Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
Csoda egy növény, szeretem kint is bent is, szárazan is. 🙂 Na de az álmokat még ő sem teheti valósággá. 🙂
És a legjobb lepkecsalogató – ahol sok a levendula, ott virágzás idején hemzseg a sok szender és a sok lepke. Zsongító 🙂
És milyen megkapó látvány, a fehér lepkék a lila levendulák közt. Majd leestem a bicikliről, úgy bámultam őket! 🙂
🙂 🙂 csak óvatosan
Szeretem az illatát. 🙂
Egyszer kaptam borecetet, amiben levendulavirág volt.
Ettél már levendulás süteményt? Én már ettem. Szokatlan volt, de finom. 🙂
Igen, ettem már – klassz, csak óvatosan kell bánni vele, elég a kevés is, mert elég markáns “ételízesítő” 🙂
Képzeld, most hozzám nem csak a virágokra jönnek a lepkék, hanem az faeperre is. Kell nekik a cukor. Tegnap sikerült egy nappali pávaszemet és egy atalanta lepkét is lekattintani, miközben csemegéztek az epren. Nem csak a madarak szeretik. 🙂
🙂 🙂 Néha látok lepkéket gyülekezni – főként nappali pávaszemet és Atalantákat – hullott szilván is 🙂