ElĆször volt a tĂzĂ©ves hĂĄborĂș. Ez tavasszal kezdĆdött Ă©s tavasszal is Ă©rt vĂ©get. Hatvan Ă©vvel korĂĄbban. MĂĄjusban bĂ©ke volt. Majd következett a hĂșszĂ©ves hĂĄborĂș, ami hĂșsz Ă©vig tartott, nyĂĄron kezdĆdött Ă©s nyĂĄron Ă©rt vĂ©get. Szeptemberben ismĂ©t bĂ©ke volt. VĂ©gĂŒl kitört a harmincĂ©ves hĂĄborĂș. Ez Ćsszel kezdĆdött Ă©s Ćsszel Ă©rt vĂ©get, harmincĂ©vnyi öldöklĂ©s utĂĄn. OktĂłberben elcsöndesĂŒltek a frontok. November elejĂ©re egyszerƱen kiĂŒrĂŒltek a lövĂ©szĂĄrkok. Az ezredesek, dandĂĄrtĂĄbornokok, marsallok novemberben mĂĄr nem talĂĄltak katonĂĄkat. December elejĂ©n prĂłbĂĄltak mĂ©g toborozni, de a falvak Ă©s a vĂĄrosok egyarĂĄnt ĂŒresen ĂĄlltak, pontosabban nem volt bennĂŒk fĂ©rfi, mĂ©g fiatal fĂ©rfi vagy nagyobb fiĂșcska sem. ArrĂłl nem szĂłlva, hogy ezredesek, dandĂĄrtĂĄbornokok, vezĂ©rkari fĆnökök Ă©s marsallok se igen akadtak. Az a nĂ©hĂĄny, aki maradt, agyalĂĄgyult hĂŒlye lett a sok lövöldözĂ©stĆl, az összessĂ©gĂ©ben hatvanĂ©vnyi öldöklĂ©stĆl elszĂĄllt minden harcikedvĂŒk Ă©s Ă©leterejĂŒk, megöregedtek, nemhogy harcolni, de jĂĄrni is alig tudtak, sĂŒketek voltak mindkĂ©t fĂŒlĂŒkre, Ă©s amikor ezek közĂŒl nĂ©hĂĄnyan itt-ott, vĂ©letlenszerƱen, a pusztĂĄban, a tajgĂĄn, a tundraövben, az Ă©vekkel korĂĄbban elcsatangolt vagy leszakadt, hĂșsz Ă©s harminc Ă©s negyven Ă©vvel korĂĄbbi hadifogsĂĄgbĂłl hazafelĂ© vĂĄndorlĂł kĂ©ttucat fĂ©rfibĂłl összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fĂ©l szakaszt, bĂĄrmit, amit harci alakulatnak tekinthettek, Ă©s mustĂĄrsĂĄrga, vĂ©rpöttyös tĂ©rkĂ©peikkel elindultak az utolsĂł ĂĄllĂĄsok felĂ©, majd odaĂ©rtek, azt kellett lĂĄtniuk, hogy ott mĂĄr rĂ©g nem folyik semmifĂ©le harc, sĆt vĂ©r se. A tĂzĂ©ves hĂĄborĂșbĂłl visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A hĂșszĂ©ves hĂĄborĂș katonai zubbonyaibĂłl csak itt-ott maradt nĂ©hĂĄny mandzsettagomb, de az is a porhanyĂłs, vĂ©rtĆl fekete tĆzeg alatt.