Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
🙂 🙂
Nem vagyok telhetetlen meg elégedetlen – nagyon örülök ezeknek a felvételeknek -, de egyszer majd láthatunk videót is, ugye? Jó lenne!
Igen, azt hiszem a második vadkamerás beszámolóban írtam, azaz az első videónál, hogy nem aprózom el a dolgot, pár perces felvételeket nem rakok fel a Youtube-ra, hanem amikor már összejött egy tisztes adag, akkor készítek egy nagyobb válogatást 🙂
Köszi! Erre már nem emlékeztem. 🙁
Kivárjuk, mert biztosan érdemes lesz. 🙂
Veled örülök-örülünk Cen’😊és azért is boldog vagyok, hogy van egy isteni Égerlápszinházad, ahova mi is bekukkanthatunk. 😊🦌👩🏼🌾💚🐾🐾🐾
köszi – remélem ma éjjel is lesz előadás 🙂
Jó, hogy néha kiteszel a főoldalra meglepetéseket! 🙂 Most például ezt az interjút. Vajon milyen alapon választod ki, hogy mi kerüljön ki ide?
“Még sose kérdezték meg, hogy én mit szeretnék elmondani.”
Ez a weboldal azért is jó, mert itt arról mesélhetsz, amiről szeretnél. (Na jó, néha mi is kérünk ezt-azt, de ez talán nem olyan nagy baj. 🙂 )
Én is meghallgattam újra😊
🙂 a főoldalra gyakran kerülnek ki olyasm, amik arra utal, mi következik legközelebb, mi történik itt, vagy amikor zenék vannak kint, akkor gyakran épp azokat hallgatom munka közben, szerkesztés közben, főzés közben – újabban, az ősz beköszöntével, és mert estére már igen gyakran hullafáradt vagyok, csendesebb, csordogálós jazzt hallgatok. Gőzöm sincs, hogy hallgatja-e ezeket bárki “velem” 🙂
Szerintem vannak, akik meghallgatják ezeket vagy belehallgatnak ezekbe – én is! – már pusztán kíváncsiságból is, mert így megtudhatják, hogy milyen zenét kedvelsz vagy milyen hangulatban vagy éppen. Ezzel is elárulsz valamit magadról. 🙂
Milyen klassz fejlemények 🙂örülök veled én is 🙂
én meg köszönöm a figyelmet – a szarvasok nevében 🙂 🙂
Tetszik ez az “Égerlápszínház”! Nem kellenek szerződtetett színészek, nem kell forgatókönyv író sem rendező. Az élet maga rendezi az előadást. Valami/Valaki mégis csak kellett hozzá: Te Cen’, mint producer. Gratulálok!
Szép és eredményes napokat kívánok! 😊🌞🍁
Ez jó, szeretek producerkedni, sőt szponzor is van, hisz az első vadkamerás posztnál írtam, hogy a két kamerát egy jóakarómnak köszönhetem 🙂 🙂