• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Nem hallgattak az oroszokra a gyilkosságra kiképzett ukrán delfinek

delfin orka 1

Az orka, más néven kardszárnyú delfin a fogas cetek legnagyobb képviselője (Fotó: Wikipédia)

cen_logo_circle2018.05.16. Ez már sci-fi! Rögtön eszünkbe villan Robert Merle Állati elmék című regénye. Tudtátok, hogy a közismerten intelligens delfineket harcászati célokra is használják?

Robert Merle Állati elmékA cetfélék kivétel nélkül értelmes lények, ám a palackorrú delfin magasan kiemelkedik közülük; eszményi tárgya a tudományos kutatásnak, mert rendkívül szelíd, kis testű és intelligenciája közel áll az emberi intelligenciához. Tudományos kutatások igazolják, hogy a „delfin képes elszigetelve kiejteni egyes emberi szavakat, amelyek értelmét is felfogja, de egyelőre még csak remélhető, hogy egyszer sikerül áttérnie a szóról a mondatra: ez a döntő lépés azután lehetővé tenné, hogy elsajátítsa a tagolt nyelvet.” Merle regényének főszereplői egy intelligens és szeretetreméltó delfin pár, már megtették ezt a döntő nyelvi lépést; és a regényben az emberek egyenrangú partnerei. Ám a szelíd, barátságos állatokat „az őrült emberiség katonai célokra akarja felhasználni.”
Elterjedt nézet, miszerint az ember a legintelligensebb lény kerek e világon, holott ebben egyáltalán nem lehetünk biztosak. Ha erről folyó vitába keveredem – megesik rendszeresen 🙂 – az egyik érvet épp a delfinek szolgáltatják, tágabb értelemben a cetek. A fogas cetek (delfinek) épp úgy, mint a sziláscetek (bálnák). A legismertebb cet talán Moby Dick, akiről kevesen tudják, hogy nem csupán Herman Melville fantáziájának szülötte, hanem egy valóban létező, és valóban legendás ámbrás cet volt. Mindez megérne még pár misét, de most csak annyit: magas intelligenciát mérő mutatónak tekintik a testméret és agytérfogat arányát, valamint az agy barázdáltságát.

A helyzet az, hogy a fogas cetek jó pár faja mindkét jellemzőben fejlettebb nálunk, vagyis vélelmezhető, hogy intelligensebb is.

És nem csak vélelmezhető, hisz számos kísérlet mutat arra, hogy ezt a meglepően fejlett agyat használják is (az volna a meglepő, ha nem használnák). Ez a páratlan és eleddig csak részben megfejtett intelligencia ihlette Merle híres regényét is, és ez ihlette az ukrán hadsereget is, amikor delfineket harcászati célokra idomított (ahogy erről a 24.hu is írt az MTI alapján).
delfin 2Fanyar, ironikus, sci-fi-be illő, valóban Merle-t idéző téma, hogy a Krím elcsatolása után az oroszok kezébe kerülő, korábban az ukrán hadsereg által kiképzett palackorrú delfinek olyannyira nem kommunikáltak az új gazdáikkal, az orosz kiképzőkkel, hogy még ételt sem fogadtak el, s így végül éhen haltak. Számomra azonban az a leginkább mellbevágó, hogy ezeket a delfineket nem csupán keresésre idomították, hanem gyilkolásra is.

„…kést vagy pisztolyt erősítettek a fejükre azzal a céllal, hogy ellenséges búvárok ellen hajtsanak végre támadásokat.”

Na ugye! Mégiscsak az ember a legintelligensebb lény a világon! Vagy mégsem?
De az amerikaiakat sem kell félteni:
„Szevasztopolon kívül a világon eddig csak egy hely vált ismertté, ahol katonai célokra képeznek delfineket, ez pedig az egyesült államokbeli San Diego. Az ottani – egyébként titkos – programról 2005-ben kerültek napvilágra hírek,

amikor a Katrina hurrikán pusztítása után állítólag nyoma veszett több fegyveres delfinnek, amelyeken rajtuk maradhatott a rájuk erősített harci eszköz.”

Hoppá! Tisztes író persze nem nyúl egy ilyen olcsó, szájbarágós, didaktikus, ponyvaszagú témához. A bökkenő csak az, hogy ez nem fikció, és talán még most is ott úszkál pár felfegyverzett delfin a Mexikói-öbölben – vagy az Atlanti-óceánban, a világtengerben bárhol. Összességében – még Merle és Melville után is – azt mondhatni: micsoda regénytéma!

