Persze se szĂ©plĂĄnyok, se vonatok nem Ă©rkeztek, csak a hĆsĂ©g növekedett. A föld összerepedezett, Ă©s azt kĂĄrogtĂĄk a falu öregjei, hogy ha esĆ jönne vĂ©gre, az sem hasznĂĄlna mĂĄr, a milliĂł repedĂ©s elnyelnĂ© az utolsĂł csepp vizet is.
Az ĆrhĂĄzban egyĂĄltalĂĄn nem volt vĂz. BodĂł szerint az ĂĄllomĂĄsfĆnök, a nagytestƱ Padre, Ăgy hĂvtĂĄk csak, talĂĄn mert felszentelt pap idĆtlen idĆk Ăłta nem jĂĄrt a környĂ©ken, s mĂ©g Ć hasonlĂtott leginkĂĄbb valamifĂ©le egyhĂĄzi emberre, szĂłval az ĂĄllomĂĄsfĆnök azt ĂŒzente, hogy aki inni akar, otthon igyon. Nem mintha a vĂzkorlĂĄtozĂĄs elĆtt sok vĂz lett volna, mivel az ĆrhĂĄz voltakĂ©pp egy rĂ©g elhagyott cella volt; egy cella, ami körĂŒl elbontottĂĄk a börtönt, Ă©s a vĂĄgĂĄny, amit a cellĂĄbĂłl ĆrhĂĄzzĂĄ kinevezett aprĂł kĆrakĂĄsbĂłl figyeltek, sem volt mĂĄs, mint a hajdani börtön vakvĂĄgĂĄnya. BodĂł Ă©s RenĂ©, abban az idĆben, amikor a falu csapjaibĂłl mĂ©g bĆven ömlött a vĂz, Ă©s a kutak sem apadtak el, sokszor kerestĂ©k az akantuszokkal benĆtt romok között a vĂzvezetĂ©ket, mert a cella mosdĂłcsapja akkoriban is Ă©pp csak csöpögött.
RenĂ© mĂ©g emlĂ©kezett a börtönre, a komor Ă©s kopĂĄr falakra, az Ă©les Ă©s fĂ©lelmetes ĂĄrnyĂ©kokra, amit a hĂĄromszintes, citadellaalakĂș Ă©pĂŒlet a kitikkadt földre vetett, mivel nemegyszer jĂĄrt benne. Eleinte a fĂ©ltestvĂ©rĂ©t, Rolandot lĂĄtogatta, amikor leĂŒltettĂ©k jogtalan földhasznĂĄlat miatt, nem mintha az ĂĄltala stikĂĄban mƱvelt fĂ©lsivatag bĂĄrmifĂ©le termĂ©st adott volna, mĂ©g a vetĆmag ĂĄrĂĄt sem tudta visszafizetni. Ăgy amikor mĂĄr bevarrtĂĄk, nyakĂĄba akasztottak egy mĂĄsik pert is, s mivel semmi megterhelhetĆ, elkobozhatĂł vagyonnal nem rendelkezett, csak az ingĂ©t-gatyĂĄjĂĄt vehettĂ©k volna el, Ășjabb fĂ©l Ă©vet kapott. EzĂ©rt â összessĂ©gĂ©ben â egy Ă©v, nyolc hĂłnapot hĂșzott le a homokkĆbĆl emelt erĆd, forrĂł, harmadik emeletĂ©n. Az Ćrök legnagyobb örömĂ©re, mivel mĂĄr akkortĂĄjt is vĂ©szesen csökkent a rabok szĂĄma. Nem mintha a helybeliek nem hajlottak volna bƱnözĂ©sre, szĂve szerint lopott volna mindenki, de nemigen volt mit. NĂ©melyek mĂ©g a börtönbĂŒntetĂ©snek is örĂŒltek, mert az erĆdben legalĂĄbb enni kaptak. Nem egy nehĂ©zsorsĂș csalĂĄd kĂŒldte a legkisebb fiĂșkat lopni Ă©s lebukni, de bizonyos idĆ utĂĄn ahhoz is lelemĂ©ny kellett, hogy valami mozdĂthatĂłt talĂĄljon az ember, s hogy a tĂĄrgyalĂĄsig Ă©s az ĂtĂ©letig is eljusson, ahhoz mĂĄr kimondottan furfangosnak kellett szĂŒletni. FĆkĂ©nt, amikor mĂĄr egymĂĄssal versengve vĂĄllaltĂĄk magukra a legkĂŒlönfĂ©lĂ©bb bƱntetteket az önkĂ©nt elĆĂĄllĂł gyanĂșsĂtottak. EzĂ©rt, bĂĄr a törvĂ©nyek Ă©s a tĂĄrgyalĂĄsok egyre szigorodtak, Ă©s egy rövid idĆre az intendĂĄns Ășgy rendelkezett, hogy egy bƱntĂ©nyĂ©rt kĂ©t ember is ĂŒlhet, mert â mint mondta â jobb, ha ketten ĂŒlnek, mintha senki sem ĂŒl, a rabok mĂ©gis csak fogytak, Ă©s fogytak. Amikor egy törekvĆ, de kissĂ© mulya gyanĂșsĂtott hatodszor sem fĂ©rt bele ebbe a kettes keretbe, mert mindig mĂĄsik kettĆt vĂĄlasztottak, sĂ©rtettsĂ©gĂ©ben, a hallgatĂłlagos közmegegyezĂ©s ellenĂ©re, kifecsegte az intendĂĄns helyi rendeletĂ©t a tartomĂĄnyi ĂŒlnököknek, akik azonnal betiltottĂĄk a kettĆs ĂtĂ©let gyakorlatĂĄt. NehĂ©z megmondani, hogy pontosan melyek voltak azok a momentumok, amelyek a vidĂ©k vĂ©gzetes elnyomorodĂĄsĂĄhoz vezettek, de ez a tartomĂĄnyi közbeavatkozĂĄs â csakĂșgy, mint az aszĂĄly â kĂ©tsĂ©gkĂvĂŒl a legsĂșlyosabb csapĂĄsok közĂ© tartozott.
A börtönt vĂ©gĂŒl akkor zĂĄrtĂĄk be â a mendemonda szerint a franciĂĄk nyomĂĄsĂĄra, bĂĄr franciĂĄkat idĆtlen idĆk Ăłta nem lĂĄtott arra senki â, amikor egy berber telepes rĂĄvette a fiait, hogy öljĂ©k meg Ćt, Ă©s a fiĂșk, egy szĂ©p napon, fĂĄjĂł szĂvvel, de valĂłban agyonvertĂ©k az apjukat, abban a remĂ©nyben, hogy mind a heten az erĆdbe kerĂŒlnek, mĂ©ghozzĂĄ igen hosszĂș idĆre. Nem tudni, miĂ©rt, de vĂ©gĂŒl nem Ćket ĂŒltettĂ©k le, hanem az anyĂĄt, aki mĂ©g azon a hĂ©ten belehalt az aggodalomba; nyilvĂĄn el sem kĂ©pzelhette, mi lesz Ăgy a fiaival, odakint, nĂ©lkĂŒle, s ebbĆl jĂłkora botrĂĄny kerekedett â hisz ebbe a börtönbe nem meghalni, hanem Ă©lni jĂĄrtak a rabok.
RenĂ©, a szebb idĆkben elĂtĂ©lt fĂ©ltestvĂ©rĂ©t lĂĄtogatva, összehaverkodott az akkori konyhafĆnökkel, ezĂ©rt kĂ©sĆbb olcsĂł Ă©lelmiszert, fĆkĂ©nt kĂĄposztĂĄt, rĂ©pĂĄt, dinnyĂ©t, Ă©s kölest szĂĄllĂtott a körletbe, a helyzet sĂșlyosbodĂĄsĂĄval marharĂ©pĂĄt, a hosszĂș aszĂĄly kezdetĂ©tĆl pedig, kĂ©t öszvĂ©rrel, boroshordĂłkban poshadt vizet a folyĂłrĂłl. RenĂ© tehĂĄt elĂ©g aprĂłlĂ©kosan ismerte a hajdani börtönt, bĂĄrmekkora volt is, s ezeket az emlĂ©keket felhasznĂĄlva sokĂĄig keresgĂ©ltĂ©k BodĂłval a romok között a hajdani vĂzvezetĂ©ket, de hiĂĄba. Csöveket se igen talĂĄltak, hisz a börtön ĂłriĂĄsi Ă©pĂŒletĂ©t a környĂ©kbeliek szinte teljesen elhordtĂĄk, Ăgy az a paradoxon ĂĄllt elĆ a teljesen kiszĂĄradĂł, elĂĄlmosodott, lelassult vidĂ©ken, hogy amikor vĂ©gre sokakat lehetett volna leĂŒltetni, mĂĄr nem volt hovĂĄ bekaszlizni Ćket, hisz Ă©pp a börtönt loptĂĄk el, meglepĆen rövid idĆ alatt. Csak ez az egyetlen egy, földszinti cella maradt Ă©pen, amit a Padre, a börtönparancsnokbĂłl ĂĄllomĂĄsfĆnökkĂ© kinevezett nagytestƱ ember, ĆrhĂĄznak nyilvĂĄnĂtott, Ćrnek pedig, a börtön utolsĂł alkalmazottjĂĄt, RenĂ©t jelölte ki, aki papĂron mĂ©g akkor is az erĆd beszĂĄllĂtĂłja volt, amikor ott mĂĄr csak gyĂkok futkostak. RenĂ© pedig vĂĄltĂłtĂĄrsnak a hĂșga rĂ©gi szeretĆjĂ©t, a gyorsan öregedĆ BodĂłt javasolta.
A Padre körĂŒltekintĂ©se tökĂ©letesen felesleges volt, jobbĂĄra csak tekintĂ©lyĂ©nek növelĂ©sĂ©t szolgĂĄlta, mert a vakvĂĄgĂĄnyon semmifĂ©le forgalom nem bonyolĂłdott. Mindig ĂgĂ©rtĂ©k, hogy a nagyritkĂĄn arra vetĆdĆ vicinĂĄlis felesleges vagonjait odairĂĄnyĂtjĂĄk, ĂĄm ez sosem következett be. BodĂłnak Ă©s a helybelieknek ez voltakĂ©pp termĂ©szetesnek hatott, RenĂ© viszont nem volt ott tĆsgyökeres, hĂ©t Ă©ves korĂĄig a tĂĄvoli vĂĄrosban nevelkedett, Ăgy a többiekkel ellentĂ©tben jĂłl Ă©rzĂ©kelte a telepĂŒlĂ©s szokatlan elhagyatottsĂĄgĂĄt. Mondta is BodĂłnak: arra vĂĄrni az ĆrhĂĄzban, hogy vĂ©gre vonatot irĂĄnyĂtsanak oda, olyan, mintha egy labirintus közepĂ©n ĂŒldögĂ©lnĂ©nek, s mivel senki se mer bemenni a megmentĂ©sĂŒkre, azt vĂĄrnĂĄk, hogy AriadnĂ© hozzon fonalat. BodĂł erĆsen gondolkodott, de mivel RenĂ© beszĂ©dĂ©bĆl semmit sem Ă©rtett, s tanulatlan ember lĂ©vĂ©n fogalma sem volt arrĂłl, kicsoda AriadnĂ©, csak annyit mondott:
â Igazad van, ha mĂĄr vonat nem jön, legalĂĄbb egy szĂ©plĂĄny igazĂĄn jöhetne.
Persze se szĂ©plĂĄnyok, se vonatok nem Ă©rkeztek, csak a hĆsĂ©g növekedett. A föld összerepedezett, Ă©s azt kĂĄrogtĂĄk a falu öregjei, hogy ha esĆ jönne vĂ©gre, az sem hasznĂĄlna mĂĄr, a milliĂł repedĂ©s elnyelnĂ© az utolsĂł csepp vizet is. Azok a repedĂ©sek, amik itt-ott akkora hasadĂ©kkĂĄ vĂĄltak, hogy RenĂ© Ă©s BodĂł csak nekifutĂĄsbĂłl tudott ĂĄtugrani rajtuk. Amikor ezek a hasadĂ©kok nagyon megszaporodtak, elunva az ugrabugrĂĄlĂĄst, pallĂłkat raktak a legnagyobbak fölĂ©, ĂĄm ezeket mĂ©g aznap elloptĂĄk. EzĂ©rt a tovĂĄbbiakban BodĂł Ă©s RenĂ© pallĂłval a vĂĄllukon ingĂĄztak a falu Ă©s az ĆrhĂĄz között, hasadĂ©khoz Ă©rve keresztbevetettĂ©k, majd felszedtĂ©k, s Ășgy ballagtak tovĂĄbb a következĆ akadĂĄlyig; RenĂ© könnyed, vilĂĄgias lĂ©ptekkel, mintha csak egy tĂĄvoli Ă©pĂtkezĂ©sre tartana a deszkĂĄjĂĄval, BodĂł pedig lassan, kĂnlĂłdva, mintha keresztfĂĄt vinne a tikkasztĂł GolgotĂĄra.
