• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Egy árva virága

 
Tavasszal ujjas keltike borítja el a környékbeli erdőket, s erről minden évben egy árvaházi kölyök jut eszembe. Egy kölyök, akiből később a világ leghíresebb, legforradalmibb szerzetese lett.
A keltike lehet lila és fehér is. Joggal kérdezhetjük: „Miért?” A pitypang mindig sárga, a konkoly mindig kék, a pipacs mindig piros… Akkor a keltike miért „váltogatja” a színét? Egyfelől rém idegesítő lehet, ha valaki folyton efféléket kérdez, legyinthetünk is: „Miért, miért! Ilyen és kész!” Másfelől sokszor vitték előre a tudományt olyanok, akik nemcsak gyerekfejjel, hanem felnőttként is szüntelenül kérdeztek. Ilyen volt a mi emberünk is, aki imádta a virágokat, s szerette volna a tudománynak szentelni magát. Erre akkortájt leginkább a kolostorok nyújtottak lehetőséget egy árvának. El is jutott az egyetemig, ám épp növénytanból bukott meg. Hasonlít ebben Albert Einsteinhez, akit pedig fizikából húztak meg. Így aztán szerzetesünk botanikát nem taníthatott – csak fizikát 🙂 Viszont rábízták a kolostor kertjét, és amint többek között a borsóval bíbelődött, szöget ütött a fejébe: Hogyan lesz ugyanazon faj virága egyszer fehér, másszor piros? Kit érdekel? – kérdezhetnénk. Igaz is. Amit szerzetesünk egy kolostor világtól elzárt kiskertjében, „öncélú” kísérletei során megtudott, nem is érdekelte a világot. Hiába adta elő téziseit 1865-ben, majd hiába publikálta 1866-ban, a kutyát nem érdekelte, mit matat egy ráérős barát egy kolostorban. A tudomány világát akkortájt teljes egészében az evolúció körüli felhajtás uralta. Szerzetesünk ezek után inkább a hitéletre koncentrált, 1868-ban a brünni kolostor perjele, majd apátja lett. 1886. január 6-án aztán felment abba a kertbe, ahol hite szerint ott virít a világ minden virága.
1900-ban azonban két cseh-osztrák és egy holland botanikus (Carl Correns, Eric von Tscher-mark, Hugo de Vries) rábukkantak a halott apát publikációjára. Fejet kell hajtani e három kutató előtt is, mivel az új tudományt megalapozó felismeréseket szerzetesünkről nevezték el MENDEL-SZABÁLYNAK. Csak akkor vált világossá, hogy egy „bugyuta”, a virágok színére vonatkozó kérdés, egy kolostor csöndje, egy kíváncsiságát soha el nem veszítő szerzetes, egy hajdani árva, nem egyszerűen jelentős felfedezést tett, hanem egy forradalmian új tudomány, a genetika alapítója lett. Ma már evidenciaként beszélünk genetikáról, de ne feledkezünk meg arról, hogy ez a tudomány – amely nélkül ma már elképzelni se tudnánk a világot – egy árvaházi kölyök kíváncsiságából csírázott ki és egy kolostor kiskertjében szökkent szárba. Ez Gregor Mendel legszebb virága.

 

TERMÉSZET virágok Mendel genetika története érdekes történetek tudomány tudománytörténet természetfotók növények

Fotó: Centauri 

 

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


 

previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
Slider


Slider


Slider


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*

    10 Comments:

    1. Milyen sok véletlen van, ami előre vitte az emberi világot, és milyen sok kitartó elszánt kutató! 🙂 😉

    2. Ibolya Nagy

      💗💚💚💚

    3. Szabó Edit

      ❤ 🙂

    4. Ibolya Nagy

      Nem mehetek el szó nélkül: elbűvölő a weboldal háttérképeinek diverzitása! (hogy stílusos legyek😊)

    5. Antal Anikó

      Ha valaki nem ismeri, ha az orra után megy, akkor is rátalál e csodás növényekre: erős méz-illatot árasztanak. És ne szedd csokorba, mert … többek között úgyis hamar elhervad – ezért is kár leszedni. Illatozzon inkább ott, ahol eredetileg is megterem:-)))

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük