Az írónak mindig úgy kell rendelkeznie az olvasó idejével, hogy az ne érezze feleslegesnek az olvasásra szánt órákat. (Kurt Vonnegut)
A nyolcvanas és kilencvenes években aktívan felszólalt az alkotmányos szabadságjogok védelmében, a környezetvédelem mellett és a nukleáris fegyverek ellen, a kétezres években pedig élesen bírálta a Bush-kormányt és az iraki háborút. Mikor egy újságíró 2003-ban a hogyléte felől érdeklődött, ő csak annyit mondott:
Dühös vagyok, mert öregszem, és mert amerikai vagyok. Különben minden oké.
J. Rentilly: Tehát ez valóban az utolsó könyv? Úgy volt, hogy az Időomlással búcsúzik, aztán jött a Dr. Kevorkian.
Vonnegut: Kurvára nem tudom. Egyre csak arra gondolok, hogy meg fogok halni. Mit gondol, miért cigizek annyit?
JR: Hány dobozzal szív egy nap?
Vonnegut: Mindegy, kurvára nem a maga dolga. Bassza meg, érti?
Tovább Rostás Eni cikkére
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Regisztrálás után értesülhetsz a legfrisebb, legfontosabb bejegyzésekről 🙂
Vonnegut még nincs kipipálva a litámon.
Köszönöm a cikket! (Közben kihűlt a kávém. 🙂 )
Én hidegen is iszom – én nagy vétkem
Nem nevezném véteknek, az én értékrendembe simán belefér. Mindenki igya a kávét úgy, ahogyan szereti.
Csípem a csókát! 🙂
csip csip csóka – bocsánat
🙂 🙂 Pont ezért írtam! 🙂 🙂
így
😀 no comment 😀
Én bírom a stílusát 🙂
És tényleg annyi hülyeséget tudnak szegény emberek kérdezni az íróktól. Biztos nekem is lenne jó pár hülye kérdésem hozzád 😀
Tudod, mit? Teremtünk alkalmat arra, hogy feltehesd azokat a bizonyos “hülye kérdéseket” 🙂
Amúgy el sem hiszed, épp ezekben a percekben én teszek fel hülye kérdéseket másoknak – jövök majd az eredménnyel 🙂
Izgi! 🙂
Mostanában épp a Macskabölcsőt olvasom.
És mennyi mindent nem tudtam róla! Köszi.