A forrĂłsĂĄg nĆttön-nĆtt, a nappalok elnyĂșltak. Az Ă©jszaka ideje, Ă©s a munkaidĆ pedig egyre csak rövidĂŒlt. Eleinte egĂ©sz nap ott kellett rostokolniuk, dĂ©lelĆtt RenĂ©nek, dĂ©lutĂĄn meg BodĂłnak, kĂ©sĆbb a Padre pihenĆt iktatott a munkarendbe, dĂ©ltĆl kettĆig, fĂ©l Ă©vvel kĂ©sĆbb hĂĄromig, legvĂ©gĂŒl az a szokĂĄs alakult ki, hogy reggel hĂ©t Ă©s kilenc között elĂŒldögĂ©ltek a hajdani cellĂĄban mind a ketten, majd hazaballagtak, Ă©s csak este hĂ©t felĂ© tĂ©rtek vissza mĂ©g fĂ©lĂłrĂĄra. Erre a feladatra elĂ©g lett volna egy fĂ©lember, egy negyed is. A jĂłindulatĂș Padre â talĂĄn mert Ć szerette el annakidejĂ©n BodĂłtĂłl RenĂ© hĂșgĂĄt â arra hivatkozott, hogy vĂĄltĂłtĂĄrsra mindenkĂ©pp szĂŒksĂ©g van, csakhogy RenĂ©nĂ©l egĂ©szsĂ©gesebb fĂ©rfi közel s tĂĄvol nem volt. BodĂł sem tĂŒsszentett soha, bĂĄr Ć â az örökifjĂș RenĂ©vel ellentĂ©tben â rendkĂvĂŒl gyorsan öregedett.
A hĆsĂ©g mĂĄr fel sem tƱnt. Olyan dolgok olvadtak meg, amelyek emberemlĂ©kezet Ăłta soha, mĂ©g a talpfacsavarok is meglĂĄgyultak, elengedtĂ©k a sĂneket, amik pedig itt is, ott is, lĂĄtvĂĄnyosan, mint a kiszĂĄradt borsĂłhĂ©j, felkunkorodtak. RenĂ©, a vakvĂĄgĂĄny mellett, a reggeli mƱszakba kutyagolva, vĂĄllĂĄn az egyre szebben faragott pallĂłval, szomorĂșan Ă©s szomjasan gondolt arra, hogy mĂĄr sohasem jön arra semmi, hisz a felforrĂłsodott talpfĂĄktĂłl elszakadtak a sĂnek, akĂĄr ezeket is ellophatnĂĄk, nincs itt mĂĄr semmi hasznuk, az ĆrhĂĄznak sincs, neki sincs, Ă©s BodĂł is haszontalan. SemmirevalĂłk azok a keresztek is, amiket a jĂĄmbor BodĂł unalmĂĄban a sajĂĄt pallĂłjĂĄba faragott. TalĂĄn a missziĂł kĂștja Ă©rne mĂ©g valamit, ha a Roland unokanĆvĂ©rĂ©nek hĂĄzĂĄtĂłl indulĂł, s hetekig növekvĆ, kĂgyĂłkĂ©nt kĂșszĂł repedĂ©s a napokban el nem nyeli. KĂ©tsĂ©gtelen, a missziĂł kĂștja a legmĂ©lyebb, s ha valahonnan vizet remĂ©lhettek volna, akkor onnan, de mit Ă©r az olyan kĂșt, ami szĆröstĂŒl-bĆröstĂŒl tƱnik el egy vĂĄlyoghasadĂ©kban? A missziĂł sem Ă©r mĂĄr semmit, a pedellus sem, hisz Ć is Ășgy volt ott az iskolĂĄban, mint Ćk az ĆrbĂłdĂ©ban, tanulĂłk nĂ©lkĂŒl rĂ©gĂłta. Mit Ă©r az olyan pedellus, aki levĂĄgja a harangot a megroggyant toronyban, hogy a harangkötĂ©len mĂĄsszon le a hasadĂ©kba megkeresni az eltƱnt kutat, s nem talĂĄlja? Haszontalan itt mĂĄr minden s mindenki, gondolta RenĂ©, mĂĄr csak a pĆre pallĂł Ă©r valamit, ami ĂĄtvezet az elsĂŒllyedt hĂĄzak, lezuhant kutak Ă©s elveszett pedellusok fölött, Ă©s talĂĄn valamennyit Ă©rnek mĂ©g azok a nyugalmas ĂłrĂĄk is, amikor az ember azon gondolkodhat, vajon miĂ©rt nem viseli meg a rendĂŒletlenĂŒl fokozĂłdĂł hĆsĂ©g. RenĂ© is emlĂ©kezett arra, hogy rĂ©gen, amikor mĂ©g ĂĄllt az erĆd, s mĂ©g jĂłravalĂł emberek raboskodtak benne, Ă©s a kettĆs ĂtĂ©lkezĂ©st bevezetĆ bölcs intendĂĄns is Ă©lt, az ennĂ©l jĂłval kisebb hĆsĂ©g is megviselte, s most? Ăgy jĂĄr-kel ebben a dĂ©libĂĄbos vibrĂĄlĂĄsban, mintha egy patak derĂ©kig Ă©rĆ, friss Ă©s hƱs vizĂ©ben gĂĄzolna. Az idĆnkĂ©nt feltĂĄmadĂł tƱzforrĂł szĂ©l is enyhĂŒlĂ©st hoz, egyĂĄltalĂĄn nem hiĂĄnyzik a lehƱlĂ©s, a gomolyfelhĆk lĂĄtvĂĄnya, mĂ©g az ĂĄrnyĂ©k sem, s az ember Ășgy Ă©rzi, amĂg a fĂŒggĆĂĄgy szĂ©t nem szakad, amĂg hosszabb a pallĂł, mint a soron következĆ hasadĂ©k, minden rendben van. Mennyit panaszkodott hajdanĂĄn Roland a harmadik emeleti cella kibĂrhatatlan forrĂłsĂĄga miatt, s mĂ©g akkor is rosszallĂłan sĂłhajtozott, amikor kiszabadult, Ă©s leĂŒltek a kiszĂĄradt folyĂł okkersĂĄrga cserepeire beszĂ©lgetni. OdatƱzött a Nap, de nem ezzel a kĂmĂ©letlensĂ©ggel. AkkortĂĄjt voltak mĂ©g szelĂd vonĂĄsai, akĂĄr a nagytermetƱ Padre joviĂĄlis arcĂĄnak, barĂĄtsĂĄgot ĂgĂ©rt a melege, mĂ©gsem viselhettĂ©k. Roland, a szabadulĂĄsa napjĂĄn, fel is nĂ©zett rĂĄ, Ă©s korholta. Mert akkor mĂ©g fel lehetett nĂ©zni a Napra. S most? Ha csak rĂĄpillantottak volna, elĂ©gnek, akĂĄr a gyertyalĂĄngba lĂłgĂł hajszĂĄl, mĂ©gis, Roland, Ă©s mindenki mĂĄs is összenĆtt a forrĂłsĂĄggal.
A Nap gyermekei, a Föld ĂĄrvĂĄi lettĂŒnk â gondolta RenĂ©, amikor egy este, az ĆrhĂĄztĂłl hazafelĂ© tartva az egyik hasadĂ©kot mĂĄr sehogy sem hidalta ĂĄt a pallĂł, se az övĂ©, se az, amit BodĂł cipelt.
â Teljesen összetört a talpunk alatt a vilĂĄg, barĂĄtom â mondta csodĂĄlkozva BodĂł, amikor ott rekedtek azon a szigeten, amit nem vĂz, hanem a föld sötĂ©tje Ă©s az aszĂĄly pora vett körbe; hĂĄrom nappal azelĆtt, hogy RenĂ©, a feszĂŒletekkel dĂszĂtett pallĂłval BodĂłt, a sajĂĄt kĂ©rĂ©sĂ©re agyonverte; hĂ©t Ă©s fĂ©l nappal a sajĂĄt szomjhalĂĄla elĆtt.
KĂ©rlek. oszd meg ezt az ĂrĂĄst mĂĄsokkal is! Köszönöm.
Köszönöm ezt a novellĂĄt, Cen’!
AkĂĄr azĂ©rt hoztad ide, mert olvastad a ma reggeli hozzĂĄszĂłlĂĄsomat a beköszöntĆnĂ©l, amelyben jeleztem, hogy ez a novella, szerintem, idevalĂł, akĂĄr azĂ©rt, mert te is Ășgy gondoltad, hogy itt a helye. đ
Ăpp a napokban olvastam el Ășjra.
SzinkronicitĂĄs, kedves Edit, de tĂ©nyleg – a sorrend a következĆ, a fenti ĂrĂĄs mĂĄr listĂĄn volt, költözĂ©sre kĂ©szen, amikor jött a hozzĂĄszĂłlĂĄsod đ Ăgy megy ez đ
Ez nekem tökĂ©letesen megfelel! đ đ