PLUSZ: A kulturális agy hipotézise
“Egy, a Nature-ben nemrég megjelent kutatásban 90 cet-fajt vizsgáltak, és erős összefüggést találtak az agyuk mérete és az életstílusuk között. Ez a kutatás is egy újabb adalék a kulturális agy hipotéziséhez. Az emberi agy mérete az utóbbi pár millió évben a triplájára nőtt.  A kulturális agy hipotézise szerint ez azért történhetett így, és azért válhatott az ember szinte minden élőhelyen a domináns fajjá, mert az intelligenciánk, és ezzel együtt az agyunk mérete a szociális interakciók során fejlődött. Azaz jelentősen növeli az agyi kapacitásunkat és intelligenciánkat, hogy olyan bonyolult és komplex helyzetekben kell helytállnunk, mint amilyenek abból következnek, hogy egy kultúra részesei vagyunk, hogy mindenféle társadalmi normáknak és szabályoknak felelünk meg, és eközben folyamatosan kapcsolódunk másokhoz. Lehet tanulni individuálisan: az egyed kint van a világban és megtanulja, amit tudni kell; és lehet tanulni egymástól. Az ember ez utóbbiban jeleskedik, alapvető tanulási mechanizmusunk az utánzás, és ezen kívül is számos mód van arra, hogy a már többiek által megszerzett tudást úgy sajátítsuk el, hogy „nem a saját bőrünkön tanuljuk meg”, hanem például elmondják, leírják a többiek, hogy mit érdemes tudni.
Minél erőteljesebb a kultúra, összetettebb az a szociális közösség, amiben élünk, annál nagyobb az agy relatív mérete. Ez egy egymást erősítő folyamat: azok az egyedek választódnak ki, amelyek agya alkalmas a komplex szociális információk feldolgozására, viszont az agyuk éppen ettől a sok információtól tovább erősödik, bővülnek az idegi kapcsolatok, nő a teljesítőképesség . Ezért okozhatja a kultúra azt, hogy az emberi agy és intelligencia ilyen drasztikusan megnőtt – a többi élőlényéhez képest. A cetfélék is egymástól tanulnak. Az előbb említett cetekkel foglalkozó kutatásban az a jelentős és új, hogy megvizsgálva őket, ugyanilyen összefüggést találtak az agy mérete, és az adott állat szociális viselkedése között. Annak volt kisebb a relatív agymérete, amelyik egyedül vagy kis csoportban él, és annak jelentősen nagyobb, amelyik nagyobb csoportokban. A cetfélék evolúciója hasonlóan zajlott az emberéhez, az „okosabb” cetfélék ugyanúgy egymástól, szociális interakciókon keresztül tanulnak, mint az emberek.
 
FORRÁS ÉS MÉG TÖBB ITT!

 


 

http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/termeszet-2/mivel-talalkozik-egy-buvar-tengerben-mindenre-gondolnek-de-erre-nem/

http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/irodalom/13-ezren-hallgattak-meg-25-oras-moby-dicket/

10 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    A gyalázatos valóság túltesz Robert Merle írói fantáziáján. Imádtam a könyvet, kamaszkoromban olvastam, aztán kölcsönadtam és többet nem láttam viszont.😞 Az Állati elméket újra megvettem, de könyvet többé nem adok kölcsön.😊

    • Bi és Fa, imádtam őket, és biztos, hogy amikor Merle megírta, már akkor sem volt fikció, sajnos.

    • Tegnap a kiállításmegnyitón azt mesélte valaki, hogy a Pátoszt adta kölcsön, amit aztán többé nem kapott vissza 🙁 Nem szép dolog, de azért kivételesen nem volt annyira rossz ezt hallani 🙂 🙂

      • Szabó Edit

        Én megértem a vétkest! Nekem is támadtak már hasonló galád ötleteim, hogy hogyan is tudnék szert tenni egy Pátoszra. 🙂 Aztán mindegyik csak ötlet maradt. (Sajnos, nincs senki, akitől kölcsön kérhetnék egyet. 🙁 Vicceltem! 😃 )

      • Ibolya Nagy

        Biztosan nem nekem kölcsönözte, sajna!

  2. Szabó Edit

    Az ember nemcsak delfineket, hanem más állatokat is használt már katonai célokra: galambot, patkányt, macskát, kutyát (Hannibál elefántjait nem is említem). Olvastam, hogy a második világháborúban pl. a szovjet hadsereg idomított kutyákat alkalmazott a német tankok felrobbantásához. 🙁 Én most inkább nem sorolnék itt jelzőket, hogy milyen is az ember. 😡

    Merle könyve itt van a polcon. Azt hiszem, újra elolvasom majd. 🙂

    • Köszi Edit az infókat – a galambokról tudtam, és van is egy még publikálás előtt álló kötetem, amelyben egy ilyen galamb is szerepel 🙂

      • Szabó Edit

        Arra nem emlékszem már, hogy mikor, melyik háborúban történt, amikoris az ellenséges katonák között szándékosan megfertőzött patkányokkal akartak betegséget terjeszteni. Csak azzal nem számoltak, hogy a patkányok nem csak az ellenség között mozognak majd. 🙁

        Az a galambos kötet hátha nem szerepel nagyon hátul a publikálandók listáján! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük