette a mosógép melletti székről a lavórt, leült, és ölébe vette Lane-t.
– Én is szeretlek, Lane. És tudod, az a nagy helyzet, történjen bármi, amíg veled vagyok, semmi baj nem történhet.
Lane keresztbefeküdt Mörrupson mellkasán, a hasát cirógatta, beledugta vékony ujját Mörrupson köldökébe.

– Dömpi! Az a baj sem esik meg, ugye, hogy egyszercsak nem leszünk együtt?

Mörrupson ledermedt.
– Nézz rám, Kicsim!
Lane felült, és engedelmesen, egészen közelről Mörrupson arcába nézett.
– Látsz a szememben valamit, ami azt mondaná: nem leszünk együtt mindig?
– Nem tudom – felelte Lane.
– Nézd meg jobban!
Lane olyan közel hajolt Mörrupson arcához, hogy az orruk összeért, majd elmosolyodott.
– Na? – kérdezte Mörrupson.
– Együtt leszünk mindig – mondta Lane.
– Látod? Szóval ne aggódj! Egyébként is, hol találnék én még egy ilyen kicsi, édes nőt?
– És én hol találnék még egy ekkora dömpert? – kérdezte nevetve Lane.
– Akkor ezt megbeszéltük – állapította meg Mörrupson.
– Végül is miben maradtunk? Spagetti?
– Legyen spagetti.
– Rendben. Lemosom a habot, aztán elkezdem.
– Nem vársz meg?
– Csak a hagymát aprítom fel.
– Ja, azt szabad, de a borba ne igyál bele egyedül!
Mörrupson lemosta magáról a habot, Lane gátlástalanul gyönyörködött Mörrupsonban.
– Hogy te milyen irdatlan hatalmas vagy!
– Te vagy kicsi, édesem.
Miután Mörrupson átadta a fülkét Lane-nek, megtörölközött, köntöst kapott magára, és a hagyma pucolásába kezdett. Az első fej után bekiabált Lane-nek.
– Zavarna, ha indítanék egy híradót?
– Neeeem! – kiabálta Lane.
Mörrupson kezet mosott, a pultra rakta a laptopot, és elindította az esti híradót.

– De ugye maileket már nem nézel? – kérdezte Lane kilibbenve a fürdőből. – És Twittert sem, ugye?
Mörrupson elszégyellte magát.
– Épp csak egy pillantást vetettem rá.
– Tudod, mi a szabály! Ebben megállapodtunk.
– Tudom, csak a munka miatt. Csak egy pillanatra, de már be is csukom.
Lane jó szokásához hűen a haját már a pult előtt álldogálva törölgette.
– Mörri! Gyújts egy gyertyát is.
Mörrupson teamécsest vett elő.

– Ne haragudj. Tudom, hogy szar napod volt. Hallottam én is. Elképesztő. Hogyan eshet meg az ilyesmi? Nem is értem – mondta Lane.

– Tudod, mi a szabály Bébi! Itthon nem dolgozunk.
– Én nem is akarok, de látom, hogy nagyon gondterhelt vagy, szóval, ha gondolod, ma megszeghetjük. Hátha segít. Nem szeretlek így látni.
Mörrupson kezében megállt a kés. Letette a hagymát. Elővette a poharakat és töltött.
– Ekkora szarban még sosem voltam.
– Mit teszel?
– Nem tudom. Ahogy mondtad. Eljátszottam a szokásos fenevadat, közben meg azt sem tudom, hová legyek. Gőzöm sincs róla, hogy az ordításon kívül mit csináljak.
– Na jó. Figyelj ide. Le van szarva a szabály. Oké? – kérdezte Lane. – Attól, hogy beszélsz róla, még főzhetünk és borzogathatunk. Egy perc és itt vagyok, enyém a mártás, tiéd a tészta, és hallgatlak.
Mörrupson – talán mert egy percre ismét egyedül maradt – rettentően fájdalmas arcot vágott, de nem azért, mert a kapitányságon nagy slamasztikába került, hanem mert ilyenkor mindig azt érezte: nincs az a tett, nincs az az idő, hogy eléggé szerethesse ezt az apró nőt.
– Hülye hírek – mondta Lane a pulthoz lépve. – Nem hallgatunk inkább zenét?
Mörrupson hálás oldalpillantást vetett a dereka körül sürgölődő Lane-re, majd zenét keresett.

– Johnny Cash vagy Leonard Cohen?

– Most inkább Cash – felelte Lane. – Szóval?
– Az az igazság, hogy sokat nem mondhatok. Pont annyit értek az egészből, mint bárki más. Ha ezt megírnák a lapok, az olvasók pont annyit tudnának, mint én.
– Holnap viszont talán többet tudsz már. Vagy holnapután.
– Lehet. Remélem, máskülönben akár repülhetek is.
– Ugyan már! De ha igen, akkor mi van? Megoldjuk. …És mi a helyzet azzal a palival, akit behoztatok?
– Arra gondolsz, akit a hulla mellett találtunk?
– Igen.
– Nem tudom, elengedtük. Elég különös alak.

– De ki ácsorog ott a halott mellett? Egy gyilkos elhúz onnan rögtön. Hacsak nem flepnis – mondta Lane.

– Gőzöm sincs. Könnyen lehet, hogy a nő pár perccel korábban vagy épp akkor halt meg.
Lane érezte, hogy sokkal okosabbak nem lesznek, bármeddig faggatja is Mörrupsont.
– Tudod, mit? Ha feltettük a cuccot, megmasszírozom a hátad.
– Az remek lesz.
Mikor már a szószt is felrakták, Lane átpakolt mindent a kanapé mellé, a gyertyákat, poharakat és laptopot is, míg Mörrupson rágyújtott az ablakban.
– Gyere, Mörri! – paskolta a kanapét Lane.
Mörrupson elnyomta a cigit, ledobta a köpenyt, és hasra vágódott a kanapén. Lane rámászott a derekára, és masszírozni kezdte a vállait.
– Bekenjelek?
– Nem, jó ez így – nyögte Mörrupson. – Nem ég oda?
– Ne aggódj, néha megkeverem.
– Reggel együtt kelünk? – kérdezte Mörrupson.
– Azt hiszem – felelte Lane.

Ekkor elakadt a zene, és lefagyott a laptop.

– Két napja tegnap óta ezt csinálja – dünnyögött Mörrupson.
– Maradj, majd én.
Lane fél kézzel továbbra is Mörrupson tarkóját nyomkodta, míg a másikkal az egeret irányította, hogy frissítse a lapotopot, de az semmire sem reagált, sőt pár másodperc múlva elsötétült, majd villant egyet, és a teljes képernyőt kitöltötte egy fekete nő arcképe.
– Te Mörri! Ki ez a nő? – kérdezte Lane, de ahogy Mörrupson odafordította a fejét, épp csak egy pillanatra látta, s a képernyő ismét elsötétült.
– Nyomjak megint egy frissítést?
– Várj! – kérte Mörrupson. – Olyan ismerős volt. Mozgasd meg az egeret!
Lane ide-oda rángatta párszor, de nem történt semmi.
– Na jó, nyomj neki egy F5-öt.
A laptop halkan zümmögött, kerrent egyet a meghajtó is, Mörrupson és Lane erősen figyelt, majd két pillanatra ismét megjelent egy gomolygó ködből felbukkanó női arc, de ahogy felbukkant, épp oly hirtelen el is tűnt.
– Szállj le rólam kicsim!

– Mörri! Ki ez a nő?

– Várj! – kérte megint Mörrupson, hamar felült, és közelebb hajolt a laptophoz.
– F5-öt nyomtál, mielőtt megjelent?
– Igen. Ki ez?
– Tök olyan, mint a…
– Mint a?
– Mint az a nő, aki eltűnt.
– Arra gondolsz, aki meghalt? A hullára, akit behoztatok?
– Aha – dünnyögte Mörrupson, vadul mozgatta az egeret, aztán F5-öt ütött, de mivel nem történt semmi, újra, és újra, és újra.
– Különös.
– Nekem mondod?
Mörrupson ideges lett. Előkapott egy cigit.
– Rágyújthatsz itt is – mondta Lane.
– Nem, nem, de figyelnéd a laptopot?
– Persze.
Mörrupson rágyújtott az ablakban.
– Lehet, hogy az eltűnt képek átkerültek hozzám valahogyan?

– De Mörri! Ez egy videó volt. Itt ez a nő még él.

– Igen. Igazad van. Talán nem is ő az.
– Talán vírus – mondta Lane. – Legalábbis remélem, hogy nem egy másik nő. Ugye ezt nem te töltötted le?
– Dehogy, szivi! Nem, ez a nő akkor is pontosan olyan. …Semmi?
Lane a fejét rázta.
– Oké, tolj neki megint egy F5-öt!
Lane frissített, aztán hátrahőkölt.
– Mörri! Gyere ide!
Mörrupson cigivel a kezében a kanapéhoz ugrott.
A fekete monitoron vörös felirat villogott:

„Hagyd abba, sosem értheted meg.”

---

Oszd meg, hadd éljen még!

Folytatás holnap napnyugtakor

Borítókép: Pixabay

---